A Láng Gépgyár története: egy magyar ipari óriás felemelkedése és hanyatlása

A magyarországi gyáripar egyik úttörője, a gőzgépgyártás első hazai nagymestere Láng László volt. Apja és nagyapja is köztiszteletben álló, módos városi orvosok voltak Pozsonyban, ám őt nem vonzotta az orvoslás, sem más értelmiségi pálya. A gyár alapítójának, Láng Lászlónak az édesapja és a nagyapja is orvos volt, ám ő úgy döntött, hogy szakít a családi hagyománnyal, és a gyógyítás helyett a gépek világát választja. Az ipar érdekelte, a gépek, a fúrás, faragás, szerelés.

Láng László 1867-ben érkezett Pestre, Ladislaus Langként, a kiegyezés évében, a Gründerzeit kezdetén. Széles körű tapasztalatainak köszönhetően az Első Magyar Gépgyár üzemvezetője lett. Nem túl hosszú ideig, mindössze egy évig töltötte be ezt a pozíciót, de számtalan fontos ismeretséget kötött, és volt alkalma jól megfigyelni a magyar ipar fejlődését és - minden bizonnyal - hiányosságait is. Láng László időben felismerte, hogy a magyar iparnak szüksége lesz hazai beszállítókra, itthon készített gépekre, egyéb berendezésekre.

Amint a szükséges alaptőke összegyűlt, megvalósította elképzelését: 1868. május 1-jén megnyitotta a 8-10 munkással működő műhelyét a Váczi körúton (a mai Bajcsy-Zsilinszky út). A helyiségeket bérelte, de az ott lévő berendezések legnagyobb része az ő tulajdona volt. Akkoriban sok kis műhely szorult itt össze a földszintes házakban. A legelején elsősorban javításokkal foglalkoztak, fő megrendelői pedig a pesti malmok voltak. A cég az első időben inkább csak kisebb-nagyobb javításokat vállalt, malomipari berendezéseket készített. Ekkor virágzott fel nálunk a gőzmalomipar. Néhány éven belül tizenegy hatalmas gőzmalmot létesítettek Pesten és Budán. Óriási volt a kereslet a malomipari berendezések iránt.

Láng László igazi munkás-vállalkozó, selfmade mérnök volt. „Láng László nem játssza a »gyárost«, maga is megfeszítetten dolgozik, hogy üzeme felvirágozzék. Megrendeléseket szerez, anyagbeszerzéssel foglalkozik, kereskedik, és ha szükséges »előmunkásként« megmutatja a kényesebb szakmai fogásokat” - írta Diószegi György a Budapest című folyóirat 1980-as cikkében. Láng László a beszámolók szerint olyan vezető volt, aki ott dolgozott a munkásai között, akár „előmunkásként”, bemutatva az egyes munkafázisokat. Jó kedélyű, de hirtelen haragú ember volt. Patriarchális viszonyban állt a munkásaival. A gyárban élt, állandóan az üzemeit járta, pedig 45 éves korától egy baleset következtében már csak bottal tudott menni. A maga házát is a gyár területén alakította ki egy régebbi épületből.

A Láng-műhely pontosan és kiválóan teljesítette a megrendeléseket, gyorsan elterjedt a jó híre. A megbízható munkának köszönhetően számos megrendelést kapott a műhely, ezért a munkások létszáma lassan 70-80 főre növekedett, ami miatt a bérlemény egyre szűkebb lett. Mivel abban az időben már 80 főt foglalkoztatott, szűknek mutatkozott a mai Bajcsy-Zsilinszky úton, az akkori Váci úton lévő üzem, ezért nagyobb telepre költöztek, egy felszámolás alatti keményítőgyár helyére a Külső Váci úton. Végül Láng 1873-ban a külső Váci úton egy volt keményítőgyár épületeit vette meg, az Eisele Gépgyár szomszédságában. Az ott lévő épületeket az üzem igényeinek megfelelően átalakították. A céget, mivel nem banki hitel, vagy banktulajdonos állt mögötte, hanem a stabil családi tulajdonosi kör, az 1873-as tőzsdei válság szinte semennyire nem rázta meg, sőt ekkor bővült.

