A Profi Labdarúgás Mélységei: Taktikák, Felkészülés és Történelmi Gyökerek
Eszedbe jutott már, miközben kedvenc csapatodért szorítottál, vajon mire figyel az edző a meccs közben? Mennyire tudatos és begyakorolt a játékosok összetett mozgása egy gyönyörű akció sodrásában? Mire fókuszálnak az edzőket segítő videóelemzők? Csak a profikra tartozik mindez? Esetleg mi is betekinthetünk a kulisszák mögé? Szerintünk igen.
A Modern Labdarúgás Elemzése
Két éve dolgozom videóelemzőként. Idővel észrevettem, hogy szépen lassan átalakultak a „focinézési szokásaim”. Ma már igyekszem szerves egészként tekinteni a csapatok mozgására, elkezdtem ráérezni a játék flowjára, és néhány taktikai elemet is könnyen kiszúrok. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mostanra szakértővé értem. Arra jöttem rá, milyen keveset tudok a “nagy show” mögötti felkészülésről. Arról a munkáról, amit az igazán jó stábok egy-egy győztes meccsbe beletesznek. Nem volt régen, hogy jómagam is keresgéltem az induláshoz “focielemzős” témában, így még emlékszem, milyen nehéz kezdők számára is jól használható magyar nyelvű anyagokat találni.
Miért ne elemezz élőben?
Soha ne próbáld élőben elemezni a kedvenc csapatod meccsét! A kedvenc csapatod meccse a szórakozás ideje. Olyankor nem tudsz a foci “rejtett” elemeire figyelni. Időre és nyugalomra lesz szükséged.
A profi játékosok karrierjük kezdete óta a döntéshozataluk gyorsításán dolgoznak, ezért nagyon magas szinten űzik. A legjobb bajnokságokban az veszít, akinek lassabb a reakcióideje. A profi foci villámgyors. Az ember képtelen minden apró mozzanatot, jelet, mozgást, taktikai elemet kiszúrni élőben. Sőt, olykor többszöri visszanézés után is nehéz.
Az Elemzés Alapjai: Fázisok és Formációk
A foci a fázisok játéka. Ezek a fázisok a következők:
- Támadó fázis
- Védekező fázis
- Támadásból védekezésbe való átmenet
- Védekezésből támadásba való átmenet
(Az utóbbi kettő tekinthető egy fázisnak is. Majdnem minden, ami a pályán történik beilleszthető e négy kategória valamelyikébe. Még tovább bonthatók ugyan.) Ízelítőül nézzünk egy példát a védekező fázis elemzésére: a főszereplő az Atletico Madrid a Barcelona elleni meccsen. (A védekező- és támadó fázisokról sokkal részletesebben lesz még szó.)
Az átrendeződés a mi játékunknak is kulcseleme. Szögezzük le, olyan, hogy “abszolút formáció” nem létezik. Ez csak mítosz. Nem lehet csak 4-4-2-ben vagy 4-2-3-1-ben focizni. Minden csapatnak van legalább egy támadó- és egy védekező formációja. Egyik csapat sem játszik csak három védővel. Baromság lenne. Tíz mezőnyjátékos van egy csapatban, miért védekeznének csak hárommal? Három hátul, valójában annyit jelent: három átmeneti-, kettő támadó- és öt védekező fázisban lévő játékosod van. A fázisokon belül változó formációkkal operálnak a legjobb csapatok.
Például: A Laziónál a labda, a kékek vannak támadó fázisban, a Milan védekezik. Állítsd meg a felvételt és figyeld meg, hogyan helyezkednek a játékosok! Ugyanezt tedd fordított esetben! Ezután állítsd meg a felvételt kicsit hosszabb időre, és gondolkodj el a megfigyelt, szinte tíz másodpercenként változó formációkon.
Emellett fontos megfigyelni a játékosok szerepét és a létszámfölény kialakulását. A hibrid játékosok, akik más pozícióban játszanak csapatuk védekező fázisában, mint a támadó fázisban. Mindig érdemes figyelni, melyik játékosok helyezkednek tőlük szokatlan pozícióban. Ez bármelyik fázisban hasznos lehet elemzői szempontból. A létszámfölény, amikor az egyik csapatból több játékos van egy bizonyos területen, mint a másik csapatból. Például Abate egy felfutással Suso mellé ér, és Raduval szemben létszámfölényes helyzetet teremt a Milannak. Ha a fentieket sikerül kiszűrni, már elég jó rálátásod lehet a meccsre.
