A Bajnokok Ligája és az Elődei: Rekordok, Legendák és Felejthetetlen Pillanatok

A labdarúgás világának legmagasabban jegyzett klubsorozata, a Bajnokok Ligája (és elődje, a Bajnokcsapatok Európa-kupája), számos játékost emelt már a halhatatlanok közé. A történelem során sokan értek el lenyűgöző eredményeket, de vannak olyan nevek, akik különösen kiemelkednek a győztes mérkőzések számát tekintve. Thomas Müller, a Bayern München ikonja, egyike ezen kivételes sportolóknak.

Thomas Müller: A győzelmek specialistája

Thomas Müller szédületes mérleggel büszkélkedhet a Bajnokok Ligájában. 144 mérkőzéséből 101 győztes. Ráadásul ezeket az adatokat a világ legmagasabban jegyzett focisorozatában mondhatja magáénak. Müllernek viszont csak 144 mérkőzés kellett ennyi győzelemhez. A német világbajnokhoz hasonlóan 101 győztes mérkőzése van (177 meccsen) a spanyol világbajnoknak, Iker Casillasnak. A Bajnokok Ligájában Thomas Müllernél több győztes mérkőzést csak egy játékos jegyez: Cristiano Ronaldo, 115-öt (183 találkozón). Lionel Messi 95-nél „állt meg", valószínűleg végleg.

Ha Müller nem sérül meg, akkor már az őszi szezon közben ő rendelkezik majd egyedül a második legtöbb győztes mérkőzéssel a BL-ben, és a következő szezonban akár Ronaldót is megelőzve minden idők legtöbb diadalát mondhatja magáénak. Így jutott el két hete a 100. diadalig. Ez volt a történelmi, 100. diadala ebben a sorozatban. Két hete pedig a Bajnokok Ligájában a 16. évadát kezdte meg a Manchester United elleni győzelemmel. A meccs nagy részében a kispadról nézte, hogy ötlet nélkül szenved a Bayern. A 78. percben állhatott be, öt perccel később faképnél hagyta a teljes hazai védelmet, elfektette a kapust, ballal csinált egy lövőcselt, majd négy védő között jobbal olyan labdát adott Mathys Telnek, hogy az nem tudott nem gólt szerezni. Zseniális megmozdulásával újabb meccset nyert meg a hatszoros BEK/BL-győztesnek, neki pedig megvan a 101. diadala az elitszériában. Már csak Ronaldónak van ennél több.

Thomas Müller pályafutásának mérföldkövei

Thomas Müller 1989. szeptember 13-án született, és fiatalkori lakhelye, Pähl gyerekcsapatából gyorsan a közeli Bayern München korosztályos gárdájához került. Amikor még tinédzserként felkerült a nagyok közé, akkor az utóbbi évtizedek egyik legjobb csatára, bár trénerként azt a szinten meg sem közelítő Jürgen Klinsmann irányította a Bayernt. Ő tette be először bajnoki mérkőzésen a 2008-09-es szezon nyitófordulójában, a Hamburg elleni 2-2-n, a 80. percben az akkor már két világbajnokságon is gólgyáros szerepben tündöklő Miroslav Klose helyére. A 18 éves Müller abban a 10 percben nem váltotta meg a világot, de Klinsmann edzői alkalmatlanságát az is bizonyítja, hogy legközelebb a 28. játéknapon számított rá. Akkor néhány másodpercet kapott Bielefeldben, Luca Toni helyén.

Már a 2008-09-es kiírásban, amikor még egyáltalán nem volt helye a csapatban, bemutatkozhatott az elitligában. Még Klinsmann küldte be 2009. március 10-én a Sporting ellen. A 72. percben váltotta Bastian Schweinsteigert, a Sporting elleni nyolcaddöntő visszavágóján, ám az edző ezzel nem vállalt nagy kockázatot, ugyanis összesítésben akkor már 9 góllal szerzett többet a Bayern, mint portugál vetélytársa. Mindenesetre Müller meghálálta a bizalmat, a 90. percben ő állította be a 7-1-es végeredményt. Vagyis első BL-meccsén 18 perc játék után szerezte első gólját. Klinsmann (természetesen nem Müller mellőzése miatt) a szezon végét sem érte meg a müncheni kispadon, az utolsó öt fordulóban Jupp Heynckes vezette be a csapatot a Bajnokok Ligájába, ahová nem biztos, hogy az 1990-ben világbajnok csatár bevitte volna. Az 1974-ben világbajnoki címet szerző, egykoron szintén csatár már első müncheni meccsén, a Mönchengladbach ellen számított Müllerre, és Cottbusban is adott neki játéklehetőséget, igaz ő is csak mindkétszer csereként, a hajrában. Ám az akkor csak öt meccsre beugró Heynckes után érkező holland Louis van Gaal már a nyári felkészülési meccsek során sejttette a közvéleménnyel, hogy Müller nevével a jövőben többet találkozunk majd.

