A labdarúgás legendás edzőinek története és eredményei

A labdarúgásban rengeteg út vezet a csúcshoz, mindez pedig az edzőkre is igaz. Vannak, akikről már pályájuk elején, fiatalon kiderül, mire hivatottak, míg mások inkább a tapasztalattal, a meccseken szerzett rutinnal és rengeteg munkával válnak a futballvilág meghatározó szakembereivé. Az európai futball teljesen más terep, mint a tengerentúli népszerű sportágak bajnokságai, így érdemes felidézni a világ jelenlegi és történelmi legjobb edzőinek pályakezdését és kiemelkedő eredményeit.

A modern futball kiemelkedő edzői és pályafutásuk kezdete

Vizsgáljuk meg a világ jelenlegi öt legjobb edzőjét és első mérkőzéseiket, mint Jürgen Klopp, Pep Guardiola, Zinédine Zidane, Diego Simeone és Julian Nagelsmann karrierjét, vajon már a kezdetektől sikerre volt ítélve.

Jürgen Klopp

Természetesen a szurkoló általában kedvenc klubjának edzőjét tartja a világ egyik, ha nem a legjobb szakemberének. Még ha részrehajló is ez az érvelés, egy Liverpool-drukkerrel ezen a téren most nem érdemes vitatkozni, Klopp ugyanis négy év alatt tudatos építkezéssel vitathatatlanul a jelenkor legjobb csapatát építette fel az Anfielden. Ehhez jön hozzá a 2019-ben, Madridban elhódított Bajnokok Ligája trófea, és 30 év után Premier League-győzelemre vezette az egyesületet, amely olyan elődöknek nem sikerült, mint Kenny Dalglish, Rafael Benítez, Gérard Houllier, vagy Graeme Souness. A BL-en és a PL-en kívül az európai szuperkupát és a klubvilágbajnoki trófeát is elhódította a Liverpoollal.

Jürgen Kloppot már Mainzban is imádták. Christian Heidel, a Mainz egykori sportigazgatója mindezen aligha csodálkozik, ő ugyanis Kloppban már egészen korán meglátta a vezért. 2001. február 27-én a Bundesliga 2-ben a kiesés ellen menekülő alakulat élére a menesztett Eckhard Krautzun helyére az akkor 33 éves Kloppot nevezte ki, aki későbbi elmondása szerint öt másodperc alatt mondott igent az ajánlatra. Onnantól kezdve viszont csak az edzősködésre koncentrált, befejezte játékos-pályafutását. Ami a debütálást illeti, a kinevezését követő napon, 2001. február 28-án a Duisburg látogatott a Mainz otthonába, és Christof Babatz góljával a hazaiak otthon tartották a három pontot, amely óriási lökést adott nekik a folytatásra. Végül kiharcolták a bennmaradást, amelyet egyértelműen Klopp sikerének tulajdonítottak, főként mert könnyedén megtalálta a hangot korábbi csapattársaival. A Mainz a német szakember vezetésével két év múlva az élvonalba jutott, Klopp 2004-ben megszerezte a Pro licenszet, amellyel már az első osztályban is dolgozhatott. Azóta pedig a Borussia Dortmunddal német bajnokságot, német kupát és német szuperkupát nyert.

Pep Guardiola

A katalán menedzser megosztó személyiség, azzal azonban talán mindenki egyetért, hogy jelenleg is helye van a legjobb edzők között. A Barcelona mestereként első évében minden sorozatot megnyert, amelyben a csapat elindult, hazai porondon behúzta a kupát, a bajnokságot és a szuperkupát, a Manchester United ellen a Bajnokok Ligáját, a Sahtar ellen az európai szuperkupát, év végén pedig a klub-vb-t is. Vele kapcsolatban sokan biztosra vették, hogy azt a kimagasló intelligenciát, ami a pályán is jellemezte, át tudja majd ültetni az edzői karrierjébe. Ezt még azelőtt bizonyította, hogy Joan Laporta 2008 májusában bejelentette, hogy a következő szezonban Pep váltja majd Frank Rijkaardot a Barca kispadján. Az azt megelőző évben ugyanis a Barcelona B-vel szerepelt a negyedosztályban, ráadásul remekül: a fiatalokkal megnyerte a 20 csapatos csoportját, és sikerrel vette az osztályozót is, így a harmadik vonalba jutott a csapattal. Ez megfelelő ajánlólevél volt a Barca akkori vezetőségének és utólag aligha bánták meg Guardiola "előléptetését".