Fontos kiszűrni azt is, mennyi játékos érintett közvetlenül és közvetetten a játék különböző fázisaiban. Ne hagyd magad átverni! Gyakran előfordul, hogy egy-egy játékos kevésbé feltűnő módon veszi ki a részét az aktuális fázisból. Például: támad a Milan, de Locatelli visszalép az előretörő Romagnoli helyére a védősorba biztosítani, vagy “megelőző területvédekezéssel” őrzi a középpályát, amíg Kucka támadóbban lép fel. Ideális esetben a támadó fázisban - a kapuson és a középhátvédeken kívül - mindenki részt vesz.
A Játék Átlátása és a Technika Segítsége
Kezdetben érdemes „néhány lépést hátrálni”, és megpróbálni átlátni az egész pályán folyó történéseket. Ezért hasznos minél több meccset élőben, kint a stadionban nézni. A tévéközvetítésekkel ellentétben ott az egész pályát pásztázhatjuk, és olyan összefüggéseket is megláthatunk, amelyek tévén keresztül biztos, hogy nem jönnek át. Persze, kimenni a stadionba, és ott elemezgetni viszonylag macerás dolog. És nem is mindenki engedheti meg magának. A technika rohamos fejlődése azonban segíthet. Néhány helyen már a tévében is elérhető az ún. „tactical cam” mód, amely sokkal szélesebb rálátást nyújt a tévés meccsekre is. Kiváló eszköz, amelynek segítségével sokkal jobban átláthatóak az összefüggések.
Best Soccer Cameras - Veo vs Trace vs Pixellot vs Pix4Team vs Reeplayer
A fentiek alapján kialakulhat bennünk egy összkép a pályán lévő csapatok taktikájáról.
A Profi Labdarúgók Fizikai Felkészülése és Edzése
A foci edzés jelentőségét az adja, hogy noha a sportág egyszerűnek tűnik (Magyarországon ráadásul mindenki ért is hozzá, mint tudjuk), a valóságban nem az. Egy-egy profi mérkőzés hatalmas fizikai terhelést jelent a játékosok számára.
Egy-egy hajtósabb Bajnokok Ligája-mérkőzés végén egy-egy játékos akár 13-14 km-t is fut. Változó intenzitású és távolságú futómunkáról van tehát szó, szemben mondjuk egy maratoni futó ciklikus állóképességet feltételező mozgásával. Egy labdarúgó ugyanis 30-50 méteres sprintekkel, vagy közepes iramú futásokkal dolgozik, erre kell felkészíteni az edzéseken is. A Manchester United világklasszis kapusa, az Atlético Madridtól érkezett David De Gea például erről alighanem elég sokat tudna mesélni. A rendszeres súlyzós terhelés tehát ugyanúgy része a foci edzésnek, mint a labdás gyakorlatok. Fontos, hogy az edzés mindig az egyszerűtől az összetettig haladjon, fiatalok esetében pedig vegye figyelembe a korosztály élettani sajátosságait. A hibákat természetesen ki kell javítani, de úgy, hogy közben a gyakorlatok folyamatosságát fenntartjuk.
A Magyar Labdarúgás Fejlődése és Stratégiája
Részsikerek helyett garantálható fejlődés, nemzetközi szinten versenyképes labdarúgók képzése és piaci alapú gondolkodás a hosszú távú cél. A Magyar Labdarúgó Szövetség 2020 májusában kinevezett sportigazgatója, Dr. Barczi Róbert felelős ennek a célnak a megvalósításáért.
