A területszűkítés oktatásának jelentősége és kihívásai a modern labdarúgásban

A mai modern futball a területről szól, a terület használata kulcsfontosságú, akár a védekezést, akár a támadást, akár az átmeneteket nézzük. A modern futball ismertető jegyei közül csak néhányat megemlítve, mint a területszűkítés, az egészpályás letámadás, a tolódásos védekezés, a visszatámadás és a kontrajáték - mindegyike a területről szól.

A terület növelése, szűkítése alapvető játékszervezési eszköz, taktikai feladat, és a mai modern futballfelfogás alapvető kritériuma. A csapatok ezért törekszenek a terület növelésére és szűkítésére, ezért tudni kell kisterületen és az egész pályát átölelő támadásvezetésre egyaránt. Ehhez való alkalmazkodás fontos fegyvertény lehet a sikeres mérkőzés megvívásában. Ami szorosan kapcsolódik a területhez, mint a csapatjáték fontos összetevője, az az idő. A területszűkítés egyik, ha nem a legfontosabb célja, hogy időkorlát alá helyezze a védekező csapat a támadó csapatot, a labdabirtoklót.

Taktikai alapok és alakzatok szerepe

A pálya területi felosztásának egyik funkciója abban nyilvánul meg, hogy a terület elhagyása, annak feltöltése vagy éppen a terület megtartása hogyan segíti a játékszervezést a játékosok egymáshoz viszonyított ésszerű, célszerű mozgását. A pálya felosztása szélességben és mélységben segíti a csapatjátékszervezést, ezen belül a tudatos, ésszerű mozgások elsajátítását, ami magasszintű összműködésben valósulhat meg.

A pálya területi felosztásának másik nagyon fontos aspektusa az, hogy az alakzatok felvételéhez nagy segítséget nyújt. Például, a háromszög, négyszög, rombusz alakzatok területhez való kötése az elképzelt formák támpontot, kiindulópontot jelentenek a mozgások végrehajtásához. Az sem mellékes, hogy az összehangolt együttműködésen belül az átvételek iránya, a labdást segítő mozgások iránya jól modellezhetők benne.

A „Támadva védekezni elv” meghatározza a játékosok egymás funkcionális kiegészítését, valamint azt, hogy a rendszer ne „lyukadjon” ki. A totális futballnak is ez volt a lényege, ami a holland válogatott által vált ismertté a világon. A totális futball elvi és gyakorlati megközelítése több holland edzőn keresztül egyre jobban teret nyert a Barcelona futballjában, hogy végezetül Guardiola vigye tökéjre a csapatánál ezt a játékot.

Vegyük példának az 1-4-3-3 játékrendszert! A pálya középső tengelyében elhelyezkedő 3-6-10-9 játékosok pozíciók szerinti összműködését gyakoroltathatjuk benne, például egy dupla passz - elmozgás keresztbe - mélységi passz az elmozgó játékos területébe helyezkedő 3. számú játékoshoz kombinációval. Egymáshoz viszonyított helyük a terület függvényében jelentős mértékben befolyásolja az összműködés formáját, tartalmát, minőségét.

Az edzésmódszertan és a területszűkítés oktatása

A váltás, átállás kisterületről nagy területre és vissza kiváló felkészültséget igényel, amire fel kell készíteni a játékosokat. A kis és nagyjátékokban a játékkészség fejlődik a megfelelő eszköztár alkalmazásával. A kisjátékoknak vannak nélkülözhetetlen elemei, amelyek szűk térben rövid ideig fordulnak elő nagypályán; ezek fejlesztése segíti az ezekben a játékhelyzetekben előforduló mozgás- és játékfeladatok megoldását, vagyis eszköze az igen fontos kis területen folyó játékmegoldások optimális alkalmazásának.

Mindig azt kell gyakorolni és olyan területben, amit fejleszteni szeretnénk. Vannak edzésjátékok, amelyek a területszűkítés-növelés elvén alapszanak, de ezek inkább a labdabirtoklás játékfeladat fejlesztését szolgálják. A kisjátékokon felnőtt, kisjátékok által képzett játékosok, ha nem kapják meg a nagypályás mozgásfeladat mintákat, komoly hátrányba kerülnek a felnőtt pályafutásuk során. Az ösztönösen végrehajtott nagypályás mozgásfeladatok viszont nem válnak automatizmusokká, így aztán sem egyszerű, sem összetett nagypályás kombinációk nem várhatók magas szinten a játékosoktól. Az edzők gondolkodásának kiindulópontja a nagyjáték kell, hogy legyen. A nagypályás játékból kell levezetni a játékfeladatokat és mozgásfeladatokat.

A közelmúltban volt szerencsém egy edzésbe belepillantani, majd a másnapi mérkőzést is végig nézni. Alkalmazott koordináció volt a fő feladat, két variációval a támadásvezetésre. A gyakorlattal csak az volt a probléma, hogy legalább kétszer akkora területben végezték a játékosok, mint az a mérkőzésen valóban előfordul, nem beszélve a játékosok közötti nagy távolságokról, így aztán nem a mérkőzésszituációnak megfelelő támadásvezetés lett lemodellezve. A végeredmény az volt, hogy mérkőzésen semmi sem valósult meg az előző napi edzésen gyakoroltakból. Ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy a mérkőzés előtti utolsó edzésen a mérkőzéskörülményeket figyelembe véve kell modellezni a mérkőzésszituációkat, abban kell rövid, de intenzív iramot alkalmazni.