A gőzgépek korszaka és nemzetközi sikerek

A cég az első időben inkább csak kisebb-nagyobb javításokat vállalt, malomipari berendezéseket készített, de 1873 körül áttért a XIX. századi ipar alapgépének, a gőzgépeknek a gyártására. Az új gyár főprofilja azonban hamarosan a gőzgépgyártás lett, és ebben nem is volt versenytársa Magyarországon. Láng számára az 1873-as év más szempontból is fontos volt: a bécsi világkiállításon akarta bemutatni a 49 lóerős, 85 percenkénti fordulatszámú nagy gőzgépét. A bécsi világkiállításon díjat nyert gőzgép, amely még a kis műhelyben készült. Az 1880-as évekig osztrák, cseh, német cégek látták el Magyarországot a nagyobb gőzgépekkel. Őket szorította ki Láng a magyar piacról.

A Budapesti Hírlap 1884. augusztus 14-én beszámolt róla, hogy a fővárosi vízművek budai szivattyútelepéhez szállítandó különlegesen nagyméretű gőzszivattyúk és gőzkazánok offertárgyalásán a nagy esélyes prágai gyárral és a többi külföldi indulóval szemben a Láng nyerte el a megrendeléseket. A nyolcvanas évek közepén már 1000 lóerős gőzgépeket is gyártottak. Ez a teljesítményszint akkoriban rendkívülinek számított. A nyolcvanas évek közepétől robbanásszerűen növekedett a gyár. Egyre másra épültek az új üzemrészek. A kilencvenes években a Láng már az egész ország gőzgépszükségletét ki tudta elégíteni.

A XIX. század második felében nagyon fontos volt a hazai ipar fejlesztésének kérdése. Ennek érdekében az 1881. évi XLIV. törvénycikk értelmében 182 üzem kapott 15 évi adómentességet. A Láng Gépgyár is kedvezményezettje volt az 1881. évi XLIV törvénynek, amely azon üzemeket, amelyek addig Magyarországon elő nem állított cikkeket, vagy épp az adott ipari ágazat legfejlettebb termékeit gyártották, 15 évig adókedvezményben részesítette. Ugyanilyen szellemben támogatta a hazai ipari vállalatokat, benne a Láng gépgyárat az 1890. évi XIII. törvénycikk is, amely a cég eredményességét nagyban növelte, a nyereség jelentős részét pedig Láng László vissza is forgatta.

A hazai megrendelések mellett szállítottak külföldre is, a megrendelők között találunk török, szerb, orosz, román, bolgár és román cégeket, a gyárban már 1000, de akár 2460 lóerős gőzgépeket is készítettek. A korabeli sajtó nagyon elismerően nyilatkozott a gyár tevékenységéről. A Magyar Gépipar című folyóirat 1893-ban a következőket írta: „A »Magyar Gépipar«-nak mindig örömére szolgál, ha hazai gépiparunkról valamely kellemest irhat. Igy szívesen jelezzük azon tényt, hogy a Láng-féle gépgyár a külföld részére az utóbbi évben számos gőzgépet készített és most is több oly gőzgép van munkában, mi a külföldi villanyberendezésekre fog szolgálni."

Jelentős előrelépést eredményezett, hogy a Láng gyár az elektromos áram előállítására alkalmas, magas fordulatszámú gőzgépek gyártásába is bekapcsolódott, ehhez vette meg az 1880-as években a Collmann-féle vezérmű szabadalmát. Az 1896-os millenniumi kiállításnak nagy tétje volt: ekkor dőlt el, hogy mely cégek képviselik majd a magyar ipart az 1900-as párizsi kiállításon. A gyár gépei nagyon népszerűek voltak. Ezeket a berendezéseket használták a Vízművek, a Gázművek és az Elektromos Művek épületeiben is - írta dr. Tóth Imre a Budapest folyóirat 1968-as számában.

Generációváltás és a gőzturbina-válság

Időközben felnőtt a következő generáció, Láng László fia, Láng Gusztáv, aki 1873-ban született, és maga is gépészmérnök lett. Az alapító fia, Láng Gusztáv a századforduló éveiben fejezte be stúdiumait a bécsi és a berlini műegyetemen, majd tanulmányútra indult. A századfordulón már aktívan bekapcsolódott a munkába. Ő volt a jövő embere. Nem patriarchális főnök, hanem hűvös modorú, zárkózott, céltudatos technokrata menedzser. A századforduló előtti években már elsősorban ő intézte a cég exporttevékenységét. Bedolgozta magát az orosz piacra, még a nyelvet is megtanulta. A húszas évektől a legtekintélyesebb személyiségek közé tartozott a nagyvállalkozók körében.

