A labdarúgás adatalapú elemzése és a tiszta játékidő vizsgálata: Előnyök és kihívások

Egyre többen mondják, hogy a modern labdarúgás rossz irányba halad. Nem elég, hogy felfoghatatlanul sok statisztikai mutató van már jelen a futballban, a különböző analitikai adatok miatt egyre kiszámíthatóbbak és unalmasabbak a meccsek. Vannak, akik szerint a teljesítmény-mérés, az adatelemzés és a hálózattudomány érdekes és hasznos dolog, míg mások szerint éppen emiatt haldoklik a sportág, az egyéniségek pedig szépen lassan eltűnnek a pályáról. A legendás brazil futballista, Pelé egyszer "gyönyörű játékként" jellemezte a labdarúgást, ám az xG-mutató (várható gólok) és különböző mérési adatok megjelenésével egy teljesen új korszak kezdődött a futballban. Manapság már gyakorlatilag nem lehet úgy megnézni egy mérkőzést, hogy ne találnánk szembe magunkat valamilyen statisztikai adattal. Persze, mint mindennek, úgy ennek is megvan a maga előnye és hátránya. A labdarúgás és a statisztika kapcsolata mára elengedhetetlen téma lett, rávilágítva a sportág hátterében zajló óriási változásokra, melyeket a statisztikai adatok idéznek elő.

A statisztikák térhódítása a labdarúgásban

A futballstatisztika ma már fontos pillére a labdarúgásnak. A legkülönbözőbb statisztikai adatok használata már évtizedek óta jelen van a sportban. Először a baseballban kezdték el adatok alapján értékelni a csapatokat és a játékosokat, nagyjából az 1960-as években, de az elemzés akkoriban még gyerekcipőben járt. Michael Lewis 2003-ban megjelent, Moneyball című könyvében bemutatott analítikai modellt sokáig összeegyeztethetetlennek tartották a labdarúgással, mára már viszont ez teljesen megváltoztatta a játékot. A könyv az Oakland A's baseball-csapatáról szól, amely a világon az első olyan csapat volt, amely a matematika segítségével tudott trófeákat nyerni. Az adatelemzéseknek köszönhetően egy egészen új szemléletmóddal szereztek előnyt a tehetséges játékosok kiválogatásában és ezáltal sikerült felvenniük a versenyt a sokkal gazdagabb csapatokkal.

A teljesítménymérés és az adatalapú döntéshozatal az NFL-ben is fontos szerepet játszik, és ez a szemléletmód sok csapatot inspirált különböző sportágakban, különösen a kosárlabdában. Azonban mivel a futballt nehéz számszerűsíteni, a labdarúgásban viszonylag későn jelentek meg ezek a forradalmi újítások. A modern technológia térhódításával tehát egyre több sportágban játszanak fontos szerepet az adatok. Az adatalapú döntéshozatal kulcsfontosságúvá vált a profi sportban. A statisztikák mellett olyan specifikus adatokat is begyűjtenek, mint például a játékosok mozgása, pulzusa, vagy akár az események kimenetele. Ezeket az adatokat aztán elemzik és értelmezik, hogy információkkal szolgáljanak a csapatok és edzők számára a taktikai döntések meghozatalához.

Az xG-mutató és a félrevezető statisztikák

Az adatelemzésnek kétségtelenül vannak előnyei. Persze, az adatok a teljesítményt tükrözik, de a sport nem matematika. Régen a futballistákat a szerzett gólok alapján ítélték meg. Minél több gólt lőtt valaki, annál jobb játékosnak számított. Lényegében ez most is így van, csak az analitikának és a teljesítmény-mérésnek köszönhetően már felfoghatatlanul sok adat és statisztika áll a rendelkezésre. A The Athletic terjedelmes cikkben felsorolt tíz olyan statisztikai mutatót, ami sokak számára iránymutatóul szolgálhat, pedig a valóságban nem árul el semmit. Ezek alapján például:

• A védési hatékonyság mutató nem árulja el, milyen jól véd egy kapus.
• A megtett km és a sprintek száma nem ad valós képet az erőkifejtéstől.
• A nagyobb labdabirtoklás nem jelent minőségbeli fölényt.
• A szerelések és labdaszerzések száma nem adja vissza egy védőjátékos teljesítményét.
• Egy sikertelen lövés, vagy passz nem jelenti azt, hogy valaki rossz játékos.

