Rejtő Jenő "A láthatatlan légió" regényének képregény adaptációja
Ez a kiadvány immár a hetedik áttételes Rejtő-képregény, amiről írok.
Az áttételes szót használtam. Azért, mert itt többszöri fordulatról, csavarról van szó.
Rejtő Jenő, ugyebár, írt egy (jó, sokat, de most a folyamat érzékeltetése zajlik éppen) regényt.
Ami regényt úgy harminc év múlva két úriember képregénybe álmodott.
Vagyis lehet lelkesedni, és lehet fanyalogni.
Vannak, akiket már eleve a képregény-feldolgozás is fanyalgásra késztet, bármiről is legyen szó, mert a számukra a képregény, mint olyan, eleve alsóbbrendű műfaj.
Mellesleg ez az átrajzolás szar.
Az eredeti képregények tényleg jók voltak, de abból általában nem sül ki semmi jó, amikor egy sikeres művet meglovagolva akarnak (általában egészen addig is sikertelen) valakik nagy pénzt keresni azzal, hogy ők majd megcsinálják jobban.
Többnyire ilyen siralmas lesz az eredmény, lásd pl. Kabos Gyula-filmek újraforgatása Bajor Imrével, Eperjessel stb., egy kalap fos lett mind.
Jómagam az első csoportba tartozom. Mármint a három bekezdéssel feljebb említett két csoport, a lelkesedők és a fanyalgók közül.
Nem vagyok műértő, csak -élvező.
Biztosan vannak hibái ezeknek az átdolgozásnak.
Biztosan vannak.
Bármilyen mély őszinteséggel ismerem is el, hogy nem mérvadó a véleményem, akkor is kimondom: én nem jöttem rá, mik azok.
Úgy tetszenek, ahogyan vannak.
Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok rajongó alkat.
Soha életemben nem sikerült senki és semmi iránt elfogultnak lennem.
Illetve az elfogultságom soha nem akadályozott meg abban, hogy reális legyek.
Legyen az irodalom, zene, nő vagy akár gyerekeim.
Még Szerelmetesfeleségtársammal szemben is reális vagyok, bármennyire imádom őt.
Talán azért van ez így, mert az identitásom nem a kapcsolataimban és a vonzalmaim tárgyában, tárgyaiban létezik.
A LÁTHATATLAN LÉGIÓ SOHA NEM TARTOZOTT A KEDVENC REJTŐ-TÖRTÉNETEIM KÖZÉ.
Talán azért nem, mert a szereplői olyanok, mint akik másik regényekből jöttek vendégszerepelni emitt.
Még nevek között sincsen igazán emlékezetes.
S bár a történet tréfás, valahogy annyira nem maradt meg bennem sosem, hogy minden egyes újraolvasás egy új rácsudálkozás.
Mégsem mondom, hogy ne szeretném a sztorit.
Milliomos megy, hogy magáévá tegyen egy ígéretes olajkutat.
Régi cimborája, aki azóta ellenséggé lett, iparkodik neki vaskosan betartani.
Milliomosunk privát légió szervez, na, olyan is lesz az egész, mondhatom!
Apám, és az egyenruhák: felül fekete, temetési zubbony, alul bordó nadrág.
A milliomost ráveszik, hogy húzzon egyenruhát ő is, mégis csak katnai vezető lett: hát egy tűzoltóparancsnok egyenruhája jut neki.
A privát légióval az a terv, hogy elfoglalja az őt megillető olajgazdag földet.
A milliomos mellé szegődik egy roppant csinos, levakarhatatlan, hazug kis dög, aki mint a vízfolyás, de úgy, hogy nincs két, egymásnak megfelelő mondata, ám aki közben, nem meglepő, ugyebár, valahogy mégis fészket rak a milliomos szívében.
Akkor is, ha azt sem tudja, hogyan szólítsa, mert kétszer ugyanazon a néven nem nevezi meg magát, és arról is igen ellentmondásos információkat ad, mi a fészkes fenét keres a sivatagban, illetve hogy végső soron milyen társadalmi státuszú is a voltaképpen a családja, kastélyban laknak vagy a híd alatt?
De eközben szakadatlanul nagyon szép.
És szemtelen.
Leginkább mint bármi más.
Vagy mégis inkább szebb?
Vagy hazugabb?
