A Lengyel Labdarúgó-válogatott és a Fehér Sasok Öröksége

A magyar labdarúgó válogatott egy selejtező csoportba került Lengyelországgal, ami apropót kínál arra, hogy közelebbről is megismerkedjünk a lengyel labdarúgás történetével és nemzeti jelképével. Mintha Daniele De Rossi is egy illő centenáriumi párharcot szeretett volna. Az olasz világbajnok közreműködésével, élő online közvetítés keretében sorsolták ki hétfőn a 2022-es katari világbajnokság selejtezőcsoport-beosztását. A FIFA rendhagyó gálája örömteli és kevésbé örömteli pillanatokat egyaránt hozott a magyar labdarúgó-válogatott számára, amely 17 év után találkozhat ismét tétmérkőzésen Lengyelország legjobbjaival egy olyan csoportban, amely rengeteg buktatót rejt magában. Nem véletlenül fogalmazott némi iróniával Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya a FIFA sorsolását követően: „Itt az újabb bizonyíték, hogy az ilyen sorsolásoknál általában nem vagyok szerencsés, de az is igaz, hogy nehezebb csoportba is kerülhettünk volna”. Nikolics Nemanja viszont örömmel fogadta a hírt: „Én örülök annak, hogy Lengyelország ellen fogunk játszani. Lehet, furán hangzik, de én őket akartam mindenféleképpen, mert még nem játszottam a lengyel válogatott ellen.” A válogatott vajdasági származású csatára korábban sikert sikerre halmozott Lengyelországban - bajnok, kupagyőztes és gólkirály is volt a varsói Legiával - így érthetően nagyon várja már a lengyelek elleni párharcokat. Az sem meglepetés, hogy mindkét országban adnak „Niko” véleményére: „Amióta kiderült a sorsolás, 7-8 újságíró hívott Lengyelországból... Én örülök nekik, fantasztikus válogatott a lengyel.”

A Nemzeti Identitás Gyökerei: A Lechita Törzsektől a Piast Dinásztiáig

A lengyel nemzeti identitás és a mai labdarúgó-válogatottat is szimbolizáló fehér sas a korai lengyel államiság gyökereiből ered. Az Odera, Bug, Kárpátok és a Balti tenger övezte területen éltek azok a szláv (lechita) törzsek, amelyek a lengyelek ősei voltak. Kr.e. az utolsó évezredekben kerülhetett sor azoknak az indoeurópai törzseknek a különválására, amelyeket a szlávok őseinek tekinthetünk. A szaktudósok az Odera-Visztula, illetve az Odera-Dnyeper határolta területen vélik megtalálni a szláv őshazát. A Biskupin közelében, meglehetősen jó állapotban fennmaradt Kr.e. 500-400-ból származó település lakosainak száma megközelítette az ezret. A leletek viszonylag fejlett földművelés és kertgazdálkodás nyomait bizonyítják, a házakat, utcákat szabályos földsánc övezte. A római térképeken a Kr.e. II. században már számos germán törzs, valamint a keleti szlávok őseinek tekinthető "Vének" nevű népcsoport neve szerepel. A szlávság nagy csoportjainak szétválására időszámításunk utáni IV-VI. században került sor, a következő évszázadokban zajlott a nyugati szlávok osztódása, különváltak a csehek, luzyczanok és az északnyugati szárny az ún. lechiták, a mai lengyelek (a lechita, vagy a lędzian törzsnévből ered a magyarban használatos "lengyel" népnév).