Ne feledjük: azon a nyáron Thomas még mindig nem volt 20 éves! Ám a bajnokságra hangoló találkozókon rendre remek teljesítményt nyújtott. A 2009-10-es évadban az összes bajnoki találkozón játszott van Gaalnál. Igaz, kezdő először a 4. fordulóban volt a Wolfsburg ellen, ám az 5. játéknapon olyat tett, ami után a német foci iránt közepesen érdeklődők megismerték a nevét. Szeptember 12-én, vagyis egy nappal a 20. születésnapja előtt edzője a szünetben küldte be Dortmundban, és ő két góllal ünnepelt. Befutott, sőt, berobbant a Bundesligába! A szezon végén rendezett világbajnokságon pedig, ahol Németország a harmadik helyen végzett, az egész világ megismerte a nevét! Azóta van folyamatosan a világ közvetlen élvonalában.

Egy évaddal később Van Gaalnál nemcsak a bajnokságban, hanem a BL-ben is kihagyhatatlan volt: a Bayern 13 meccséből 12-n játszott. Ez a 13-as az elitligában nem szerencsétlen szám, ugyanis ennyit kell játszania egy gárdának, amely a döntőben is felléphet. Bizony, Müller első teljes BL-szezonjában a Bayern a fináléba került, és az Inter elleni madridi találkozót végig is játszotta. A bajnoki Salátástál, a Német Kupa kicsinyített mása, és a vb-bronz mellé egy BL-ezüstöt tehetett 2010-ben a vitrinjébe. Ráadásul szeptember 15-én (két nappal 20. szülinapja után) két gólt szerzett a Maccabi Haifa otthonában. Abban az évadban 7 győztes BL-meccsen játszott, így már a 2010-es világbajnokság utáni ősz során kisebb jubileumhoz érkezett: egy baseli 2-1 után elkönyvelhette 10. győztes találkozóját ebben a sorozatban. Annak a sorozatnak a végén 14 győzelemnél tartott, majd a 2012-es, müncheni döntő után már 22-nél.

Második BL-döntőjében ő szerzett vezetést a Bayernnek. Ám azt követően annak ellenére vigasztalhatatlan volt, hogy gólt szerzett, pedig keveseknek adatik meg eredményesnek lenni egy BL-fináléban. Ugyanis a madridihoz hasonlóan most is vesztes csapat tagja lehetett, ráadásul nem is játszhatta végig a találkozót. Utólag nyugodtan mondható, hogy Jupp Heynckes élete egyik legnagyobb hibáját követte el, amikor a 86. percben lecserélte. Az általa szerzett gólnak köszönhetően 1-0-s vezetésnél jött le, a helyére a védő, Daniel van Buyten érkezett, és Didier Drogba két perccel később kicsikarta a hosszabbítást. Ott nem lőhette a 11-est (Arjen Robben elhibázta), majd értelemszerűen a büntetőpárbajban sem. Ha marad a pályán lehet, hogy nincs hosszabbítás, lehet, hogy megnyeri a meccset a hosszabbításban csapatának, vagy esetleg az „orosz rulettben". Ehelyett elkönyvelhetett egy újabb vesztes BL-finálét.

Harmadik nekifutásra viszont sikerült a diadal! A 2013-as döntőt végig játszotta, és az addig vezető 12 találkozó mindegyikén kapott szerepet. A Lille elleni 6-1 alkalmával könyvelhette el 25. BL-diadalát, majd a londoni döntő után nem számolgatott, hanem ünnepelt. Azóta a statisztikát kedvelők „matekoznak" vele kapcsolatban, ő meg gyűjtögeti a trófeákat. 2014-ben világbajnok lett, majd 2020-ban másodszor is BL-győztes. Azon a döntőn is pályán volt a kezdősípszótól a végsőig. Abban a sorozatban a Bayern minden meccsét megnyerte (soha ilyet nem csinált csapat rajta kívül!), vagyis szépen gyűltek tovább győztes meccsei.

