Az 1978-as labdarúgó-világbajnokság botránya: Argentína és Peru
Az 1978-as labdarúgó-világbajnokság, amelyet Argentínában rendeztek, nemcsak a házigazda válogatott győzelmével, hanem egy nagyszabású botránnyal is bevonult a történelembe. A torna legnagyobb vitáját az Argentína-Peru mérkőzés körüli gyanúk és vádak generálták, amelyek szerint a házigazdák szándékosan manipulálták az eredményt a döntőbe jutás érdekében.
A képlet a következő volt: a világbajnokság végén, a második csoportkör B csoportjának utolsó fordulójában, 1978. június 21-én Brazília 3-1-re legyőzte Lengyelországot. A helyi idő szerint este hat óra körüli befejezés után az egész világ tudta, hogy aznap este a házigazda Argentínának legalább négy góllal kell nyernie Peru ellen a labdarúgó-vb döntőjébe jutáshoz.
Ez azonban cseppet sem tűnt könnyű feladatnak. Peru igen jó erőkből állt, amit az első csoportkörben bizonyított is a skótok (3-1) és Irán (4-1) sima legyőzésével, emellett 0-0-t játszott a később döntős hollandokkal. Igaz, a második csoportkörben kikapott 3-0-ra a braziloktól és 1-0-ra a lengyelektől, ám így is felszabadultan futballozhattak az utolsó, számukra tét nélküli meccsen. A házigazdák számára viszont túlzás nélkül élet és halál kérdése lett ez a találkozó Rosarióban.
A Junta és a vb-kérdés
A végső győzelem mindennél fontosabb volt az ország vezetésének. Az argentinok 1930 óta ácsingóztak a labdarúgó-vb megrendezésére, és ez a vágyuk egy roppant zavaros időszakban teljesült. Két évvel a nagy esemény előtt katonai junta került hatalomra, amely véres kézzel gyakorolta a hatalmát. Megszokottá váltak a letartóztatások, a kivégzések, az internálások és az elhurcoltak embertelen megkínzásai. Ezzel párhuzamosan tombolt az infláció és virágzott a korrupció, utóbbi természetesen nem kímélte a világbajnoksággal kapcsolatos építkezéseket sem.
Mindezek miatt külföldi szervezetek, hírességek, köztük olyan futballisták, mint Sepp Maier és Paolo Rossi, valamint belső erők is követelték a FIFA-tól, hogy adja át a vb-rendezés jogát Belgiumnak és Hollandiának. Az új FIFA-elnök, a brazil Joao Havelange azonban nem hallgatta meg ezeket a hangokat.
Az argentinok így meghasonlott állapotban várták a világbajnokság kezdetét. Érezték, hogy a torna költségei miatt az ország gazdasága lerohad, ugyanakkor a futball szent és nemzeti sport, a válogatott győzelme pedig a legszebb vágyak netovábbja. A junta pedig tudta, hogy a nép háborgását elcsendesítené egy világbajnoki aranyérem, és a FIFA remek partnernek bizonyult ebben.
Az első két csoportmeccsen a magyarok és a franciák ellen feltűnő játékvezetői segítséget kapott a hazai válogatott. Aztán kisebb hátszéllel eljutottak a döntő küszöbére, amelynek átlépéséhez négy gól különbséggel kellett legyőzniük Perut.
A botrányos mérkőzés: Argentína-Peru 6-0
A mérkőzés, amelyre 1978. június 21-én került sor Rosarióban, a Central-stadionban, 40 000 néző előtt, végül 6-0-s argentin győzelemmel zárult. A Népsport korabeli tudósítása szerint: „Úgy festett ez a mérkőzés, hogy ha az argentinoknak tíz góllal kellett volna nyerniük a döntőbe jutáshoz, akkor annyival győztek volna… Ám négygólos diadal is elég volt már számukra, s még meg is toldották kettővel. Az argentinok megszállottakként, eltökélten, sokszor az eszközökben sem válogatva küzdöttek a döntőbe jutásért, a peruiak pedig mintha barátságos mérkőzést játszottak volna.”
