Az Ukrán Labdarúgás Legendás Kapusai és Kárpátalja Hozzájárulása
Az ukrán labdarúgó-válogatott Ukrajna nemzeti labdarúgó-csapata, amelyet az ukrán labdarúgó-szövetség irányít. Ukrajna a Szovjetuniótól való függetlenné válás utáni első mérkőzését 1992-ben játszotta. Az első világbajnoki szereplésükre 2006-ban került sor, ekkor a negyeddöntőig jutottak, ami az ukrán válogatott eddigi legnagyobb sikere. A 2012-es Európa-bajnokságnak Lengyelországgal közösen adtak otthont, és a 2016-os Eb-re pótselejtező után sikerült kijutniuk. Az ukrán labdarúgás története mélyen gyökerezik a régió sportéletében, és számos tehetséget adott a futballvilágnak, különösen a kapusposzton.
A Kárpátaljai Labdarúgás Hajnalán
Az angol típusú labdarúgást Ungvárott még az Osztrák-Magyar Monarchia idején, 1893-ban kezdték el játszani a gimnáziumi felső osztályos tanulók. Az első hivatalos mérkőzést 1901. augusztus 15-én bonyolították le. Ez a dátum futballtörténelmi jelentősége miatt lett a Kárpátaljai Labdarúgó-szövetség megalakulásának napja. Hivatalosan az első csapat 1902 nyarán alakult meg, amikor is létrehozták az Ungvári Labdarúgók Egyesületét. A vidék sportéletében fontos mérföldkőnek számított az 1906. év, amikor hivatalosan létrehozták az első kárpátaljai sportegyesületet, az UAC-ot, amely 1910-től a futballt is felkarolta és 1911-ben már be is jelentkezett a magyarországi vidéki bajnokság északi kerületébe. Az Ungvári AC indulásával jelezte, hogy a futball Kárpátaljára is megérkezett.
Kárpátaljai tehetségek a Csehszlovák érában
1919. szeptember 10-én Kárpátalja a Saint-germaini békeszerződés értelmében az újonnan megalakult Csehszlovák Köztársaság fennhatósága alá került Podkarpatska Rusz néven. A prágai kormány egyik első intézkedéseként a labdarúgó csapatokat adminisztratív és nemzetiségi alapelvek figyelembe vételével kettéosztották. Ungvár központtal létrejött a Kárpátaljai Labdarúgó Kerület, amelybe főleg a magyar és ruszin nemzetiségű játékosokból álló csapatok csoportosultak. Az 1922. augusztus 28-án felállított kárpátaljai kerület tagegyesületei között szerepelt az Ungvári AC (UAC), Ungvári TK (UTK), Ungvári MTE (UMTE) és az SK Rusj Užhorod (magyar nevén SK Rusj Ungvár) sportklub is, amelyet 1925. augusztus 15-én hoztak létre.
Boksay Sándor, a "Gumikapus"
A múlt század első harmadában több kárpátaljai játékost meghívtak a nemzeti válogatott csapatokba. A csehszlovák profiligában több labdarúgó is szerepelt, akik öregbítették Kárpátalja hírnevét a világban. Így többek között Boksay Sándor is, aki az Ungvár melletti Nagyláz faluban született és a Prágai Slavia SK-ban váltotta a világhírű František Pláničkát. Plánička az 1934-es világbajnokságon ezüstérmet szerző csehszlovák válogatott csapatkapitánya volt és abban az időszakban a földkerekség egyik legjobb kapusának számított. Boksay, aki kiváló védései miatt megérdemelten a „gumikapus” találó becenevet kapta, az Ungvári SK Rusj-nál töltött sikeres évei után, 1937-ben szerződött a prágai sztárcsapathoz. A Slavia SK a harmincas években négyszer lett országos bajnok, kétszer megnyerte Csehszlovákia Kupáját és 1938-ban az akkoriban a kontinensen a legrangosabb Közép-Európai (Mitropa) Kupát is. Hatéves külföldi szereplése után befejezte az aktív pályafutását és edzői pályára lépett: dolgozott különféle cseh‐ és morva-i kluboknál, majd 1949-ben egyedülálló módon a csehszlovákiai labdarúgó‐válogatott csapatának szövetségi kapitánya lett. Boksay Sándort is jelölték a csehszlovák válogatottba egy 1937-es magyar-csehszlovák mérkőzés előkészítéseként, de a szerepeltetése ismeretlen ok miatt elmaradt.
Kárpátalja a Szovjetunió részeként és a tehetségek áramlása
1944. november 26-tól Kárpátontúli Ukrajna lett a neve egészen 1945. június 29-ig, amikor is a területet a Szovjetunióhoz csatolták, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság (USZSZK) Kárpátontúli megyéjeként. Ezzel a kárpátaljai labdarúgás is a szovjet rendszer részévé vált. 1945. augusztus 23.-szeptember 6. közötti időszakban Kijevben megrendezésre került az első, háború utáni Szpartakiád, ahol a főleg a fent említett csapatok játékosaiból álló kárpátaljai labdarúgó-válogatott tarolt, és 58:5‐ös gólkülönbséggel az első helyen végzett. A győztes csapat tagjai között volt Krajnyanica Péter delegációvezető, Krízs József edző, és számos tehetséges mezőnyjátékos. Az elért eredmények kiértékelésére 1945. október 28-án Ungvárra érkezett az Országos Testnevelési és Sportbizottság akkori elnöke M.F. Buncsuk, aki igencsak elismerően szólt a győztes csapat teljesítményeiről.
Alekszej Homics és a Kijevi Dinamó
Ebben az időszakban az első osztályban jellemző volt a belügyi és a katonai csapatok közötti nagy rivalizálás, amelyből a Kijevi Dinamó is ki akarta venni a részét. A korszak egyik kiemelkedő kapusa volt Alekszej Homics, aki a Moszkvai Dinamóban szerepelt. Őt a XX. század egyik legjobb kapusának, a „tigrisnek” tartották, és a világhírű Lev Jasin elődje volt. Homics a szovjet futballkapus iskola egyik alapköve volt, és az ő teljesítménye inspirációként szolgált sok fiatal játékosnak a Szovjetunió területén, beleértve a későbbi ukrán kapusgenerációkat is. A Kijevi Dinamó vezetése megvizsgálva az ellenfelei kimagasló eredményeinek okait 1948-ban elhatározta, hogy hozzákezd a csapat fiatalításához, mégpedig a kárpátaljai labdarúgás bázisán. A fővárosi vezetők meghívására Ungvárról elsőként Láver György és Fábián János igazolt át a Kijevi Dinamóba 1948 nyarán, majd ősszel követték őket Gazsó László, Godnicsák László, ifj. Györffy Zoltán, Juszt Ernő, Komán Mihály, Mihalina Mihály, Szengetovszkij Zoltán és Tóth Dezső. A zömében fiatal kárpátaljai tehetségekből álló Kijevi Dinamó felkészítése annyira jól sikerült, hogy a szovjet tartalékcsapatok közötti, 1949-ben első alkalommal megrendezett országos bajnokságon kis-aranyérmeket szerzett. Ennek eredményeként többen közülük bekerültek a nagy csapatba és 1950-1951-ben már az 1. osztályú szovjet bajnokságokban vettek részt, ezzel is hozzájárulva az ukrán labdarúgás fejlődéséhez a szovjet érában.
tags: #leghiresebb #ukran #kapusok