Thomas Müller játékstílusa és öröksége

Kötelező őt korszakos zseninek nevezni, mert a győzelmek nagy részéből tevékenyen kivette a részét. Ha kellett gólokat szerzett, ha kellett előkészített (éveken keresztül Robert Lewandowskinak), ha kellett felrázta csüggedő társait, ha pedig az kellett, akkor szokásos fülig érő vigyorával derítette jó kedvre környezetét. Mindent tud a labdával, bár lehet, hogy nem minden meccsén táncoltatja azt a fülén, ad öt kötényt soros ellenfelének, vagy lő olyan 30 méteres bombát, hogy úgy tűnik zsinóron húzva repül a labda a „pipába". Varázsol, küzd, harcol, passzol, és bármelyik testrészével kapuba juttatja a játékszert. Gyakran a legjobb pillanatban.

Edzők jönnek-mennek Münchenben, sőt 2009 óta már volt elnökváltás, sportigazgató-csere, csak egy valaki állandó: Thomas Müller. A bulvárlapok "nem élnek meg" a botrányaiból és a nőügyeiből, ma is azzal a Lisával él, akivel 2009-ben az Oktoberfesten bulizott.

A két Müller: Thomas és Gerd - generációk találkozása

És akkor ez az a pillanat, amikor ismét szóba kell hozni a nagy névrokonot, Gerd Müllert. Ugyanis ez utóbbi öt ige közül négy rá is illik, ő annyiban volt más, mint Thomas, hogy nem igazán jeleskedett a passzok terén. Az eredménylistáik nagyjából hasonlóak: Gerd is világbajnok, ő háromszor nyerte meg a Bajnokok Ligája elődjét, a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, viszont kevesebb német bajnoki címmel rendelkezik.

Az elitligában 101 győzelemre esélye sem lehetett Gerd Müllernek. Hiába húzott le 15 évet a Bayernben, akkoriban a csapat nem volt ennyire egyeduralkodó a bajnokságban, mint most, és csak az országok bajnokai indulhattak az elitszériában. Ennek köszönhetően Gerd Müller mindössze hét évben játszhatott a BEK-ben, és mivel akkoriban a döntős is csak 9 találkozót vívott (a címvédő meg csak hetet), így összesen 35 meccsen léphetett pályára. Ezek közül „csak" 22-t nyert meg a Bayern. Viszont Gerd Müllernek vannak olyan fontos címei is, amilyenek Thomas Müllernek nincsenek. Európa-bajnok volt 1972-ben, aranylabdás 1970-ben, és Bundesliga-gólkirály. Utóbbi hétszer!

Utóbbi címet Thomas egyszer sem szerezhette meg a más szerepköre miatt, Európa-bajnok elvileg még lehet (hazájában rendezik a kontinensviadalt a szezon végén, bár túlzás lenne Németországot az esélyesek közé sorolni), ám az Aranylabdára soha nem volt esélye. Ez utóbbi talán érthető, ellenben az nem, hogy a legritkább esetben került a neve szóba a szezon 10 legjobb Európában játszó focistája között. Ennek sokkal inkább sportpolitikai, és média eladhatósági okai vannak, mintsem szakmai.

A Bajnokok Ligája további rekorderei és legendái

Cristiano Ronaldo számos rekordot megdöntött a BL-ben. Cristiano Ronaldo a Bajnokok Ligája történetének legeredményesebb játékosa is: a svájci együttes ellen már a 135. gólját jegyezte, így jelenleg 15 góllal megelőzi Lionel Messit (120) és 60 találattal a képzeletbeli dobogó harmadik helyét elfoglaló Robert Lewandowskit (75). Cristiano Ronaldo a Young Boys ellen a 177. mérkőzését játszotta a Bajnokok Ligájában, ezzel utolérte a szereplési örökranglistát eddig egyedül vezető Iker Casillast. Ami pedig azóta történt, már történelem, Cristiano Ronaldo igazi klasszissá vált, és számos rekordot megdöntött a BL-ben.