Diószegi György már említett 1980-as cikkének második részében kiemelte, hogy Láng Gusztáv örömmel tapasztalta, hogy apja gyára az 1900-as világkiállításon mekkora sikert aratott. Az 1900-as párizsi világkiállítás fordulatot hozott a cég életében. Elsősorban nem azzal, hogy ott nagydíjat nyertek, hanem azzal, hogy Láng Gusztávot ott lelkesítette föl a Zoelly-féle gőzturbina. Azzal a meggyőződéssel érkezett haza, hogy a Láng Gépgyár jövőjét a gőzturbinára és a diesel motorra kell építeni. Ő szorgalmazta, hogy a gőzgépek mellett egy új terméket, a gőzturbinát is vegyék fel a gyártási palettára. A cég nem saját turbinát fejlesztett, hanem belépett a svájci Zoelly-szindikátusba, amely a Henrik Zoelly által feltalált gőzturbinák gyártására jött létre, így azonnal rendelkezésre állt a cégnek az összes vonatkozó fejlesztés. Megvették a Zoelly-turbina gyártási jogát, és 1903-ban elkezdték a turbinagyártást, Magyarországon először.

Mégis e gőzturbinák gyártása, illetve egy számítási hiba majdnem a cég bukását eredményezte, ugyanis a Láng Gépgyár 1909-ben megrendelést kapott egy 10 000 lóerős gőzturbinára. A gőzturbina megtervezését a gyár főmérnöke készítette. Sajnos csak később derült ki, hogy elszámolta magát a tervezésnél: a turbina üzemi fordulatszáma egybeesett a kritikus fordulatszámmal, ez pedig gondot okozott a működésében. Azonban a gyárban e berendezés tengelyének a méretezésébe hiba csúszott, ugyanis a turbina üzemi fordulatszáma egybeesett a kritikus fordulatszámmal, ami miatt a szerkezet veszélyesen rázkódni kezdett. Sajnos a hiba már csak akkor derült ki, amikor az adott turbinát leszállították, és az üzembe állt. A hiba kijavítása nagyon sok pénzt emésztett fel, emiatt a gépgyár anyagilag nehéz helyzetbe került. A hiba kijavítása óriási összegbe került. Ennyi pénze már nem volt a családi cégnek, ezért úgy döntöttek, hogy külső tőkét vonnak be.

Ennek a sajnálatos eseménynek a hatására döntöttek úgy, hogy a családi vállalkozást részvénytársasággá alakítják át. Ezt a tőkét a Lukács József (Lukács György apja) által irányított Magyar Általános Hitelbank biztosította. 1911-ben a Láng Gépgyár és a Magyar Általános Hitelbank megállapodtak a részletekben és fúzióra léptek. A családi vállalkozást 1911-ben részvénytársasággá alakították át. Láng Gusztáv a feljegyzéseiben erről így ír: „Új szerszámok és gépek kellettek; apám már idős ember volt; így részvénytársasággá alakultunk. A Hitelbank a részvények 25 százalékát vette át, de opciója volt további 26 százalék átvételére s ezt meg is tette 1916-ban. A többi részvény a családban maradt". A gyár vezérigazgatójának Láng Gusztávot nevezték ki, az igazgatóságban pedig helyet kaptak a hitelbank képviselői és a Láng család tagjai is. Az átalakulással egy időben a 74 éves alapító átadta fiának a gyár vezetését. A cég családi jellegének megszűnését Láng László igen nehezen viselte. Ekkor már egyébként is sokat betegeskedett, de ennek a változásnak alighanem jelentős szerepe volt abban, hogy 1914 első napján meghalt. Amin még az sem segített, hogy 1910-ben elkezdték a Diesel-motorok gyártását és a fejlesztését. Új termék, a dízelmotor gyártásába is belekezdett, ami később hatalmas üzletté vált.

