Lawrence J. Cohen: Játékos nevelés – A játék ereje a gyermekkor nehézségeinek leküzdésében

A gyermek természetes nyelve, tanulásának és kommunikációjának legfontosabb eszköze a játék. Ha szeretnénk megérteni őt, közel kerülni hozzá, megtanítani neki valamit, segíteni nehézségei leküzdésében, akkor mindehhez elsősorban a játékon keresztül vezet út.

Szülőként számos helyzetben elkeseredettnek és tanácstalannak érezhetjük magunkat. Fogalmunk sincs, hogy az adott problémát mi okozhatja és hogyan oldhatnánk meg, sőt, az is lehet, hogy eddigi beavatkozásaink csak tovább rontottak a helyzeten. Ám ahol már minden más próbálkozás kudarcot vallott, a jól megválasztott játék csodákat tehet.

A közös játék által segíthetünk a gyerekeknek abban, hogy kifejezzék az érzéseiket, mi pedig sokkal könnyebben megérthetjük azokat. Együttes erővel áttörhetjük a félelem, a gátlások és a harag kemény falát, hogy eljussunk a bensőséges kapcsolatig és a felszabadult örömig. Megerősíthetjük az önbizalmukat, megmutathatjuk nekik, mi mindenre képesek. Megtanulhatunk velük együttműködni anélkül, hogy dühvel és erőszakkal próbálnánk érvényt szerezni szándékainknak.

A játékos nevelés számtalan szelíd és kreatív megoldást kínál azokra a helyzetekre, amikor elkeseredésünkben kiabálni, büntetni, esetleg ütni szoktunk - meg fogunk lepődni, hogy mennyivel hatékonyabbak leszünk, a gyerekek pedig mennyivel boldogabbak. És a játék segítségével gyógyíthatunk is, ha valami vagy valaki lelki sérülést, fájdalmat okozott nekik.

A világhírű pszichológus és játékterapeuta, Dr. Lawrence J. Cohen lépésről lépésre vezeti be az olvasót a játékos nevelés gazdag eszköztárába. Nemcsak egy gyerekbarát szemléletmódot ad át, de konkrét ötletek sokaságát is, melyek nagy hasznunkra lesznek úgy a hétköznapokban, mint a problémás helyzetekben. Nem kezeli tabuként azt sem, ami a felnőtt számára nehézséget jelenthet a közös játékkal kapcsolatban: a kimerültséget, az unalmat, az ötlettelenséget, a gátlásokat, a nevetségessé válástól való félelmet. Egyikkel sem vagyunk egyedül, nem kell szégyenkeznünk - és mindezek dacára mégis nekünk való a játékos nevelés, csak rá kell kapnunk az ízére!

A társas szorongás leküzdése játékkal

Társas szorongás az, amikor valaki szélsőségesen félénk, introvertált, nehezen ismerkedik és túlságosan aggódik azon, hogy mások mit gondolnak róla. Az ilyen kisgyermek lehet, hogy kerüli a szemkontaktust, elhúzódik az új ismeretségek elől, könnyen zavarba jön és nehezen oldódik társaságban.

„A társas szorongás nemcsak kellemetlen érzés, hanem magányossá is tesz, hiszen az ilyen gyermek szeretne elkerülni mindenfajta társas kapcsolatot, így pedig egyre kisebb esélye lesz arra, hogy barátokat szerezzen vagy befogadja egy közösség. Érdemes vendégségbe hívni egy (neki!) szimpatikus osztálytársát magunkhoz a szüleivel együtt, hátha a felnőtt beszélgetést megunva elvonulnak majd együtt játszani” - javasolja dr. Cohen.

A szakember hangsúlyozza, hogy a társas szorongással küzdő gyermeket is meg kell tanítanunk arra, hogy ha szólunk valakihez, annak a szemébe nézünk, ha kapunk valamit, illik megköszönni. A gyermekpszichológus a visszahúzódó gyermekkel az alábbi játékot szokta játszani: addig mondogatja neki, hogy „szia”, amíg az vissza nem köszön neki.

Dr. Cohen arra biztat minket, hogy gyakoroljuk gyermekünkkel a mosolygást, a szemkontaktust, a hangosabb és magabiztosabb megszólalást, a bemutatkozást.

„Nagyobbakkal lehet „lúzeres” szerepjátékot játszani: mi magunk alakítjuk a lúzer szereplő figuráját, akit a gyermek elutasíthat vagy megalázhat. A megalázottság mértéke jól mérhető azon, hogy a gyermek mennyire gonoszul bánik a lúzer szereplővel. Ne féljünk attól, hogy ezzel a játékkal elutasításra vagy kiközösítésre, netán agresszióra neveljük a gyermeket, mert ez nem így van. Ezzel a szerepjátékkal csökkenthető a gyermekben izzó feszültség, és erősebb, kedvesebb és elfogadóbb is lesz.”