A statisztikai mutatók azonban sok esetben csalókák tudnak lenni. Egyfelől, aki sokszor próbálkozik, az többet is hibázik. Vegyük például Cristiano Ronaldót, akinek pályafutás során sokkal több elrontott lövési kísérlete van, mint gólja, mégis ő a világ egyik legjobb labdarúgója. Vagy amikor a kommentelők azért kritizálják Lionel Messit, mert „csak” 70 százalékos volt a passzpontossága, miközben ez az adat azt nem mutatja meg, hogy kétszer annyit próbálkozott, mint a teljes mezőny.

Az xG-mutatót Sam Green, az Opta munkatársa vezette be a köztudatba 2012-ben, azóta pedig ez a mérőszám az egyik legelterjedtebb és leglátványosabb mutatóvá nőtte ki magát a labdarúgó analitikában. Vannak, akik szerint ez érdekes, másik viszont egyenesen a falat kaparják az xG szó hallatán. De mi is ez pontosan? A várható gólok mutatója a kapura lövési kísérletek minőségét számszerűsíti, így a történelmi minta alapján megmutatja, hogy egy adott szituációból átlagosan milyen valószínűséggel születik gól. Ennek köszönhetően például megtudhatjuk, hogy a franciák világbajnok támadójának, Kylian Mbappénak - mindössze egy gólt szerzett, azt is tizenegyesből - átlagosan 0.09-es volt az xG-je a németországi labdarúgó Európa-bajnokságon, büntetőket számítva pedig 4,70-es várható gólszámra sem tudott betalálni. Ha csak azt néznénk, hogy Mbappé 23 lövésből képtelen volt akciógólt szerezni a tornán, még azt hihetnénk, hogy egy középszerű játékosról van szó, nem pedig a világ legértékesebb futballistájáról, aki nemrég igazolt a Real Madridba. A sportolókat tehát nem lehet csak a statisztikák alapján megítélni.

A taktikai diktatúra és a játék élvezhetősége

A modern futball másik nagy problémája, hogy manapság az edzők már különböző adatok alapján döntik el, hogy melyik taktika és milyen összeállítás a leghatékonyabb az adott meccsen. Ha az egyik játékos jobb statisztikai mutatókkal bír, akkor teljesen mindegy, hogy az ugyanazon a poszton játszó másik játékos mennyire tehetséges, mennyire edzett keményen, nem fog bekerülni a csapatba. Mivel már szinte minden csapatnak vannak adatelemző szakemberei, így a mérkőzések kiszámíthatóak lettek. Az edzők és a játékosok már pontosan tudják, mikor mire kell számítani, ezáltal a meccsek egyre inkább unalomba fulladnak, mert nincsenek váratlan megoldások, a csapatok sokszor egész egyszerűen kioltják egymást a pályán azáltal, hogy mindenre fel vannak készülve.

Amellett, hogy mindez az élvezhetőség rovására megy, a futballisták kreativitása is egyre inkább háttérbe szorul. Miért? Mert a statisztikai adatok ezt nem teszik lehetővé. A játékosok számára fontos a statisztika, mert tudják, hogy ezáltal nyerhetnek egyéni trófeákat, például Aranylabdát. A számok miatt viszont tisztában vannak annak az esélyével is, hogy adott esetben elveszíthetik a labdát, ha megpróbálkoznak egy csellel - az pedig rontaná a statisztikai mutatóikat. Vagyis egyre kevesebb a futballban a kockázatvállalás.

A legaggasztóbb azonban az, hogy az adatvezérelt sporttudomány már a futballakadémiákban is jelen van, vagyis így a játékosok már gyerekkoruktól kezdve ezen szemlélet szerint fejlődnek. Tény, hogy ezáltal rengeteg képzett, gyors és jó rúgótechnikájú futballista fog kijönni az akadémiákról, csak éppen elvesznek az egyéniségek, a váratlan megoldásokra képes korszakos zsenik.

