A Levente Mozgalom Története és Sporttevékenysége a Horthy-Korszakban
Vagy fél évszázada immár, hogy kamaszkoromban Óbecsén megkérdeztem apámat: kik voltak a leventék? A leventék…? Döbbenet ült az arcán, látszott, valami mélyen megérintette őt, és én ma is őrzöm szótlansága emlékét. Most is előttem van az apám arcán látott döbbenet, ahogy a kezembe vettem Šooš Peter A leventemozgalom a Muravidéken című, 2023-ban Lendván megjelent könyvét. Az ifjú történész mesterszakos szakdolgozatában a második világháború idején az anyaországhoz visszacsatolt délvidéki területek elhallgatott, rejtegetett vagy titokként őrzött történetének egy részletét kiváló történelmi ráérzéssel dolgozta fel.
A Levente mozgalom a katonai előképzés legfontosabb szervezetei közé tartozott Magyarországon az 1920-as évek elejétől a második világháború végéig. Az intézmény a Horthy-korszak jellegzetes ifjúságnevelő intézménye volt, állami irányítás alatt működött. Politikai konszolidáció részeként is tekinthetünk rá, mert az ország vezetésének ideológiáit közvetítette a népes tagság felé.
Az Előzmények és a Trianoni Kényszerpálya
Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés minden szempontból kényszerpályára állította Magyarországot. Az egyezmény katonai előírásai maximalizálták a hadsereg létszámát, a tisztikar állományát, és megtiltották az általános hadkötelezettséget. A kezdetektől fogva revízióra készülő magyar politikai és katonai vezetést e rendelkezések fájdalmasan érintették. Jogosan merült fel a kérdés, mi legyen a tulajdonképpen feleslegessé váló, ezáltal leszerelésre kerülő tisztekkel, és hogyan tartsák szinten a magyar hadsereget, hogyan biztosítsanak számára megfelelően kiképzett utánpótlást, hiszen számoltak azzal, hogy az elvesztett területek visszaszerzésére idővel majd katonai úton nyílhat lehetőség.
Ezenkívül tisztában voltak azzal, hogy az ország körül formálódó ellenséges kisantant gyűrű miatt is szükség van a magyar katonaság megerősítésére. Végül fontos tényező volt számukra az is, hogy a nemzeti gondolkodásban jelentős helyet foglaltak el a magyar katonai múlt, mentalitás és az egykori sikerek romantikus emlékei. Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés a területvesztések mellett azt is magába foglalta, hogy Magyarországon meg kellett szüntetni az általános hadkötelezettséget, csak önkéntes, maximum 35 ezer fős haderő lehetett az országban. A szerződés továbbá megtiltotta a vezérkar felállítását, hadsereg és hadtest szintek megszervezését. A trianoni békeszerződésre - mely az országot katonailag is korlátozta - egyfajta válasz volt az intézmény felállítása.
A Levente Mozgalom Megalakulása és Céljai
A leventeintézmény 1921 decemberében jött létre az LIII. törvénycikkel, melyet testnevelési törvénynek hívnak. Az 1921. évi LIII. Testnevelési törvény az állam feladatává tette a 12-21 éves fiatalok iskolán kívüli testi nevelését, ami lehetőséget ad a katonai felkészítésre is, kiegészítve azt az erkölcsi és vallási neveléssel. Az intézmény célja - indulásakor - a magyar fiatalság testi, valláserkölcsi és hazafias nemzeti nevelése volt. Az állam az említett törvényben saját feladatai közé emelte a testnevelés ügyét: a közoktatásban megnövelte a testnevelés órák számát, illetve az iskolát elhagyó fiúkat 21 éves korukig kötelezte a lakóhelyük szerinti leventeegyesületekben a rendszeres testedzésre. Konkrétan ez a kötelesség heti egy alkalommal megtartott két órás gyakorlati és elméleti képzéseken való részvételt jelentett. Ez a nyári hónapokban két-három hetes egybefüggő táborral egészült ki.
Horthy Miklós kormányzó a következőképp indokolta létrehozását: „Hazánk súlyos helyzetéből folyó anyagi bajaink és az elharapódzott tömegbetegségek a nemzet testi egészségét is megtámadták. A magyar jövőnek tartozunk azzal, hogy minden erőnk megfeszítésével kiemelkedjünk ebből az állapotból és testileg is épebb és erősebb nemzedéket neveljünk.” Klebelsberg Kuno vallás és közoktatásügyi miniszterhez (1922-1931) kötődő ún. „kultúrfölény” koncepciójába is illeszkedett a szervezet megalapítása. Ilyen módon az állam a leventeintézmény révén el tudott érni olyan fiatalokat is, akik kiléptek az oktatási rendszerből. A szervezet létrehozásában a hadseregen túl az egyházak, sportegyesületek és szövetségek is profitáltak. A leventék közé azok a 12-21 év közötti fiúk kerültek, akik kimaradtak az iskolából. A Honvédelmi Minisztérium irányításával a katonai előképzést szolgálta. A leventemozgalom irányítása a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium és a Honvédelmi Minisztérium hatáskörébe tartozott.