A maximalizmus és a teljesítménykényszer feloldása

„Csak akkor leszek biztonságban, ha mindent tökéletesen csinálok! Csak a hibátlan, a száz százalékos, és a színötös a jó!” - számos kisdiák szenved a maximális teljesítmény hálójában. A szorongó gyermek gondolkodása és a viselkedése is rugalmatlanná válhat.

„Az empátián és elfogadáson túl a legtöbb, amit tehetünk, ha lazítunk! Együtt énekelünk, táncolunk, hempergünk a padlón, fura jelmezekbe öltözünk, párnacsatázunk, idétlenkedünk, vagyis minél több időt töltünk közös játékkal. Ám ennek sokszor maga a szülő az akadálya, aki nem tudja elengedni magát, vagyis újra belemerülni és lubickolni a gyermeki énjében. Pedig busásan megtérül, ha a saját rugalmatlanságunkon is dolgozunk!” - bátorítja a szülőket dr. Cohen.

A szakember maximalista gyerekekkel végzett kedvenc játéka a „szándékos hibák”. Ekkor azt a kihívást fogalmazza meg feléjük, hogy mindenki kövessen el szándékosan három hibát. Dr. Cohen kezdi. A gyerekek először mindig azt hiszik, hogy a pszichológus csak viccel, és nem találják jópofának az ötletet, később mégis nevetnek a hibáin, például amikor azt mondja, hogy kettő meg kettő az öt. A játék célja a hibák, a bakik, a banánhéjak kinevetése, önfeledt kikacagása és ezáltal az, hogy a gyerekek megértsék és elfogadják a saját hibáikat.

„A perfekcionista gyermekek szülei azt állítják, hogy ők nem nyomasztják a gyerekeiket az elvárásaikkal. Legyünk őszinték! A szorongó gyerekek nagyon érzékenyek tudnak lenni az ilyen nyomásgyakorlásra. Nézzünk magunkba: Mit dicsérünk meg rajtuk? Mivel dicsekszünk a barátaink előtt? Hogyan reagálunk a hibákra?”

A belső erő és önbizalom fejlesztése játékkal

A neves pszichológus rendelőjében gyakran felbukkannak olyan gyermekek, akik mindenkivel kedvesek, és úgy nőnek fel, hogy maguk se tudják, mit szeretnének az életüktől, mik a céljaik, álmaik, vágyaik, és azokat hogyan érjék el. Hosszú órákat töltenek azzal, hogy mások mit gondolnak róluk, vagy mit kellett volna mondaniuk egy adott helyzetben. Csakhogy előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor kudarcot vallanak, hiszen ezt lehetetlen megvalósítani!

„A kislányokon különösen nagy a nyomás egész gyermekkorukban, hogy kedvesek és simulékonyak legyenek. Amikor a lányom elsős volt, megkérdeztem őt és az egyik fiú osztálytársát, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki népszerű legyen. A cél nem az, hogy minden lány militarista vagy fegyvermániás legyen, de érdemes megtanítani nekik, hogy az erő, az önbizalom és az egyenesség ugyanolyan fontos tulajdonságok, mint a kedvesség” - állítja dr. Cohen.

A közös idő egy előre meghatározott időtartam, amelyet a szülő úgy tölt kettesben a gyermekével, hogy csak rá figyel, és mindvégig azt teszi, amit a gyermeke kér tőle. Élvezettel részt vesz a játékban, nem próbál tanácsot adni, tanítani, irányítani, csak akkor, ha a gyerek biztonsága forog kockán. A rendszeres eltöltött közös idő révén fokozódik a gyermek önbizalma, tudatosulnak benne a saját igényei ahelyett, hogy mindig a környezete elvárásaira koncentrálna.

Az ilyen gyerekek persze hajlamosak azt mondani, hogy „csináljuk azt, amit te szeretnél, nekem az is jó”, de ilyenkor álljunk ellen a kísértésnek, hogy javaslatokat tegyünk. Mondjuk inkább mosolyogva azt, hogy „nem, nem, én itt ülök, élvezem a társaságodat, amíg ki nem találod, mit szeretnél csinálni velem közösen”.

„Használhatjuk a játékot az önbizalom építésére.” /Lawrence J. Cohen/

A nyertes-vesztes pozíció minden korosztály számára kényes kérdés. Vannak olyan felnőttek, akik idősebb koruk ellenére sem képesek kezelni a versenyhelyzeteket. Fontos, hogy a gyermekünk megtanuljon méltósággal veszíteni és bölcsen nyerni. A szerző szerint jó lenne, ha a szülők példát tudnának mutatni ebben nekik. Azt, hogy mikor és mennyire engedjük nyerni a csemeténket nem egyszerű kérdés. Larry Cohen ezzel kapcsolatosan lát el bennünket hasznos tanácsokkal a Játékos nevelés című könyvében.