Pedig az első mérkőzés a Premiá csapata ellen felejthetetlenre sikerült, egy idegenbeli gólnélküli döntetlennel debütált Guardiola a kispadon. Meccsről meccsre egyre többet és többet tanult, hiszen hetente csak egyszer játszott, így volt ideje kielemezni a találkozókat. A bajnokságot végül 83 ponttal nyerte a Barca B, Guardiola keze alatt pedig már akkor olyan játékosok fordultak meg, mint Sergio Busquets, Thiago Alcantara, Pedro, Victor Sanchez, Jeffren, vagy éppen a csapat kapitánya, Marc Valiente. A spanyol hátvéd megérzései beváltak, Guardiola évek, évtizedek óta meghatározó edzője a modern futballvilágnak. Jelenleg a Manchester City trénere, amellyel sorra nyeri az angol bajnoki címeket és 2023-ban a Bajnokok Ligájában is a csúcsra ért.

Zinédine Zidane

Ha a Barcelona korábbi középpályásánál szóba került a játékintelligencia, akkor az egykori francia játékmesternél hatványozottan igaz volt a felvetés: ha csak fele olyan jó meglátásai lesznek, mint a pályán voltak, az oldalvonal mellett sem kell nélkülöznie a sikereket. 2006-os visszavonulása után azonban nem volt egyértelmű a számára, hogy idővel a kispadon képzeli-e el a jövőjét. A futball igazi légkörének hiányát érezve 2009-ben visszatért a Real Madridhoz és elkezdte képezni magát. 2010 novemberében José Mourinho mellett a csapat speciális tanácsadója lett, itt kóstolt bele először testközelből a szakmai világba. 2011 júliusában sportigazgatóvá nevezték ki, 2013-ban pedig Carlo Ancelotti felkérte másodedzőnek. Végül 2014 júniusában vette át a madridiak tartalékegyüttesének, a Castilla irányítását.

Zidane azonban nagyon nehéz helyzetben volt, méghozzá éppen Pep Guardiola miatt. Egyértelmű volt, hogy Florentino Pérez a Bernabéuba ugyanazt a modellt szerette volna követni, mint ami az ősi ellenfélnek, a Barcelonának Guardiolával sikerült: egy korábbi legendás játékossal trófeákat nyerni, akiben megvan a klub iránti imádat és elhivatottság és akit a szurkolók is egy emberként fogadnak el. Csakhogy elmondása szerint hiába inspirálta magát Zidane-t is Pep, az eredmények és az egész szezon elmaradt a kollégája első évétől és sikereitől a Castilla edzőjeként. Harmadosztályú debütálásán a rivális Atlético 2-1-re nyert a Real ellen, amely első hat meccséből mindössze egyet tudott megnyerni. Guy Lacombe, Zidane korábbi edzője, és tanára a Pro Licensz tanfolyam alatt biztos volt abban, hogy egykori tanítványából sikeres edző válik majd. Végül a bajnoki hajrá nem sikerült, csak hatodik lett a csapat és nem jutott a rájátszásba.

Bár 2015 nyarán Zizou készen állt, hogy átvegye a nagycsapat irányítását, Pérez még korainak látta. A spanyol menedzser csalódást keltő eredményeit követően azonban megnyílt az út Zidane előtt, aki májusban BL-győzelemmel hálálta meg a bizalmat. Majd az azt követő két esztendőben még kettővel, ezzel három szezon alatt három Bajnokok Ligája címet szerzett. A második ott töltött időszaka kevésbé volt sikeres, de a bajnoki cím és a szuperkupa-győzelem akkor is összejött.

Diego Simeone

Guardiolánál szó volt a megosztó személyiségről, de akkor mit mondjunk Diego Simeonéról? Amíg a katalán mestert legtöbben azért támadják, mert általában kész csapatokat vett át az elődöktől tele sztárokkal, vagy a világ összes pénzét is elköltheti igazolásokra, addig az argentint meglehetősen szókimondó stílusa és csapata defenzív játéka miatt bírálják. Azt azonban nem lehet elvitatni Cholótól, hogy amit csinál, azt tökéletesen csinálja - edzőként is ugyanolyan vehemensen éli meg a 90 perceket, mint játékosként, az első pillanattól az utolsóig tüzeli a futballistáit és képes bármelyik együttes játékát tönkretenni, erről többek között a Barcelona, vagy a Liverpool is tudna mesélni. Edzői pályafutásának kezdete rendkívül hasonló Jürgen Kloppéhoz: egyik napról a másikra avanzsált játékosból edzővé.