Aztán van ez a Jávor Pál kinézetű, roppant határozott szélhámos, aki mégis csak tud valamit, mert valahogy majdnem mégis katonákat farag a szedett-vedett hordából.
Kár, hogy minden ellenkező remény ellenére Jávorpálunk az ellenségnek dolgozik, és minden kétséget kizárón orosz, mert Szokoloff a neve.
Szóval csak a szokásos.
A sztori, ahogyan az lenni szokott, azért van, hogy ne legyen úgy, hogy nincsen, mert valamire fel kell fűzni a temérdek poént, valaminek vinnie kell előre a történetet az újabb tréfák, beszólások felé.
Mert naná!
Viszont legyünk tisztában azzal, hogy jelenleg nem A Láthatatlan Légió című regényről, hanem az ebből készült képregényről beszélünk.
S akkor jöhetnék azzal, hogy vajon az 1969-es első kiadás óta, amely a Fülesben jelent meg, akkor természetesen Cs. Horváth Tibor forgatókönyvével, vajon miért nem közölték soha újra ezt a darabot is?
Fejtegethetném, hogy talán nem a legjobb Rejtő-regény nem a legjobb adaptációja, de vajon mire mennénk vele?
Csak tévútra vinnélek, meg előítéleteket ültetnék el benned.
Ha olvastad a regényt, azért, ha nem olvastad, azért, ha volt a kezedben a képregény azért, ha nem volt, akkor meg azért.
Írhatnék még egy csomó mindent, a felújítás technológiájáról, de azzal tényleg csak a szót szaporítanám, hisz rengeteget írtam róla a fent idézett értékelésekben.
Elmondhatnám, hogy a.
De minek szaporítsam a szót?
S különben is, lehet nem szeretni egy olyan képregényt, ahol egy teljesen névtelen, abszolút mellékalak alkoholista így néz ki?
Rejtő Jenő: A láthatatlan légió.
Rejtő zseniális története egy rémisztő legendával indul, mely szerint van egy légió, melynek tagjai láthatatlanok, egy egész legenda épült rájuk és velük rémisztgetik a rossz gyerekeket egy sor afrikai várossal együtt.
De félre a rémisztgetéssel!
Főhősünk, Sir Oliver Yolland sok mindenben érdekelt, többek között Szudánba kellene mennie egy petróleumlelőhelyre egy titokzatos táskával.
Szervez is egy légiót, hogy menjenek el, amelynek tagjai között találunk többek között egy mozdonyvezetőt és egy kárpitost, aki valójában író, csak igazi katonát nem.
Pedig mindenki azt hiszi a másikról, hogy az ott mellette igazi katona és majd szépen lemásolja a cselekedeteit.
Rejtő hozza a szokásos formát ebben a kötetében is, helyszín megint a sivatag és újra egy légió(nak látszó csapat) útját kísérhetjük végig, ahonnan nem hiányozhatnak a vicces párbeszédek, amelyeken olvasás közben nevetünk.
És nem hiányozhat a fentebb említett titokzatos nő és a végén a csavar sem, amely a végén megkoronázza a zseniális történetet.
Összesen 35 női játékosunk szerepel a kontinensen, miközben a magyar élvonalban szereplő idegenlégiósok húszan sincsenek.
Az elmúlt pár évben felpezsdült a hazai röplabdaélet.
A női válogatott sikerei, a klubcsapatok megerősödése kéz a kézben jár.
Vitathatatlan, hogy a nemzeti csapat kijutása a legutóbbi két Európa-bajnokságra egyrészt felkavarta a sportág itthoni állóvizét, az Európa Liga-győzelemre is sokan felkapták a fejüket, ezzel párhuzamosan pedig a klubcsapatok is egyre merészebb álmokat szövögetnek.
Horváth Dóra a válogatottnál és a klubcsapatánál is Jan De Brandt az edzője.
A lényeg, hogy egyrészt a magyar játékosok minden szinten kelendőek, ezt mutatja Horváth Dóra bursai, és Dobi Edina baki szereplése is.
Jelenlegi és korábbi magyar válogatottakkal van tele Európa, összesen 15 játékos szerepel külföldi bajnokságban.
Az alacsonyabb osztályokban szereplés azt mutatja, hogy minden szinten szükség van a magyarokra, na meg azt is, hogy fizetések nem feltétlenül alacsonyabbak a magyar élvonalbelinél.
Tatjana Matics (balra) már az előző szezonban is Békéscsabán játszott, és vissza is tért a Viharsarokba.
