Kun Béla: Válogatott Beszédek és Írások a Magyar Szocialista Forradalom Éveiből

Kun Béla, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, akinek válogatott írásai és beszédei felbecsülhetetlen forrást jelentenek a 20. század eleji magyar és orosz forradalmi események megértéséhez. E kötetek azokból az írásaiból és beszédeiből állnak össze, amelyek 1919-ben, a Magyar Tanácsköztársaság idején, vagy korábbi időszakban, a leninizmus elsajátításának folyamatában születtek. Az elsárgult újságok, amelyekre hatvan évvel ezelőtt Kun Béla írásait kinyomtatták, ma is beszédes tanúi annak, milyen körülmények között születtek ezek a munkák.

Korai Évek és A Munkásmozgalomba Való Belépés

Kun Béla 1886. február 20-án született. Már 1902-ben, gimnáziumi tanulmányai alatt belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Érettségi után újságíró lett, lázító hangvételű cikkei miatt féléves börtönbüntetést kapott. 1908-tól tekinthető aktív pártmunkásnak, ekkor választották be az MSZDP erdélyi bizottságába. A kolozsvári Munkásbiztosító Pénztár alkalmazottjaként járta Erdély szociális és nemzetiségi feszültségektől terhes tájait. Sztrájkokat szervezett, gyűléseket tartott, osztályharcos összefogásra nevelte azokat a dolgozókat, akik a tudatlanság, a vallási és nemzetiségi különbségek miatt vonakodtak egységre lépni.

Széles körű humán műveltségét a marxizmus Magyarországon akkoriban hozzáférhető műveinek alapos tanulmányozásával egészítette ki. Mindennapos mozgalmi munkája során elsajátította a tömegek közti munka nélkülözhetetlen ismereteit, kitűnt szónokikészségével, szuggesztivitásával és a szervező munkában való jártasságával. Eszmei fejlődésében még nem haladta túl pártja színvonalát, Marx és Engels írásai mellett rá is elsősorban Kautsky tanításai hatottak, Lenin műveit akkor még nem ismerte.

Az Első Világháború és Az Orosz Fogság

Amikor 1914 végén magára öltötte a csukaszürke egyenruhát, már az MSZDP ismert középszintű funkcionáriusának számított. Kun Bélának alaposan kijutott a háború megpróbáltatásaiból, hónapokat töltött megszakítás nélkül az első vonalban. Meg is sebesült, gyógyulása után ismét a frontra küldték. A galíciai frontszakaszon esett fogságba, majd a szibériai Tomszk városának fogolytáborába került.

Itt módja nyílt elméleti ismereteinek növelésére, vitakészségének fejlesztésére, és olyan bajtársakra talált, akik vele azonos nézeteket vallottak a háborúról és az azt kiváltó okokról. Az oroszországi februári forradalom győzelme után Kun Béla felvette a kapcsolatot a tomszki szociáldemokratákkal, ekkor kezdett ismerkedni az orosz munkásmozgalommal. A tomszki elvtársak felkérésére jelentek meg Kun Béla első cikkei a szibériai bolsevik lapokban, amelyekben az orosz forradalmakról tájékoztatta olvasóit, a szibériai munkásokat.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme Tomszkban érte. Fontos szerepe volt abban, hogy a hadifoglyokból fegyveres alakulat szerveződött, amely segített a helyi szovjethatalom megszilárdításában. 1917 decemberében Petrográdra utazott, és bekapcsolódott a hadifoglyok közti kommunista munka irányításába. Hamarosan módja nyílt arra, hogy személyesen is megismerkedjen Leninnel, ami meghatározó jelentőségű volt további eszmei fejlődése szempontjából.

Ideológiai Fejlődés és A Kommunisták Magyarországi Pártjának Megalakítása

Az 1918-as év eleje termékeny korszak Kun Béla publicisztikájában. Rendszeresen ír a szovjet központi lapokba, a Pravdába és az Izvesztyijába, de elsősorban a magyar nyelvű bolsevik lap, a Nemzetközi Szocialista szerkesztésének szenteli idejét. Ezen írások tematikája változatos, Kun Béla arról írt, ami az adott pillanatban fontos volt a forradalom ügye szempontjából. A leninizmus első szavai magyar nyelven az ő írásaiban jelentek meg, feladatuk az volt, hogy a leninizmus lényegét ismertessék és értessék meg az olvasókkal.

Maga Kun Béla 1918 elejére már elsajátította a leninizmusból a legfontosabbat: a szocialista forradalomról és a proletárdiktatúráról szóló tanítást. Ekkor válik számára egyértelművé a nemzetközi munkásmozgalomban bekövetkezett visszavonhatatlan szakítás a reformisták és a forradalmárok között. Felismerte, hogy az a szociáldemokrácia, amely szavakban a munkásérdekek védelmezője, de mindent megtesz a proletárforradalom elkerüléséért, objektíve a burzsoázia érdekeit képviseli.