Az első világháborútól az államosításig

A hatalmas Hitelbank tőkeerejével a gyár fejlődésének és növekedésének új szakaszába lépett. Az első világháború előtt minden addiginál több, 1700 munkás dolgozott a Láng Gépgyárban. 1915. július 1-jén újabb fontos eseményre került sor a gyár történetében: a Láng Gépgyár magába olvasztotta a Hazai Gépgyár Részvénytársaságot. Elnyelték a szomszédos kis(ebb) halat, a Hazai Gépgyár Rt.-t és egy még kisebbet. Az egyre terjeszkedő üzem 1915-ben bekebelezte a telekszomszédját, a Hazai Gépgyár Rt.-t, így a gyár már 7 és fél hektáron terült el, és 1300 munkást foglalkoztatott. A munkások felét behívták katonának. Láng Gusztáv vezérigazgatót és számos vezetőtársát úgyszintén, de ők felmentést kaptak, mivel a gyárat haditermelésre jelölték ki, és katonai felügyelet alá helyezték. Esztergamaró és fúrógépeket fejlesztettek ki. Az összes ágyúcsőesztergát a Lángban készítették. Ekkor futott föl a kazángyártás is. A háború jól jövedelmezett. Az 1917-es évet 25%-os haszonnal zárták.

A Tanácsköztársaság idején az államosított gyár élén az angyalföldi munkásmozgalom egyik vezéregyénisége, Barna Jenő esztergályos állt. A gyár dolgozóiból kitelt egy munkászászlóalj a Vörös Hadseregben. A Lángot a két világháború között a béke szigetének tartották. Láng Gusztáv pragmatikus tőkés volt. Nála találtak menedéket azok az értékes szakemberek, akiket 1919-es szerepük vagy későbbi politikai tevékenységük miatt máshol nem alkalmaztak. Itt a munkások az átlagnál jobban kerestek. A turbinák és a diesel motorok iránti kereslet megugrása lendítette előre a gyárat a húszas években, de ekkorra a termékskála már igencsak kiszélesedett. Már a tízes években megkezdték a szesz-, cukor- és konzervipari berendezések gyártását. Mire a gazdasági világválság beütött, nagyon sokféle, rugalmasan alkalmazható gyártó berendezéssel rendelkezett a gyár. A vezérigazgató minden lehetőséget felkutatott, szinte mindent elvállalt, megpróbálta minél kevesebb elbocsátással túlélni a válságot. Elbocsátás helyett inkább részmunkaidőben foglalkoztatta a munkásokat. A Lángnak még szimfonikus zenekara is volt, dalárdája pedig 1931-ben a Marosi Dalversenyen is szerepelt.

1934-től újra jól ment a Lángnak. A győri program meghirdetése, a fegyverkezési konjunktúra beindulása után, a harmincas évek végén pedig még jobban. 1938-ban a Láng magába olvasztotta régi verseny- és kartelltársát, a Röck-gyárat, és ezzel a második legerősebb magyarországi gyár lett. A második világháborúban hadüzemmé nyilvánították, és szerencsésen, komolyabb anyagi károk nélkül átvészelte a világégést. A világháború kitörése után a Láng ismét hadiüzemként működött a Magyar Királyi Állami Hadianyaggyár felügyelete alatt. A magyar Hadügyminisztérium és a német katonai parancsnokság egyre növekvő igényeit próbálta teljesíteni, amennyire tudta. Ellenálló csoportok is működtek a gyárban, amelyek megpróbálták szabotázzsal akadályozni a haditermelést, de persze az ő hatásuk eltörpült az 1944 szeptemberében bekövetkezett súlyos bombatámadás mellett. Akkor aztán valóban nagymértékben visszaesett a termelés. A háborút valójában komolyabb károk nélkül vészelte át, bár 1944-ben érte bombatalálat, és a harcok miatt 1944 végén a termelés is leállt.

Főbb mérföldkövek a Láng Gépgyár történetében

Az államosított Láng és a szocialista ipar

A Láng-gyár volt az első, amelyben megindult a termelés a harcok után, sőt alatt. A gyár már 1945-ben. A jól felszerelt üzemre a szovjet hadseregnek is szüksége volt. Az üzem orosz katonai irányítás alá került, az orosz hadsereg részére végzett javítási munkákat. A tulajdonosok 1945 végén kapták vissza a cég irányítását, de be kellett kapcsolódniuk a szovjet jóvátételi termelésbe. A Láng Rt. 1946-ban megállapított értéke 6 millió forint volt, ekkor 1500 fő dolgozott a vállalatnál. Jelentős változás csak az 1948-as államosítás után következett be. Mivel a gyár többségi tulajdonosát, a Hitelbankot a legnagyobb pénzintézetekkel együtt már 1947-ben államosították, a Lángban már ekkor az állam volt a fő tulajdonos. 1948-ban a teljes államosítás is megtörtént.