Mindeközben a magyar bajnokság is vonzó a külföldi játékosok számára, egyre vonzóbb.
Pár éve még mutatóban sem nagyon lehetett találni idegenlégióst a hazai mezőnyben, de a 2016/17-es szezonra tizenhatan kaptak játékengedélyt a szövetségtől, plusz ketten a Vasas juniorkeretében szerepelnek, így jön össze a tizennyolcas szám.
Láthatjuk, hogy Jászberényben három bosnyák röplabdázóban bíznak, ez azért is lehet előnyös, mert könnyebben megértik egymást, a beilleszkedés is gyorsabban mehet, és a pályán is nagyobb lehet az összhang.
Nyíregyházán a spanyol a közös nyelv, a három venezuelai röplabdázó mellett egy argentinként született spanyol játékost is találunk.
A legtöbben, öten az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek a bajnokságba.
Ennek egyik fő oka a tengerentúli ország amatőr, egyetemi rendszerben lebonyolított bajnoksága lehet, ugyanis Európában pénzut is kereshetnek, és fejlődhetnek az egyik legsikeresebb röplabda-nemzet tagjai, akik szerencsés esetben ugródeszkának is használhatják a magyar bajnokságot.
A klubok egyre stabilabb helyzetére pedig az mutatja meg igazán, hogy a légiósok örömmel mennek haza hazánkból, nem rossz érzésekkel a ki nem fizetett, de beígért járandóság miatt, és a legfontosabb, hogy örömmel térnek is vissza hazánkba.
Aki látta a meccset az tisztában van vele, hogy enyhén szólva nem volt egy klasszikus csata.
Viszont olyan sok rinyálnivalónk sem lehet: volt gólvonalról kivágott labda, volt meg nem adott tizi, volt megadott tizi, volt újrarúgatott tizi, volt kapufa, volt kaput találó ollózás, volt dupla-védés, volt idióta bíró, volt fülsiketítő szurkolás.
Egyébként utóbbiért hatalmas köszönet és hála a hazai szurkolóknak!
Erről szól egy európai meccs!
Az ilyen atmoszféra mellett az EL-nek is BL-bukéja van.
De legalábbis a tíz-húsz-több évvel ezelőtti csillogó UEFA-kupát juttatja az ember eszébe.
Még inkább meggyőzött arról, hogy nagyon jó dolog volt odaérni a Liverpool előtt.
Ez utóbbi véleményemet Harry csapatszelekciója sem változtatja meg - szerintem csak a csoportkörben számol ennyire lájtos felállással (és itt is inkább csak az idegenbeli meccseken), és valljuk be, hogy a továbbjutás még így sem lenne szabad, hogy veszélyben forogjon.
Az egyenes kieséses szakaszban pedig őszintén remélem, hogy Harry is komolyan fogja venni ezt a kupát (ha máshogy nem, hát Levy unszolására).
Szent Benedek Balatonfüred - Budaörs NB I-es röplabda mérkőzés összefoglaló
A meccs legfontosabb eseményeiről: az első félidőből Livermore jobboldali előretörése volt az első kiemelkedő mozzanat - mesterien vezette a labdát a tizenhatoson belülre, kicsalta a kapust, majd Falqué elé készítette lövésre, sajnos a srác nem tudta ellőni a gólvonalon árválkodó egy szem védő mellett, és így megúszták a görögök.
Aztán volt még egy elképesztő bírói hiba amikor Kane tükörsima buktatásáért tizenegyes helyett fiatal csatárunk kapott sárgát.
Különösen idegesítő volt ennek tükrében, hogy két perc múlva egy jóval kétesebb szituációnál a szerb spori azonnal befújta a büntetőt Carlo ellen.
(Lehet egyébként, hogy ez is jogos volt, bár Cudicini nagyon vehemensen reklamált.)
A bíró folytatta az ámokfutását és az első, sikeres lövés után megismételtette a tizenegyest (bevallom nem vagyok benne biztos, hogy miért), amit már hál'istennek a kapufa mellé durrantott a hazaiak brazil védője.
Belefért még a félidőbe egy veszélyes Pav-bomba egy távoli szabadrúgásból, valamint egy teljesen veszélytelen Pav bomba is.
Ha már bomba: volt egy óriási durranás a félidő közepén, ami még stream-en keresztül is a szívbajt hozta rám.
