Külföldi Vízilabda Szerződések és az Uniós Jog Hatása a Magyar Sportra

A magyar vízilabda, mint kiemelten sikeres sportág, folyamatosan a figyelem középpontjában áll, legyen szó sportolóink teljesítményéről, a szövetség gazdálkodásáról vagy éppen a külföldi játékosok szerepvállalásáról. A nemzeti bajnokságokban szereplő külföldi sportolók státusza, szerződései és az őket érintő szabályozások gyakran felvetnek jogi és gazdasági kérdéseket, különösen az Európai Unió jogának fényében. Ez a cikk részletesen bemutatja a külföldi vízilabda szerződések magyarországi helyzetét, az uniós jogi környezetet és a Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) ezzel kapcsolatos döntéseit és gazdálkodását.

Külföldi játékosok a magyar bajnokságban és a szabályozási törekvések

A nemzeti bajnokságban rohamosan növekszik a külföldi játékosok száma, ami indokolja a sportági szövetségek részéről a magyar játékosok számának növelését, valamint a magyar utánpótlás-játékosokra való nagyobb hangsúly fektetését. Ezen célok elérésére különböző szabályozási javaslatok és döntések születtek.

A Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) például a 50/2016-os számú határozatában úgy döntött, hogy a 2017/18-as bajnoki szezontól az Országos Bajnokság I. osztályában legfeljebb két külföldi játékos szerepeltethető egy mérkőzésen. Ez a korlátozás szorosan összefügg azokkal a törekvésekkel, amelyek a magyar játékosok versenyben tartását és az utánpótlás fejlesztését célozzák.

Hasonló szabályozási kísérletek láthatók más sportágakban is. A Magyar Kézilabda Szövetség Elnöksége 2016. április 25-én fogadta el a Sportági Reform Ad Hoc Bizottságának javaslatait, majd május 9-én ennek megfelelően megfogalmazta elvárásait a Szakmai- és Versenybizottság felé a 2016/17-es idény Versenykiírásaival kapcsolatban. Ezen pontok között szerepel a külföldi játékosok játékengedélyének kiadására vonatkozó kitételek is. A korábbi gyakorlattal ellentétben olyan szabálymódosításra készült a Szövetség, mely jelentősen megnehezítené a külföldi játékosok magyar bajnokságban történő szerepeltetését.

A befizetendő díjak tekintetében jelentős mértékű a változás, hiszen korábban mindegyik bajnoki osztályban a szabályozás szerint egy egyszeri 1300 Ft-os díj és egy 2500 Ft-os biztosítási díj megfizetése volt a játékengedély kiadásának feltétele. Az új szabályozás bevezetése azonban drasztikus díjemeléseket hozott. A következő táblázat bemutatja a Magyar Kézilabda Szövetség által a külföldi játékosokra vonatkozóan meghatározott díjakat és korlátozásokat:

Külföldi játékosok játékengedély díjai a Magyar Kézilabda Szövetség szabályozása szerint (2016/17-es szezon)

Ezek a szigorítások mind a kézilabda, mind a vízilabda esetében célként a magyar játékosok előtérbe helyezését és az utánpótlás erősítését szolgálják.

Sikeres külföldi légiós a magyar vízilabda bajnokságban: Edoardo Di Somma esete

A külföldi játékosok szerepének fontosságát jól példázza a Ferencvárosi TC ob I-es vízilabdacsapatának olasz légiósa, Edoardo Di Somma. A Ferencvárosi TC a hivatalos honlapján közölte, hogy szerződést hosszabbított Di Sommával. Az eredetileg jövő nyárig szóló kontraktust további két évvel hosszabbította meg a Bajnokok Ligája címvédője.

„Nagyon büszke vagyok, hogy továbbra is ennek a remek csapatnak és ennek az elképesztő családnak a tagja lehetek, számomra ez egy igazi megtiszteltetés” - idézi Di Sommát a fradi.hu. A klub vezetése is elismerte jelentőségét: „Kulcsszerepe volt az elmúlt másfél év sikereiben. Az egyik legfontosabb játékosunk, bár nem ő lövi feltétlenül a legtöbb gólt, az ő mezőnymunkája, kisugárzása és személyisége nagyon sokat tesz hozzá a csapat jó teljesítményéhez.” Di Somma esete is mutatja, hogy a minőségi külföldi játékosok milyen értékkel bírhatnak egy sikeres csapat számára.