Az eddigi 25 év alatt, számos érdekesebb rekord született a világ legnézettebb klubfutball-sorozatában:

• Egy meccsen a legtöbb gólt Luiz Adriano és Lionel Messi szerezte, akik ötször találtak be. A brazil 2014 októberében a BATE Boriszov-Sahtar Doneck találkozón, amikor a vendégek 7-0-ra nyertek, míg az argentin zseni a Leverkusen kapuját terhelte meg öt góllal még 2012-ben.
• A leggyorsabb gól a csoportkörben a valenciai Jonas nevéhez kötődik, ő 2011 novemberében 11 másodperc alatt vette be a Leverkusen kapuját.
• A leggyorsabb öngól címre valószínűleg nem büszke Inigo Martínez, aki a Real Sociedad játékosaként alig több mint két perc elteltével talált be a saját kapuijába. Pechjére csapata ezzel a góllal kapott ki 1-0-ra a MU-tól.
• A csoportkörben pályára lépett legfiatalabb játékos Celestine Babayaro, aki még 1994-ben mindössze 16 éves és 87 naposan játszott az Anderlecht színeiben. Az ellenpélda Marco Ballotta, aki 43 évesen és 253 naposan játszott a Lazióban 2007-ben.
• 19 alkalommal fordult elő, hogy egy csapat nulla ponttal zárta a csoportkört, viszont csak hatszor, hogy valamennyi meccsét megnyerve, 18 ponttal legyen csoportelső.
• A legtöbb gólt a csoportküzdelmek során a Borussia Dortmund szerezte, a tavalyi szezonban 21-szer voltak eredményesek és eddig mindössze három csapat volt, amelyik rúgott gól nélkül esett ki.
• Az eddigi legtöbb gólt hozó összecsapás a tavalyi szezon Borussia Dortmund-Legia Warszawa meccse volt, melyen 12 gól született és a németek 8-4-re nyertek.
• A két legnagyobb arányú győzelem a Liverpool és a Real Madrid nevéhez kötődik, az angolok a Besiktast, a spanyolok a Malmőt verték 8-0-ra.
• Zlatan Ibrahimovic hat csapat színeiben is szerzet gólt a Bajnokok Ligájában (Ajax, Juventus, Internazionale, Barcelona, Milan, Paris Saint-Germain).
• A legtöbb egymást követő BL-idényben gólt szerző játékos nem más mint Raúl González, aki 14 szezonon keresztül talált be minden évben, míg a legtöbb egymást követő meccsen betalálók rekordját Ruud van Nistelrooy tartja, aki a 2002/03-as kiírásban kilenc egymást követő összecsapáson talált be a MU színeiben.
• Cristiano Ronaldo az egy szezonban legtöbb gólt szerző játékos is, hiszen a 2013-14-es évadban 17 gólt szerzett.

Legendák, akiknek sosem jött össze a Bajnokok Ligája győzelem

A Bajnokok Ligája trófea elnyerése a legnagyobb klubszintű álom minden futballista számára. Sokan vannak, akiknek ez sikerült, de legalább annyian vannak olyan legendák, akiknek a hihetetlen pályafutásuk ellenére sem adatott meg ez az élmény. Nézzünk néhány legendás játékost, akinek sohasem jött össze a BL-győzelem:

