Lakatos Rita: Egy Kézilabdázó Pályafutásának Búcsúja és az Új Kezdet

A magyar kézilabda egyik tehetséges alakja, Lakatos Rita, krónikus vállproblémái miatt kényszerült befejezni aktív játékos-pályafutását. A mindössze 25 éves junior világbajnok irányító visszavonulása komoly veszteség a sportágnak, azonban a tehetséges sportoló nem szakad el teljesen a kézilabdától, új szerepben folytatja a zwickaui csapatnál.

„Régóta vannak problémáim a vállammal. A Zwickauba érkezésem előtt megműtöttek, és rengeteg gyógyszert szedtem. Megpróbáltam mindent, hogy kézilabdázhassak, de egyszerűen nem megy tovább, már nem tudok ilyen szinten játszani” - idézi az MTI a 25 éves Lakatos Ritát, aki a Freie Presse-nek nyilatkozott a visszavonulásáról.

Lakatos hónapokig küzdött a visszatérésért, szeptember 14. után március 19-én ismét tagja volt a német élvonalbeli BSV Sachsen Zwickau meccskeretének, de nem tudott pályára lépni. Mint mondta, a válla már nem olyan, mint a sérülése előtt, de a hétköznapokban jól működik, és ezt nem akarja veszélyeztetni. A junior világbajnok Lakatos Rita 25 évesen jelentette be visszavonulását krónikus vállproblémái miatt.

A Kézilabda, Mint Életre Szóló Szerelem

Lakatos Rita számára a kézilabda mindig is több volt, mint egy sportág; igazi szenvedély és életcél volt. „A kézilabda volt az első szerelmem és az is marad.” - fogalmazott, hangsúlyozva a sportághoz való mély kötődését.

„A kézilabda a szerelmem és az életem. Most szeretnék másfajta kapcsolatot találni vele, hogy hű maradjak a sportághoz. Nagyon hálás vagyok, hogy ezt itt, Zwickauban megtehetem” - mondta a játékos, utalva új szerepére a klubnál.

Korai évek és fejlődés

Dunaszerdahelytől Győrig: Az álmok útján

Lakatos Rita kézilabda iránti rajongása már gyerekkorában megmutatkozott Dunaszerdahelyen. „Éppen a napokban akadtak a kezembe a régi fotók, még most is élénken él bennem annak a kicsi lánynak a képe, aki Dunaszerdahelyről indulva szinte fanatikus rajongójává vált a játéknak.” Számos sportágat kipróbált, de a kézilabdázás fogta meg igazán. Már alsó tagozatosként is rendszeresen részt vettek csapatával utánpótlás-tornákon, és Győrben az ETO-tól kapott mezekben játszottak. „Már akkor beleélhettem magam, hogy a Győr játékosa vagyok.”

A Győri ETO KC iránti rajongása határtalan volt: „Más csapat szinte nem is létezett számomra, a győriekről viszont minden létező információt beszereztem és betéve tudtam.” A szülei rendszeresen vitték meccsekre, és a klub közelsége motiválta, hogy a világ legjobb játékosa legyen. Gimnáziumi éveit már Győrben töltötte a Bercsényi sportosztályában, és bekerült az ETO utánpótlásába. „Kisgyerekként érkeztem, az ott töltött négy év alatt váltam felnőtté, és tanultam meg, hogyan álljam meg önállóan a helyem.”

Magyarországra kerülve Lakatos Rita gyakran kapott kérdéseket felvidéki származásával kapcsolatban. „A társaim ugyanis nem értették, miért beszélek ilyen szépen magyarul, meg hogyhogy mi is a magyar rádiót hallgatjuk otthon.” Büszkén vallja magyarságát és a csallóközi emberekre jellemző érzelmességet, szívósságot és akaraterőt, amely mindig előre vitte. „Azt hiszem, mélyen belénk ivódott, hogy kisebbségi magyarok vagyunk egy másik országban, de szerintem a többi külhoni magyar közösséget is hasonló összetartás jellemzi.”