Szakértői vélemények a futball hanyatlásáról és a jövőről

A közelmúltban több neves szakember is markáns véleményt fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a modern labdarúgás nem jó irányba halad. A Copa América elődöntőjében búcsúzó uruguayi válogatott szövetségi kapitánya, Marcelo Bielsa például úgy érzi, az élvezeti faktor kezd elveszni a sportágból. "Egyre többen követik a labdarúgást, ezzel szemben viszont egyre kevésbé szórakoztató a szurkolók számára. Az, ami annak idején ezt a játékot az első számú sporttá tette a világon, már egyáltalán nem olyan fontos" - mondta a 68 éves argentin edző, aki azért mérgelődött, mert az egyre inkább felgyorsult világban a szurkolók gyakorta csak statisztikai adatokat és összefoglalókat néznek meg egy meccsről.

A világbajnok argentin válogatott szövetségi kapitánya, Lionel Scaloni elszomorítónak tartja, hogy már gyerekeknél is szakmai feladatokat végeztetnek az edzők, ezáltal kiölik belőlük azt, hogy élvezzék a futball szépségét. "Manapság a labdarúgás már egyfajta tudomány lett. Túl sok az elemzés, a kutatás a mai futballban. Manapság mindenki tudja, hogyan játszik az ellenfél, annyi információ áll a rendelkezésünkre. A játékosok lassan távirányítóval lesznek vezérelhetők. ... fennáll a veszélye, hogy elveszítjük a futball lényegét, és kiöljük a játékosokból, ami a legfontosabb. Ha állandóan megmondod nekik, mikor mit tegyenek, akkor ezt kockáztatod. ... Így elveszítjük a futball lényegét, nemcsak profi szinten, hanem már a gyerekeknél is. ... Játssza csak a játékot, élvezze a futball szépségét, hibázzon és majd 14-15 éves korában kijavítjuk a hibákat, csiszoljuk a hiányosságait. Ez egy üzenet a jövőnek. Ez egy sport, és a futball szépségét nem szabad elveszíteni" - fogalmazott Scaloni.

Ennek a nézetnek a magyar labdarúgásban leginkább Bognár György, a Paks edzője a szószólója, aki szerint nem szabad túlságosan mélyen elmerülni a statisztika világában, sokkal jobb, ha az ember a saját szemének hisz. "Statisztikára annak van szüksége, aki nem érti a futballt" - mondta, hozzátéve, hogy a televíziós közvetítéseknél csak a nagyon alapvető és jól elmagyarázható adatokat kell megemlíteni, azokat viszont szükséges.

Az MTK vezető játékos megfigyelője, Koppányi Gergely arról is beszélt, hogy bár a statisztikai adatok hasznosak, önmagukban nem minden esetben mutatnak reális képet, de szerinte a játék élvezhetőségét nem befolyásolják a számok. "A mutatókat mindig bele kell helyezni a nagyobb képbe. ... Lehet, hogy kevesebb váratlan megoldást eredményez, hogy jobban fel vannak már térképezve a csapatok, de szerintem ez az edzők felfogásán is múlik. ... elsősorban nem az adathasználat teszi unalmassá, vagy kiszámíthatóvá a játékot, hanem az, ha van egy rizikókerülő edző a kispadon" - mondta. Koppányi szerint a sportág meglehetősen ciklikus, és a kritikák gyakran felbukkannak, de a számok azt támasztják alá, hogy továbbra is lesznek élvezhető meccsek, és az élvezhetőség az edzők felfogásán múlik.

A tiszta játékidő vizsgálata: A CIES tanulmány részletei

A svájci székhelyű Sporttudományok Nemzetközi Központja (CIES) legfrissebb kutatásában azt vizsgálta, mely bajnokságokban hogyan alakul a tényleges játékidő a pályán, mennyit áll a labda, mennyit kell hosszabbítaniuk a játékvezetőknek, egyáltalán mennyire folyamatos vagy épp töredezett a foci a górcső alá vett 37 európai pontvadászatban. Először a lejátszott mérkőzések számát vették figyelembe; a magyar élvonalban, az OTP Bank Ligában (a tanulmányban használt néven az NB I-.ben) 341 meccset vettek figyelembe, ez nagyjából közepes nagyságú adat a többivel összehasonlítva.

