A Siófoki Labdarúgás Aranykora: Virág Ernő és a Siker Receptje
A siófoki futballklub hamarosan, jövőre lesz 100 éves, ekkorra jelenik meg Rózsa Tibor kötete is, mely a kezdetektől feldolgozza a siófoki labdarúgás történetét. Erre való ráhangolódásként korábban Farkas Jenővel és a szerzővel zömmel a régebbi idők futballjáról beszélgettünk, most Farkas Jenővel (aki akkor a labdarúgó szakosztály vezetőségi tagja volt, továbbá elnöke a Baráti Körnek) arról, hogy miképpen jött össze a 80-as évek siófoki sikercsapata.
Az első lépések és a csapat építése
„A 70-es években együtt fociztunk Szigeti Jánossal az öregfiúkban, ő, mint szakosztályvezető hívott, hogy segítsek neki, mert nagy tervei vannak” - így a 83 éves Farkas Jenő, aki játékosként, majd vezetőként 1957 és 1990 között szolgálta a siófoki futballt. Edzőcserékkel kezdtünk, idehoztuk dr. Puskás Lajost is, Mathesz Imrét is, majd Nagy György alatt kezdtek jönni a sikerek.
Ekkor még elbuktuk az NB II-ért vívott osztályozókat; 1978-ban a szombathelyi Sabaria, 1980-ban a Sellye ellen. Már ezekben az időkben is jó csapatunk volt, sok új játékost igazoltunk (a Bőzsöny, Csépán-vonulattól a Fürtös, Miskei, Rékási-féle társaságig), de az „első fecske” mégis Onhausz Tibor volt, aki már az NB I-ből érkezett, fradista és győri múlttal. Fehérvárról hoztunk új edzőt is, Szőke Miklóst. Ő úgy került ide, hogy eredetileg Németh Lajoshoz mentünk Fehérvárra, őt akartuk, de közben elígérkezett máshová; vajon ha Németh kerül ide, akkor is MNK-t nyerünk és NB I-be jutunk?
Kulcsjátékosok és Virág Ernő érkezése
Onhauszt aztán követték még sokan: Horváth II., Szabó József, Olajos, Virág, Bódi, Brettner, majd Belényesi, Szajcz, Pardavi, Tieber és ki is alakult a későbbi kupagyőztes és NB I-be kerülő együttes.
„Olajos Sanyi a pusztaszabolcsi presszó teraszán írt alá; hívta NB I-es csapat is, de amikor megmutattuk neki Szigeti Jánossal, hogy a Bódi Zoli is aláírt, akkor azzal meggyőztük. Ugyanígy sokat számított Virág Ernőnél is Bódi személye, aki akkoriban az NB I. egyik legjobb középpályása volt” - folytatta Farkas Jenő.
A déli partiak akkori sikercsapatában bőven voltak fehérváriak, illetve Dunaújvárosból jövők: az irányító Bódi Zoltán, egy évvel korábban pedig Virág Ernő érkezett a Kohászból. Brettner Csaba és Olajos Sándor a Vidi nevelése, piros-kékben mutatkoztak be az élvonalban, a katonaság után érkeztek Siófokra, őket követte Kiss Péter, majd évekkel később Nagy Tibor.
A játékosok megszerzése gyakran komoly erőfeszítéseket igényelt. Horváth II. László például úgy került ide, hogy elmentek Gulyás igazolását intézni a győri MÁV DAC-hoz, mondták, hogy egy kapus kéne még nekik és ott ajánlották őt, mondván, nagyon jó kapus, de ők Győrben nem tudnak neki lakást adni. „Mi tudtunk és meg is egyeztünk vele.” Szajcz a komlói áruházban írt alá, Belényesiért Debrecenig mentek, aztán visszafelé, mivel Mezőtúron volt katona, beugrottak a laktanyába, hogy aláírják az átigazoló lapját.
Pardavit még nehezebb volt megszerezni. Megegyeztek, hogy Verebes, a Rába ETO edzője lemond róla, Szániel János elnök is belement, de amikor elmentek Győrbe, Szániel váratta őket a stadionban, addig-addig, hogy ottmaradtak, rájuk zárták az ajtókat, a takarítók engedték ki bennünket. Felsrófolták az árát, de végül csak ide tudták hozni őt is.