Az Európai Unió jogának hatása a sportra és a játékosok szabad mozgására

A sport egy sajátos terület mind a jogon, mind az Unión belül. Hosszú évek óta saját szabályozási útját járja, és csak azóta tartozik az uniós szabályozás hatálya alá, amióta az bizonyítottan gazdasági értéket is képvisel. Ennek megfelelően meghatározott esetekben a sportolókat is megilletik az uniós alapszabadságok, s így érdekes kérdéseket vethet fel a fent említett szabálymódosítás a munkaerő szabad áramlását tekintve.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45. cikke szerint az Unión belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását. A hivatásos sportolók elláthatják feladatukat munkaszerződésben, illetve megbízási szerződésben is. Az Európai Bíróság már 1974-ben, a C-36/74-es Walrace and Koch ügyben kifejtette, hogy a hivatásos sporttevékenység, amennyiben azt díjazás ellenében végzett foglalkozás keretében végzik, a munkavállalói szabad mozgás jogának hatálya alá tartozik. Tehát már precedens értékű, hogy a hivatásos sportoló megfelel a munkavállalói definíciónak.

Ahhoz, hogy egy munkavállalót megillessen a szabad mozgás joga, szükséges, hogy legyen nemzetközi elem az esetben, tehát az egyik uniós tagállam állampolgára egy másik tagállamban vállaljon munkát. Jelen esetben, amikor egy külföldi játékost fog foglalkoztatni egy magyar sportvállalkozás, vagyis benevezi a bajnokságba, e feltétel megvalósul.

A munkavállalók szabad mozgásának joga magába foglalja azt, hogy ne legyen semmiféle állampolgársági megkülönböztetés a tagállam munkavállalói között foglalkoztatás, javadalmazás, valamit egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében. Így a munkavállalót megilleti azon jog, hogy munkát vállalhasson az adott tagállam állampolgáraival azonos feltételek mellett, s így tiltva van minden olyan rendelkezés, amely hátrányos megkülönböztetésben részesíti a külföldi munkavállalókat vagy korlátozza, akadályozza azok foglalkozáshoz való hozzáférését. E körbe tartozik tehát az a körülmény, hogy a munkáltató klubok kötelesek jóval magasabb díjat fizetni a külföldi játékos foglalkoztatásáért, mintha hazai játékos lenne, s ez befolyásolni fogja a játékosok elhelyezkedési lehetőségeit, illetve a felajánlott munkaviszony feltételeit is.

Az alapszabadság korlátozása több módon valósulhat meg a kötelezettek irányából: „nyílt diszkrimináció” esetében közvetlenül az állampolgárságuk alapján különböztetik meg hátrányosan a migráns munkavállalókat, „rejtett diszkrimináció” esetében bár látszólag objektív kritériumokon alapul a rendelkezés, de tipikusan a külföldieket diszkriminálja, míg a „korlátozás” pedig nehezebbé, költségesebbé, kevésbé vonzóvá teszi a külföldiek számára a munkavállalást.

Jelen vizsgált esetünkben a sportági szakszövetség, mint magánjogi szervezet hozott egy olyan intézkedést, mely nyílt diszkriminációt valósít meg, hiszen a más tagállamból származó állampolgárok esetében indokolatlanul magasabb költségekhez köti a munkavállalást, tehát azt, hogy játékengedélyt kaphassanak a bajnokságra. Az Európai Bíróság gyakorlata szerint a munkáltatók is hivatkozhatnak az egyenlő bánásmód követelményére, annak érdekében, hogy egy másik tagállam állampolgárát foglalkoztassák, így a sportvállalkozások is.

A rendelkezés alóli kimentési okok az uniós jog szerint a közrend, közbiztonság és közegészségügy lehetnének, melyek értelemszerűen erre az esetre még csak közelítőleg sem húzhatóak rá. Az Európai Bíróság gyakorlata folyamatosan formálja a társadalmi érdeket, mint plusz kimentési lehetőséget. Ha tegyük fel, elfogadnánk társadalmi érdekként és így legitim kimentési okként, azt, hogy minél több magyar sportoló játszhasson a bajnokságban, akkor vizsgálni kellene, hogy az alkalmazott intézkedés arányos-e ezzel az elérni kívánt céllal.