Szervezeti Felépítés és Irányítás
A leventeintézmény kettős irányítás alatt működött. A leventemozgalom kettős irányítás alatt működött: nyíltan a kultúrminisztérium alá rendelt Országos Testnevelési Tanács irányította, a rejtett katonai szervezetet pedig a tanács tábornoki rangú társelnöke vezette. A Honvédelmi Minisztérium VIII. Csoportját „a testnevelési és sport vonatkozású ügyek intézésére” állították fel. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak alárendelt Országos Testnevelési Tanács III. szakbizottsága végezte a leventeintézmény ügyeit, beleértve a leventeoktatók képzését, az adminisztrációt, oktatási segédletek kidolgozását, és tartotta a kapcsolatot a leventeegyesületekkel, akik helyi szinten a képzést végezték. Az Országos Testnevelési Tanács további bizottságai feleltek azért, hogy a testnevelési törvényhez kapcsolódó projektet megvalósítsák.
Erre pénzügyi alapot az Országos Testnevelési Alap nyújtott, melynek legfőbb bevétele a sportfogadásra (például a korban népszerű lóverseny) kivetett illetékből származott. Így épültek országszerte sportpályák, uszodák és leventeotthonok is. A leventeoktatók tényleges tisztek voltak, akik a katonaságnál megszokott engedelmességet és fegyelmet vártak el, és fizikai megpróbáltatásoknak is kitették a fiatalokat. A kiképzés évi 10 hónapon át, legalább heti négy órai foglalkozást jelentett.
Korcsoportok és Levente Törvények
Az intézmény korcsoportos bontása a következőképpen alakult, képzési anyagaik egymásra épültek:
| Levente Korcsoport | Életkor |
|---|---|
| I. korcsoport | 12-14 év |
| II. korcsoport | 15-17 év |
| III. korcsoport | 17-21 év |
A leventék erkölcsi iránymutatását a cserkészektől adaptált törvények rendszere adta. Šooš Peter a korabeli dokumentumok alapján megállapította: a leventék életét hét törvény határozta meg:
- A vallásosság és a hazaszeretet törvénye
- A fegyelem törvénye
- A kötelesség törvénye
- Az igazmondás törvénye
- A lovagiasság törvénye
- A hűség törvénye
- A becsület törvénye
Képzések, Programok és Sporttevékenységek
A programok egy része helyben, heti rendszerességgel - elsősorban vasárnap - megtartott pár órás foglalkozások voltak. Ezekre rendszerint a településen megtalálható sportlétesítményen került sor. Ahol ilyen komplexum nem állt rendelkezésre - a költségvetésből támogatva, az Országos Testnevelési Alapon keresztül - építkezésre került sor. A képzés másik részét a hosszabb idejű gyakorlatok adták, mint a terepfutás, túra, céllövészet, atlétika, labdarúgás és egyéb sportalkalmak. Továbbá nyári táborokat is tartottak.
Fokozatosan helyi, regionális és országos versenyek indultak el, ahol a különböző sportmérkőzéseken az ország fiataljai versenyezhettek egymással. Sport és kulturális versenyeket, lőgyakorlatokat, kirándulásokat rendeztek. A leventéknek jelentős szerep jutott a közösség közéletében. Alkalmakkor zárt, katonás rendben vonultak fel. Gyakran rendeztek állami ünnepségek keretein belül olyan programokat, ahol a leventeegyesületek tornagyakorlatokat mutattak be, vagy vonultak fel, mindig egyenruhát viselve. Az intézmény tagságának egyenruhában kellett megjelennie a képzéseken. Az uniformison jelezték az illető korcsoportját, letett próbáinak szintjét. Az egyenruha része volt a jellegzetes sapka is.
Kapcsolat a Cserkészmozgalommal
A Levente képzésének kialakításakor például az országban működő Magyar Cserkészszövetségtől praktikus módszereket, gyakorlatokat vettek át. A Magyar Cserkészszövetségnek nem csak a pedagógiai program kapcsán volt speciális kapcsolata a leventeintézménnyel. A cserkészek elsősorban az iskolai fiatalság körében volt elterjedt, akik a testnevelési kötelezettségüket az iskolai tanórák keretein belül teljesítették. Azonban miután egy cserkész érettségit szerzett 18 évesen - vagy befejezte tanulmányait -, rendszerint még leventekötelesnek számított. 1924-1939 között azoknak az ilyen cserkészeknek lehetőségük volt teljesíteni levente képzésüket a cserkészcsapatukon belül, amennyiben csapatuk rendelkezett ún. „levente kerettel”. Ezeket a speciális esetben lévő fiatalokat hívták cserkészleventéknek és leventecserkészeknek. A két intézmény kapcsolata többnyire zökkenőmentes volt.