Ezen kívül volt még egy pár igéretesnek igérkező kontra amit Falqué/Gio/Pav/Carroll (osszátok be magatoknak) töketlenkedése/körülményessége/önzősködése (osszátok be) futtatott zátonyra.
A PAOK ellenben alaposan megdolgoztatta Karcsit - olasz motorosbanditánk azonban állta a sarat és két-három komolyabb bravúrfélét is bemutatott.
Amikor pedig túljutott rajta egy fejes, akkor a felső léc tornászta ki helyette a labdát.
Ja, ez utóbbi egyébként már a hosszabbításban történt - nem érdemelte volna meg ez a felforgatott, de nagyot küzdő Spurs-banda, hogy vereséggel indulon haza.
Igazán nem tudok kit kiemelni sem pozitív sem negatív irányban - ahogy már írtam mindenki kitett magáért.
Van aki csak annyit tud amennyit most mutatott, van aki még nem érett egy görög élcsapat elleni tétmeccsre - de ez nem az ő hibájuk, nem róhatjuk föl nekik.
Bízzunk benne, hogy hasznos tapasztalatszerzés volt ez a túra minden résztvevőnek - no meg ne feledkezzünk meg a továbbjutás szempontjából igen hasznos pontról sem!
Vasárnap gigamegafontos rangadó a Liverpool ellen.
Legközelebb arról lesz szó.
A magyar bajnokság is vonzó a külföldi játékosok számára, egyre vonzóbb.
Pár éve még mutatóban sem nagyon lehetett találni idegenlégióst a hazai mezőnyben, de a 2016/17-es szezonra tizenhatan kaptak játékengedélyt a szövetségtől, plusz ketten a Vasas juniorkeretében szerepelnek, így jön össze a tizennyolcas szám.
Láthatjuk, hogy Jászberényben három bosnyák röplabdázóban bíznak, ez azért is lehet előnyös, mert könnyebben megértik egymást, a beilleszkedés is gyorsabban mehet, és a pályán is nagyobb lehet az összhang.
Nyíregyházán a spanyol a közös nyelv, a három venezuelai röplabdázó mellett egy argentinként született spanyol játékost is találunk.
A legtöbben, öten az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek a bajnokságba.
Ennek egyik fő oka a tengerentúli ország amatőr, egyetemi rendszerben lebonyolított bajnoksága lehet, ugyanis Európában pénzut is kereshetnek, és fejlődhetnek az egyik legsikeresebb röplabda-nemzet tagjai, akik szerencsés esetben ugródeszkának is használhatják a magyar bajnokságot.
A klubok egyre stabilabb helyzetére pedig az mutatja meg igazán, hogy a légiósok örömmel mennek haza hazánkból, nem rossz érzésekkel a ki nem fizetett, de beígért járandóság miatt, és a legfontosabb, hogy örömmel térnek is vissza hazánkba.
Miután az Újpest a liechtensteini Vaduzt kapta ellenfélként az európai kupaporondon, felidézzük a két csapat 2006-os találkozóját, amely máig a legszégyenletesebb emléke a lila-fehérek európai kupatörténelmének.
Sürgető eredménykényszerben vannak a futballedzők manapság, ez nem vitás, de azért az mégsem gyakori, hogy valakinek már a legelső meccse után távoznia kelljen a kispadról.
Pintér Attilával ugyebár szövetségi kapitányként előfordult, hogy egyetlen tétmérkőzés után útilaput kötöttek a talpára 2014-ben, de ő legalább előtte bizonyítási lehetőséget kapott négy barátságos találkozón.
2006 nyarán a magyar válogatottat korábban két ciklusban is szövetségi kapitányként irányító, akkor 61 éves szakember az MLSZ-ben irányította az edzőképzést, amikor befutott az Újpest ajánlata.
A lilák néhány héttel korábban majdnem bajnokok lettek Mészöly Gézával, ám a hajrát elrontották, a vezetők pedig az edzőváltás mellett döntöttek, és a rutinos, a világban már Svájctól Malájziáig sokfelé dolgozó Bicskeitől egyértelműen azt várták, hogy a liga talán legerősebb játékosállományú csapatával szerezze meg a klubtörténet 21.
Miután Kisteleki István MLSZ-elnök engedélyezte számára, hogy az MLSZ-es munkája megtartása mellett elvállalja az újpesti kihívást, Bicskei neki is veselkedett a nemes feladatnak.