A IX.-X. század elején a mai Lengyelország területén kisebb fejedelemségek alakultak ki, melyek közül a X. században kiemelkedtek a wiślanok, (Krakkó) és a polánok (Gniezno). A század végére ez utóbbiak egyesítették a lechita törzsek többségét. A legendás ősök után nevezték vezetőiket Piastoknak. Az államalapítás I. Mieszko és fia, Bolesław Chrobry ("Vitéz" Boleszláv) nevéhez fűződik. A források elsőként I. Mieszko (960-992) nevét említik, akinek sikerült a lengyel törzsek nagy részét egyesítenie. A Piast dinasztia megteremtője, felismerve, hogy létérdek a korabeli keresztény Európa politikai rendszerébe való beilleszkedés, 966-ban egész háza népével együtt felvette a kereszténységet, Poznańban missziós püspökséget alakított, majd 992-ben államát a Szentszék védelme alá helyezte. Ez a későbbiekben bizonyos védelmet jelentett a német hatalmi törekvésekkel szemben. Fia, Bolesław Chrobry ("Vitéz" Boleszláv - 992-1025) a királyi koronát is megszerezte (1025), 1000-ben a "római eszmét" képviselő II. Szilveszter pápa és III. Ottó császár támogatásával önálló lengyel egyháztartomány létesült Gnieznoval, mint érseki székhellyel. Alkalmul erre a mártírhalált halt Wojciech (Adalbert) püspök kanonizálása és temetése szolgált. A forrásokban "Polonia" néven szereplő, erős központi hatalommal rendelkező ország területét 250 ezer km2 -re, a lakosainak számát a történészek 1 millióra becsülik. Az országot Európa szerte Regnum Poloniae-ként emlegették.

A XIII. század végére megértek az újraegyesítés feltételei. Az egységes ország megteremtése elsősorban Władysław "Łokietek" ("Rőfnyi" Ulászló), majd fia, III. Kazimierz "Wielki"("Nagy" Kázmér) nevéhez fűződik. Fia, Kazimierz Wielki (III. "Nagy" Kázmér - 1333-1370) óvatos, kompromisszumkész politikájával eredményesen folytatta apja egyesítő, integrációs törekvéseit. 1365-ben jelenik meg először a dokumentumokban az uralkodó személyének és az államnak a különválasztását jelentő, az ország oszthatatlanságát célzó fogalom a "Corona Regni Poloniae".

A "Lengyel" családnév a néppel, nemzetiséggel, népcsoporttal való kapcsolatra utaló családnevek csoportjába tartozik. Ezek a nevek leginkább származási, etnikai, nyelvi, földrajzi kapcsolatra utalnak. A nép- és népcsoportnevekből alakult családneveket is idesorolják, ilyen például az Orosz, Magyar, Németh, Cseh, Török, Horváth, Oláh, Rácz név. A hellyel való kapcsolatra utaló nevek közé is besorolható a Lengyel családnév. A birtok-, lakó- vagy származási helyre utalhatnak ezek a nevek. Keletkezhettek táj- és megyenevekből, helységnevekből, víznevekből, valamint településrészek neveiből, mikrotoponímákból, földrajzi köznevekből is. Idesorolhatók a Parti, Vég, Városi, Váradi, Somogyi, Szalai, Szilágyi nevek. A többi népnévhez hasonlóan ezt sem csak azok kaphatták meg, akik a lengyel nép tagjai voltak, hanem olyanok is, akik tudtak lengyelül, vagy a ruhájuk, hajviseletük, szokásaik hasonlítottak a lengyelekéhez. Esetleg jártak Lengyelországban, vagy arról a vidékről származtak, ahol lengyelek is éltek.

A Fehér Sasok a Labdarúgópályán

A Lengyelországot és nemzeti válogatottját is szimbolizáló fehér sas megjelenése a Piast dinasztia idejére nyúlik vissza, és a "fehér sasokkal" jelző azóta is a lengyel labdarúgó-válogatott beceneve. Kevéssé ismert tény ugyanis, hogy Lengyelország első válogatott mérkőzésére éppen Budapesten került sor 99 évvel ezelőtt, 1921. december 18-án. A mérkőzés szokatlan módon mindkét válogatott számára sikert hozott, hiszen a kontinensen kiemelkedő csapatnak számító magyarok „csupán” 1:0-ra tudtak győzni az újonc lengyelek ellen. Magyarországnak ez már a 80. válogatott találkozója, az Európa-klasszis Schlosser Imrének pedig a 70. fellépése volt. Mitrovits Miklóstól tudjuk, hogy a lengyel kispadon az a Pozsonyi Imre ült, aki nemcsak a válogatott csapat, de az első lengyel bajnokcsapat edzője is volt (Cracovia, 1921). Ahogy a magyar csapatok, a magyar edzők ázsiója is magas volt Lengyelországban a XX. század során. Mitrovits kutatásai szerint a lengyel bajnokság történetében összesen 15 alkalommal fordult elő, hogy a bajnokcsapat kispadján magyar edző ült.