Győri évei alatt az önfeledt játékot fokozatosan felváltotta a felnőtt kézilabda kihívása. Tizenöt évesen már a felnőttcsapat edzésein találta magát. „Mindig szigorú voltam magammal szemben és nagy nyomást helyeztem magamra, ráadásul ebben a helyzetben görcsösen is viselkedtem.” Világsztárok vették körül, mint Görbicz Anita, Eduarda Amorim vagy Heidi Löke, akikre felnézett. „Nemigen tudtam feloldódni mellettük.” Az edzők hangsúlyozták a kemény munka fontosságát. Bár kapott játékperceket az NB I-ben és a Bajnokok Ligájában is, az utánpótlás-mérkőzések voltak számára a meghatározók. „Előfordult, hogy egy hétvégén több csapatban is a pályára léptem, de nem törődtem a fáradtsággal, az volt a fontos, hogy minél több meccset játsszak.” Amikor érezte, hogy készen áll a következő szintre, olyan NB I-es csapatot keresett, ahol sokat játszhat.

Pályafutásának mérföldkövei

Lakatos Rita gazdag pályafutása során számos csapatban megfordult, és kiemelkedő eredményeket ért el.

Örök emlék: A debreceni junior világbajnoki cím

Az első váci idényét követően, 2018-ban jött a junior-világbajnokság Debrecenben, amely „óriási élményt jelentett” Lakatos Rita számára. A torna reklámja is különleges volt, a Trónok harcát idéző tematikával, és nagy reményeket fűztek a korosztályukhoz, hogy hazai pályán emlékezeteset alkotnak. „Ennek ellenére nem gondoltuk volna, hogy ennyien kíváncsiak lesznek ránk, megható volt közösen elénekelni a Himnuszt a meccseink előtt - nekem különösen.”

Hajdu János után Golovin Vlagyimir is nagy hatással volt a pályafutására. „Vova elhitette velem, hogy a csapatkapitányi szerepkör nekem való, az első pillanattól kezdve teljes bizalmat szavazott. Amikor valaki felismeri az értékeidet és hisz benned, nagy önbizalmat tud adni - ez az érzés még később is sokáig elkísért.” A végső siker nem volt előzmények nélküli, hiszen többen már meghatározó játékosok voltak az NB I-ben. A csapat mindig a következő mérkőzésre figyelt, és élvezte, hogy hazai tornán képviselheti a válogatottat. A szurkolók rengeteg erőt adtak nekik. „Tizennyolc-tizenkilenc évesen hirtelen a rivaldafénybe kerültünk, az aranyérmünk után egymást követték az interjúk és a fogadások. Az emberek még évekkel később is megállítottak az utcán és gratuláltak, vagy éppen megkérdezték, hogy vannak a fogaim…”

Fél évig tartott a norvég kaland

Visszatekintve Lakatos Rita úgy látja, tizenkilenc évesen még korai volt számára a légiósélet. „Fiatalon viszont nagyon makacs voltam, amit a fejembe vettem, annak úgy kellett történnie.” A Győrben edzett skandináv játékosok mentalitása megtetszett neki, és elhatározta, hogy Norvégiába igazol. Nem hallgatott azokra, akik azt tanácsolták, várja meg, amíg stabil játékos lesz a felnőttek között. „A makacsságom szerencsére enyhült az idővel, manapság már figyelembe veszem mások véleményét, kíváncsi is vagyok rájuk.”