Csakhogy a bajnoki rajt előtt várt még egy nemzetközi kupameccs a csapatra, az UEFA-kupa első selejtezőkörében.
A sorsoláskor mindenki fellélegzett: az Újpestnek a liechtensteini Vaduz jutott.
„Álomcsapat” - lelkendezett a Nemzeti Sport, amely 95 százalékos valószínűséggel adta a továbbjutást a magyar együttesnek.
„Minden szempontból a létező legjobb ellenfelet kaptunk” - mondta a sportnapilapban Bicskei, Dányi Szilárd, a lila-fehérek ügyvezető igazgatója pedig úgy fogalmazott: „Azt nem mondom, hogy boldogtalan lettem, amikor a Vaduzt húzták nekünk.
Ismerve a lehetséges ellenfeleket, mindenképpen mi jártunk a legjobban.
Nem lehet azzal vádolni Bicskeit, hogy mindent a háttérbe szorítva koncentrált volna új feladatára.
A nemzetközi kupatalálkozó előtt két felkészülési mérkőzése is volt az Újpestnek, de a frissen kinevezett tréner sem a Kisvárda, sem a szlovák Banska Bystrica elleni találkozón nem tette tiszteletét.
A csapat csatárcsillaga a meccs előtt a sportnapilapban szépen felmondta a kötelező szöveget: „Komolyan vesszük a Vaduz gárdáját, nem becsüljük le az ellenfelet, nem leszünk nagyképűek”.
Nos, ezek után a Vaduz 4-0-ra nyert a Szusza Ferenc Stadionban a Balajcza - Vermes, Böjte, Vanczák, Völgyi - Tóth B., Erős - Freud (Kőhalmi, 58.), Sándor Gy. (Vituska, 66.), Tóth N. - Kovács Z. (Szőke, 75.) összeállításban szereplő Újpest ellen.
A második gól után a Megyeri úti közönség folyamatosan szidta Bicskeit, és Mészöly Géza nevét skandálta.
„Ilyen kínos pofont még soha nem szenvedett el a magyar futball.
Tragikusan gyenge játék, arcpirító szégyen, semmilyen taktika, harmatos támadójáték” - fogalmazott a Nemzeti Sport, amely „Gyalázat!” szalagcímmel jelent meg.
„Sajnálom ezt a balul sikerült mérkőzést, nem voltam rá felkészülve - nyilatkozta a meccs után a láthatóan összetört Bicskei.
- Egy hete dolgozom a csapattal, és nem volt benne, hogy ez a mérkőzés így alakul.
A találkozó közben olyan hangulatot tapasztaltam, amelyben nem lehet tovább dolgozni, ezért közöltem az Újpest tulajdonosaival, hogy nem vállalom tovább a munkát.
„Lássuk be, a magyar futballszokásokra tekintettel már az is hőskölteménybe illő, hogy a szakember kitartott a kilencven perc végéig - ironizált a sportlap másnapi számában megjelent jegyzetében S. Tóth János.
Mindenkit az foglalkoztatott persze, hogy mennyire volt tiszta a mérkőzés.
Az Újpest belga sportigazgatója, Francois Laureyssen azonnal a játékosokat jelölte ki bűnbaknak.
A szurkolók viszont úgy érezték, egészen más módon csapták be a játékosok őket.
Noha időben még a bochumi ügyészség híres bejelentése előtt vagyunk, azért sokan már sejtették, milyen alattomos fogadási csalások zajlanak a tippmixelés - utóbb kiderült - igazi hőskorában.
A Honvéd elleni bajnokin az újpesti szurkolók ezzel a felirattal üzentek a csapatnak a lelátóról: „Az aljas indokból elkövetett kupaégést nem feledteti néhány kötelező bajnoki győzelem”.
Mindkét vádat persze azonnal tagadta mindenki.
Kovács Zoltán azt mondta: „Tudom, mire gondolnak a szurkolók, csak nem értem, hogy miért.
A drukkereink nyilván azt sejtik, hogy tippmixeltünk a Vaduz ellen, vagy Bicskei Bertalant akartuk megbuktatni.
A csapat nevében kikérem magamnak ezeket a vádakat!
Bicskei aztán azzal zárta le az ügyet, hogy nyílt levelet tett közzé a Nemzeti Sportban, és a szurkolókat kárhoztatta.
„Már a mérkőzés előtt hallottam hangokat, amiből sejteni lehetett, itt készül valami.