Népművelés és Kommunikáció
Elsősorban falukban, a népművelés megvalósulásának egyik színtere volt a leventeképzés. Az írni-olvasni nem tudó fiatalokat több helyen felzárkóztató képzéseken vettek részt, ezáltal csökkentve az analfabetizmus arányának mértékét az országban. A szervezethez köthető számos periodika megjelentetése, melyek közül a Szebb Jövőt! és a Levente mondható a legjelentősebbnek országos lefedettségük okán. A saját szerkesztésű folyóirataikban leventeoktatóknak és leventeköteles fiataloknak érdekes és széleskörű tartalmakat közvetítettek. Az oktatók számára nevelési segédleteket, iránymutatásokat és véleménycikkeket közöltek, míg a leventék többek között például folytatásos regényeket érhettek el itt. Ezek a lapok eljutottak az országszerte működő leventeegyesületekhez, melyek helyi szinten koordinálták a nevelési-képzési munkát. Egy településen több egyesület is létrejöhetett. Számos példa volt arra, hogy vállalatok és gyárak is alapítottak leventeegyesületet, hogy a leventeköteles alkalmazottaik képzéseit össze tudják egyeztetni a munkaidővel.
A Levente Mozgalom a Visszacsatolt Délvidéken
Šooš Peter könyvének bevezetőjében kellő részletességgel elmondta, hogy a délvidéki területek elcsatolását követően, az 1920-as években a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban a Sokol és az Orel tornaegyletekben zajlott az ifjúság testi nevelése, de a tornaegyletek az ideológiai „átnevelést” is elvégezték, formálói és terjesztői voltak a szláv eszmeiségnek. „A Sokol a magyar többségű Lendva vidéken különösen erős tevékenységet folytatott annak érdekében is, hogy a magyar nemzeti értékek a háttérbe szoruljanak” - fogalmazott könyvében Šooš Peter. Az Orel katolikus tornaegyletként működött, 1929-ben a királyi diktatúra azonban betiltotta.
A Délvidék visszatérésekor a Bácska, a baranyai háromszög, a Muraköz és a Muravidék Magyarországhoz történt visszacsatolása után 11.000 négyzetkilométerrel, 1.300.000 lakossal gyarapodott az ország. A délvidéki leventék története néhány hónappal a visszacsatolás után, 1941. augusztus 16-án kezdődött, ekkor kezdték meg működésüket az új parancsnokságok. Az iskolákba visszatért a magyar anyanyelvű oktatás, és a vidéken újra megjelenhetett a magyar sajtó is. A visszatért Muravidék első leventeegyesülete 1942. január 7-én Muraszombatban alakult meg, hároméves tevékenységének részletes leírása a Muraszombat és Vidéke korabeli beszámolóiban olvasható. Néhány nappal később, 1942. február elején megalakult az Alsólendvai Levente is. Az egyesületekbe kötelezően beléptették a 12 és 21 év közötti fiúkat, a 19-21 évesek korcsoportja katonai szolgálatra is köteles volt.
A III. levente hadtesthez Muraszombat és Alsólendva körzettel a Muravidék tartozott, a IV. hadtest a baranyai Dárda területén működött, míg az V. levente hadtesthez a bácskai városok - Topolya, Újvidék, Zenta, Magyarkanizsa, Szabadka stb. - tartoztak.
Leventék a Második Világháborúban
A leventék létszáma fokozatosan nőtt, 1939-ben kiterjesztették a leventekötelezettséget az iskolás fiúk számára is. Így a tagsága 1943-ban elérte az 1.300.000 főt is. Kötelező jellege miatt az ország legnagyobb ifjúságnevelő szervezetévé vált. A második világháború éveiben - az ország 1938 és 1941 közötti területi gyarapodása során - több mint egymillió magyar fiatal volt tagja. A leventeintézmény militarizálását a honvédelmi törvény 1939. évi II. törvénycikke tette lehetővé. Az 1939-ben megjelent honvédelmi törvényben a leventekötelesség már nem mint testnevelési, hanem mint honvédelmi kötelesség volt meghatározva. A katonai előképzés 1941 nyarán nyerte el végleges szervezetét, amikor a kormányzó 1941. július 18-án rendeletileg, „Legfelsőbb Elhatározás” útján „az ifjúság katonás szellemű neveléséről és a testnevelés erőteljesebb végrehajtásáról” címmel szabályozta a kérdést. A nemzetközi események és ifjúságnevelési trendek következtében azonban lényegesen felerősödött a katonai befolyás és a honvédelmi érdekek érvényesítése az intézményen belül, így a második világháború alatt a leventeképzés központjába ténylegesen a katonai előnevelés került.