„A labdarúgásban a TAKTIKA a rendelkezésünkre álló eszközök tervszerű és ésszerű felhasználását jelenti.” Ezen a ponton különbséget kell tenni a taktika és a mérkőzéstaktika között. A játékszervezési elveknek nagy jelentőséggel bírnak a rendszerjáték elsajátításában, az ad kapaszkodót, ad összhangot a csapaton belül a csapatrészek között. Amikor az edző taktikai tervet készít, a meglévő eszköztárból állítja össze a mérkőzéstervet. Az agyontaktikázott mérkőzések a legunalmasabb meccsek, ugyanis kevés gól esik, „öldöklő” a küzdelem, ami a játék kiölését eredményezi.

A stílus fogalma még a mai napig komoly problémát okoz az edzőtársadalom nyelvezetében, rosszul és rossz helyen alkalmazzák. Az alakzat jelen van, de nem tudnak különbséget tenni a háromszög és a rombusz között, valamint a rombuszjáték és a háromszög játék között. Mozgásfeladat is sötét foltja a megértésnek. Így aztán nehéz elképzelni, hogy látványos lesz a futballunk. Sajnálattal tekintek azokra a klubokra, ahol már egészen kicsi korosztályoknál a taktikai gondolkodás rossz irányba viszi a napi edzésmunkát. A labdakihozatal és a presszing átszövi a mindennapokat, hogy a kettő között mi történik, azzal már a kutya sem törődik.

A magyar labdarúgás helyzete és a fejlődés útja

A felnőtt futball olyan hatással van az utánpótlás futballra, ami szinte gátja a fejlődésnek. Nincs szisztematikus, tudatos játékfelépítés, nem gondolkodnak folyamatokban még úgy sem, hogy a periodizáció teret nyert a futball módszertanában. Részsikerek helyett garantálható fejlődés, nemzetközi szinten versenyképes labdarúgók képzése és piaci alapú gondolkodás a hosszú távú cél.

A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) 2020 májusában kinevezett sportigazgatója, Dr. Barczi Róbert, aki több mint 10 éve tevékenykedik sportvezetőként, rávilágított a magyar utánpótlás-nevelés kihívásaira. A tízéves, 2020-ig tartó stratégiai terv célja elsősorban a tömegbázis növelése, az amatőr és utánpótlás-futball felpezsdítése, az infrastruktúra fejlesztése és a klubok anyagi stabilizálása volt. Ám ahogy arra a 2016-os és az idei Európa-bajnokságot követő törés is rámutatott: „a közelmúlt kiemelkedő eredményei nem egy rendszerszintű folyamatnak az eredményei, hanem egy-egy klub, csoport vagy ember kezdeményezése.” Dr. Barczi Róbert szerint azt szeretnék, hogy „rendszerszinten, folyamatában tudjuk garantálni ezeket az eredményeket.”

Versenyképesség és utánpótlás-nevelés

Mit jelent a versenyképesség? A magyar válogatott jelenlegi keretében csupán öt labdarúgó szerepel európai topligában, és ebben a nyári Európa-bajnokság sem tudott változást hozni. „Az utánpótlás-nevelés hatékonysága elmarad a céloktól és várakozásoktól, a tehetségkutatás és menedzsment, valamint a fiatal játékosok professzionális futballba történő beépítése területén további erőfeszítéseket kell tenni.”

Az MLSZ az országban található mintegy 1400 amatőr/grassroots klubot megyénként 3-4 Körzetközponttal fogja össze, egyfajta hídként szolgálva az elit utánpótlásképzés felé vezető úton. A felettük elhelyezkedő, összesen 28 Tehetségközpontban dolgozó főállású edzők feladata a 6 és 14 év közötti gyermekek megfelelő egyéni képzése, és a legtehetségesebbek felkészítése az akadémiai szint elérésére. Ezt egy olyan átigazolási szabály- és díjazási rendszer bevezetése is segíti, amely arra készteti és ösztönzi a klubokat, hogy a térségbeli tehetségeket a lehető legtovább a képzési rendszerükben tartsák: 15 éves korban csak 8 játékost igazolhat egy akadémia, így rá van kényszerítve, hogy 13-14 gyereket vagy saját alsóbb korosztályaiból neveljen ki, vagy a saját régiójából igazoljon, amit megyén belül korlátlanul meg lehet tenni. Az MLSZ a tehetséggondozókban végzett szakmai munka minőségét, így az alapelv megvalósulását is folyamatosan, szúrópróbaszerűen ellenőrzi.

A Talent X rendszer

Emellett bevezetésre került a Talent X informatikai és vállalatirányítási rendszer, amely segíti, összeköti és teljesen transzparenssé teszi az utánpótlásban résztvevő klubok, a 28 Tehetségközpont és a 10 kiemelt Akadémia működését és szakmai munkáját. A rendszerbe feltöltésre kerülnek az egyes játékosok adatai, az alapvető adottságok és jellemvonások mellett a sérülések, az edzésen és mérkőzéseken nyújtott teljesítményük. Ezzel kapcsolatban Barczi Róbert megjegyezte: „tendenciákat akarunk látni.” „Kapnak egy tükröt, egy objektív adatot, ami eddig nem volt.”

Az alábbi táblázat összefoglalja a magyar utánpótlásképzési rendszer főbb elemeit:

tags: #labdarugas #teruletszukites #oktatasa

Népszerű bejegyzések:

• Az ikonikus madridi derbi
• Bundesliga transzferpiaci stratégiák
• Tudjon meg többet a TAO rendszerről a Vasasnál
• Vízilabda sapkák a védelemhez
• A Manchester United és City mérkőzések követése