Kupa Mihály Gazdasági Nézetei és Politikai Utja a Magyar Narancs Cikkei Tükrében
Kupa Mihály, az Antall-kormány pénzügyminisztere, régóta meghatározó alakja a magyar gazdasági és politikai életnek. Interjúiban és nyilvános megnyilatkozásaiban következetesen elemezte az ország gazdasági helyzetét, kritikát fogalmazott meg a kormányzati intézkedésekkel szemben, és vázolta fel saját elképzeléseit a fejlődésről. Különösen a Magyar Narancsnak adott interjúi engednek betekintést abba, hogyan látta ő a rendszerváltás utáni időszak kihívásait és a jövő lehetséges irányait, legyen szó választási költségvetésről, a nemzeti tőke szerepéről, vagy akár az olajügyek parlamenti vizsgálatáról.
Gazdaságpolitikai Helyzetkép és Kritika
Kupa Mihály már 1997-ben úgy vélte, hogy választási költségvetés készül a parlamentben, így elképzelhető, hogy egy-két év múlva újabb megszorításokra lesz szükség. Szerinte a Horn-kormány régi reflexek szerint működik, és valójában a szövetkezeteket akarja helyzetbe hozni a földtörvény módosításával. A jelek valóban azt mutatták, hogy az 1998-as költségvetés választási lesz, mivel a kormány több területen próbált jó pontokat szerezni a lakosságnál, és nőtt a büdzsé hiánya.
Habár a kormányzat azt állította, hogy a beinduló növekedés, a csökkenő infláció és a stabilabb pénzügyi helyzet miatt van pénz a költekezésre, Kupa Mihály ezt árnyaltabban látta. Elismerte, hogy a GDP növekedik, és nagy pénzügyi egyensúly-gondok nincsenek, de a belső államadósság még mindig tetemes volt. Emellett a gazdasági fejlődés belső tartalmát nem tartotta megnyugtatónak. Rámutatott, hogy az elmúlt években szinte mindent eladtunk külföldre: a biztosítók, a bankok, az ipar, az élelmiszeripar és a kereskedelem jelentős hányada külföldi kézben van.
Kiemelte, hogy ez nem nacionalizmusból fakadó kritika, hiszen a külföldi társaságok biztonságot jelentenek. A kérdés azonban az volt, hogy milyen magyar érdekeket szolgált ez, mit csinálhatnak a hazai vállalkozók. Megjegyezte, hogy a legnagyobb negyven magyarországi vállalkozás között, az állami tulajdonú vállalatokon, a Molon és a MÁV-on kívül csak egyetlen hazai található meg, a Sepsiker. Korábbi kijelentésére, miszerint akár egy forintért is el kell adni az állami tulajdont, hozzátette: "De nem azt mondtam, hogy mindent külföldre kell eladni." Hangsúlyozta, hogy a lakosság több száz milliárd forintot takarított meg, és ennél is többet vittek a polgárok külföldre, tehát volt magyar tőke, amivel nem számolt a privatizáció. A gazdasági növekedés tartalmát fontosnak tartotta vizsgálni, különös tekintettel a három részre szakadt ország és a szegénység problémájára. Az óriási társadalmi különbségek gazdasági szempontból is problémát jelentenek, és aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a jól fejlődő kis országokban, mint Hollandia, Dánia vagy Ausztria, erős nemzeti tőke jött létre, ami Magyarországról egyelőre hiányzik.
Nem látott ellentmondást abban, hogy a költségvetés költekezését említi, miközben a középosztály megteremtéséért aggódik, ha megnézzük, kinek osztogat a kormány. A nyugdíjakat emelik, a pedagógusoknak, közalkalmazottaknak adnak, az infrastrukturális beruházások pedig valamelyest emelkednek, de nem az eredetileg tervezett mértékben. Kíváncsi lett volna egy tanulmányra arról, hogy a Magyarországon megtelepedett külföldi vállalatok hogyan adóznak, miként utalják át a nyereséget országról országra. Ugyanis rendkívül jól hangzik, hogy évente 2,5 milliárd dollárnyi tőke jön be Magyarországra, de a kérdés az, hogy ennek hozamaiból ki hogyan részesedik.