Precedens értékű uniós bírósági ügyek

A munkavállalók s így a hivatásos sportolók szabad áramlásának biztosítása természetesen a sportolók javát szolgálja már a kezdetektől. Nem egy a mostanihoz hasonló eset fordult már elő a sporttörténelemben.

1. Bosman-ügy (1995): A leghangsúlyosabb és legismertebb precedens a múltból a Bosman-ügy 1995-ből. Itt az Európai Bíróság azt vizsgálta, hogy ellentétes-e a közösségi jog rendelkezéseivel a nemzeti egyesületek által meghatározott olyan szabályoknak az alkalmazása, amelyek értelmében az általuk szervezett mérkőzéseken a futballklubok csak korlátozott számban állíthatnak pályára olyan hivatásos játékosokat, akik más tagállamok állampolgára. Itt tehát rendkívül hasonló esetről beszélhetünk, csak itt a konkrét mérkőzésekre vonatkozott az állampolgársági kikötés. A Bíróság megállapította, hogy a munkavállalók szabad áramlásának hatálya kiterjed a sportegyesületek azon szabályaira, amelyek a hivatásos sportolók munkavállalói tevékenységének feltételeit határozzák meg, és ellentétes azzal, ha ezek a szabályok korlátozzák a más tagállamok állampolgárainak a labdarúgó-mérkőzéseken hivatalos játékosként történő részvételéhez való jogát. A Bosman-ügyben mondta ki a Bíróság azt is, hogy az olyan rendelkezések, amelyek átigazolási díjat kötnek ki a sportolói szerződés lejárta után, szintén nem egyeztethetők össze a dolgozók szabad mozgásának elvével.
2. N. Kahveci ügy (2008, C‑152/08. sz.): Itt N. Kahveci Spanyolországban élő török állampolgár, aki hivatásos labdarúgó-játékosként dolgozott. Kérelmezte, hogy szövetségi engedélyét közösségi játékosokéval azonosra cseréljék. A szövetség szabályzata korlátozott számú nem közösségi állampolgárságú játékost engedélyezett a csapatokban. Az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulási megállapodás alapján a Bíróság úgy döntött, hogy a török munkavállalók a rendes munkaerőpiachoz tartoznak, és a díjazás és egyéb munkafeltételek terén a hátrányos megkülönböztetés tilalmával ellentétes a korlátozás.
3. Fiatal futballjátékos kártérítése (2009, C‑325/08. sz.): Ebben az ügyben egy fiatal futballjátékos, aki egy francia klubnál képződött, elutasította a professzionális szerződésajánlatot, és egy angol klubhoz igazolt. A francia szabályok kártérítés fizetésére kötelezték őt a francia klubnak. A Bíróság kimondta, hogy a munkavállalók szabad mozgásának elvével főszabály szerint ellentétes a nemzeti jog azon rendelkezése, amelynek alapján kártérítés fizetésére kötelezhető az az utánpótlás-játékos, aki a képzési időszakának végén másik tagállam valamely klubjával hivatásos játékosi szerződést köt. Ugyanakkor az ilyen szabályt igazolhatja a képzési költségek megtérítésének indoka.

Láthatjuk, hogy a munkavállalók szabad áramlásának sokféleképp eshet csorba, és az uniós jog széles körű védelmet nyújt a sportolóknak a diszkriminatív szabályozásokkal szemben.

A Magyar Vízilabda Szövetség gazdálkodása és stratégiai céljai

Évente több milliárdos nagyságrendű összeg felett gazdálkodik a Magyar Vízilabda Szövetség, és Kollár Edina, az MVLSZ operatív vezetője nyilatkozata szerint a pénzt a sportág működtetésére és fejlesztésére fordítják. A szövetség, mint civilszervezet, nagyrészt állami és költségvetési forrásból gazdálkodik, ezért számos jogszabálynak kell megfelelnie. Látványsportágként még egy különleges szabályrendszer is vonatkozik rájuk, hiszen a TAO-val kapcsolatos bizonyos szakszövetségi feladatok tekintetében hatósági jogkörük is van.