Nem számolt azzal, milyen lesz északon, Trondheimben, egy olyan csapatban, ahol rajta kívül mindenki norvég, és mindenki dolgozik vagy tanul a sportolás mellett. Ő viszont úgy ment ki, hogy csak a játékra szeretett volna koncentrálni. „Mai fejjel már tudom, fontos, hogy legyen valami más elfoglaltságom, amely segít néha elterelni a gondolataimat.” Enélkül az edzések után folyamatosan azon agyalt otthon, miért nem megy, és egyre jobban ostorozta magát. „Nem éreztem igazán a törekvést sem a beépítésemre a Byasennél, ezért elég hamar negatív spirálba kerültem.” Fél év után már csak arra vágyott, hogy hazajöjjön, így került vissza idény közben Vácra. „Ezzel együtt nem kudarcként gondolok erre az időszakra, hanem értékes tapasztalatként. Sokan a fejemhez vágták, hogy miért mentem ki egyáltalán, de legalább megpróbáltam. Ahhoz is volt bátorságom, hogy hat hónap után kimondjam, nem megy, és inkább a szívemre hallgatva visszajövök.”

Váci idények és felnőtt válogatottság

Vácra került be a felnőttválogatottba, amellyel két Európa-bajnokságon is szerepelt. „Már az első tornáról is szép emlékeket őrzök, Kim Rasmussen irányításával a hetedik helyen végeztünk.” Nem érzett hirtelen nagyobb nyomást, a rutinosabb játékosok segítették a juniorkorosztályból érkezőket a beilleszkedésben. „Valamiért úgy alakult, hogy mindkét világversenyen a románok elleni meccsen ment a legjobban a játék, ezekre emlékszem vissza a legszívesebben.” A 2018-as talán azért áll előrébb nála, mert „ugyan a sikerünk nem jelentett négy közé jutást, mégis mindent megtettünk érte, és én is ki tudtam venni a részem egy győztes meccsből az első felnőtt Eb-men.”

Németh András meghatározó szerepet töltött be Lakatos Rita személyiségfejlődésében. Vácon sokat segített neki a norvég fél év miatt kapott kritikák kezelésében. „Ő is azzal vigasztalt, hogy legalább megpróbáltam, és az élet nem áll meg csak azért, mert nem jött össze.” Jó szívvel tekint vissza a váci évekre, amelyek fontos állomást jelentettek karrierjében, itt vált stabil NB I-es játékossá. „Csikócsapat voltunk, kiegészülve több idősebb, tapasztalt játékossal, akiknek a karaktere sokat számított nekünk - gondolok például Bárbara Arenhartra vagy Karoline de Souzára.” Összetartó, motivált társaságot alkottak, amely fejlődni akart.

2020-ban a K&H női kézilabda bajnokság hétvégi fordulójában a magyar válogatott csallóközi tehetsége, Lakatos Rita is remekelt, és az Alba Fehérvár otthonában vezette győzelemre csapatát. A váci együttes az első félidőben egygólos vezetésre tett szert, amit a mérkőzés második félidejében tovább növeltek Lakatosék, és végül háromgólos győzelmet arattak idegenben.

Lakatos Rita visszatért a női kézilabda NB I-be a junior-világbajnokságon aranyérmes magyar válogatott csapatkapitányaként. A váciak Kuczora Csenge sérülése miatt keresték fel Lakatos Ritát, aki örömmel tért vissza korábbi klubjához. „Nagyon szerettem itt játszani az előző szezonban is, és újra igazán motivált vagyok! Ebben az évadban is mindent meg fogok tenni, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsam, sok játéklehetőséget tudjak kapni.” A játékos kérését is szem előtt tartva támogatták az újabb váci kölcsönjátékot.

A vállsérülés árnyékában

Siófok és a bizonytalanság

Nagy reményekkel érkezett Siófokra, ahol Danyi Gábor, aki Győrben már az utánpótlásban is egyengette az útját, egy nagyon erős csapat irányítására szemelte ki őt. „Nagy lehetőséget kaptam, de már a nyári alapozáskor gyulladás jelentkezett a vállamban, amely aztán az egész további pályafutásomat beárnyékolta.” Az MRI-felvételek nem mutattak ki semmilyen elváltozást, mégis gyakran érzett fájdalmat terhelés hatására. Szteroidos injekciókkal és gyógytornával is próbálkozott, majd nagy nehezen kihúzta az első idényt, de a végén elkerülhetetlenné vált a műtét. „Kiderült, ütközéses szindrómám van, ilyen fiatalon elég balszerencsés.”