A következő vizsgálódási szempont a tényleges játékidő volt. Ez az elemzett 37 versenysorozatban átlagosan 61,3 százalék volt. A legmagasabb értékeket Izraelben (66,9 százalék), Hollandiában (65,6 százalék) és Oroszországban (65,4 százalék) mérték. A Bajnokok Ligájában (64,7 százalék) és az Európa Ligában (62,5 százalék) is viszonylag magas értéket jegyeztek fel. Érdekes, hogy a spanyol La Liga (59,3 százalék) az egyedüli az öt legerősebb bajnokságból, amelyben ez a mutató az európai átlag alatt van. A mindössze 55,9 százalékos tényleges játékidővel a spanyol másodosztály kullog e tekintetben a sor végén. Figyelemre méltó, hogy az angol, az olasz, a francia, a német és a spanyol második osztályában, valamint a cseh, görög, portugál és skót élvonalban meglehetősen gyakran megtörnek a mérkőzések. A magyar élvonal a lista 19. helyén szerepel.

A megvizsgált bajnokságok, illetve kupák átlagos mérkőzésideje 96 perc és 14 másodperc, ez minden bizonnyal összefüggésben van a koronavírus-járvány miatt engedélyezett cserékkel és a VAR használata miatt hosszabbításokkal is. A leghosszabbak a török bajnoki meccsek, ahol átlagosan kilenc (!) percet hosszabbítottak a játékvezetők. A legrövidebbek a szlovák bajnokik, de ott is 4 perc 25 másodperc az „extra idő”. A topligákban az értékek 7 perc 26 másodperc (Premier League) és 6 perc 22 másodperc (Ligue 1) között vannak. Érdekes, hogy a BL (6 perc 12 másodperc) és az Európa-liga (6 perc) mérkőzésein is alacsonyabb játékidőt mértek. Az NB I meccseinek átlagos játékideje 95 perc és 11 másodperc volt, figyelemre méltó, hogy ezzel a legrövidebb játékidejűek között van, a skót Premier League-et leszámítva régióbeli bajnokságokkal, a szerbbel, a szlovénnal és a szlovákkal.

A CIES vizsgálata kitér annak megállapítására, hogy nincs összefüggés a tényleges játékidő százalékos aránya és a mérkőzések teljes hossza között. Ez azt mutatja, hogy a játékvezetők nem a játék folyamatosságából indulnak ki, amikor hosszabbításra van szükség.

A következő vizsgálódási pont az volt, mennyi időt van játékon kívül a labda. A fő ok erre az, hogy a labda elhagyta a játékteret. Ebben az esetben is meglehetősen markánsak a különbségek a bajnokságok között, az értékek az angol második vonal és a skót Premier League-ben majdnem 25 százalék, ellenben az izraeli bajnokságban vagy az olasz Serie A-ban nagyjából 18 százalék. A statisztika - tegyük hozzá, nem meglepő módon - azt igazolja, hogy összefüggés van az uralkodó stílus és a játékidő között.

Új terület a szabálytalanságok miatti játékmegszakítás. Átlagosan a teljes meccsidő 14,8 százalékát veszik el az elemzésben érintett 37 sorozatban. A bajnokságok közötti különbségek figyelemre méltóak. Valójában az értékek a görög Szuperliga (19,0 százalék) és a holland Eredivisie (11,5 százalék) értéke között ingadoznak. Észak- és Nyugat-Európa bajnokságai azok közé tartoznak, ahol a szabálytalanságok miatt kevés időt vesztegetnek el, míg a kontinens déli és keleti bajnokságai ellentétes adatokat produkálnak. A Bajnokok Ligája (13,6 százalék) és az Európa-liga (13,9 százalék) is az európai átlag alatt van, miként az angol Premier League (12,5 százalék) és a német Bundesliga 1 (13,0 százalék) is. Szinte magától értetődik, hogy az elvesztett játékidő és a szabálytalanságok száma pozitívan korrelál. Az összes elemzett sorozat átlagát tekintve mérkőzésenként 28 szabálytalanságot követnek el, a legtöbbet a szerb élvonalban (35,6), a legkevesebbet az angol Premier League-ben (21,5). A játékvezetési stílus különbözőségei is magyarázzák ezeket a számokat. Törökországban (35,1) másodperc az átlagos időveszteség egy szabálytalanság után. A tanulmány legfontosabb sugallata, hogy nincs összefüggés a tényleges játékidő és a mérkőzések teljes hossza között, ami azt jelzi, hogy a játék folytonosságának csekély hatása van a játékvezetőknek a hosszabbítás léptékére vonatkozó döntésére.