„Néha arra van igényük, hogy ők győzzenek, néha pedig arra, hogy kihívások elé állítsuk őket. Az a legjobb, ha mi igazodunk az ő igényeikhez.” /Lawrence J. Cohen/

Szerepcsere és a valóság szüneteltetése

„Olyan játékokra is szükség van, amelyekben a szerepek felcserélődnek, és végre ők lehetnek hatalmasok és erősek, ők diktálhatnak másoknak.” /Lawrence J. Cohen/

A játékos szerepcsere segíthet a gyermekben lévő frusztráció és igazságtalanság legyőzésében. Ezért tanácsolja Nekünk Larry Cohen, hogy lelkesen menjünk bele az olyan játékokba, amikor a valóság egy kicsit átfordul.

Minden gyerek életében vannak pillanatok, amikor az önbizalmuk megrendül, a félelmeik és gátlásaik maguk alá temetik őket. Ezekben a pillanatokban segíthet a szerepcsere, vagyis az, hogy a gyermek játékos formában belehelyezkedhet egy olyan szerepbe, ami számára félelmetes, vagy aminek hatására leblokkol. A cél az, hogy átélhesse a szituációt a másik oldalról, illetve hogy milyen erős és bátor tud lenni. Egy pár percig anyukának vagy apukának lenni pedig egyenesen a legjobb szórakozás lehet a földön.

A fantáziajátékok nagyon jól fejlesztik a gyermek képzelőerejét, segítik leküzdeni félelmeit, oldják a bennük lévő frusztrációt, emeli ki a szerző. A Játékos nevelés című könyvben többféle tanácsot talál az olvasó, aminek a segítségével a szerepcserés játékok könnyebben megvalósíthatóak.

„Késznek kell lennünk arra is, hogy színészként vagy akár rendezőként vegyünk részt a játékban.” /Lawrence J. Cohen/

A Játékos nevelés könyv

Lawrence J. Cohen, a Játékos nevelés című bestseller szerzője éppen ezért újra tollat ragadott, és a Legyőzzük a félelmet! című új könyvében olyan kreatív, játékos feladatokat kínál a felnőtteknek, amelyekkel segíthetik iskolás gyermekeiket a félelmeik leküzdésében.

A Játékos nevelés című könyv alapfilozófiáját már elkezdtük megismerni. A könyv a nagy könyvesboltok kínálatában megtalálható. Ezenkívül használtan, antikváriumban vagy a könyvtárban biztosan beszerezhető, ha valakinek felkeltette az érdeklődését.

A könyv a világhírű amerikai gyermekpszichológus és játékterapeuta, Dr. Lawrence J. Cohen rendelőjében szerzett tapasztalatai alapján született, ahol az iskolás korú gyermekek szülei legtöbbször a címben szereplő problémákkal keresik fel. A könyv több éves alapos munka gyümölcse, amely különféle gyerekeket vizsgáló kutatás eredményeit szedte egy csokorba.

A szerzőpáros olyan kérdésekre keresi a választ, mint mikor árt, mikor motiválhat a szülő a dicsérettel, hogyan hat a gyerekre, hogy mennyit alszik. Szóba kerülnek még a testvérkonfliktusok, az értelmi fejlődés, az önkontroll és a szülő iránti tisztelet is. A könyv hasznosságát és értékét a szülő számára tovább fokozza, hogy a benne foglaltakat maga Vekerdy és dr. Lawrence J. Cohen is ajánlja.

A könyv nem pontról pontra betartandó receptet és nem gyors megoldásokat kínál, inkább sorra veszi mindazokat a változtatásokat, amelyek segíthetnek, és a szülők maguk választhatják ki, ezekből mit vélnek megvalósíthatónak a családban. A könyv azoknak a beszélgetéseknek az összegzése, amelyek Vekerdy előadásain zajlottak le.

„Ezek a beszélgetések mindig abba az irányba mutattak, hogy miképp is kellene, hogyan is lehetne ezt az együttélést a gyerekkel és tágabban: egymással - jól csinálni, hogyan is lehetne jól szeretni. Akármerre ágaznak is el az egyes témák, a mélyükben mindig ez a kérdés lapul. A könyv szeretetről, együttélésről, viszonyokról, toleranciáról szól annak a jegyében, hogy a játék szabaddá tesz. Szóba kerül dicséret és kritika, iskolai konfliktusok, érzelmek, nevelési divatok, gyász, testmozgás, játék és kreativitás.”

Lawrence J. Cohen Játékos nevelés című kötete kölcsönözhető a Dr. Szabados Éva Könyvtárból.

„Amikor jól mennek a dolgok, a játékos gyermeknevelés arról szól, hogy egyszerűen jól érezzük magunkat együtt. Amikor nem, akkor arról, hogyan tudunk segíteni a gyerekeknek, hogy előbújjanak a csigaházukból.” /Lawrence J. Cohen/

tags: #lawrence #cohen #jatekos #neveles #recenzio

Népszerű bejegyzések:

• A Győri Audi ETO KC ikonja
• Mennyit keresnek a CS: GO profik?
• A játékvezető-asszisztens szerepe
• Az argentin válogatott felkészülési találkozói
• A Kviddics a Roxfortban