1. Diego Maradona: Nagy valószínűséggel minden idők legnagyobb futballistája, a Bajnokok Ligája-győzelem mégsem jött össze neki soha. 1986-ban világbajnoki címet nyert, de Európában klubszinten csak az 1989-es UEFA-kupa megnyerése került a neve mellé a Napolival.
2. Ronaldo Luis Nazário de Lima: A brazilok legendás támadója szinte mindent megnyert a fociban, amit meg lehet nyerni, az egyetlen hiányzó trófea a vitrinjéből a Bajnokok Ligájáé. Ronaldónak a BL amiatt lehet különösen fájó pont, mert a 2006/07-es szezonban a csapata, a Milan megnyerte a Bajnokok Ligáját, azonban ő, mivel abban az idényben már pályára lépett a sorozatban a Real Madrid játékosaként, a szabályok értelmében nem volt a BL győztes keret tagja.
3. Dennis Bergkamp: Utolsó mérkőzése az Arsenal színeiben a visszavonulása előtt épp a 2006-os Bajnokok Ligája-döntője volt, a Barcelona ellen 2-1-re elveszített meccset Bergkamp a kispadról nézte végig.
4. Michael Ballack: Két csapattal is "csak" az ezüstérmet szerezte meg. Először 2002-ben a Bayer Leverkusennel, majd 2008-ban a Chelsea-vel lett BL-ezüstérmes, utóbbinál tizenegyesekkel vesztettek.
5. Gianluigi Buffon: Három döntős veresége is van a BL-ben a Juventus színeiben: 2003-ban a Milan ellen tizenegyespárbajban, 2015-ben a Barcelona ellen, és 2017-ben a Real Madrid ellen.
6. Zlatan Ibrahimovic: Több mint 30 trófeát nyert, de a BL nem volt közöttük, annak ellenére, hogy olyan sikeres klubokban játszott, mint az AC Milan, a Juventus, az Inter, a Barcelona, az Ajax vagy épp a Manchester United.
7. Lothar Matthäus: A német válogatottban rekorder (150 válogatottság), klubszinten is szinte mindent megnyert a Bayern Münchennel és az Interrel. Két alkalommal is közel állt a BL-győzelemhez, de 1987-ben a Porto, majd 1999-ben a Manchester United győzött.
8. Francesco Totti: 785 mérkőzésen, 307 gól egyetlen klubbal. Nyert bajnoki címet és két olasz kupát a Romával, de a BL elérhetetlennek bizonyult, a negyeddöntőn sem jutottak túl. Egy BL-rekordja azért van Tottinak: 2014-ben a legidősebb gólszerző lett 38 évesen és 59 naposan.
9. Fabio Cannavaro: 2006-ban elnyerte az Aranylabdát, 136 válogatottságával Gianluigi Buffon mögött második helyen áll. Annak ellenére, hogy a Parma, az Inter, a Juventus és a Real Madrid is ereje teljében volt, a BL-győzelmek őt is elkerülték.
10. Patrick Vieira: Világbajnok és Európa-bajnok, három bajnoki címet nyert az Arsenallal és négyet az Interrel, de a BL az ő esetében is álom maradt.

A Bajnokcsapatok Európa-kupájának történelmi pillanatai: Az 1960-as döntő

A Bajnokok Ligája elődjének, a Bajnokcsapatok Európa-kupájának (BEK) történetében is számos emlékezetes mérkőzés és legendás alak bukkant fel. A mindörökre megdönthetetlen csúcsok fináléját játszotta pontosan hat évtizeddel ezelőtt a Real Madrid és az Eintracht Frankfurt a glasgow-i Hampden Parkban. Tíz gól, 127 ezer néző, a sorozatban ötödik Real-siker - és a mi Öcsink idehaza elhallgatott négy találata.

Sir Alex Ferguson ott volt 1960. május 18-án a Hampdenben, és mindmáig a labdarúgás forradalmaként aposztrofálja a glasgow-i finálét. Don Revie a 7:3 és a Real hatására döntött úgy, hogy a hatvanas-hetvenes években Európa-szerte rettegett csapata tiszta fehérben játsszon. A nagy Arrigo Sacchi sem csinál belőle titkot: a nagy Real ébresztette rá, hogy a labdarúgás nem csupán betonvédekezésből és egy jó adag szerencséből áll, hanem sokkal komplexebb játék annál. Sir Bobby Charlton pedig azt mondta, először azt hitte, egy összevágott filmről, manipulációról van szó, úgy játszott a Madrid, mintha másik bolygóról jött volna. Mégpedig az akkor már a Realnál dolgozó korábbi Honvéd-szakosztályvezető, Östreicher Emil rábeszélőkészségének köszönhetően 1958-ban Madridba érkező Puskás Ferenc és a kolumbiai Millonariosból 1953-ban a Realhoz szerződő argentin Alfredo Di Stéfano vezérletével.

Az 1960-as BEK-döntő összefoglalója

A Bajnokcsapatok Európa-kupája 1959-1960-as kiírásában 26 csapat indult, 25 ország bajnoka és a címvédő Real Madrid. A spanyol óriás az ötödik BEK-kiírásban az ötödik győzelméért hajtott, amolyan hitbizományává téve az első számú európai klubtrófeát. Puskás Ferenc egy évvel korábban, első spanyolországi idényében 25 gólig jutott, amelyek közül kettőt a BEK-re tartogatott. Carniglia utódja, Miguel Munoz tudta, mi kell a legrangosabb európai kupa megnyeréséhez, hiszen az első két alkalommal csapatkapitányként éppen ő emelhette a magasba elsőként a díszes serleget. Közülük Gentónak 1966-ban a hatodik is összejött, ami alighanem még egy felülmúlhatatlan rekord.