A gazdasági bővülést az emberek nem érzékelik. Mint mondta: "A statisztikusok, a szociológusok azt mondják, hogy egy tartós, két-három éven keresztüli 3-4 százalékos fogyasztásbővülés - és szeretném hangsúlyozni: nem GDP-emelkedés - az, amit az emberek egyáltalán megéreznek." A másfél, kétszázalékos bővülést, úgy, hogy előtte rendkívül nagy volt a visszaesés, nehezen érzékelik, különösen, ha minden negyedévben emelik az energiaárakat. Ráadásul az emberek tudják, hogy választás jön, és emlékeznek az előzőre, amikor a kormány osztogatását kemény megszorítások követték. A GKI (Gazdaságkutató Intézet) már jelezte, hogy két év múlva kisebb megszorításokra szükség lehet a jövő évi költségvetés nyomán, mert elszaladhat a gazdaság, a fogyasztás a kelleténél jobban nőhet, emiatt némileg felborulhat a külkereskedelmi mérleg. A magyar költségvetések jellemzője az elhalasztott kiadások nagy száma, és ezeket a problémákat a kormányok nem oldják meg.
A Kupa-Program és az Ország Stabilizációja
Kupa Mihály szerint mindenki az általa fémjelzett program mentén "mászkál", csak van, aki durván, van, aki türelmesebben. Medgyessy Péter szolidabb eszközökkel dolgozhatott, de a stabilizáció kifárasztotta a lakosságot, anyagi erejében mindenképpen, mert amit fel tudtak halmozni, azt a stabilizáció, az infláció és a leértékelés gyorsan le is morzsolta. Újra meg kell teremteni a polgárosodáshoz szükséges tőkét, ami "kemény diót jelent ennek a társadalomnak".
Az országot stabil helyzetbe kellett hozni, a piacgazdaságot kiépíteni, és eközben nem szabadott a társadalmat agyonverni. Ezek közül "a társadalom agyonverése sikerült". Ezt kellene most helyrehozni, amiben az államnak sok feladata van. Az EU-harmonizáció nem szlogen, a piaci verseny és a minőségbiztosítás rendszerének európai színvonalú szabályozása, valamint a megfelelő intézményrendszer kiépítése jelentős feladat. Az EU-csatlakozásig működő struktúrákat kell létrehozni, és fel kell számolni a Kelet-Nyugat közötti különbségeket, a társadalmi réseket. Ehhez egy szociálpolitikai újraelosztó rendszerre lenne szükség.
MEGHALT KUPA MIHÁLY EGYKORI PÉNZÜGYMINISZTER
Kupa szerint "Ez egy hülye magyar szokás: csak akkor csinálunk valamit, amikor már elkerülhetetlen." Ezen a szokáson le kellene szokni, mivel egy piacgazdaság, egy polgári társadalom vagy az unió legalább öt-hat év előrelátást igényel. Pragmatikus gondolkodást kell megtanulni, és nem kell megvárni, amíg a híd összeomlik alattunk. Reményei szerint erre már nem kerül sor, de ehhez reformokra van szükség. Örül, hogy kezd belépni egy olyan generáció, amelynek nincsenek meg az előző rendszerből áthozott rossz beidegződései.
Közéleti Szerepek és a "Liberális Plebejus" Filozófia
Kupa Mihály számos közéleti funkciót tölt be, mint például a Zempléni Településszövetség elnöke, a Kisosz tiszteletbeli elnöke, a Kárpátok-Adria Alapítvány elnöke, a Kereskedelmi és Hitelbank felügyelő bizottságának elnöke, valamint a Magyar Piac Szövetség elnöke. Saját bevallása szerint nem gyűjti, hanem kapja ezeket a tisztségeket, és sok közöttük tiszteletbeli pozíció, amely különösebb erőfeszítést nem igényel. Aktívan részt vesz a kisvállalkozói lobbi munkájában is, bár be kell vallania, nem nagy sikerrel, mert szerinte Magyarországon még nem működik igazán a kisvállalkozók támogatása.