Az első perctől érzékelhettem is.
Kár volt.
Többet ért volna, ha megkeresnek bátran, őszintén, becsülettel elmondva, hogy nem kellek nekik.
Az okok nem is lényegesek.
Lett volna lehetőség idejében visszalépnem.
Nem tették.
Alattomban kivártak (…) A beszólásaikra - mint például »pénzéhes genyó«, »lefizetett zsoldos« - is reagálnék.
Nem tartozik senkire, de elmondom, talán megértik.
Az Újpesthez történt aláírásommal az MLSZ-nél lemondtam ottani fizetésem majdnem háromnegyed részéről.
Az itteni lemondásommal természetesen lemondtam egyéves, nem rossz fizetésemről, az év végi prémiumomról.
„Néhány héttel a Vaduz elleni meccs előtt nevezték ki Bicskeit, nem volt sok időnk megismerkedni vele.
Ugyanakkor igaz, hogy korábbi edzőnkkel, Mészöly Gézával nagyon szerettünk együtt dolgozni.
Senki se értsen félre, ez nem jelenti azt, hogy Bicskei ellen játszottunk, a csapattársaim nevében kizárom az edzőbuktatást.
A meccs előtti edzésen a pontrúgásokat gyakoroltuk, amikor Rajczi Péter agyrázkódást szenvedett, a mérkőzés még ennél is rosszabbul alakult.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018.
Kása Sándor: ”az eddigi teljesítményt nullának tartom.
G.
A visszaemlékező megjegyzése: a Gellér Sándor vezette Körmend sem tündökölt a bajnokságban, játékosokat cseréltek (az alapszakasz után, a Pakstól elszenvedett 3:0-as vereség után menesztették Gellért).
Leigazoltuk az amerikai irányítót, a Cornier Covington-t.
A visszaemlékező megjegyzése: Covington (34/3) bemutatkozott, Simon Károly feladatait Kovács László veszi át.
G.
Mijovics egyellőre marad.
Újabb amerikai játékost igazolunk: Vincent King.
Zsinórban az ötödik hazai vereség után G.
A visszaemlékező megjegyzése: Covington fegyelmezetlensége az Albacomp elleni mérkőzésen is döntőnek bizonyult, a 22. percben már kipontozódott.
Sajnos a jó képességű, ponterős játékos fegyelmezetlen játékára az edző később is gyakran panaszkodott.
Mérkőzést nem nyert, de többet miatta vesztettünk.
Szerintem a kezelhetetlen játékost tévedés volt leigazolni (később ez kézzelfogható igazolást nyert).
V.
King hazautazik (nem nyújtott megfelelő teljesítményt).
A legjobb nyolc közé kerülés érdekében nagy a jövés-menés ezekben a napokban, több játékost is megnézett a „szakmai stáb”.
Végül Ricky Price kapott szerződést.
„Négy kosár öröm”: D.
Az alapszakaszt a 10.
A gyenge teljesítmények ellenére minden mérkőzését „telt ház” előtt játszotta a csapat.
Pozitívum, hogy a 9-16.
Minden mérkőzésen győzelem, kilencedik hely, amely alig marad el a minimum célként kitűzött 8. helytől, mégis micsoda különbség.
A visszaemlékező megjegyzése: a rájátszásban a gyengébb, „B” csoportos ellenfelek mentettek meg bennünket a szégyentől, a minden idők leggyengébb teljesítményétől.
Pedig remek, válogatott színtű játékosok voltak a csapatban.
Sajnos mentálisan gyenge volt a társaság, ami elsősorban a csapat gyenge védekezésében mutatkozott meg.
Alig fejeződött be a bajnokság, a jövő terveiről Kása Sándor nyilatkozott a napilapnak: Farkas László, Hortobágyi László és Antal Gábor távozik.
Élő szerződéssel rendelkezik Orosz László, Góbi Henrik, Bence Tamás.
Csak az aláírás hiányzik Filipovics szerződéséről.
Szerződést kapott Ágfalvi Mihály, Nyilas István, Beck Attila és Csordás András is.
„Covington visszatér”, tudósított a napilap.
A visszaemlékező megjegyzése: Covington visszatérését felemás érzésekkel fogadtam.
Számomra nem volt jó ajánló-levél a fegyelmezetlen, megbízhatatlan játéka, noha látványos és közönségszórakoztató volt.