2006. február 17-én ugyanis még játszott a kiesés elöl menekülő argentin Racing alakulatában, egy héttel később, február 25-én viszont már edzőként ült a kispadon. A bizalom azonban a szezon végéig kitartott Simeone mellett, amely végül jó döntésnek bizonyult, hiszen az Avellaneda kiharcolta az első osztályban maradást - az argentin sajtó szerint elsősorban a fiatal szakember győzni akarásra, motivációra és őszinteségre épülő vezetési stílusának köszönhetően. Nyáron azonban tulajdonosváltás történt a klubnál, Simeone pedig távozott és kissé nehézkesen indult be a karrierje: az Estudiantes, a River Plate, és a San Lorenzo együttesénél is csak egy szezont töltött. 2011-ben aztán először a Cataniát, majd újra a Racingot irányította, decemberben viszont egykori csapata, az Atlético Madrid ajánlotta fel neki a kispadot, miután menesztette Gregorio Manzanót. A többi pedig, ahogyan mondani szokták, mára már történelem. Simeone az Atlético Madrid vezetőedzője az egyik leghosszabb ideje edzősködő szakember a topklubokat tekintve, éppen most zárta le a Matracosoknál a tizennegyedik szezonját. A vezetőség bizalma töretlen az argentin szakember felé - Simeone éppen idén márciusban írt alá egy három éves szerződéshosszabbítást, amellyel jelen állás szerint 2027-ig marad a klubnál.

Julian Nagelsmann

Végezetül jöjjön napjaink egyik legtehetségesebb szakembere, aki a Gulácsi Pétert és Willi Orbánt is foglalkoztató RB Leipzig menedzsere, Julian Nagelsmann. A 32 éves edző minden létező rekordot megdöntött idén a Bajnokok Ligájában, a legfiatalabb edző lett, aki csoportgyőzelemre vezette csapatát, a Tottenham kiverésével pedig a nyolcaddöntőből való továbjutással is rekorder lett. A német szakember tudatosan készült az edzői pályára, miután sorozatos sérülései miatt 20 évesen fel kellett hagynia az aktív labdarúgással. Kezdetekben a jelenleg a PSG-t irányító Thomas Tuchel segítője volt az Augsburgnál, majd az 1860 München U17-es csapatának edzője lett. Onnan került Hoffenheimbe, ahol folyamatosan bíztak benne, az U17-es, majd az U19-es gárdát irányította - utóbbival ráadásul bajnokságot nyert a 2013/2014-es szezonban, mindössze 26 évesen, amely német rekord.

A Hoffenheim a gyakorlati tudás megszerzése mellett az elméleti részt is támogatta, segítette az edzői tanfolyamok elvégeztetésében. Miután ez megtörtént, 2015 októberében a klub bejelentette, hogy a következő, 2016/2017-es évadban Nagelsmann veszi át a felnőtt csapat irányítását. Az élet azonban közbeszólt: 2016. február 10-én Huub Stevens egészségi okokra hivatkozva lemondott, a Hoffenheim pedig előrehozta a fiatal edzőtehetség kinevezését, így már másnap átvette a csapat irányítását. A debütálás február 13-án, a Werder Bremen otthonában történt, Nagelsmann pedig a Bundesligában is rekorderré vált: 28 évesen, 6 hónaposan és 21 naposan a német élvonal legfiatalabb edzője lett. A történelmi találkozó 1-1-es döntetlennel zárult. A fiatal tréner helyzete finoman fogalmazva nem volt irigylésre méltó: 17. helyen vette át a csapatot, 7 ponttal lemaradva a biztos bennmaradást jelentő helyektől.