A részletes meccselemzés és a játékosmegfigyelés (InStat)

A labdarúgás a mérkőzésekben csúcsosodik ki, így a csapatok és a játékosok teljesítményét illetően a meccselemzések a döntőek. Éppen ezért nem meglepő, hogy az InStat elemzése egy-egy mérkőzésről átlagosan mintegy 60 oldalt tesz ki, melynek fele a két csapatról szól, a másik része pedig minden egyes játékosra részletesen kitér. Mindezt úgy készítik el az InStat munkatársai, hogy az elemzői csapatok a mérkőzések felvételeit többször átfésülik, és minden egyes eseményt külön rögzítenek. Ez nem könnyű feladat, hiszen azonos időben több cselekményre is sor kerül, például egy csel véghezvitele közben van, aki felfut, van, aki visszazár, van, aki védekezik a labdát birtoklóval szemben. És mindez még tovább árnyalható, így nem csoda, hogy egy mérkőzés során több ezer esemény kerül rögzítésre.

Minden eseményt címkékkel látnak el (pl.: passz, lövés, szöglet, beadás, párharc, stb.), így amikor egy edző csak egy bizonyos aspektusból akarja vizsgálni az adott mérkőzést, akkor ezt is megteheti. Akár egy egész estét eltölthet a monitor előtt csapata védekező pontrúgásainak vizsgálatával. Éppen ezért a mintegy 60 oldalnyi elemzés csak a legfontosabb mutatókat összegzi, az összes esemény papíron való rögzítésére esély sincs, különösképpen azért sem, mert a számítógépen való analizálásban rendkívül fontos szerepük van a videó-összeállításoknak. Hatalmas jelentősége van mind a 60 oldalas kivonatnak, mind a videó-összeállításoknak a következő ellenfélből való felkészülésben is, hiszen ha kellőképpen megismerjük az ellenfél erősségeit és gyenge pontjait, akkor a megfelelő taktikával elronthatjuk a játékukat, és a hiányosságaikat kihasználva le is győzhetjük őket.

Az InStat elemzése világosan megmutatja, hogy egy csapat hosszú vagy rövid passzokkal operál, ezek közül hány százalék sikeres és mennyi sikertelen, utóbbiak közül mennyi volt a ki nem kényszerített hiba, hányszor sikerült a labdát azonnal visszaszerezni, és a pálya melyik negyedében. Feketén-fehéren kiderül, hogy milyen gyorsak az adott csapat passzai, s ezek közül mennyi volt a gólokat megelőző kulcspassz, vagy a szélről jövő beadások száma. Sokatmondó adat az is, hogy egy gárda mennyi ideig, és a pálya mely részein birtokolja a labdát, mindezt hőtérképen is kiválóan megmutatják nekünk. Nem mindig az a csapat nyer, amelyik többet birtokolja a labdát, ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy a labda huzamosabb ideig tartó birtoklásához technikailag képzett játékosokra van szükség, akik nyomás alatt is pontosan passzolnak, és olyan társakra, akik mindig megjátszhatóak a labda nélküli mozgásuknak köszönhetően.

Nagy jelentősége van egy mérkőzés alakulásában annak is, hogy a csapatok milyen arányban nyerik meg a párharcaikat. Az elemzések arra is rávilágítanak, hogy egy csapat a pálya mely részein támadja az ellenfél kapuját, általában hány és milyen passzból építi fel a támadásait, valamint mennyire gyorsan jutnak el saját kapujuktól az ellenfél kapuja elé. Ezeket a mutatókat hámozzák ki és rakják az asztalunkra vagy a monitorunkra az elemzők, akik még tovább árnyalják a képet azzal, hogy az eddig felsorolt adatokat félidőkre, vagy akár 5-10 perces időintervallumokra is lebontják, hiszen nem mindegy, hogy egy csapat az első félidő végén passzol 90%-os pontossággal, vagy a mérkőzés utolsó negyedórájában.