Célok és Kihívások
A tízéves, 2020-ig tartó stratégiai terv célja elsősorban a tömegbázis növelése, az amatőr és utánpótlás-futball felpezsdítése, az infrastruktúra fejlesztése és a klubok anyagi stabilizálása volt. Ám ahogy arra a 2016-os és az idei Európa-bajnokságot követő törés is rámutatott: „a közelmúlt kiemelkedő eredményei nem egy rendszerszintű folyamatnak az eredményei, hanem egy-egy klub, csoport vagy ember kezdeményezése. Azt szeretnénk, hogy rendszerszinten, folyamatában tudjuk garantálni ezeket az eredményeket” - mondta a beszélgetés során dr. Barczi Róbert.
Mit jelent a versenyképesség? A magyar válogatott jelenlegi keretében csupán öt labdarúgó szerepel európai topligában, és ebben a nyári Európa-bajnokság sem tudott változást hozni. Ez rávilágít az utánpótlás-nevelés fontosságára.
Utánpótlás-nevelés és Tehetséggondozás
„Az utánpótlás-nevelés hatékonysága elmarad a céloktól és várakozásoktól, a tehetségkutatás és menedzsment, valamint a fiatal játékosok professzionális futballba történő beépítése területén további erőfeszítéseket kell tenni. A labdarúgó, utánpótlás- és felnőtt edzői múlttal is rendelkező dr. Barczi Róbert több mint 10 éve tevékenykedik sportvezetőként, egy évig a Nyíregyháza Spartacus ügyvezető igazgatója volt, öt évig az MLSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei igazgatójaként dolgozott, illetve öt és fél évig megyei szövetségi főtitkári posztot töltött be. 2015-től az MLSZ Versenyigazgatójaként dolgozott, eközben megszerezte az UEFA CFM oklevelét, az európai szövetség az utóbbi években mérkőzésellenőrként (UEFA Delegate) számított munkájára.”
Az MLSZ rendszerszintű megközelítéssel igyekszik fejleszteni a tehetséggondozást. Az országban található mintegy 1400 amatőr/grassroots klubot megyénként 3-4 Körzetközpont fogja össze, egyfajta hídként szolgálva az elit utánpótlásképzés felé vezető úton. A felettük elhelyezkedő, összesen 28 Tehetségközpontban dolgozó főállású edzők feladata a 6 és 14 év közötti gyermekek megfelelő egyéni képzése, és a legtehetségesebbek felkészítése az akadémiai szint elérésére. Ezt egy olyan átigazolási szabály- és díjazási rendszer bevezetése is segíti, amely arra készteti és ösztönzi a klubokat, hogy a térségbeli tehetségeket a lehető legtovább a képzési rendszerükben tartsák: 15 éves korban csak 8 játékost igazolhat egy akadémia, így rá van kényszerítve, hogy 13-14 gyereket vagy saját alsóbb korosztályaiból neveljen ki, vagy a saját régiójából igazoljon, amit megyén belül korlátlanul meg lehet tenni. Az MLSZ a tehetséggondozókban végzett szakmai munka minőségét, így az alapelv megvalósulását is folyamatosan, szúrópróbaszerűen ellenőrzi.
A modern technológia is szerepet kap a fejlesztésben. Emellett bevezetésre került Talent X informatikai és vállalatirányítási rendszer, amely segíti, összeköti és teljesen transzparensé teszi az utánpótlásban résztvevő klubok, a 28 Tehetségközpont és a 10 kiemelt Akadémia működését és szakmai munkáját. A rendszerbe feltöltésre kerülnek az egyes játékosok adatai, az alapvető adottságok és jellemvonások mellett a sérülések, az edzésen és mérkőzéseken nyújtott teljesítményük. Ezzel kapcsolatban Barczi Róbert megjegyezte: „tendenciákat akarunk látni. „Kapnak egy tükröt, egy objektív adatot, ami eddig nem volt.