A csapat meghatározó, válogatott játékosai (Góbi Bence és Orosz) maradtak, annak ellenére, hogy az első évben - köztünk legyen mondva - megközelítően sem hozták azt, amiért leigazoltuk őket.
Abban bízhattunk, hogy a második év jobban sikerül.
Reménykeltő volt, hogy Anthony Allison személyében egy minőségi bedobót és Romeo Svjeticsanin horvát centert sikerült igazolni (igaz, ez utóbbi október végéig próbajátékon volt, aztán meg is váltunk tőle).
Jól sikerült a felkészülés, négy tornából hármat megnyert a csapat.
„Következhet a bajnokság”: félő volt, hogy a sikeres főpróba után gyenge lesz az előadás (ahogy az lenni szokott).
„Két kosaras távozik”: Covington és Svjeticsanin, de jön egy új irányító:: „Karner a Klíma-Vill-ben” (Albert Karner az előző szezonban bajnokságot nyert az Albacomppal).
Visszatért Allison, de továbbra is sérült.
tovább erősítünk: Delmonte Madison az új igazolás (aki az elmúlt szezonban Körmenden 22 pontot átlagolt).
„Végső döntés a zöld asztalnál”: Bp.
A visszaemlékező megjegyzése: a Dombóvár elleni mérkőzés pikantériája, hogy Goran Mijovics mérkőzés utáni nyilatkozatában a Somogyi Hírlap újságíróját, Fenyő Gábort idézte „...míg 2000-ben az a Goran Mijovics irányítja a szakmai munkát Dombóváron, aki másfél éve Kaposváron ténykedett (szerencsére csak) néhány hónapig” (Fenyő, a Klíma-Vill-Purina KSE kosarasairól szóló tudósításhoz kapcsolt - keretes írásában - cinikus megjegyzést tett arról, hogy G.
Természetesen Fenyő nem akar adós maradni, ezért a napilapban egy magyarázkodással válaszolt G.
Mijovicsnak (Fenyő megfeledkezett arról, hogy voltak edzők Kaposváron, akik hasonlóan gyenge szezont „futottak”, mint G.
Az Egyesület vezetése elégedetlen volt a csapat teljesítményével, ezért - egy kötetlen megbeszélés keretében próbálták tisztázni a szerepeket és segíteni a játékosok és az edző önértékelésében.
Megerősítésre kerültek a célok és a követelmények.
„A legjobb nyolc között”: Klíma-Vill-Purina KSE - Bp.
A tavaszi szezon negatív egyenleg: 4 győzelem, 7 vereség, 36,4 %-os teljesítmény.
Az alapszakasz: 10 győzelem, 12 vereség, 45,5 %-os teljesítmény, 7.
Az első ellenfél a Szolnok, aki az alapszakaszban mindkét mérkőzésén győzött.
A három győzelemig tartó párharcot a Szolnok nyerte 3:1-re.
A negyedik, kaposvári mérkőzést botrányos játékvezetés mellett két ponttal, 70:72-re elvesztettük.
A következő körben az 5 - 8. helyért játszhatott a csapat, a Pécs ellen (amelyet a Falco győzött le 3:0-ra).
Az első mérkőzést - az alapszakaszban elért jobb helyezés alapján - a tolna megyeiek csarnokában játszottuk.
A mérkőzés előtt kapott nyilvánosságot, hogy a névadó szponzor, a MATÁV bejelentette, hogy a jövőben nem támogatja a cspatot.
Napokig úgy tűnt, hogy Nagy Zoltán vezetőedző a csökkentett bérajánlatok miatt jobbára az ifjúsági játékosokkal kénytelen kiállni a szezonból még hátra lévő mérkőzéseire.
Hétfőn aztán a kosárlabda csapatot működtető SPORTcom Kft cégvezetője tárgyalásra hívta a csapat tagjait.
A megbeszéléseken a két, még Pécsen játszó külföldi, az amerikai Jason Hartman és a jugoszláv Szasa Petrovics a folytatás mellett döntött.
Az 1999/2000-es bajnoki teljesítményt Kovács László egyesületi igazgató értékelte a megyei napilap számára: a meghatározó játékosoknak élő szerződése volt, így a megfelelő idegenlégiósokat kellett megtalálni.
Azt hittük, hogy sikerült, aztán minden másként alakult: mindhárom játékostól meg kellett válni: Covington fegyelmezetlensége-, Allison sérülése-, Svjeticsanin gyenge teljesítménye miatt távozott.