A 21. század további meghatározó edzői és legendás alakok

Vannak edzők, akiknek összejön egyszer vagy kétszer, és vannak igazi klasszis trénerek, akik hosszú éveken át, stabilan, változó játékoskerettel és feltételekkel is tudtak maradandót alkotni. Lássunk néhányat a legkiemelkedőbbek közül:

• Sir Alex Ferguson: A Premier League történetének legsikeresebb edzője 27 éven át irányította a Manchester Unitedet, ez idő alatt 13-szor nyerte meg a Premier League-t, és kétszer a Bajnokok Ligáját. Szinte az összes kitüntetést és díjat megkapta, ami futballedzőként lehetséges.
• Carlo Ancelotti: Az olasz szakember négyszer nyerte meg a Bajnokok Ligáját edzőként (kétszer-kétszer az AC Milannal és a Real Madriddal), ezzel ő minden idők legeredményesebbje a sorozatban.
• José Mourinho: A „The Special One” becenévre hallgató portugál a 21. századi futball egyik legmeghatározóbb alakja. Az edzőklasszis először a Portóval, majd az Internazionaléval nyerte meg a Bajnokok Ligáját. Pályafutása talán legemlékezetesebb időszakát a Chelsea-nél töltötte, amellyel háromszoros bajnok lett. Mourinho az a tréner, aki minden létező európai kupasorozatot megnyert.
• Arséne Wenger: Valószínűleg még jó ideig sokunknak Wenger fog eszébe jutni, ha az Arsenal kispadjára gondolunk. A francia edző 1996-tól 2018-ig irányította a csapatot. Vezetése alatt háromszor nyert Premier League-t a csapat, egyszer, 2003/04-ben veretlenül.
• Roberto Mancini: A háromszoros olasz és egyszeres angol bajnok edző 2020-ban a hazája válogatottjával megnyerte az Európa-bajnokságot.
• Joachim Löw: Hosszú idő után Löw tudta világbajnoki címre vezetni a német válogatottat 2014-ben. A tréner tizenöt éven keresztül vezette hazája nemzeti csapatát.
• Marcello Lippi: Olaszország emlékezetes, 2006-os világbajnoki címéhez Lippi vezette a válogatottat, ekkor huszonnégy év után ért ismét a világ tetejére a csapat.
• Vicente del Bosque: A rutinos spanyol edző a Real Madriddal kétszer nyert Bajnokok Ligáját, a spanyol válogatott szövetségi kapitányaként pedig 2010-ben világbajnoki és 2012-ben Európa-bajnoki címet szerzett.
• Rafa Benítez: A legemlékezetesebb mérkőzése az a BL-döntő, amit, aki látott, soha nem felejt el: 2005-ben az AC Milan már 3-0-ra vezetett az első félidőben, de a második játékrészre ellenállhatatlanul érkezett meg a spanyol tréner csapata, és egyenlített, aztán tizenegyesekkel a trófea is a Liverpoolé lett. Továbbá érdemes megjegyezni azt is, hogy Benítez a Valenciával UEFA-kupát, a Chelsea-vel pedig Európa Ligát nyert.

Emellett érdemes megemlíteni Ernst Happelt, aki edzőként is kivételesen sikeres volt: 6 csapattal összesen 18 bajnoki címet nyert Belgiumban, Németországban, Hollandiában és Ausztriában, két különböző klubbal nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, holland szövetségi kapitányként világbajnoki második volt. Tomislav Ivićet pedig 2007 áprilisában az olasz sportnapilap „La Gazzetta dello Sport” nyilvánította, mint a legsikeresebb futball edző a labdarúgás történetében.

Az edzők fizetése és a futball gazdasági oldala

Forintban számolva milliárdokat tesznek zsebre minden egyes évben azok az edzők, akik szakmai tapasztalatuk alapján érdemesek arra, hogy a világ topklubjait vezethetik. A sikert persze nem adják ingyen, így a topedzők közül többen is folyamatosan vékony jégen lépdelnek - ám a sikereket szállítva saját fizetésüket is sokszorosan képesek kitermelni. Egyetlen európai topcsapat sem megy semmire pusztán a jó játékosállománnyal, mindenhová kell egy jó edző ahhoz, hogy a csapatok jó eredményekre legyenek képesek.

Szaúd-Arábia az utóbbi években a csúcsra pörgette azt a modellt, hogy iszonyatos pénzeket invesztál a labdarúgásba. Úgy látszik, hogy az edzők esetében is olyan fizetéseket ajánlanak fel, amelyre gyakorlatilag lehetetlen nemet mondani. A Pénzcentrum listája szerint Diego Simeone, az Atlético Madrid vezetőedzője az egyik legjobban fizetett, de Mikel Arteta, Stefano Pioli és az Al-Nasszr, valamint az Al-Ahli edzői is kiemelkedő jövedelemmel rendelkeznek. A top 10-es listán három edző is van, akik szaúd-arábiai kluboknál tevékenykednek.

