A Kézilabda Pálya Méretei és Játékszabályai
A kézilabda egy dinamikus és izgalmas labdajáték, amelynek alapvető célja, hogy a labdát kizárólag kézzel juttassák el az ellenfél kapujába. A kapus kivételével a játékosok lábbal nem érhetnek a labdához. A csapatok 14 játékosból állnak, azonban a játéktéren egyszerre legfeljebb 7 játékos tartózkodhat, a többiek cserejátékosként a kispadon foglalnak helyet. Az a csapat nyer, amelyik a rendes játékidőben több gólt ér el. Döntetlen esetén 2x5 perces hosszabbítás következik, majd szükség esetén 7 méteres dobások döntenek a továbbjutásról.
A kézilabdát leggyakrabban fedett csarnokban játsszák, de ismert szabadban játszott változata is, sőt, egyre népszerűbb a strandkézilabda is. A sportág alapötlete Holger Nielson dán iskolamester nevéhez fűződik, aki a futball alternatívájaként alkotta meg a játékot, hogy csökkentse a betört ablakok számát. A sport szabályainak kidolgozásában és dokumentálásában Hermann Bachmann játszott kulcsszerepet Németországban. Az akkori 40×20 méteres pályán játszott játék számos vonása hasonlít a mai kézilabdához.
A játék gyors terjedését elősegítette az iskolai testnevelésben való megjelenése. Václav Karas és Antonin Kristof által megalkotott játék Prágában debütált, ahol a pálya mérete (48×32 méter), a kapuelőtér alakja (6 méter sugarú félkörív), a kapu mérete (2×2,4 méter) és a játékidő (2×25 perc) már sok hasonlóságot mutatott a mai paraméterekkel. Ez a három kezdetleges kézilabdajáték jelentős népszerűségre tett szert Európában.
A Kézilabda Pálya Felépítése és Méretei
A hivatalos felnőtt (16 év felett) kézilabdapálya mérete 40×20 méter. A játékot téglalap alakú játékterületen játsszák. A pálya körül az oldalvonalak mentén legalább egyméteres, az alapvonal mögött pedig legalább kétméteres biztonsági zóna kialakítása szükséges. Ez a zóna biztosítja a játékosok és a nézők biztonságát.
Fontosabb vonalak és területek a pályán:
- Kapuelőtér: A két kapu előtt található, folyamatos vonallal körülvett rész. Ezt a vonalat a kapuktól 6 méterre húzzák meg. Itt csak a kapus tartózkodhat, az itt lévő labda az övé. Kidobást kivéve a levegőben lévő labda megjátszható. Mezőnyjátékos belépéséért szabaddobás, kiállítás vagy büntető is járhat.
- Hétméteres vonal: A kaputól 7 méterre található 1 méter széles vonal. A vonal mögött kell elhelyezkedni a hétméteres büntetődobásnál.
- Gólvonal: A két kapufa mögött van, párhuzamos a büntetődobó-vonallal. Ha ezen szabályosan áthalad a labda, azt gólnak kell tekinteni.
- Kapus-határvonal: 15 centiméter hosszú, a kapu előtt 4 méterrel van. Hétméteres dobásnál a kapus nem lépheti át mindaddig, amíg a dobó játékos kezét a labda el nem hagyta.
- Középvonal: A pályát két egyenlő területű térfélre osztja, a két oldalvonal felezőpontjának összekötésével.
- Oldalvonal: A pálya hosszabb oldala. Ha kívül kerül rajta a labda, akkor a labdát utoljára érintő csapat ellenfele végezhet el bedobást.
- Cserevonal: Az oldalvonalra merőleges, a felezővonaltól 4,5 méterre meghúzott vonal. A játékosok a felezővonal és a cserevonal közötti területen végezhetik el a játékoscseréket.
A két kapu a pályán egymással szemben, a két alapvonal közepén helyezkedik el. Mérete: 2,08 méter magas és 3 méter széles. A kapukat rögzíteni kell a szilárd talajhoz, és két különböző színnel kell befesteni.