A helyükre érkezők (Slone és Madison) csak a bajnokság végén játszottak jól.
A magyar játékosok közül Góbi nyújtott legjobb teljesítményt, Orosz és Bence eredményessége hullámzó volt.
Szeretnénk a csapat magját megtartani, május 31.-ig új szerződéseket kötünk.
Aztán szembejött a valóság: „Távoznak a kulcsemberek” olvashatták a szurkolók.
A magunk mögött hagyott szezon csapatából egyedül Bence Tamás illetve Ágfalvi és Beck fogadta el az Egyesület ajánlatát, tájékoztatta a napilapot Kovács László.
Biztosra vehető Góbi (Albacomp), Orosz (Szolnok) távozása.
Baumgartner, Szájer Nyilas nem kapott szerződést.
A külföldiekkel tartjuk a kapcsolatot.
Magyar András szerződése lejárt, nem kötünk vele új szerződést.
A visszaemlékező megjegyzése: lehet, hogy utólagos okoskodásnak tűnik, de - bármennyire is jó, válogatott színtű játékosok voltak a távozók - nem láttam a csapatban a fejlődés lehetőségét (mentális okok miatt legfeljebb a szinten tartást).
Névhasználat.
A Somogyi Hírlap következetesen a Kaposvári Klíma-Vill SE, majd a Kaposvári Klíma-Vill-Purina SE megnevezéssel tudósított a mérkőzésekről.
Pedig az 1995-ben a sportszervezetet Kaposvári Sport Egyesület néven jegyezte be a bíróság.
Később a névadó szponzor neve ehhez kapcsolódott, legelső alkalommal így lettKONSTRUKTŐR Kaposvári Sport Egyesület (röviden Konstruktőr KSE).
Jogszabály rendelkezett arról, hogy a kiemelt sportágak első osztályú csapatait gazdasági társaságnak kell működtetni.
Ennek alapján került megalakításra 1999. november 19. hatállyal a Kaposvári Kosárlabda Klub Kft (a Kft-nek én is alapitó tulajdonosa voltam egészen 2010-ig).
Földi Sándor szerződtetése főnyeremény volt - már csak a szakmai elismertsége, a kapcsolati tőkéje miatt is.
Alakul a bajnok csapat: „Simon Balázs újra itthon”, tudósít a napilap.
A Zalaegerszegről hazatérő Simon - akinek a visszaigazolásáról már korábban is szó volt - három évre kötelezte el magát.
A nagy „durranás”: „Ivkovics a Klíma-Vill csapatában”.
Két szezon után „Varga Roland visszatért” és két éves szerződés kötött.
Majd „Gémes Levente is aláírt”.
Hab a tortán: „Filipovics újra Kaposváron”.
A tripla-király „Emír Halimics Kaposváron”.
A harmadik külföldiként - némi tétovázás után - Ronald Nunnery kap szerződést, ezzel végleges a játékoskeret.
A visszaemlékező megjegyzése: ma is sokat gondolkodom azon, hogy a két évvel korábbi Covington - Bence - Price - Orosz - Gobi - Farkas - Filipovics - Nyilas összetételű társaság miért csak a csalódást keltő kilencedik helyet tudta megszerezni, pedig az a csapat ránézésre nem volt rosszabb, mint a Simon - Bence - Halimics - Ivkovics - Filipovics - Varga - Szőke - Nunnery - Gémes féle gárda.
Sok érvet lehet felsorakoztatni, de az biztos, hogy Stojan Ivkovics személyét ki kell emelni.
A csapat szinte valamennyi felkészülési mérkőzését megnyerte, azaz a főpróba kiválóan sikerült.
A kivétel erősíti a szabályt, mivel folytatásnak, azaz az előadásoknak is nagy közönségsikere volt.
„Győzelem hittel és verítékkel”: Klíma-Vill-Purina KK - ZTE 94:89 (27:27, 20:24, 14:24, 33:14); a 32.
A Somogyi Hírlap első oldalát betöltő tudósítás: „Kaposvár: Bajnokváros!”: a röplabda csapat után a kosárlabda csapat is bajnoki címet szerzett.
Következik: RÖGÖS VOLT A MÁSODIK BAJNOKI CÍMHEZ VEZETŐ ÚT
tags: #lathatatlan #legio #roplabda