Legendás Játékosok és Sikergenerációk

Az elmúlt évtizedekben a lengyel válogatott számos kiemelkedő játékost adott a világfutballnak, akik a "fehér sasok" színeiben szereztek hírnevet, hozzájárulva a nemzeti csapat sikereihez.

Włodzimierz Lubański - A Rekorder Gólvadász

Talán az 1947-es születésű Włodzimierz Leonard Lubański a legkevésbé ismert név az ötösből, pedig a Górnik Zabrze, Lokeren, Valenciennes, Stade Quimpérois, Mechelen útvonalon profiskodó támadó 1963 és 1980 között 48 találattal szolgálta a nemzeti csapatot. Mindehhez alig 75 fellépés szükségeltetett. Nála többször senki sem köszöntött be a lengyelek közül az ellenfélnek a válogatottban, amelyben először 16 évesen és 188 naposan debütált. A nagyvilágnak az 1972-es olimpián mutatta meg magát, csapatkapitányként két gólt szerezve az aranyat termő tornán. Az 1974-es világbajnoki bronzérem megszerzéséből viszont kimaradt, lévén az angolok elleni selejtezőn olyan súlyosan megsérült, hogy másfél idényen keresztül csak lábadozhatott. Visszatérte után már csak ritkán idézte fénykorát, bár az 1978-as vébén részt vehetett a négyszeres lengyel (zsinórban!) és kétszeres Kupagyőztesek Európa-kupája aranycipős, odahaza kétszer az év játékosának megválasztott ék. Az UEFA szerint ő volt minden idők legjobb lengyel labdarúgója. A hétszeres lengyel bajnok és hatszoros kupagyőztes visszavonulása után segédedzőként tevékenykedett a Lokerennél - narancssárga foncsorú szemüvegben... A hat nyelven beszélő Lubański főállásban jelenleg játékos-ügynök és üzletember, korábban Jerzy Engel kapitány tanácsadója volt.

Grzegorz Lato - A Világbajnoki Gólkirály

Szerdán ünnepli 70. születésnapját Grzegorz Lato, az 1970-es évek lengyel aranygenerációjának kétszeres világbajnoki bronzérmes csatára, aki 1974-ben vb-gólkirály lett. Lenyűgöző pályafutásáról a Nemzeti Sport Online-on jelent meg részletekbe menő portré. A Pomerániai vajdaságban, az egykor német Malborkban, a Visztula-delta mellett született 1950. április 8-án, az észak-lengyel kisváros a mai napig őrzi azoknak az időknek az emlékét, amikor még Marienburgnak hívták. Ehhez képest Grzegorz Lato futballkarrierje már az ország déli részén, a szovjet határhoz közel eső kárpátaljai Mielecben bontakozott ki, ahová a rendszer egyik kirakatvállalatában, a WSK-Mielec repülőgépgyárban dolgozó szülei költöztek. Lato a helyi Stal Mielecben töltötte pályafutása javát, ami természetesen nem lett volna így, ha Lengyelország nem a szovjet blokk tagja, és legjobb labdarúgói karrierjük csúcsán külföldre igazolhatnak. El lehet képzelni, hogy 1974 nyarán milyen kérők álltak sorba a friss világbajnoki gólkirályért, akinek nyilván nem volt könnyű megemésztenie, hogy csak 30 évesen szerződhetett nyugat-európai bajnokságba - ekkor lett a belga Lokeren játékosa. A válogatottban kerek 100 (a FIFA szerint 95) alkalommal lépett pályára, és 45 gólt vágott. Fénykorában a nem éppen világverő Stal Mielecben rúgta a bőrt, 1966 és 1980 között. Klubnévsorából sejthetjük, főként válogatottbeli teljesítménye miatt lett kelet-európai futballikon: a villámgyors jobbszélső kiváló elkészítő munkával járult hozzá az 1972-es olimpiai aranyéremhez, majd két év múlva a világbajnokságon az első számú gólvágó, Lubanski távollétében alaposan belehúzott, és hét góllal aranycipős lett! Kezdésnek kettőt rúgott az argentinoknak, a haiti gárda sem úszta meg kevesebbel. Az olaszok megúszták, de a svédeknek és a jugoszlávoknak győztes gólt rúgott, majd a szövetségi németek ellen az elődöntőben eredménytelen maradt. Nem úgy a bronzmérkőzésen, ahol a brazilok elleni találkozó egyetlen találata az ő nevéhez fűződik. Négy év múlva már csak két gól volt lábaiban, 1982-ben pedig csupán egy, de ekkor újabb bronzérmet szerzett a „fehér sasokkal". Klubszinten két bajnoki arannyal, egyéniben két lengyel Aranycipővel és két Aranylabdával dicsekedhetett.