A szervezet költségvetése alapvetően két részből tevődik össze. A kiadások nagyobb hányadát a sporttörvényben is meghatározott alapfeladatokhoz kapcsolódó kiadások teszik ki, mint például a felnőtt és korosztályos válogatottak költségei, illetőleg a versenyrendszer működtetésének kiadásai. Ez utóbbi kapcsán jelentős tétel a mérkőzések közreműködőinek személyi jellegű költségei. A válogatottakat tekintve a felnőttek mindig kiemelt figyelmet kapnak. Az ő felkészülésükkel, a világeseményeken történő részvételükkel kapcsolatos költségeket a központi költségvetés részben finanszírozza, illetve válogatott sportolóink - a szintén központi költségvetés által biztosított - Gerevich-ösztöndíjban, illetve Magyar Sportcsillagok Ösztöndíjban részesülnek. Az olimpiai felkészülésre kapott költségvetési támogatás a 2024. évre 400 millió forint, amely tovább növekszik az olimpiai kvalifikációs időszak lezárultát követően, a megszerzett kvóták után. Fontos megemlíteni, hogy az olimpiával kapcsolatos közvetlen költségeket (elsősorban a kiutazásról van szó) mindig a Magyar Olimpiai Bizottság állja.

A válogatott felkészülése, hazai és külföldi edzőtáborok, sporteszköz- és felszerelésigények stb. tervezése komplex folyamat. Rendszeresen beszámolnak az elnökségnek a költségvetés aktuális helyzetéről és az éves költségvetési tervhez képest javasolt változtatásokról. A szövetség gazdálkodási szabályzata az elnökség felé történő beszámolás tekintetében 2019 óta félévi gyakoriságot ír elő, illetőleg azt, hogy a költségvetési fősorok 10 százaléknál nagyobb eltérése esetén a költségvetést az elnökségnek kell módosítania. Ami az utóbbit illeti: ha az utánpótlást is nézzük, nemzetközi viszonylatban is kiemelkedőek azok a lehetőségek, amiket meg tudnak teremteni.

Azonban a szövetség gazdálkodásában korábban előfordultak problémák. 2018-2022 között a vízilabda-szövetség gondolkodás nélkül szórta a pénzt. A szövetség 2020-2022 között mintegy nettó 378 millió forintért vásárolt sportfelszereléseket a Breitling Sport Kft.-től. Az eredeti becslések szerint e beszerzések költsége 160 és 200 millió forint körül mozgott volna, így a szerződés nettó 178-218 millió forint többletköltséggel járt. Ráadásul a szövetségnek nemcsak a ruhákért kellett perkálnia, hanem azok tárolásáért is havi 100 ezer forintot. Tavaly Madaras Norbert elnök elmondta, hogy utólag módosítani kellett a 2022-es, korábban már a közgyűlés által elfogadott mérleget, a hiány 201 millió forintról 450 millió forintra nőtt. A szövetség saját tőkéje 2022-ben 1 milliárd 365 millió forintról 578 millió forintig apadt. Emellett az MVLSZ két külföldi torna szállásdíját is duplán utalta át 2022-ben, nyilvánvalóan internetes csalás áldozataként.

A külügyminiszter lényeges stratégiai célnak nevezte, hogy ne csak a magyar felsőoktatás és gazdaság között legyen egy rendkívül szoros kapcsolat, hanem a felsőoktatás és a sport között is. „És ez itt most megtörténik, ráadásul a nemzetközi sport és a magyar felsőoktatás összekapcsolódása jön létre. A kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy Magyarország továbbra is a világ úszó és vízilabda sportágának egyik fellegvára legyen” - jelentette ki. A magyar szövetség csütörtöki közleménye szerint Märcz Tamás, a férfi, és Bíró Attila, a női vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya is meghosszabbította szerződését 2024-ig, ami a stabilitást és a folyamatos fejlődést segíti. Märcz Tamás 2016 decemberében ült le a férfi együttes kispadjára, vezetésével a gárda a 2017-es budapesti világbajnokságon ezüstérmet szerzett, egy évvel később a világligában lett második, a világkupát pedig 1999 után először hódította el. Bíró Attila 2015 nyarán lett a női válogatott szövetségi kapitánya, a következő évben Belgrádban rögtön Európa-bajnoki címig vezette az együttest, amellyel a tokiói olimpián története során először szerzett érmet a női válogatott.