A nyara ráment a rehabilitációra, december környékén tudott csak beszállni, volt néhány jó meccse, majd januárban „visszatépték” a vállát, és mindent elölről kezdhetett. „Borzasztó volt kezelni a folyamatos bizonytalansággal járó lelki hullámvasutazást.” Amikor éppen jobb volt a válla a kezelés hatására, elkezdett reménykedni, de mindig jött az újabb visszaesés. „Annyi pluszmunkával járt, hogy időről időre megfelelő állapotba hozzam a vállam, hogy az elmúlt négy évet legalább a duplájának éltem meg.”

Élet a kézilabdán túl - a pszichológia

A sérülésekkel teli időszakban sportpszichológussal is dolgozott, aki azzal a kérdéssel szembesítette: ki az a Rita a kézilabdázáson kívül? „Képtelen voltam a kézilabdázástól elvonatkoztatva bármilyen önképet alkotni, ezért is hatott ijesztően, amikor a hosszú kihagyásom alatt belegondoltam, ki is vagyok a kézilabdázáson kívül?!” Félt, hogy mi történik, ha a sportra tett fel mindent, és az hirtelen összeomlik. „Az élet rákényszerített, hogy megleljem a választ, és felismerjem az értékeimet a pályán kívül is.” Ezáltal kinyílt előtte a világ, és megtanulta, hogy van élet a kézilabdán kívül is.

A koronavírus-járvány alatt tapasztalta meg először, hogy akkor sem történik tragédia, ha leáll a bajnokság. „Kicsi korunk óta belénk nevelték a versenyszellemet, hajtottuk a sikereket, mégsem állt meg az élet, amiért nem hirdettek végeredményt.” Németországba már úgy ment ki, hogy tanulni is fog a sport mellett. Alkalmazott pszichológiát kezdett el levelezőn, angol nyelven egy berlini egyetemen. „Korábban sem lustaságból nem tanultam, hanem mert meg voltam győződve róla, hogy csak elveszi az időt a kézilabdázástól.” Pedig éppen az ellenkezője igaz: a tanulás segíti elterelni a gondolatait, ráadásul a pszichológia lett az új szenvedélye. „Persze mindehhez az is kellett, hogy a saját példámon keresztül ráébredjek, milyen törékeny a sportolói lét.”

Átmenet a Zwickauban: Edzői és mentori szerep

„Kívülről nézve nagyon jól sikerült az első idényem Zwickauban, ám a háttérben folyamatos küzdelmet kellett folytatnom, hogy a vállam bírja a terhelést.” Gyakran egy hosszabb utazásra, időjárás-változásra vagy betegségre is rosszul reagált a válla. Stílusa is átalakult a pályán: bár korábban a távoli lövések erősségei közé tartoztak, ezeket inkább elhagyta, viszont sokkal jobban kezdte átlátni az összjátékot.

A második kinti alapozást szépen végigcsinálta, ám szeptemberben megint a dokinál kötött ki, aki felvázolta a lehetőségeket. Az újabb műtétet nem javasolta, a hosszú gyógyszeres kezelést pedig ő nem akarta, mivel a korábbiak sem voltak jó hatással az egészségére. Maradt a féléves rehabilitáció, amit a klub kérésére kint végzett.