Játékosmúlt és edzői siker: Összefüggések és meglepetések

Közhelyes megállapítás: nincs garancia arra, hogy a nagy játékosokból nagy edzők lesznek. A futball egyik nagy talánya, kiből lesz a legjobb edző, ki tud sok egyéniségből a legjobban összerakni egy csapatot, hogy a multiplikátorhatás érvényesüljön, és még többet hozzanak ki egymásból. De ott a másik oldal is: ki képes nem kivételes játékosokból olyan elegyet gyúrni, hogy az a csapat a jobb képességű játékosokból állót is legyűrje? Ha arra nem is adhatunk választ, kiből lesz a legjobb edző, arról készítettünk egy kimutatást, kik azok a kapitányok, akik világbajnoki győzelemig juttatták el nemzetüket, és ők milyen poszton játszottak. Az eddigi 22 világbajnokságról csak annyi rajzolódik ki, hogy azok vannak többségben, akik a védekezésért voltak felelősek, noha a futballban a hatvanas évekig öt csatárt szerepeltettek.

Világbajnok edzők és játékosposztjaik

A világbajnoki győztes edzők között a védők és középpályások dominálnak, de akadnak kapus és csatár hátterű szakemberek is. Franz Beckenbauer például védőként is hatékonyan tudta segíteni a támadásokat, míg a brazil Carlos Alberto Parreirának semmiféle komoly focimúltja nincs, mégis egységbe tudta szervezni a briliáns technikai adottságú játékosokat 1994-ben.

Európa-bajnok edzők és játékosposztjaik

Az Európa-bajnokságon aranyérmet szerző edzőknél totális holtverseny alakult ki a különböző játékosposztok között. Az eddigi 15 Eb-n ugyanis nem volt kapus a győztes kapitányok között, és a három poszt egyaránt öt későbbi győztes trénert adott. Otto Rehhagel azzal írt történelmet, hogy az első olyan edző volt, aki nagy tornán, nem a saját hazáját vezetve győzni tudott.

Az 1994-ben vb-döntős Arrigo Sacchinak nem volt komoly múltja, tőle származik a mondás, aki zsoké akar lenni, annak nem kell lónak lennie előtte. Noha nem volt vb-győztes, ahogy Rinus Michels sem, a játék forradalmasítóinak tekinthetőek mindketten. Lobanovszkij nevét 1986-ban szinte mindegyik magyar futballdrukker megjegyezhette, ő volt a szovjet kapitány a megsemmisítő 0-6-nál a mexikói vb-n. Civilben pedig fűtéstervező mérnök volt, aki a futballpályára is próbálta átörökíteni az áramlástant. Olyan statisztikákat gyűjtött, amivel messze megelőzte a korát.

Gian Piero Gasperini: Az olasz futball forradalmasítója

„Gasperini az egész Serie A-t kiforgatta a sarkaiból, évtizedes dogmákkal számolt le, mindezt többnyire olasz középcsapatokkal” - mondják róla. A Torino nagyszerű edzője, Ivan Jurić, aki ha akarná, akkor sem tudná letagadni, hogy a játékfilozófiájára a most 66 éves Gian Piero Gasperini gyakorolta a legnagyobb hatást. A horvát kedvenc játékrendszere a Gasperini védjegyévé vált 3-4-3, csapatai ugyanúgy ember az ember ellen védekeznek, amit intenzív letámadással tesznek elviselhetetlenné az ellenfelek számára.

Játékfilozófia és hatások

Gasperini pályafutása Torinóban kezdődött. Kilencéves volt, amikor csatlakozott a Juventus utánpótlásához. A karrierje nagy részét az olasz harmad-, illetve másodosztályban töltötte. Az olasz rendszer alsóbb szintjein azonban rengetegen hatottak rá taktikai szempontból, köztük a Reggiana vezetőedzője, Guido Mammi, aki egy aszimmetrikus Zona Mista rendszert futtatott, ami a felállást tekintve megfelelt az olasz labdarúgás akkori trendjeinek. Az elképzelés a hollandok totális futballjára reflektált: az olaszok célja az volt, hogy minimális változtatásokkal, az adott játékhelyzetnek megfelelően túl tudják tölteni a pálya bizonyos szakaszait. Ezek a csapatok a rugalmas szerepköröknek köszönhetően négy védővel, öt középpályással, de három támadóval is tudtak játszani. Gasperini box-to-box középpályásként szerepelt Maminál, de gyakran előfordult, hogy ő volt a tornante, a középpályás/támadó hibrid.

