Lázár Gyula: A „Tanár Úr”, aki forradalmasította a középpályát
Minden idők legkiválóbb magyar fedezetei közé tartozik Lázár Gyula, aki világklasszis labdarúgókra jellemző képességekkel rendelkezett. Károly Jenő után ő is kiérdemelte kulturált, stílusos játékával a „Tanár úr” megtisztelő címet. Játékát ragyogó technikai és taktikai felkészültség, nagy játékintelligencia és áttekintőképesség, gyorsaság és nyugodt, szinte „hűvös” könnyedség jellemezte.
A pálya zsenije: Játékstílus és egyéniség
Nyúlánk, vékony termetű, szívós, fáradhatatlan és kifogástalanul fejelő játékos volt. Képességeiből semmi sem hiányzott, ami a legnagyobb fedezeteket fémjelzi. Lázár nagysága abban tornyosul fel a magyar futball egén, hogy benne sűrítve jelentkezik, amit elődei tudtak külön-külön, azt ő egymaga véghezviszi. Manapság így jellemeznék: zseniális középpályás játékos.
Művésze a labdának, a szó egész értelmében, de művésze a játéknak is olyan egyéniséggel, amely bele tud olvadni az egészbe, hogy annak minden mozdulatával hasznára váljon. Hihetetlen megérzéssel helyezkedett, és sokszor a nézőknek az az érzése támadt, hogy Lázár már akkor tudta, hova fog a labda kerülni, amikor még az sem tudta, hova akarja rúgni. Mikor a labdát vezette, szinte nem is nézett a labdára, hanem a fejét fölemelve kereste azt az embert, akinek leadhatta a labdát. Roppant könnyedséggel tudta megcsinálni azt, ami másoknak sohasem sikerült.
Amilyen csodálatos érzékkel segítette a támadásokat, olyan kevéssé szeretett foglalkozni a védekezéssel. Pedig - ha rászánta magát - bármelyik hazai és külföldi ellenfelét semlegesíteni tudta. A taktikai megkötöttséget, a merev formulákat azonban nem kedvelte. A labdarúgás pedig csapatjáték, amelynek bizonyos követelményein még a legnagyobb egyéniségek sem tehetik túl magukat. Az ugyanis vitathatatlan, hogy Lázár nagy egyéniség volt.
A Ferencváros ikonja és a válogatott sztárja
A Ferencváros profinak szerződtette Lázárt, a KAOE csatárát. (A KAOE betűszó a Kereskedők Athlétikai Országos Egyesületét takarta, nem a „középiskolásokét”. A KAOE-t 1896-ban alapították, kitűnő futballcsapata volt, amely kék-fehér színeket viselt. Forrás: Nemzeti Sport 1929.) Tizenkilenc évesen mutatkozott be a nagycsapatban a csatársor jobb szélén, majd a későbbiekben került át az igazi posztjára, a fedezet pozíciójába.
Hamarosan az új ferencvárosi fedezetsor - Lyka II., Sárosi, Lázár - ünnepelt játékosa és a 100%-os bajnokság idején a gárda meghatározó egyénisége lett. Éveken keresztül az ő játéka adott színt és tartalmat a Ferencváros csapatának. Az ő pontos, lapos passzai, keresztlabdái, előre nem sejtett, de a végrehajtás után egészen természetesnek látszó átadásai a csapat stílusát jelentették. Szép szerelései bámulatba ejtették a szakértőket. Amikor az ellenfél egy-egy viharzó támadása közepette utolérhetetlen mozdulattal megszerezte a labdát és kivitte a tömegből a saját csatára felé, az volt az ember érzése, mint amikor az operáló orvos a beteg testből művészien kiemel egy rosszindulatú daganatot.
Olyannyira kiemelkedő volt a teljesítménye, hogy 1931-ben már a magyar válogatottba is bekerült. A svájciak elleni 6:2-es győzelem után a szurkolók extázisban ünnepeltek. Első válogatottsága alkalmával - ami szinte egyedülálló - a szurkolók a vállukon vitték le a pályáról!
Sikerek és sokoldalúság
Lázár számára mindegy volt, hogy hol kellett játszania. Egyformán használható volt mint csatár, mint fedezet, vagy hátvéd. Nyúlánk, izmos, hajlékony termete minden mozdulatra alkalmas volt. Tulajdonképpen ismétlésekbe bocsátkozunk, amikor Lázár sok-sok erényét emlegetjük.
A harmincas évek nagy ferencvárosi fedezetjátékosa sorra aratta sikereit. 1937. Az 1938. évi labdarúgó világbajnokság résztvevője volt Hádával, Korányival, Polgárral, Toldival és a Sárosi fivérekkel együtt. A válogatott sikereiben is kulcsszerepet játszott.
Pályafutásának alkonyán
1943 év végén, 13 esztendő múltán, több, mint 500 mérkőzéssel a háta mögött vált meg a Ferencvárostól. Ezt követően a másodosztályú szentlőrinci csapathoz szerződött, ahol a belsőhármast ők alkották: G. Tóth, Deák, Lázár. A két technikás összekötő között Deák ontotta a gólokat és a SZAC felkerült az I. osztályba. A háború után még egy szezont a zuglói Herminamezei AC-nál játszott, ahol már edzősködött is, azután abbahagyta a játékot minden idők egyik legjobb magyar futballistája.
Elismerés és emberség
Lázár pályafutása meglehetősen gazdag volt, de a B-közép szeretete mindennél többet ért neki. A szurkolók nagyon kedvelték, 1938-ban ő kapta a B-középtől az „ÉV JÁTÉKOSÁNAK” járó turulmadaras kőszobrot. Lázár még idős korában is meghatódva gondolt erre a kitüntetésre, amely még a háborús bombázást is megúszta. Az 1974-es Üllői úti pályaavatót megelőző FTC - Vasas öregfiúk meccsen ő végezte az ünnepélyes kezdőrúgást!
Mindig szerény volt, soha nem büszkélkedett a sikereivel, így sohasem volt haragosa. Orth után ő volt az egyetlen magyar labdarúgó, akiről a többi játékos hajlandó volt elismerni azt, hogy nagyon tud. Lázár sohasem szégyellte, ha hibázott, de sohasem dicsekedett azzal sem, ha jól ment a játék. Jó bajtárs, igazi sportember volt! Egyszer megkérdezték tőle, hogy miért nem engedett a csábításnak, miért nem szerződött külföldre a számos kecsegtető ajánlat ellenére sem.
tags: #lazar #gyula #valogatott #labdarugo