Kazimierz Deyna - A Karmester és Olimpia Bajnok

Minden idők legszínesebb egyéniségű lengyel futballistája 1947. október 23-án látott napvilágot Starogard Gdanskiban, és 1989-ben hunyt el San Diegóban. Az igen szegény, ámde népes családból származó Deyna első profiklubja az LKS Lódz volt, innen vonultatta be gyengéd erőszakkal a Legia Warszawa, ahol 1966 és 1978 között karmesterkedett. Világszínvonalon, hiszen közben a válogatottat a lengyel futball csúcsaira vezette, ezt ismerték el az újságírók az 1974-es bronzlabdával (Johann Cruyff és Franz Beckenbauer előzte meg csupán, de a Kicker szerint abban az évben senki sem volt jobb a lengyelnél). Az olimpiai bajnok és gólkirály, kétszeres vb-bronzos, sokoldalú középpályást is csak 30 fölött engedték külföldre, számára az érte 100 ezer fontot fizető Manchester City jutott osztályrészül, no és rengeteg kisebb-nagyobb sérülés. A válogatottban 97 fellépésén 41 gólt szerző Deyna, akit később megválasztottak minden idők legjobb lengyel labdarúgójának (ötször lett odahaza az év játékosa). Legendás 10-es mezét a Legiánál visszavonultatták. A lengyelül „Kaka" becenevű játékos az 1972-es olimpiai döntőben két gólt vágott a magyaroknak, legnagyobb sajnálatunkra. Fénykorában hívta a Real Madrid is, de nem engedte el őt a szövetség. Halála szimbolikus volt: a baleset pillanatában autója csomagtartója felnyílt, és labdák repültek ki belőle...

Zbigniew Boniek - Az „Esti Csillag”