Kupa Mihály "liberális plebejusnak" nevezi magát. Elmondása szerint plebejus abban az értelemben, hogy mindig is népi és nemzeti volt, a szó normális jelentése szerint. Liberális pedig azért, mert ki nem állhatja a kizárást, az emberek megkülönböztetését, vagy azt a felfogást, hogy csak valakinek van igaza. Egyenlő esélyt kell adni az embereknek, és tiszteletben kell tartani mindenki életvitelét. Ugyanakkor nem híve a drogok legalizálásának vagy a melegek házasságának törvényi szabályozásának. Gazdaságpolitikában is inkább liberális volt, még Antall József is, pedig ő eléggé konzervatív ember volt. Szerinte ez az egész bal-jobb kérdés kezdi értelmét veszíteni, mivel egész Európában új szelek fújdogálnak, baloldali pártok liberális gazdaságpolitikát folytatnak, szociáldemokrata pártok pedig konzervatívat. Ráadásul szerinte Magyarországon jelenleg valódi jobboldali párt nem is létezik, tulajdonképpen két nagy baloldali pártunk van.
A keresztény, katolikus értékrendet illetően úgy véli, a vallásosságot és a keresztény ideológiát nem kéne összekeverni egymással. Bizonyos keresztény értékrendek érvényesek az európai társadalmakban, mint ahogy bizonyos zsidó értékrendek is, és ezzel egyetért. De a szekularizációt visszacsinálni, túlsúlyt adni olyan dolgoknak, amiket a társadalom nem fogad el, nincs benne az alkotmányban és senki nem követeli az utcákon - ezzel nem ért egyet.
Piacfelfogásban közel áll a baloldalhoz. Úgy vélte, miután a piacgazdaság feltételeit megteremtettük, hagyni kell a piacot működni, és állami beavatkozásra csak korlátozottan van szükség. Egy túlszabályozott piacgazdaság szerinte "selejtet termel", az érdekvédelem viszont gyenge, hiányzik a szolidaritás. Úgy érezte, a hagyományos szakszervezetek kora lejárt, de a szakmai kamarák, ipartestületek, egyesületek és a civil szervezetek kora nem. Valódi, működő rendszerekre van szükség, amit hiányol a kormány politikájából.
A Centrum Párt: Megalakulás és Választási Küzdelmek
A 2001 novemberében megalakított (s utóbb 2002 januárjában bejegyzett) Összefogás Magyarországért Centrumot olyan törpe-, illetve törmelékpártok hozták létre, mint az MDNP, a KDNP, a Harmadik Oldal Magyarországért Egyesület vagy a Zöld Demokraták. Kupa Mihály független országgyűlési képviselő lett a Centrum elnöke és hivatalos miniszterelnök-jelöltje. Szorosan együttműködött velük a Nagy Tamás (volt Agrárszövetség) vezette Zöld Szalag mozgalom, továbbá a Vállalkozók Pártja. A párt a politikai skála origójára helyezte magát, a nagy pártoktól megcsömörlött, elégedetlen választókra hajtva, de jobb- és balközépről is szeretett volna voksokat szerezni. "Sok olyan választó van, aki nem akarja, hogy kétpártrendszer jöjjön létre" - fogalmazott Pusztai Erzsébet.
A Centrum viszonylag későn startolt, mivel "Ennyi időbe telt, hogy ideológiai különbségeinket félretéve, megtaláljuk a közös pontokat, és megszokjuk egymást" - magyarázta Nagy Tamás. Sokak kétlik, hogy hosszú távon egyben tartható-e egy ilyen "politikai vegyesfelvágott", amelynek egyetlen közös vonása az, hogy mindannyian a politikai küzdőtér kispadján kucorogtak. Egymásra találásukat az a felismerés is segítette, hogy még egy parlamenten kívüli ciklus legtöbbjük számára a visszavonhatatlan eljelentéktelenedéssel volna egyenlő. Az "alapcél" az 5 százalékos listás bekerülési küszöb elérése volt, de voltak merészebbek is, akik 10 százalékot jósoltak.
A 2002-es és 2006-os Választások
A 2002-es választásokon a Centrum 3,89 százalékos listás eredményt ért el. Az első fordulót követően Kupa Mihály a második fordulóra az MSZP mellett tette le a garast, ami vitákat váltott ki, és a jobboldali sajtó "kriptoMSZP" vádakkal illette. Ez nyílt konfliktusba sodorta őket Pusztai Erzsébet MDNP alakulatával. Később az MDNP újraegyesült az MDF-fel, a KDNP a Fidesz gyámságát választotta, míg néhány társaság eltűnt a süllyesztőben. Kupa Mihály - bár korábban komolyan fontolgatta a visszavonulását - maradt, és elsősorban reá hárult a feladat, hogy a kiüresedett formációját felhúzza a 2006-os kampányra.
