Schell László, a magyar jégkorong legendás játékvezetője
Schell László (Budapest, 1948. február 9.) magyar jégkorong játékvezető, aki pályafutása során több mint 1500 mérkőzést vezetett Magyarországon, és a nemzetközi mezőnyben is elismert szakember volt.
Schell László a jégkorong sportot utánpótlás játékosként űzte, de a felnőtt bajnokságban való szerepléshez nem érzett elég tehetséget. 1966-ban jelentkezett játékvezetőnek, majd a sikeres vizsgák után 1967-től vezetett mérkőzéseket. Első OB I.-es mérkőzését 1968. január 13-án vezette. 1973-tól külföldön is közreműködött az összecsapások dirigálásában. 1977-ben Tokióban mutatkozhatott be először világbajnokságon, vonalbíróként. Még ugyanebben a szezonban, a jó szereplésnek köszönhetően, az A csoportos vb-n is szerepet kapott. Később még három A csoportos vb-n szerepelhetett (1978, 1979, 1982). A magyar jégkorong-bajnokságokban 1967 és 1990 között, a korosztályos mérkőzésekkel együtt, több mint 1500 találkozón működött közre.
Schell László 1977 és 1982 között az egyik legfoglalkoztatottabb IIHF vonalbíró volt a világon. Ebben a hat évben 41 mérkőzést vezetett a jégkorong-világbajnokságok A csoportjában. 1977-ben egy nem hivatalos IIHF-rekordot állított fel, amikor egyetlen szezon alatt 22 világbajnoki mérkőzésen bíráskodott: 11-et az A csoportos bécsi vb-n, és további 11-et a tokiói B csoportos vb-n. Később még 30 világbajnoki mérkőzésre jelölték az 1978-as prágai, az 1979-es moszkvai és az 1982-es helsinki világbajnokságokon.
Schell László 2009-ben beválasztották az IIHF Hírességek Csarnokába, mint a második magyar tagja Pásztor György után. A beiktatására 2009-ben került sor. A Nemzetközi és a Magyar Jégkorongszövetség Hírességek Csarnokának is tagja.
Schell László az 1970-es és 1980-as évek egyik legelismertebb magyar jégkorong játékvezetője volt. Pályafutása során a magyar bajnokságban több mint 1500 mérkőzést vezetett, emellett nemzetközi szinten is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Az IIHF Hírességek Csarnokába való beválasztása pályafutásának méltó elismerése.
Schell László korábbi játékvezető, az IIHF és a Magyar Jégkorong Szövetség Hírességek Csarnokának tagja. A beszélgetés során megtudtuk, hogyan lett Schell Lászlóból nemcsak világrekorder bíró, hanem az első magyar játékvezető, aki A csoportos világbajnokságon dolgozhatott. Előkerült a legendás „Super Schell” becenév is.
Schell László Budapesten született 1948. február 9-én. A Zuglóban nőtt fel. Fiatalon a Budapesti VSC-ben hokizott, de hamar rájött, hogy tehetsége inkább a játékvezetésben rejlik. 1966-ban kezdett játékvezetői tanfolyamra járni, majd 1967-től már mérkőzéseket vezetett. Külföldön 1973-tól szerepelt, és 1977-ben debütált a világbajnokságon.
Schell László több mint ezerötszáz magyar bajnoki mérkőzésen sípolt 1967 és 1990 között. Nemzetközi vonalbíróként 1977 és 1982 között foglalkoztatták. Nem hivatalos IIHF-rekordot állított fel 1977-ben azzal, hogy egyetlen szezon alatt huszonkét világbajnoki meccsen bíráskodott. A hetvenes, nyolcvanas években az egyik legtöbbet foglalkoztatott IIHF-játékvezető volt, összesen harminc meccsre jelölték az 1978-as, az 1979-es és az 1982-es vb-n.
Schell László a magyar jégkorong egyik legismertebb és legelismertebb alakja. Pályafutása során elért eredményei, valamint a Hírességek Csarnokába való beválasztása is hozzájárultak ahhoz, hogy a sportág legendái közé tartozzon.
Schell László pályafutása során több mint 1500 magyar bajnoki mérkőzést vezetett 1967 és 1990 között. Nemzetközi szinten is jelentős szerepet vállalt, 1977 és 1982 között a Nemzetközi Jégkorong Szövetség egyik legfoglalkoztatottabb játékvezetője volt. Világbajnokságokon összesen 44 A-csoportos mérkőzést vezetett, köztük döntőket is. 1977-ben egy szezonban 22 világbajnoki mérkőzésen bíráskodott, ami nem hivatalos IIHF-rekordnak számít.
Schell László az 1980-as években az egyik legaktívabb nemzetközi játékvezető volt. Részt vett az 1978-as prágai, az 1979-es moszkvai és az 1982-es helsinki világbajnokságokon, ahol összesen harminc mérkőzést vezetett.
Schell László pályafutása elismeréseként bekerült a Nemzetközi Jégkorong Szövetség Hírességek Csarnokába 2009-ben. Ezen kívül a Magyar Jégkorong Szövetség Hírességek Csarnokának is tagja.
Schell Lászlóval kapcsolatban többen is megemlítik a „Super Schell” becenevet, ami jelzi népszerűségét és elismertségét a jégkorong világában. Nyugdíjas éveiben is aktív maradt, szenvedélyeinek, a családnak és a vadászatnak szenteli az idejét.
Schell László a Nemzetközi Jégkorong Szövetség Hírességek Csarnokának tagja (2009), a Magyar Jégkorongszövetség Hírességek Csarnoka tagja (2011). Több mint 1500 magyar bajnoki meccsen volt bíró.
Schell László 1977-ben nem hivatalos IIHF-rekordot állított fel azzal, hogy egyetlen szezon alatt huszonkét világbajnoki meccsen bíráskodott: tizenegyszer a bécsi A-csoportos és ugyancsak tizenegyszer a tokiói B-csoportos vb-n. A hetvenes, nyolcvanas években az egyik legtöbbet foglalkoztatott IIHF-játékvezető volt; összesen harminc meccsre jelölték az 1978-as prágai, az 1979-es moszkvai és az 1982-es helsinki vb-n.
Schell László 1977-ben debütált a világbajnokságon, mint vonalbíró. Még ugyanebben a szezonban, a jó szereplésének köszönhetően, az A csoportos vb-n is szerepet kapott. Később még három A csoportos vb-n szerepelhetett (1978, 1979, 1982).
Schell László 1967 és 1990 között több mint 1500 mérkőzést vezetett a magyar bajnokságban. Nemzetközi szinten is aktív volt, 1977 és 1982 között az IIHF egyik legfoglalkoztatottabb játékvezetőjeként tartották számon.
Schell László pályafutása során elért eredményei elismeréseként bekerült a Nemzetközi Jégkorongszövetség Hírességek Csarnokába 2009-ben.
Schell László, a magyar jégkorong legendás játékvezetője, aki nemcsak hazájában, de nemzetközi szinten is jelentős elismerést szerzett magának. Pályafutása során több mint másfélezer mérkőzést vezetett, és kiemelkedő szerepet játszott a sportág fejlődésében.
tags: #laszlo #jegkorong #jatekvezeto