Azon az ezredvégi szavazáson, amelyen a fiatal korában tragikus körülmények között elhunyt Kazimierz Deynát választották meg minden idők legjobb lengyel labdarúgójának, mai alanyunkat, Zbigniew Bonieket hozta ki ezüstérmesnek a nagyérdemű szavazó közönség. A Deyna után kilenc évvel, 1956-ban született Zbigniew Kazimierz Boniek egy világbajnokságon együtt futballozhatott „legyőzőjével", 1978-ban, majd az 1982-es, sőt az 1986-os tornán is láthatták őt (a szerencsésebbek). Boniek, a Zawisza Bydgoszcz neveltje a Widzew Lódzban lett profi labdarúgó, majd 1982-ben az akkoriban fénykorát élő, sikert sikerre halmozó Juventus vette meg, ahol a villámléptű és ördögösen cselező vörös hajú játékos méltó társa volt a középpályán Michel Platininek. „Zigi" 80-szor szerepelt a „fehér sasok" között, azaz a lengyel válogatottban, 24 gólt lőve. A torinói klubbal volt bajnok, nyert BEK-et és KEK-et is. Kétszer volt az Év futballistája Lengyelországban, az 1982-es vb álomcsapatába is bekerült, mint a torna bronzlabdása. A legendás Juve-elnök, az őt a Roma elől Lengyelországból mesés, 1.1 millió fontos ajánlattal elhappoló Gianni Agnelli nevezte el (szabad fordításban) „Esti csillagnak", mert az éjszakai találkozókon nagyságrendekkel jobban ment neki, mint a délutániakon. Torinóban egyébként olyan játékostársai voltak 1982 bronzlabdásának Platini mellett, mint Stefano Tacconi, Dino Zoff, Gaetano Scirea, Claudio Gentile, Antonio Cabrini, Marco Tardelli, Paolo Rossi vagy Roberto Bettega, Rómában pedig Carlo Ancelotti, Bruno Conti, Angelo Di Livio, Falcao, Giuseppe Giannini, Toninho Cerezo, Francesco Graziani, Klaus Berggreen vagy Roberto Pruzzo. A válogatottra sem lehetett panasza minőségügyben, hiszen ott példának okáért Jan Tomaszewski, Wladyslaw Zmuda, Waldemar Matysik, Andrzej Buncol, Grzegorz Lato, Wlodzimierz Smolarek, Andrzej Szarmach, Dariusz Dziekanowski vagy Jan Furtok terelte a labdát oldalán.

Michał Żewłakow - A Válogatott Rekorder

„Michał Żewłakow, a megbízható balhátvéd harmadik nagy tornájára készülhet 2008-ban, de legnagyobb sajnálatára ezúttal már ikertestvére, Marcin nélkül, ugyanis a csatár utoljára 2003-ban szerepelt a válogatottban” - harangoztuk be a védőt a korabeli Eb-adatbankban. Az ikertestvérpár, Marcin és Michał természetesen úgy hasonlít egymásra, mint két tojás, és mindketten nagyon korán jó barátságba kerültek a futball-labdával, több kisebb varsói klubban is együtt rúgták a bőrt, majd a Polonia Warszawa színeiben mutatkozhattak a profik között. Michał 1999 júniusában a felnőtt válogatottban is bemutatkozott, és nem sokkal előtte testvérével együtt a belga Beverenhez került kölcsönbe. A jól sikerült szezon végén az Excelsior Mouscron szerződtette le őket félmillió euróért. Hősünk a 2002-es világbajnokság selejtezői közül mind a tízet végigjátszotta, egyedüliként a válogatottból. A hátvéd szerepeltetése mellett az szólt, hogy nemcsak a védekezésre koncentrált, de a középpályára is bátran lépett fel, sőt, néha még messzebb merészkedett, több gólpasszt is jegyzett. Bombaerős szabadrúgásaival és pontos tizenegyeseivel sem lopta be magát az ellenfelek kapusainak szívébe. Időközben testvére, a középcsatár Marcin is stabil válogatottá nőtte ki magát, 2000 februárjában a franciák elleni mérkőzésen az ikerpár (elsőként a lengyelek közül) egyszerre lépett pályára, a vb-keretbe is bekerültek mind a ketten - na ja, a szövetségi kapitány az a Jerzy Engel volt, aki felfedezte őket annak idején a Poloniában! A bekk a dél-koreaiak és a portugálok ellen léphetett pályára a nagy tornán, először hatos, azután ötös osztályzatot kiérdemelve. Ebben az évben szerepelt utoljára a nemzeti 11-ben is, ahol összesen 102-szer lépett pályára - ezzel Deynát és Latót megelőzve nemzeti rekorder!