A Labdarúgás Gyökerei és a Profizmus Megszületése
Akkor azt hiszem ideje megint fellapozni a történelemkönyveket. Mire a 19. század második felébe léptünk, a futball már komoly bázissal rendelkezett a szigeten, leginkább középiskolákban, egyetemeken, klubokban tolongtak a fiatal, erejük teljében lévő angol férfiak, hogy szabadidejükben összemérhessék erejüket és ügyességüket parkokban, tornatermekben, vagy ahol épp volt egy tenyérnyi, viszonylag sík földdarab. Éppen ezért, hogy a szerteágazó sportágat egységes mederbe tereljék,1863 október 26-án Londonban gyűlt össze 11 helyi klub képviselője azért, hogy véget vessenek végre a mindenféle „sheffield-i szabályok”, „londoni szabályok” és más hasonló, káosz felé tendáló reguláknak és lefektessék a mindenki által elfogadott, egy és oszthatatlan Szabálykönyvet. Majd’ három hónapon át folytak a tárgyalások, míg végül megszületett a történelem során néhányszor apró ráncfelvarráson áteső, de a mai napig életben lévő, „Laws of the game” címre hallgató szabálykönyv. Ezzel mellékesen megalakult az FA is, aminek a szabályai szerint játszották tovább a játékot (legalábbis a legtöbben így tettek, míg néhányan továbbra is saját szabályok szerint kergették disznók felfújt húgyhólyagjait a parkokban szombat délutánonként). Maga a labdarúgás pedig még rohamosabb fejlődésnek indult, a népszerűség okán egyre több és több klub alakult országszerte, és természetesen a birodalom többi részén (leginkább Skóciában) is elterjedt a játék.
Az Amatőrizmus Alkony és a Rejtett Profizmus
A klubok országszerte amatőrként működtek, azaz mindenki szabadidejét tölteni járt el edzeni és meccseket játszani, a tagok nem kaptak ellenszolgáltatást a játékukért, sőt, a legtöbbször ők maguk fizettek tagsági díjakat, ahogy ez bármilyen szabadidős klubnál megszokott volt. Azonban természetesen már elég korán akadtak olyan tulajdonosok, akik hajlandóak voltak áldozni is azért saját (avagy a cégük) vagyonából, hogy a klubjuk jobb játékosokat csalogathasson soraiba, mint az ellenfeleik. Elsősorban délen ütötte fel a fejét ez a jelenség, ahol gazdag gyárigazgatók, bányatulajdonosok és hasonló notabilitások hol pénzbeli, hol egyéb juttatásokban részesítették a játékosokat, úgy mint tűzifa, élelmiszer, ruházat, esetleg a dörzsöltebb igazgatók kicsivel jobban fizető állásokat ajánlottak fel ellenszolgáltatásként.
Az FA 1871-ben indította útjára a mai FA kupa ősét, és természetesen itt is problémákat okozott később a dolog, ekkor azonban még az elit vs. munkásosztály ellentétek is kétfelé húzták a futballt játszó közeget. A munkásosztályból érkező játékosokkal megalakult klubok nem hagyták magukat, igyekeztek felvenni a versenyt azzal az elittel, amelyiknek több ideje állt rendelkezésre hogy játsszon (és fejlődjön benne), illetve jobb körülmények is álltak hozzá rendelkezésre (mint például öltözők a pálya mellett és hasonlók). 1883-ban történt először, hogy egy munkásokból álló csapat, a Blackburn Olympic hódította el az FA kupát, még mindig „amatőrként”. Felvételek nem maradtak fenn erről a meccsről, azonban számtalan újság számolt be róla, némely lapok pedig a játék képével is foglalkoztak.
A korabeli labdarúgásban eltérő játékstílusok jellemezték az angol és a skót csapatokat. Az angolok elsősorban a harcias stílust preferálták, a „rúgd előre és fuss utána” iskolában hittek, míg a skótok a labda passzolgatásában bíztak. Ezalatt nem a 2011-es Barcelonát kell érteni, nagyon nagyon messze volt ez a játék a mai ismert formától, tulajdonképpen alig ismernénk fel, ha látnánk. De a lényeg röviden annyi, hogy az angolok előrebikázással kívánták eljuttatni a labdát az ellenfél kapuja elé, míg a skótok egymásnak passzolva juttatták azt feljebb. Azaz legalábbis próbálták, mivel a talaj aznap nagyon mély volt, természetesen esett is, úgyhogy leginkább iszapbirkózásra emlékeztetett a meccs (fun fact, hogy nem volt keresztléc a kapufák tetején, ezt szalagokkal helyettesítették, amiből később vita is kerekedett, mivel a skótok egyik lövéséről senki sem tudta eldönteni, hogy a szalag alatt, vagy fölött ment-e át a labda, még háló sem volt felszerelve a kapukra ekkoriban). Skócia nem sokat tudott villantani hát a saját játékából, bár a megemlékezések szerint „nagy hozzáértéssel” passzolgatták a labdát (jelentsen ez bármit is a 19. Illusztráció a skót-angol derbiről. A jobb csapat kérdése ekkor még eldöntetlen maradt, azonban az Anglia - Skócia találkozók innentől rendszeressé váltak, és bizony nem sok babér termett az angoloknak.