Edzője, Norman Rentsch, aki szintén egészségügyi probléma miatt hagyta abba fiatalon, azzal biztatta, hogy bár a kézilabdázás csodálatos játék, nem csak ebből áll az élet. „Már az első évben hangsúlyozta nekem, hogy irányítóként azt várja tőlem, a pályán kívül is legyek vezér.” A második idényben aztán a kihagyása alatt megkérte rá, hogy maradjon a csapat mellett, mert hiányzott a többieknek a jelenléte. „Fokozatosan átkerültem egy nem hivatalos másodedzői szerepbe, furcsa volt, mert azokat kellett megdorgálnom, akikkel előtte együtt játszottam.”

Ekkor még nem mondott le róla, hogy játékosként folytassa, ám már körvonalazódott benne, hogy ennek így nincs értelme, „már ötödik éve mindig ugyanaz a sztori.” A tavasszal döntötte el, hogy befejezi. A klub még ugyanabban a hónapban felajánlotta, hogy a még egy évig érvényes szerződése ellenére hazamehet, de ha el tudja képzelni még néhány évig kint az életét, örülnének neki, ha maradna másodedzőnek.

Norman Rentsch vezetőedző elmondta, hogy Lakatos egyrészt segédedzőként marad az első csapat mellett, másrészt a fiatalokkal foglalkozik, hiszen pszichológus-hallgatóként, és erőnléti edzői végzettségével azon a területen is sokat segíthet. „Ráadásul gyönyörű gesztus tőlük, hogy rólam nevezik el a nyáron induló tehetséggondozó-programot, amelyben szintén fontos szerepet szánnak nekem.” Lakatos Rita örömmel fogadta a lehetőséget. „Meg is könnyebbültem, hogy maradhatok a kézilabdázásban, azt csinálhattam, amit szeretek, imádok, és közben mégsem kell a testemet teljesen kizsigerelnem.”

„Hihetetlen támogatást kaptam a klubtól, főleg Normantól, aki meglátta bennem a potenciált és az értéket, amit így én is felismertem, és hiszek magamban.” A pályafutása befejezése miatti szomorúság bizonyos értelemben mindig megmarad, de igyekszik pozitív energiává alakítani. „Nem szeretném azt mondani, hogy az én történetem szomorú, hiszen most is boldog vagyok és teljesnek érzem magamat.”

„Ugyan a végső szót csak márciusban mondtam ki, a lelkem mélyén már hosszú ideje készültem rá, mivel az öt év alatt egyre messzebb kerültem a gyerekkori álmaimtól.” Sok társához hasonlóan ő is arra vágyott, hogy a Final Fourban játszhasson, hogy a felnőttválogatott tagjaként érmeket nyerjen. A vállsérülése előtt úgy is tűnt, hogy ezek elérhető célok, szépen haladt előre a karrierjében. Aztán kénytelen volt mindent átértékelni. „De szerintem könnyebb volt, hogy nem egyik pillanatról a másikra kellett befejeznem.”

A „gyászfolyamatot” megkönnyítette, hogy nem kellett haraggal és csalódottsággal elválnia a kézilabdázástól, hanem maradhatott a sportág mellett, és nem csak mint rajongó. Az utolsó meccse a Zwickauval persze nagyon érzelmesre sikerült, mint ahogy azt is nehezen élte meg, hogy az új csarnokban már nem tudott pályára lépni. „Abból érzem, hogy már teljesen lezártam magamban a játékoskarrierem, hogy mennyire lelkes vagyok az új feladataim miatt, és a budapesti BL-négyes döntőt is már részben edzői szemmel tudtam követni.” Ez azért is vicces, mert korábban mindig azt hangoztatta, hogy biztosan nem lesz edző, neki valahogy sohasem volt szimpatikus ez a pálya.

tags: #lakatos #rita #kezilabda #vac

Népszerű bejegyzések:

• a sikerekben gazdag Irigy Hónaljmirigy-évad
• A földbirtokos családok szerepe Dunapentelén
• Labdarúgás Meseországában
• Tudj meg mindent a mini kosárlabdapalánkról!
• A Ferencváros legendás hátvédje