Még ennél is nagyobb hatással volt rá a Pescara, amely a története során előszeretettel hívta fel magára a figyelmet a fiatal játékosokat előtérbe helyező stratégiájával és az ellentmondást nem tűrő támadófocijával. Gasperini 1985-ben szerződött a kicsiny halászváros csapatához, amely Giovanni Galeone irányításával hamar sikeressé vált. Galeone - Sacchihoz hasonlóan - a területvédekezés híve volt. Ezek az edzők egytől egyig nagy hatással voltak Gasperini játékfilozófiájára. Gasperini már akkoriban azt tanította a játékosainak, hogy igyekezzenek minél közelebb lenni az ellenfeleikhez, még akkor is, ha ezzel messzebbre kerülnek a saját társaiktól. Gasperini úgy gondolta, hogy az intenzív letámadással és a folyamatos nyomásgyakorlással elkerülhető ez a probléma.

A Crotone-tól az Interen át az Atalantáig

Miután szögre akasztotta a cipőt, 1994-ben visszatért a Juventushoz, ahol egészen 2003-ig dolgozott az utánpótlásban. Gasperini a fiatalok között tökélyre fejlesztette az elképzeléseit, és annak tudatában fogadta el a Crotone ajánlatát, hogy készen áll letenni a névjegyét az olasz futballban a modern és ódivatú elképzeléseket ötvöző játékával. Gasperini 2006-ban vette át a Genoa irányítását, 2009-ben pedig ötödik helyen zárt a Serie A-ban, amivel kivívták az Európa-liga-indulás jogát. Abban a szezonban olyan játékosok pályafutását sikerült magasabb szintre emelnie, mint Thiago Motta és Diego Milito. Teljesítményéért sok helyről kapott elismerést, de a legnagyobbat talán José Mourinhótól kapta, aki azt állította, Gasperini játéka okozta neki a legtöbb fejtörést a szezon során.

Hogy miért nem kapta meg a neki kijáró elismerést, az nagyban köszönhető a 2011/12-es idénynek, amikor átvette az Inter kispadját. Gasperini mindössze öt mérkőzésen irányíthatta a milánóiakat, mielőtt Massimo Moratti kirúgta volna a csapnivaló eredmények miatt. Gasperini pályafutása a második genovai kitérővel került vissza a megfelelő vágányra, majd 2016 nyarán szerződést kötött az Atalantával. Az edzőt itt is egy hajszál választotta el a kirúgástól: a bajnokságban az első öt bajnokijából négyet elveszített. Végül mindenki jól járt, hogy maradt, a következő tíz mérkőzéséből kilencet megnyert az Atalanta. Azóta pedig olyan magasságokba emelkedett a klub, amire senki sem számított: 2018 és 2020 között sorozatban háromszor zárt a dobogón a bajnokságban, a Bajnokok Ligájában pedig percek választották az elődöntőtől.

„Valószínűleg ő az elmúlt 15 év legnagyobb hatású olasz edzője” - fejtette ki James Hornecastle szakíró. „Ha megnézzük a Serie A feltörekvőben lévő edzőit, mindannyian játszottak alatta. Thiago Motta, Raffaele Palladino, Ivan Jurić játékosként dolgoztak vele és a stílusával. Ő volt az, aki újra divatba hozta a háromvédős rendszert, miután a 2006/07-es szezonban feljutott a Genoával. Ez még Antonio Contét is inspirálta, előtte 4-4-2-ben játszott.” A sorozatos lerablások megtették a hatásukat, így az előző szezonokban Gasperini is kénytelen volt változtatni a felfogásán. A rendszer és a letámadás megmaradt, de a brutális mennyiségű gólt, amely kompenzálta a védekezésbeli hiányosságokat, nem tudta fenntartani. Gasperini és az Atalanta az előző napokban ismét középpontba került, miután az Anfielden 3-0-ra legyőzték a Liverpoolt. Az Atalanta sosem játszott európai kupadöntőt, vagyis újra történelmet írnának, ha idén eljutnak oda.

tags: #legnagyobb #foci #edzok

Népszerű bejegyzések:

• A magyar kézilabda legendája: Kulcsár Anita
• A labdarúgó szezon fogalmai
• Részletes beszámoló az '80-as évek eleji kosárlabdáról
• Sporttörténelem és kulináris örökség egy cikkben
• ZTE Speedport Entry 2i lassú internet