A perui kapus, Ramón Quiroga, aki Argentínában született, és emiatt a brazilok által felvetett gyanú szerint a szíve az argentinok felé húzott, nem kapott olyan gólt, ami miatt hibáztatni lehetne, de a világ közvéleménye mégis őt vádolta meg először a mérkőzés eladásával. A brazilok kezdték el sejtetni a világgal, hogy Quiroga esetleg befolyásolható volt, mivel Argentínában, ráadásul a meccs helyszínén, Rosarióban született.
Quiroga a mérkőzés után nyílt levélben tagadta a vádakat: „Mindent megtettem azért, hogy csapatom a lehető legjobban szerepeljen, mégis hat gólt kaptunk az argentinoktól, de a sportban előfordul az ilyesmi. Teljesítményemet semmiféle érzelem nem befolyásolta, tudásom egészét latba vetve harcoltam, ennyire futotta.”
Hazaárulás és titkos megbeszélések
1986 júniusában egy argentin újságírónő, Maria Laura Avignolo publikált egy cikket a Sunday Timesban, amely szerint a mérkőzés eredményét előzetesen lefizették a perui válogatott játékosait. Hipotézisét korabeli argentin miniszterekkel, tábornokokkal és az Argentin Labdarúgó-szövetség tisztségviselőivel folytatott, nevük elhallgatását kérő beszélgetéseire alapozta. Szerintük a mérkőzés végeredményét a két kormány titkos megbeszélésein határozták meg, az argentin katonai diktatúra szigorú parancsára.
Avignolót Argentínában hazaárulással vádolták meg, honfitársai ellene fordultak, és az argentin titkosszolgálat kiszivárogtatta, hogy a brit Intelligence Service-nek dolgozik. Ő azonban makacsul kitartott állításai igaza mellett.
José Manuel Velásquez Castillo, a perui válogatott játékosa, akit a Népsport egyetlen perui játékosként dicsért meg elszántságáért, a következőket mondta a mérkőzésről: „Nagyon fura dolgok történtek, szánalmas volt az egész. Emlékszem, hogy a mérkőzés előtt Videla az amerikai államtitkárral, Harry Kissingerrel együtt meglátogatott minket az öltözőben, ahol sok sikert kívántak és egyben emlékeztettek minket, hogy a két ország mindig is jó viszonyt ápolt egymással. Kendőzött fenyegetésnek hangzott az egész, arra utalva, hogy ha Argentína nem nyerne, elszabadulna a pokol.”
A megvádolt játékosok természetesen tagadták az állításokat, rámutatva a bizonyítékok hiányára. Quiroga Velásquezt elmebetegnek nevezte, és hozzátette: „Nem adtam el magam. Ha pénzt fogadtam volna el, ma sem tudnék végigsétálni Limán, és most gond nélkül megtehetem.”
A holland válogatott 11 játékosának tragikus élete az 1978-as világbajnokság után.
Következmények és örökség
Argentína végül hosszabbításos döntőben 3-1-re legyőzte Hollandiát, és megnyerte a világbajnokságot. A brazil világbajnok Roberto Rivellino később azt nyilatkozta, hogy az 1978-as Mundial „agyonpolitizált volt, nem is Menotti válogatottja, hanem a katonai junta nyerte meg a világbajnokságot.” Tőle függetlenül ugyanezt mondta az ezüstérmes hollandok két sztárja, Ruud Krol és Johan Neeskens is, akik úgy érezték, az argentinok indokolatlanul nagy támogatást kaptak a tornán.
A mai napig kérdés, hogy Perutól miért kapták meg azt a támogatást. Az 1978-as labdarúgó-világbajnokságon történt események örökre beárnyékolták az argentinok győzelmét, és a mai napig a labdarúgás történetének egyik legnagyobb botrányaként emlékeznek rá.
A rendkívül vitatott 1978-as világbajnokság után Argentína további két alkalommal, 1986-ban és 2022-ben is megszerezte a világbajnoki címet. A 2022-es katari döntőben Argentína büntetőkkel győzte le Franciaországot, Lionel Messi vezérletével.
Az 1978-as vb-t követően a FIFA számos reformot vezetett be a lebonyolításban és a szabályokban, hogy hasonló botrányok ne fordulhassanak elő a jövőben.
Az Argentína-Peru mérkőzés körüli gyanúk és vádak tovább élnek a köztudatban, és a mai napig vitatott téma a futballtörténészek és a szurkolók körében.
tags: #labdarugo #vb #gyozelem #argentina