Nem sokáig működhetett már magánvállalkozásként, hiszen az 1948. évi XXV. törvény értelmében - amely a 100 főnél több alkalmazottat foglalkoztató vállalatok államosítását írta elő - állami tulajdonba vették, Láng Gusztávot, az addigi vezérigazgatót nyugdíjazták. Láng Gusztáv két fia meghalt, rokonainak jelentős része külföldre távozott. Az új Lángot élesen szembeállították a régivel: "Éppen nyolcvan évvel ezelőtt, 1872 nyarán alapította egy pénzes pozsonyi orvos fia, Láng László, ezt a fegyenctelep komorságú vas­gyárat a Váci-úton. Az ablaktalan öntőműhely, a kazánlakatosok zsúfolt, levegőtlen üzeme, az egymáshoz könyöklő földszintes házak fala már nem áll ellen a csákány ütésének, szétmállik és kupacba omlik. Nem törmelék, hanem szemétdomb jelzi a bontás helyét. Mert bontják, a régit: így ünnepli nyolcvanadik születésnapját a Láng Gépgyár" - írta a Béke és Szabadság című lap 1952-ben.

A nehézipar erőltetett fejlesztésének keretében valóban alaposan felújították a Lángot, bár bőven maradtak még régi, földszintes épületek a telephelyen. A szocialista ipar egyik büszkeségeként tekintettek a Lángra, amely többször is elnyerte az élüzem címet. Egy gyógyszergyári gépsor megkonstruálásáért Kossuth-díjjal is kitüntették. Kádár János választási nagygyűlésre érkezett a Lángba 1958-ban, ahol tőle jobbra Bakonyi Zoltán, a gyár akkori igazgatója foglalt helyet. 1945 után természetesen a Láng kapacitásának jelentős részét is a jóvátételi szállítások foglalták le. Az államosítással megszakadtak a nyugati kapcsolatok. Az addig jellemzően nyugati szabadalmakon alapuló termelés átalakult. A Láng saját fejlesztésű turbinákat és diesel motorokat gyártott. És ezek mellett még sok mindent, például konzerv- és cukorgyári berendezéseket, szűrőprést stb. A hatvanas évek második felében szövődtek újra a nyugati kapcsolatok. "MAR DOLGOZNAK a Láng Gépgyár új kazánszerelö-műhelyében, de még ott áll (a kép bal sarkában) a régi, szűk lakatosműhely. Egy-két nap alatt lebontják" - olvasható a Béke és Szabadság 1952-es számában.

Presztízsvesztés és megszűnés

Az 1970-es évektől a gyár a korszerűtlen technológia miatt fokozatosan veszített a presztízséből, és egyre nagyobb válsággal kellett szembenéznie. A hetvenes évek második felében óriási beruházásokkal igyekeztek a Láng termékeinek műszaki színvonalát a nemzetközi igényekhez közelíteni. A beruházások jelentős része azonban arra szolgált, hogy a Lángban készülhessenek a Paksi Atomerőmű atomenergetikai berendezései. Boda Lászlót, az 1987-ben kinevezett vezérigazgatót Seregi László faggatta arról, miért jutott a Láng ilyen drámai helyzetbe: A Paksra vonatkozó "politikai döntéssel" "elvesztettük a nyugati, de mondhatom: általános jó hírünket, referenciánkat. Gondoljon bele! Fellépünk egy versenytárgyaláson vagy bárhol, ahol komoly üzleti tét forog kockán. Tételezzük föl, hogy számunkra kedvezően alakulnak az események, amikor valaki, jóindulatból vagy sem, a lényeg szempontjából teljesen mindegy, előhozakodik az obligát kérdéssel: 'Mondják, ha maguk annyira jók, akkor otthon miért nem kellettek?' Ilyen kérdésre nem lehet mit felelni. Ilyen kérdés után csak egyet tehet az önérzetes szakember: feláll, és kiviharzik a teremből. Bármit próbálna tenni, csak nevetségessé válna./.../ Sem minőségben nem állunk felette a nyugati kínálatnak, sem árban, ezt el kell ismerni. És hát egyéb megfontolások is létezhetnek. Ezek közül most csak egyet emelnék ki: a határidőt. Tapasztalatból tudom, hogy nálunk csak akkor vannak rendben a dolgok, ha kifutott az árunkat, gépeinket szállító közlekedési eszköz. Tetézi a gondunkat, hogy a tőkés partner ezeket a kifogásokat (hogy 1. Még egy pecsét kell, 2. Hiányoznak az alkatrészek stb.) nem méltányolja./.../ Ha arra gondol, hogy hazai megrendelésekkel pótolhattuk volna a kiesést, kénytelen vagyok kiábrándítani. Itthon is összesűrűsödtek a gondjaink. Korábban évente akár 200 gőzkazánt is legyárthattunk, de a távfűtés elterjedésével innen is lassacskán kiszorultunk./.../ Például egy időben arra ösztönöztek minket, hogy gyártsunk a mezőgazdaságnak hulladéktüzelő berendezéseket. Megtettük, legyártottunk vagy harmincat belőlük, aztán csodálkoztunk, hogy nem tudunk rajtuk túladni. Miért? Rossz volt a konstrukció? Nem!""