A Profizmus Elterjedése
Időközben pedig a színfalak mögött burjánzó szürke profizmus csak tovább szülte az ellentéteket a szigeteken. A dolog odáig fajult, hogy az FA-t sokan elszakadással fenyegették, mikor a Preston North End csapata 1884-ben megnyert egy akárhanyadik fordulós FA kupa meccset az Upton Park csapata ellen, tele csupa bújtatott profival a keretükben. A frissen profivá váló, tehetősebb angol klubok természetesen azonnal elkezdtek skót játékosokat átcsábítani a határon, elsősorban az északi klubok tették ezt (mivel azok voltak a legközelebb a skót határhoz), élükön a Sunderlanddel. A dolgot a feljebb említett Preston North End klubja vitte tökélyre akkor, mikor az 1888/89-es szezonban veretlenül lettek bajnokok, a csapatukban 9 skót játékossal (igaz a wikipédia tízet említ). (Ezt a feature-t csak Wenger Arsenalja tudta megismételni jó 110 évvel később, igaz ők nulla skót játékossal a keretben). Az angol labdarúgás helyzete azonban nem volt egyedülálló. Ahogy náluk, úgy kicsivel később skóciában is kénytelenek voltak engedni a nyomásnak, a skót labdarúgás 1893-ban lépett át a profi státuszba. Ez a bizonyos bújtatott profizmus pedig ott is akkora méreteket öltött, hogy a skót szövetség zöld jelzése után a klubok rögtön több, mint 550 játékost regisztráltak profiként, ez a szám pedig csak tovább nőtt a továbbiakban. (Ma már több, mint 470 000 regisztrált skót labdarúgót tartanak nyilván, nőket és férfiakat is, azonban hogy ebből hányan vannak profi státuszban, arról a FIFA 2019-es reportjában nincs infó - néhány más országról szintén, elég furcsa ez egyébként attól a nemzetközi szervezettől, amelyik az egész világ labdarúgását hivatott felügyelni és kormányozni. Manapság mi ezt már természetesnek vesszük, kezdetben azonban mindenhol tiltakoztak ellene, a skót klubok még vissza is vonták a nevezéseiket az FA kupából éveken keresztül, aztán a délre emigráló skót játékosoknak tiltották meg, hogy skót színekben pályára lépjenek, míg végül ott is eleresztettek a szelepek.
A Corinthian FC: Az Amatőrizmus Csúcsa és Öröksége
A professzionális státusz felé való elmozdulással párhuzamosan alakult meg egy különleges klub, amely az amatőrizmus és a sportszerűség értékeit hirdette. Ebből az origóból jött létre számtalan klub között a Corinthian Football Club egyesülete 1882 szeptember 28-án. A név elsődleges jelentése (korinthiai lakos, azaz görög) nem mutat sok összefüggést a klubbal, sokkal inkább a másodlagos jelentésre (feslett, de vidám ember) utalhatott az alapító, Nicholas Lane Jackson. Ő abban látta a korabeli Skócia Anglia felett demonstrált fölényét, hogy sokkal több lehetőséget kapnak a játékosok a határ túloldalán arra, hogy együtt játszhassanak és összeszokhassanak egymással. A Corinthian FC létrehozásával ezen próbáltak javítani Jacksonék, egy de facto angol válogatott klubot szerettek volna létrehozni, ami az ország legjobb amatőr játékosait válogatta össze különböző klubokból azért, hogy szerdán délutánonként együtt játsszanak és megmérettessék magukat más szigetországbeli klubokkal. Ekkoriban csak a szombati napok voltak foglaltak, a hét többi napján nem volt klubszinten szervezett tevékenység, ezért választották a szerdai napot a Corinthian alapítói, hogy ne „rabolják el” más klubok legjobb tálentumait és rendelkezésre állhassanak a saját klubjuk számára szombatonként. Kezdetben a Corinthian helyett éppen ezért a „Wednesday Club” nevet szánták az egyesületnek, de a (később több válogatott szereplésig jutó) alapító kapus, Harry Swepstone javaslatára változtatták Corinthian FC-re.