Kiemelkedő írása ennek a korszaknak a „Ki fizet a háborúért?”, amely világos, mindenki számára érthető nyelven, meggyőző stílusban juttatja olvasóit a következtetésre: csak a szocialista forradalom oldhatja meg a háború utáni Európa problémáit. Ezt a kis brosúrát Budapesten már újranyomták és kézről kézre adták a forradalmi szocialisták.

1918. október 31-én Magyarországon győzött a polgári demokratikus forradalom. Kun Béla és elvtársai november 4-én Moszkvában kimondták a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakításának szükségességét, majd hazaindultak. Kun Béla 1918. november 17-én érkezett Magyarországra, és 1918. november 24-én megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. Kun Béla a párt első vezetőjévé vált, döntő szerepe volt a párt politikájának kialakításában, és oroszlánrészt vállalt annak agitációs és szervező munkájából.

A Gyűjtőfogházban írt „Levél Bogár Ignáchoz” című írása elméleti szempontból is a legfontosabbak közé tartozik ebből az időszakból. E levél tartalmazta mindazokat a követeléseket, amelyek alapján a szocialista forradalom Magyarországon győzedelmesen kibontakozhatott. A Szociáldemokrata Párt vezetői elfogadták ezt a levelet; az ebben kifejtett platform alapján egyesült a két párt 1919. március 21-én.

A Magyar Tanácsköztársaság Korszaka (1919. március 21. - 1919. augusztus 1.)

Ezzel győzött az első szocialista forradalom Magyarországon. A magyar nép ezeréves történelmének legdicsőségesebb napjai következtek. Négy és fél hónap, amikor a dolgozók voltak az ország urai. Az újonnan létrejött munkáshatalom szorosan összefonódott Kun Béla nevével. Bár formálisan nem ő, hanem Garbai Sándor volt a Forradalmi Kormányzótanács elnöke, elvtársai és ellenfelei egyaránt őt tekintették a proletárállam fejének.

A Tanácsköztársaság idejéből Kun Bélától fennmaradt anyag műfajilag igen sokszínű. Rengeteg beszédet tartott, amelyek az új állam legfontosabb fórumain hangzottak el és a tanácsállam életbevágó problémáival foglalkoznak. Fontos kérdéseket tartalmaznak azok a táviratok, amelyeket részben Leninnel, részben a szovjetkormány külügyi népbiztosával, Csicserinnel, részben más forradalmárokkal váltott. Mint a Tanácsköztársaság külügyi népbiztosának, számos jegyzéket kellett írnia, nyilatkozatokat kellett adnia politikusoknak, újságíróknak. Előadásokat tartott, amelyekben megfogalmazta a kommunista álláspontot a közeli és távolabbi jövő alapvető kérdéseiben.

Sorsdöntő nap volt a proletárdiktatúra történetében a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács május másodikai ülésén tartott beszéd. Április 16-án a királyi román hadsereg megindította offenzíváját a magyar munkásállam ellen. Kun Béla felszólalásaiban ekkor hangsúlyozta a honvédelem, a proletár internacionalizmus és a proletárhatalom erősítésének fontosságát.

A Tanácsköztársaság Bukása Után és Elméleti Munkássága

A hadi sikerek azonban nem tartottak sokáig, a tanácsköztársaság pedig végleg elbukott, miután a Tiszánál állomásozó román seregek elfoglalták Budapestet. Ezután Kun Béla visszatért Oroszországba, ahol Lenin parancsára a Krím-félszigeten harcolt a cáriak ellen. Kun Béla bukását végül Sztálin hatalomra jutása okozta: a „nagy tisztogatás” kezdetén minden tisztségét elveszítette, 1937-ben pedig őrizetbe került.

Az 1920 és 1936 közötti időszakban Kun Béla továbbra is aktívan részt vett a nemzetközi kommunista mozgalomban, és számos elméleti írást publikált. Ezekben foglalkozott a marxista elmélettel és forradalmi gyakorlattal, a kommunista taktikával, az agrárkérdéssel, és elemezte a magyar forradalmak örökségét, valamint a munkásság és parasztság szövetségének jelentőségét. Olyan írásokat találunk ekkorra, mint az "Elvi szervezet és cselekvési egység", "Marxista elmélet - forradalmi gyakorlat" vagy a "Lesz-e még forradalom Magyarországon?".

Számos művében elemezte a marxizmus lényegét és a szociáldemokrácia, valamint a fasizmus viszonyát, állítva, hogy "Nincs két marxizmus!". Részletesen tárgyalta a munkásmozgalom helyzetét és általános feladatait, valamint a falusi munkáról és jelszavakról szóló kérdéseket. Élete során folyamatosan harcolt a marxizmus ellen fellépő ideológiákkal, és a leninizmust a cselekvés vezérfonalának tekintette. Beszédei a Komintern kongresszusain is alátámasztják elkötelezettségét az egységfront és a háború elleni harc mellett.

tags: #kun #bela #valogatott #beszedek

Népszerű bejegyzések:

• Miskolc modern sportlétesítményei
• Sopron futballjának gazdag múltja
• Kihívások a Készenléti Rendőrségnél
• A Fradi labdarúgója a '70-es évek elején
• Spanyolország Betikai-hegysége