A 2006-os kampányra a Centrum Párt "Van, aki másképp csinálja!" szlogennel indult. Kupa Mihály a politikai lózungokon és az igen kevéssé megírt oráción keresztül sajátos, indulattal és drasztikummal elegy humort mutatott be. Láthatóan vigyázott arra, hogy ütéseiből hozzávetőleg egyformán jusson a két nagy pártnak, sőt még az SZDSZ is kapjon egy kisebb orrba vágást. A Centrum ideológiamentes, pragmatikus és tisztakezű közép szerepére törekedett. A pártelnök beszélt a civil társadalom lenyúlásáról, az emberek "hülyítéséről", "gázárköztársaságról", "pofázásról és pilinckázásról".
A 2006-os választásokon Kupa Mihály kijelentette: "Kurvára nem vagyok elégedett ezzel a négy százalékkal", miután a Centrum listán 217 000 szavazatot kapott, ami végül 3,88 százalékot jelentett, és nem volt elég a parlamenti bejutáshoz. Egyéniben Tokaj-Hegyalja népe a harmadik helyre sorolta. Kupa szerint "A magyar társadalmat ennek a két nagy állatnak, a két pártnak sikerült kettéosztania."
A Centrum Párt választási eredményei és tagsága
| Év | Listás eredmény (országos) | Képviselők száma | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| 2002 | 3,89% | 0 | Az MDNP, KDNP, Harmadik Oldal Magyarországért Egyesület, Zöld Demokraták alapításával. |
| 2006 | 3,88% | 0 | Nem jutott be a parlamentbe. |
A párt politikája szerint, ha bejutottak is volna a parlamentbe, akkor sem léptek volna koalícióra senkivel, de ez az álláspont a választók körében jól fogadott volt. Kupa Mihály szerint, ha bekerülnek, "szünet nélkül pofázni fogunk", mert a parlamentben is vannak olyan teljesen szabályos eszközök, amelyekkel megdöbbentő hatásokat lehet elérni. A kampányfinanszírozás nehézségeket okozott, bár a tagok zöme saját költségén járt vidékre, és keresték a hatékony, de nem túl drága megoldásokat. A párt vezetői hangsúlyozták, hogy "Jókedvű, vidám kampányt" szeretnének. A Centrum megállapodás szerint nem árvult el egészen, hiszen a Magyarországi Zöld Párt és az Egészség Párt (alias Simon Patika) még mindig a szövetségi rendszer része volt, és segítségükkel Kupa Mihály formációja szinte valamennyi választókerületben jelen volt.
MEGHALT KUPA MIHÁLY EGYKORI PÉNZÜGYMINISZTER
Az Olajügyek Vizsgálata és a '90-es Évek Kihívásai
Kupa Mihályt 2000-ben, mint az Antall-kormány pénzügyminiszterét, meghallgatták az olajügyeket vizsgáló országgyűlési bizottság ülésén. Beszámolója során az 1990-es évek elejének gazdasági és társadalmi viszonyai közötti összefüggésekre hívta fel a figyelmet. Elmondása szerint az Antall-kormány első két évében az olajügyek okozta kárnál lényegesen nagyobb volt a költségvetés hiánya a "minősíthetetlen adófizetési morál" miatt (1992 márciusában ez 60 milliárd forint volt), illetve lényegesen nagyobb gondot jelentett az állami vállalatok körbetartozása (300 milliárd).
Rámutatott a hiányos jogi szabályozásra, valamint az ellenőrző és az erőszakszervezetek fel- és újraépítésének a nehézségeire. Megemlítette azt a szociális és belpolitikai helyzetet, amelyben lehetetlen volt a háztartási tüzelőolaj és a gázolaj közötti árkülönbség kiegyenlítése: egyfelől a taxisblokád utáni feszültség miatt, másfelől az előző korszakban az olajfűtésre átállt - elsősorban falusi - lakosság szociális védelme érdekében. Kupa Mihály és Boross Péter is említették, hogy természetesen kaptak jelzéseket olajvisszaélésekről, és természetesen próbáltak is ez ellen fellépni, de a korlátozott eszközök és a rendszerváltás kihívásai miatt az eredmények csak idővel jelentkezhettek.
tags: #kupa #mihaly #magyar #narancs