A Magyar-Lengyel Párharcok Hosszú Története

Nikolics nyilatkozata a Lengyel-magyar sportpárbajok múltidézőjének is kiváló lenne. Mitrovits Miklós történész, polonista Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban című könyve ugyanis éppen a fenti alcímmel jelent meg 2018-ban, egy évvel azután, hogy Nikolics búcsút intett Lengyelországnak. A kötetben, amely online is szabadon elérhető, több érdekességet is találunk a jövő évi selejtezős összecsapások kapcsán. Többek között azt, hogy a történelmi párharc centenáriuma 2021-ban esedékes, így a válogatottak selejtezős összecsapásai a 100 éves évforduló ünneplésére is apropót kínálnak. A két válogatott sorsfordító találkozója végül az 1972-es müncheni olimpiai döntőben jött el, ahol a tanítvány legyőzte egykori mesterét. Pedig a magyar futball legendáriuma úgy tartja, a mérkőzés bemelegítése során a lengyelek még baráti döntetlent ajánlottak a magyaroknak - a szabályok értelmében így mindkét válogatott aranyérmesnek mondhatta volna magát - ám a fair play szellemében, vagy talán inkább a túlzott magabiztosság okán a magyarok mit sem törődtek az ajánlattal. A sztori vége ismert: Lengyelország történetének legnagyobb labdarúgó-sikerét könyvelte el. Fordult a kocka. Az összesített statisztikák szerint még mindig 20 magyar és csupán 8 lengyel győzelmet mutató örökmérleg ezt követően Lengyelország javára kezdett billenni. Utolsó 5 tétmeccsünkből egy döntetlen mellett hármat ők nyertek, a mi „térfelünkön” csupán a Détári-vezette diadal árválkodik. A magyar válogatott javarészt barátságos találkozókon tudta meglepni az időközben a világfutball elitjéhez felzárkózó - két világbajnoki bronzérmet is nyerő - lengyel csapatot, amelyben olyan klasszisok tűntek fel az olimpiai döntő óta, mint a már említett Kazimierz Deyna, Włodzimierz Lubański, Grzegorz Lato, Zbigniew Boniek, Euzebiusz „Ebi” Smolarek vagy éppen a válogatott csúcstartója, Robert Lewandowski. A barátságos mérkőzések pozitív statisztikáiból messzemenő következtetéseket nem szabad levonni, de a magyar válogatott szurkolói egy dologban bízhatnak: ez a párharc minden körülmények között barátságos, így reméljük, van esélyünk meglepetést szerezni.

„Fantasztikus stadionban fogunk játszani, ha visszatérhetnek a szurkolók, ott is telt ház lesz, hiszen Lengyelországnak fantasztikus szurkolói vannak… Ők is kíváncsiak, Izland után adtam egy lengyel interjút, és akkor azt mondták, nagyon jó látni, milyen ütemben fejlődik a magyar foci.” - nyilatkozta Nikolics Nemanja. A válogatott csatára fogadkozik, hogy a piros-fehéreknek nemcsak Anglia, hanem Magyarország is valódi konkurenciát jelent majd a csoportban. Ami biztos, az elmúlt évtizedek statisztikái alapján nem mi számítunk a párharc esélyesének: a mérleg nyelve a közelmúlt összecsapásain Lengyelország felé billent. „Emlékezetes meccs lesz [ez] most már biztosan, és nemcsak a gólok miatt, hanem ahogy változik itt az eredmény. És hát nem akármilyen gólokat láttunk, na ez a másik.” - hangzott a legendás Knézy Jenő kommentálása az egykori Népstadionban. (Érdekesség, hogy a 2003-ban elhunyt sportriporternek az utolsó válogatott közvetítése is Lengyelországhoz fűződik.) Nehéz ehhez bármit hozzátenni, hiszen az utóbbi évtizedek legemlékezetesebb lengyel-magyar válogatott összecsapása összesen 8 gólt hozott - ahogy mondani szokás, nem egyenlő, hanem testvéries elosztásban (5:3).

tags: #lengyel #futball #valogatott #logo

Népszerű bejegyzések:

• a komlói sál jelentősége
• Interjú Pintér Csabával a VAR-szobáról
• A magyar sporttörténelem focistája
• Android beállítások az MTK Mérnöki Módban
• "Mi lett hova?" Varró Dániel