Annyira fontos szegmensei a mai futballnak a pontrúgások, hogy már külön erre szakosodott szakemberek is dolgoznak a nagy kluboknál. Régi igazság, hogy a pontrúgásokkal meccseket lehet nyerni, éppen ezért egy edző sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy ellenfele hogyan rúgja a szögleteket és a szabadrúgásokat, és nagy hibát követ el, ha nem vési játékosai fejébe, hogy a másik csapatnak milyen variációk vannak a tarsolyában. Mindezeket az InStat külön lebontja az egyes játékosokra is, így megtudhatjuk, hogy az ellenfél csatára általában a kapu melyik részét célozza meg, milyen irányú mozgásokkal próbál meg helyzetbe kerülni, és például engedi-e az ellenfél védőinek, hogy kihozzák a labdát. A pontrúgások tanulmányozása a kapusedzők számára is nagyon fontos segítség, hiszen olyan gyakorlatokat és feladatokat kell kitalálniuk az edzésekre, amivel a hálóőröket maximálisan felkészítik a leendő ellenfélből.

Fontos lehet egy edző számára a saját csapata vizsgálatakor, hogy milyen a játékosai közötti viszony a pályán, mennyire értik meg egymást, amit jól mutat, hogy mennyit passzolnak egymásnak, és a pálya melyik részén. Persze hiába a több milliónyi adat, ha nem a megfelelő konzekvenciákat vonják le belőle. Hiszen hiába veszíti el egy támadó szinte az összes párharcát az ellenfél térfelén, könnyen lehet, hogy ez nem az ő hibája, ha a társak megjátszhatatlan labdákkal keresik. Tehát a számok csak akkor jelentenek hatalmas segítséget, ha megfelelően használjuk őket, és mögéjük tesszük a megfelelő értelmezést.

Az adatok a játékosmegfigyelésben

De nemcsak a játékosokat felkészítő stábnak, hanem a játékosmegfigyelőknek, az úgynevezett scoutoknak is jól jönnek a futballistákról kapott adatok. Magyarországon a nyolcvanas-kilencvenes években nem scoutolt senki, csak a másodedző. A feltérképezés úgy nézett ki, hogy a vezetőedző elküldte a másodedzőt, aki elutazott a kiszemelt játékos meccsére, megnézte, megfigyelte, majd felírta a füzetébe a tudnivalókat, és azok alapján döntöttek, hogy szerződtetik-e a játékost, vagy sem. Ma már a játékosmegfigyelés külön tudományágnak számít, a scoutok munkáját videó- és adatbázis-szolgáltatás segíti, így rengeteg adattal rendelkeznek különböző bajnokságok játékosairól - az alacsonyabb osztályban szereplő játékosoktól egészen az utánpótlás szinten játszókig. A videóelemzőtől kezdve az erőnléti edzőig már mindenki adatokat elemez és azokból dolgozik.

Régebben csak a „jó szemükre” és egyéni megérzéseikre hagyatkozhattak, ma már ők is az elemzésekből kapott tényekből indulnak ki. Különösen akkor hasznos számukra a játékosokról szóló adatbázis, ha egy bizonyos típust keresnek a klub számára. Attól függően, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a játékosnak, már le tudják szűkíteni a kört az adatbázisnak köszönhetően. Így végül nem megy el feleslegesen megnézni 15 játékost, hanem elég személyesen szemügyre vennie azt a 3-4 labdarúgót, akik a végső rostán is átmentek. Különösen azoknak a kluboknak érdemes a játékosmegfigyelői rendszert fejleszteni, akik nem tartoznak a világ leggazdagabb klubjai közé, és jelentős bevételt generálnak a játékos eladásokból. Ők olyan, az egész világra kiterjedő megfigyelői rendszerrel és adatbázissal dolgoznak, amelyek szinte külön cégként működnek a klubokon belül. Napjainkban ilyen tekintetben élen jár az Atletico Madrid, az FC Porto, az Udinese és a Borussia Dortmund.

Mindezeken túl a futballistáknak is lehetőséget adnak az elemzések, hogy felmérjék, miben kell még fejlődniük, mik a gyengéik. Az InStat például rendelkezik olyan mobiltelefonra telepíthető alkalmazással, ahol a játékosok könnyedén vissza tudják nézni azokat az akciókat, amelyekben részt vettek, és elemzéseket is olvashatnak a saját teljesítményükről.

tags: #labdarugas #tiszta #jatekido #tanulmanyok

Népszerű bejegyzések:

• A női kézilabda globális trendjei
• Modern futballedzés alapjai
• A stadionatmoszféra a zsebedben
• Real Madrid mez dizájn evolúciója
• jótékonysági kezdeményezések a DVTK Jegesmedvéknél