A klub az amatőrizmust és a legmagasabb szintű sportszerűséget hivatott képviselni és népszerűsíteni az alapítók szándékai szerint, amit a mai napig nem látott szintre sikerült emelniük. A Corinthian elvei szerint egy igazi sportember sosem követne el szándékos szabálytalanságot, ezért ők ugyanezt feltételezték az ellenfeleikről is: minden elkövetett szabálytalanság csak a nagy igyekezet és a véletlen folyománya lehetett. A játékukat imádta nézni a nép, az újságírók is gyakran állították szembe a profi csapatok „robotikus, begyakorolt, színtelen” megoldásait a Corinthian ösztönös zsenijeinek mozdulataival, a kontraszt pedig elég nagy volt a kettő között. A Corinthian ugyan amatőr státuszban maradt fennállásáig (1939-ben olvadtak össze a Casuals FC-vel, jelenleg is ezt a nevet viselik és egy félprofi bajnokságban szerepelnek), de rengetegszer mérették meg magukat profi klubokkal szemben is, nem is akármilyen eredményekkel. A Corinthian pedig nagyon komoly sikereket is elérhetett volna, ha elindul ugyanazokban a sorozatokban, ahol a profi klubok is versengtek egymással komoly díjakért, ám ezt a klub alapelvei - ahogy fentebb írtam - nem engedték.
A Corinthian FC figyelemre méltó eredményeket ért el profi ellenfelekkel szemben, ami alátámasztja az amatőr sportszellem erejét. 7-8 gólokat kapott tőlük a már egy ideje profiként működő Bolton, a Bury, az Aston Villa, és 1904 november 16-án 11-3-ra mosták le az akkor már pár éve plc-ként jegyzett Manchester Unitedet is, ami máig is a klub legnagyobb vereségeként szerepel a statisztikákban.
A klub nemcsak hazai pályán, hanem nemzetközi szinten is hírnevet szerzett. Számos túrát ejtettek meg Európában a 19. század végén - 20. század elején. A klub addigi történetét feldolgozó, 1906-ban megjelent könyvben kellemesen emlékeznek vissza erre a túrára, holott elég komoly megpróbáltatásokon mentek keresztül, mire a fél kontinensen átvonatozva (hol élelem, hol fűtés nélkül) megérkeztek egy április eleji éjszaka közepén Bécsbe, ahol egy magyar küldöttség várt rájuk (egy előre kinyomtatott angol üdvözlőszöveggel), hogy segítségükkel együtt végre eljussanak Budapestre. Az ingyenes fellépésekért cserébe (3 meccset terveztek lejátszani a MAC, a Magyar Atlétikai Club akkori székhelyén, a Margitszigeten) tejben vajban fürösztötték őket, a Hungária Hotelben kaptak szállást, ami még most is a Dunakorzón áll, és a Várra néz.
A Corinthian FC öröksége messze túlmutat a saját fennállásán. A nevük szorosan összeforrott a sportszerűséggel: az angol nyelvben a „corinthian spirit” kifejezés nem pusztán a „magas szintű”, hanem egyenesen a létező legmagasabb színvonalú sportszerűséget jelenti a mai napig. Számtalan klub megalapítását inspirálták (legékesebb példa a sao paulo-i Corinthians Paulista), a Real Madrid tőlük kölcsönözte a hófehér szerelését, egy bizonyos Charles Miller névre hallgató (apai ágon brazil származású) játékosuk pedig 1894-ben mindössze két focilabdával és egy kézzel másolt FA-szabálykönyvvel a bőröndjében tért „haza” Brazíliába, és alapozta meg a világbajnokságok legsikeresebb országának játékát.
tags: #labdarugas #profi #szinten