A sikercsapat kulcsjátékosai és eredetük
| Játékos neve | Korábbi csapat / Eredet | Érkezés körülményei |
|---|---|---|
| Onhausz Tibor | NB I (Fradi, Győr) | „első fecske” |
| Bódi Zoltán | Kohász | Az NB I. egyik legjobb középpályása |
| Virág Ernő | Kohász | Bódi Zoltán személye is meggyőzte, egy évvel Bódi előtt érkezett |
| Brettner Csaba | Vidi | Katonaság után érkezett |
| Olajos Sándor | Vidi, Pusztaszabolcs | Bódi Zoltánnal való meggyőzés |
| Horváth II. László | Győri MÁV DAC | Lakás biztosítása |
| Szajcz | Komló | Aláírás az áruházban |
| Belényesi | Debrecen, Mezőtúr | Katona volt, laktanyában igazolták le |
| Pardavi | Rába ETO | Hosszadalmas tárgyalások után |
| Tieber László | Fehérvár | Kétszeres válogatott |
| Horváth I. László | Enying (NB III) | Megyei első osztályból indult |
A siófoki vonzerő titka és a városi összefogás
S hogy mi volt a titka annak, hogy NB I-es futballisták szívesen választották Siófokot (miközben azt se felejtsük el: közben végre vívtak egy sikeres osztályozót is, 1981-ben a Balmazújváros ellen, így került fel a csapat az NB II-be)? Farkas Jenő szerint „azért, mert amit mi ígértünk, azt mindig be is tartottuk és ennek a híre elterjedt a játékosok között.”
Szigeti János „kijárta” Tóth János párt- és Gáti István városvezetőnél, hogy az épülő tízemeletesekben legyen öt „focistalakás”. Vagy például többen Balaton-közeli telket kaptak (és persze a Balaton-part amiatt is csábító volt, mert néhányan büféhez, más egyéb üzlethez is hozzá tudtak jutni - a szerző).
Széleskörű városi összefogás volt; a helyi cégek támogatták a futballt, Szigeti János Dédász-vezető céges irodája egyben sportiroda is volt, mert ott jöttek össze. De Szakonyi Géza klubelnököt is meg kell említeni, aki GOV-vezérként segített sokat, például a villanyvilágítás kiépítésénél.
„Mi, a Baráti Kör tagjai társadalmi munkában tettük lelkesen a dolgunkat; tagdíjat szedtünk és a reklámtáblák bevétele is a miénk volt, így aztán még letelepedési segélyt is tudtunk adni, vagy amikor például a Rákóczi volt az ellenfél (mert a Kaposvárt mindig muszáj volt megverni…) megdobtuk a prémiumot.” Ez amolyan félprofizmus volt. „Én 1990-ben, éppen a „valódi profizmus” kezdetén jöttem el a klubtól, egyre nagyobb pénzek forogtak, az meg már nem az én világom volt….”
VÁRMEGYÉRŐL VÁRMEGYÉRE III. – Somogy – A Siófoki Bányász kupagyőzelme 1984-ben
Feledhetetlen sikerek és egy életre szóló kötelék
„Nem csak mi adtunk, az eredményekkel (MNK-győzelem, NB I-be jutás) meg is hálták ezt az ideszerződtetett futballisták, plusz még azzal is, amit én legalább ilyen sokra tartok: a nagy többségük itt telepedett le, máig Siófokon él” - így Farkas Jenő. Brettner, Olajos, Pardavi, Virág, Szajcz, Bódi, Belényesi… A „kis” Szabó nem itt él, de ő sem tudott elszakadni Siófoktól, Horváth II. költözött vissza Győrbe, Tieber meg ugye mindig is pendlizett Fehérvárról...
A Siófoki Bányász máig az egyetlen hazai futballcsapat, amely másodosztályú együttesként nyert Magyar Kupát, 1984-ben Székesfehérváron. A korábban itthon mindent megnyerő kisalföldiek Szentes Lázár révén vezetést szereztek, azonban Szabó József, majd Horváth I. László hajrában szerzett találatával a balatoniak szerezték meg az aranyérmet. Egy évvel később feljutottak az NB I-be, tíz éven át őrizték tagságukat az elitben.
A kétszeres válogatott fehérvári szélső, Tiber László is több lapot elfoglal, a 33 évesen érkező támadó hosszú éveken át szerepelt az akkoriban piros-feketében, két évtizede immár sárga-kékben szereplő gárdában. Tiber szerezte a balatoniak első nemzetközi találatát, a Magyar Népköztársasági Kupa megnyerése után a siófokiak 1984 szeptemberében a KEK-ben indultak, az első fordulóban a görög Lariszával találkoztak. Mivel NB II-es pályájuk nem volt alkalmas nemzetközi találkozó rendezésére, a Sóstói Stadionban vívták a meccset a hellénekkel, Tiber egyenlített s alakította ki az 1-1-es végeredményt.
Az akkori főszereplők azóta is gyakran találkoznak, a nyolcvanas évek derekán a kupadöntőt Fehérváron, a Sóstói Stadionban vívták az akkoriban még a csúcson levő Győri ETO-val. 2019 nyarán a kupa megnyerésének 35 éves jubileumát, tavaly júniusban a három és fél évtizeddel ezelőtti feljutást ünnepelték. „Idén bővült a kör, nemcsak a korábbi csapattagok - akik elfogadták a meghívást -, de barátok, ismerősök, valamint a gárda akkori támogatói, a legnagyobb drukkerek is ellátogattak. Én szervezem és finanszírozom ezeket az összejöveteleket, a vállalkozásom megengedi” - mondja Takács László, azaz Töki.
tags: #labdarugok #siofok #virag #erno