A gyár szanálói javasolták, hogy működjenek együtt külföldi szakmai befektetővel. Megtették. A céget a rendszerváltás időszakában, 1990-ben privatizálták, az Asea Brown Boveri (ABB) svéd-svájci vállalat szerezte meg a tulajdon 75 százalékát, majd a vállalat beolvadt az Alstom cégcsoportba. 1990 őszén vegyesvállalatot hoztak létre az Asea Brown Boveri (ABB) svéd-svájci óriáskonszernnel. Ez a többségi külföldi tulajdonban lévő vegyesvállalat elvitte a termelés javát. A Láng Gépgyárnak magának nem sok maradt. Kevés emberrel, nehéz körülmények között működtek állami vállalatként, melynek élén 1993-tól miniszteri biztos állt. Egy telephelyen, szimbiózisban éltek a vegyesvállalattal, csak az ABB alkalmazottai kétszer annyit kerestek. Az ABB, miután övé lett az egész egykori Láng, eladta azt a francia Alstomnak. Az Alstom cégcsoportba. Az Alstom Power Hungária Rt. azonban a honlapja szerint ma is a Váci út 152-158 alatt működik. Az Alstom pedig a 2008-as válság után egész vállalati stratégiáját átalakította, és az európai termelés igen jelentős részét Ázsiába telepítette át. A Váci úton is megszüntették a gyártást, csak egy kis szervizt hagytak meg. Ekkor Szemerey Tamás (Matolcsy György akkori nemzetgazdasági miniszter unokatestvére) egy konzorcium élén megvásárolta az Alstomtól a leállított gépek egy részét azzal a szándékkal, hogy újraindítja a termelést, és megment valamit az egykori Lángból. A Váci út 152-156 alatt - miként a Váci út sok más egykori gyárában - végleg megszűnt a termelő tevékenység.

A Láng Gépgyárnak óriási jelentősége volt a magyar ipar nemzetközi hírnevének megalapozásában és fejlődésében. Az óriási telep épületei közül az Eisele Gépgyár egykori, Alpár Ignác által 1890-91-ben tervezett épületei maradtak meg: a kazánkovácsműhely, a kazánszerelő műhely, a rézművesműhely és az irodaépület. A Láng negyed program keretében lakóparkot alakítanak ki a Láng Gépgyár környékén. A Láng gépgyár a hazai ipar egyik legfontosabb üzeme volt, több, mint 130 évig az egyik legjelentősebb hazai gépgyárként működött a Váci úton. Ma lakópark épül a helyére. Láng László születésének századik évfordulóján a dunai halászatra, a vizafogásra emlékeztető Csáklya utcát Láng László utcára keresztelték át. 1953-ban az egykori alapító neve lekerült az utcanévtáblákról, és attól kezdve a gyár telephelyét délen határoló utcát Turbinának hívják.

tags: #lang #gepgyar #focicsapat

Népszerű bejegyzések:

• Részletek a DEAC Gladiators U19-es szezonjáról
• Sisakkínálatunk
• Közvetítői tevékenység feltételei az MLSZ-nél
• A Molten H2X5000 kézilabda részletes bemutatása
• Tudnivalók az FTC Vadászegyesületről