Utánpótlás-nevelés és infrastruktúra fejlesztés

Az utánpótlás-nevelés kiemelt fontosságú a magyar sportban, és ezzel párhuzamosan jelentős infrastrukturális fejlesztések is megvalósulnak. A 6 milliárdos kosárlabda-csarnok után most egy többmilliárdos beruházás keretében vízilabda-akadémia jönne létre Szentendrén.

Szentendre nemrég pályázati felhívást tett közzé a Pap-szigeten lévő egykori strand területének hasznosítására, amelyre egyedül a 2018. február 14-én 3 millió forint jegyzett tőkével megalapított KÓPÉ-SZIGET Vízilabda Akadémia Kft. pályázott. Az önkormányzat a pályázatot érvényesnek találta és el is fogadta, a 3,8 milliárdos fejlesztésről végül március 8-án egy rendkívüli ülés keretén belül döntött a képviselő testület, bár az előterjesztést csak előző nap adták be. Az előterjesztés értelmében március 31-ig a szerződést is megköthetik.

A KÓPÉ-SZIGET Vízilabda Akadémia Kft. a KÓPÉ Úszó, Vízilabda Sportegyesület tulajdonában van, amely a volt válogatott vízilabdázó Petőváry Zsolt és a volt olimpiai bajnok vízilabdázó, Kósz Zoltán vízilabda-egyesülete. A klub egyébként is a Dunakanyarban tevékenykedik, Leányfalun is oktatnak, itt is megpróbáltak vízilabda-akadémiát létrehozni, de azt az Mfor.hu szerint Leányfalu végül kihátrált a projektből.

A telepítési tanulmányterv szerint a 15+5 évre a szentendrei önkormányzattól bérbe vett Pap-szigeti területen két ütemben szeretnének kialakítani egy panorámás termál medencét, gyermekmedencét és játszóteret, élménycsúszdát, homokos sportpályákat, kültéri termálmedencéket, tanmedencéket, rendezvényteret 4350 m2-en, 2850 m2 alapterületű fedett, nyitható uszodát termálmedencével, tanmedencével és versenymedencével, és egy 2250 m2 alapterületű sportközpontot sportkollégiummal.

A Társaság az Élhető Szentendréért szerint több kérdés is felmerül a beruházással kapcsolatban, amelyhez egyébként kormányzati döntésre és támogatásra is szükség van, de nem tisztázott, mi történik akkor, ha valami oknál fogva megszűnik a kormányzati támogatás. Emellett szerintük a Pap-szigetre vezető híd nem bírná el a beruházáshoz szükséges 40 tonnás teherautókat, nincs részletezve a beruházás II. üteme, nem derül ki, hogy mi lesz az ottani csónakház sorsa, és az sem, hogy például a városi úszásoktatásba beszáll-e majd az akadémia. Ráadásul az önkormányzatnak alig valami haszna származna az ügyletből: a beruházás időtartama alatt mindössze havi 100 forint+áfa haszonbért fizet a kft., a beruházás végeztével pedig az aktivált könyv szerinti érték 1 százaléka lehet a bérleti díj, viszont ezt többek között a karbantartás, a biztosítási díj, árvíz-védelmi rendkívüli kiadások értékével csökkenteni lehet majd. A szerződéstervezet szerint a projekt támogatásáról szóló kormányhatározatokat a kft. fogja majd megszerezni. A beruházás végleges használatba vételi engedélye egyébként majd 2023.

tags: #kulfoldi #vizilabda #szerzodes

Népszerű bejegyzések:

• Ohio State Buckeyes eredmények
• Magyarország és Szlovákia statisztikái
• Kettős sportesemények az OSC-nél
• A két játékos kiemelkedő futsal teljesítménye
• A sztárfocista jövőjéről a Barcelonában