A frankfurti Eintracht mind a mai napig egyetlenegyszer lett (nyugat)német bajnok, 1959-ben, így aztán értelemszerűen kizárólag ebben a kiírásban indulhatott a BEK-ben, és mindjárt el is jutott a fináléig. Az Eintrachtban egyetlen világbajnok, a Di Stéfano után Don Alfredónak becézett Alfred Pfaff futballozott. Két sztár, hét gól: Puskás Ferenc és Alfredo Di Stéfano.

A finálé helyi idő szerint 19.30-kor kezdődött, hivatalosan 127621 néző előtt. Richard Kress góljával még a németek vezettek, de a szünet előtt előbb Di Stéfano két találatával fordított a Real, majd Puskás is vágott egyet a jobb felsőbe: 3:1-gyel fordultak a csapatok. A magyar 10-esnek vélhetően jót tett a szünet, mert az 56. perctől negyedóra alatt megszerezte második, harmadik és negyedik gólját is, még fejjel is bevette Egon Loy kapuját. 6:1 után már nem osztott és nem szorzott, hogy Stein még kétszer, közte Di Stéfano még egy ízben beköszönt, minden idők leggólgazdagabb BEK-döntőjében 7:3-ra nyert a Madrid.

Puskás amúgy nettó alig több mint huszonöt perc alatt szerezte a négy gólját, miközben sokszor szinte jelen sem volt a pályán, de neki négy gólhoz jó, ha hat labdaérintésre volt szüksége. A Real és az Eintracht egyaránt az akkoriban még általánosnak mondható WM-rendszerben, azaz a 3-2-2-3 felállásban lépett pályára, a 10-es mezben szereplő Puskás örökös posztján, balösszekötőben játszott. Az elemzésbe illesztett rövid filmrészlet pedig egészen szenzációs: a lefújás után a meccslabdát a hóna alá csapó négygólos Puskástól az Eintracht jobbfedezete, Hans Weilbächer megpróbálja elkunyerálni jogos új tulajdonát. Puskás eleinte nem adja be a derekát, de megunva a levakarhatatlan német csapatkapitány könyörgését, végül teátrális mozdulattal a kezébe nyomja a labdát.

Örökkévaló rekordok a Hampden Parkból

A glasgow-i finálé nézőszámát az európai szövetség hivatalosnak 127621 nézőt ismer el - bármelyik adat is a valós, a stadionok UEFA-kompatibilis komfortosítása miatt szinte bizonyos, hogy örök érvényű rekordról van szó. Sir Bobby Charlton későbbi világbajnok angol labdarúgó: „Az volt az első gondolatom, hogy itt valami csalás történik, ezt csak úgy összevágták, ez egy film. És a játékosok profi színészek, hiszen ez egyszerűen nem lehetséges, nem valós, nem embertől való...” Jimmy Greaves angol válogatott labdarúgó: „Korábban sohasem láttunk ehhez foghatót... A Real úgy játszott, mintha egy másik bolygóról jött volna. Tátott szájjal néztem végig az egészet…” Sir Alex Ferguson edzőlegenda, a skót Queen's Park FC akkori játékosa: „A lefújás után rohantam, hogy elérjem a Govanbe induló buszomat, és ne kelljen a Hampden mellett a tömeggel együtt várakoznom. A buszon azonban egyedül utaztam, akkor jöttem rá, hogy senki sem mozdult, mindenki a helyén maradt a lelátón, hogy a nagy Realt ünnepelje… Én meg nem láthattam a kupaátadást."

tags: #legtobb #bl #meccs #jatekoskent

Népszerű bejegyzések:

• Hírek a Pest megyei fociról
• tudj meg többet Koncz Andrásról és kedvenc ételeiről
• Alcaraz magabiztos rajtja Barcelonában
• Minden a magyar labdarúgás fontos dátumairól
• A rendőrség szerepe a sporteseményeken