Játékidő és Szabályok
A rendes játékidő minden korosztályban (16 év felett) 2×30 perc, a félidei szünet 10 perc. A kézilabdában egy sajátos módszert követve mérik a játékidőt. A játékidő a játékmegszakítások (szabálytalanság megítélése, gól utáni középkezdés stb.) alatt is megy, azonban ha a játék várhatóan hosszabb ideig szakad meg (pl. sérülést követő ápolás miatt), akkor a játékvezetőknek lehetőségük van az órát erre az időszakra megállítani. A játékidő lejárta szigorúan értelmezendő: az utolsó másodperc leteltekor a mérkőzés befejeződött. A még játékidőben ellőtt, de a kapuba csak a játékidő letelte után beérkező lövés nem minősül érvényes találatnak.
A szabályos találat eléréséhez az kell, hogy a labda még a rendes játékidő letelte előtt teljes terjedelmével áthaladjon a gólvonalon. Amennyiben azonban még a játékidőn belül szabaddobást vagy 7 méteres dobást ítélnek a játékvezetők, akkor az elvégezhető a játékidőn túl is (ún. időntúli szabaddobás vagy 7 méteres dobás).
A csapat mezőnyjátékosainak egységes öltözéket kell viselniük, amelynek megjelenése az ellenféltől világosan el kell különüljön. A mezőnyjátékos kézzel, karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel érhet a labdába, a labdát ilyen módszerekkel is csak legfeljebb három másodpercig érintheti. Nem szabad a labdát a saját csapat birtokában tartani a támadási akciók felismerhetősége nélkül, illetve kapura lövési kísérlet elmulasztásával. Ez passzív játéknak minősül.
A kézilabda szabályai: KÉZILABDA szabályok: Hogyan kell kézilabdázni?
A kapus a saját kapujának előterében korlátlanul mozoghat, akár a labdával is, figyelmen kívül hagyva a mezőnyjátékosokra érvényes lépésszabályt. A kapus a kapuelőteret elhagyva viszont a mezőnyjátékosokra vonatkozó szabályok érvényesek rá is.
A Kézilabda Fejlődése és Magyarország Helye
A Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) 1946-ban alakult újjá Koppenhágában. Az 1950-60-as évek hoztak jelentős változást: a kispályás kézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb nagypályás kézilabdázást. 1966 után már csak kispályás mérkőzéseket rendeztek. Az újabb mérföldkő 1972: a férfi kézilabda újra bemutatkozhatott az olimpián, Münchenben. Az 1980-as években a kézilabdázást az egyre növekvő népszerűség, a szabályok megszilárdulása, a sportág megerősödése és technikai-taktikai repertoárjának látványos fejlődése jellemezte. A kilencvenes évekre a kézilabdázás az egyik legnépszerűbb sportággá nőtte ki magát.
A kézilabda magyarországi történetét Cséfay Sándor alapozta meg. Később, 1933. március 30-án önálló szövetségként megalakult a Magyar Kézilabda Egyesületek Szövetsége. A magyar férfi válogatott az 1936-os berlini olimpián szerepelt először, 1938-ban pedig világbajnoki bronzérmet szerzett. A második világháború után, 1949-ben Budapesten megrendezett női nagypályás világbajnokságon a magyar válogatott aranyérmet szerzett. Az 1950-es évekre a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) már sűrű programot bonyolított évente, ekkor indult ugyanis útjára a világbajnokság, melyen elsősorban a nők szerepeltek sikeresebben. A klubcsapatoknak kiírt európai kupák, mint a Bajnokok kupája, az IHF kupa, és a Kupagyőztesek Európa-kupája nagyot lendítettek a játékosok technikai fejlődésén.
1972-ben indult a sportág olimpiai története. Az 1980-as években a magyar válogatottak is szép eredményeket értek el, két olimpiai 4. helyet szereztek a férfiak, és a hölgyek is kiharcoltak egy 4. helyet. Az 1982-es, Magyarországon rendezett világbajnokságon a nők, míg 1986-ban Svájcban a férfiak értek el második helyezést. 1991-ben megalakult az Európai Kézilabda-szövetség (EHF). A sportág fejlődése töretlen volt, a kilencvenes évekre a második legnépszerűbb sportág lett az országban.
Napjainkban már jóval száz fölé emelkedett a tagországok száma, és összesen több mint tízmillió játékos űzi versenyszerűen a kézilabdát. Hazánkban is az egyik legnépszerűbb sportágnak számít, és a magyar csapatok, mind a férfi, mind a női vonalon, jelentős nemzetközi sikereket értek el az elmúlt évtizedekben, beleértve Bajnokok Ligája győzelmeket és kupasorozatokban elért dobogós helyezéseket.
tags: #kulso #kezilabda #palya