1941-től kezdve a leventékhez a lányok is csatlakozhattak. A leányok bevonására a levente intézmény tevékenységeibe azért ekkor történhetett, mert eddigre Magyarország háborús állapotban állt. A hátországban szükség volt bevonható munkaerőre. Ennek érdekében a lányok, ahol erre lehetőség volt, helyettesítették a kieső munkaerőt. „A leánylevente-intézmény elsősorban az öntudatos magyarrá nevelést tartja feladatának. Nem lehet addig egységes, a haza valamennyi fiát és leányát egyaránt eltöltő közszellemet kialakítani, amíg a nemzet ifjúságának leány tagjai nem helyezkednek bele a hősi életszemléletbe.” Tehát a fiú lakosságtól eltérően a lányok önkéntesen léphettek be a leánylevente szervezetbe.
Magyarországon 1944. október 15-én kezdődött a Nyilaskeresztes Párt uralma, és ez döntő fordulatot hozott a leventemozgalom tagjainak életében is: a nyilasok kényszermunkára és a háború lövészárkaiba hurcolták a fiatalokat. Alsólendván is megkezdődött a leventék hadseregbe történő bevonultatása. Varga Sándor, egykori göntérházi levente visszaemlékezése szerint kiképzésük Körmenden a kaszárnyában történt. Hancs Ferenc, Hosszufaluhegy szülöttje még emlékezett rá: december közepén a németekkel együtt lövészárkok ásására kötelezték őket. Bíró József - aki ugyancsak megélte a második világháború borzalmait - a Varga Sándor birtokában lévő naplójába följegyezte, közülük 37-et Berlinbe vittek. „Nagyapám, Soóš Vilmos feljegyzései írásos bizonyítékai annak, hogy őt és társait leventeként elhurcolták a háborúba.” A második világháború végén a nyilasok a szovjetek elleni harcokban számos leventét és levente korú fiatalt akartak bevetni. A fiatal, gyakran 18 év alatti leventeköteles fiúk egy részét bevonták a katonai hadműveletekbe - például Budapest védelmének ellátásába - akik közül sokan életüket vesztették vagy fogságba estek. A háborús tevékenységbe bevont leventekötelesek létszáma pontosan nem ismert. Hozzá kell tenni, hogy sok korábbi levente tag kötelezettségnek és nem önkéntességnek érezte a mozgalmat, ezért nem volt túl népszerű, és később a fronton történő tevékenységük révén kényszerű szolgálatot láttak el, sokan meghaltak a csatatereken vagy hadifogságba estek és soha nem tértek már haza! Közülük többen nem tértek már haza.
Fel a fejjel Teljes film
Megítélés és Kritikák
A leventemozgalom megítélése már a Horthy-korszakban is megosztó volt. A testnevelési törvény elfogadásának országgyűlési vitájában a támogató hozzászólások mellett megjelentek ellenvélemények is. A törvény elfogadásától kezdve a különböző ellenzéki pártok képviselői nemzetgyűlési felszólalásaikban más-más szempontból bírálták a szervezet működését, például a leventeoktatók viselkedése és alulképzettsége kapcsán, vagy a leventeképzési alkalmak időpontjainak kérdésében. Ezzel párhuzamosan a sajtóban is megjelentek ellenvélemények, kritikák.
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt a városi, gyári leventeköteles munkásfiatalság érdekében érvelt amellett, hogy oldják meg a leventeképzéseket úgy, hogy ne akadályozza a munkavégzést. Másrészről sürgették, hogy a munkásfiatalságot valóban érintő problémák (például alkoholizmus) leküzdésében is vállaljon szerepet a leventeképzés. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt arra hívta fel a figyelmet, hogy a leventeintézmény leginkább nyáron veszi igénybe a fiatalok idejét, míg télen legkevésbé. Így a parasztság gyermekeit pont akkor vonják el a munkától, amikor a legnagyobb szükség van rájuk a földeken, míg télen, mikor lenne idejük, akkor alig foglalkoznak velük. Érdekes kérdés a leventeköteles fiatalok viszonya az intézményhez. Sokan nem szívesen szánták érthető módon - akár munka melletti - szabadidejüket a kötelező képzéseken való megjelenésre. Aki azonban távol maradt, az fenyítésre, büntetésre és bírságra számíthatott.
A gyakorlatokon való részvételt a hatóságok a szülőkön kérték számon, és ha esetleg elmaradás volt, akkor pénzbüntetést róttak ki rájuk, vagy elzárták őket. A testnevelési törvényben nem volt részletezve az, hogy mekkora mértékű bírságra kötelezhető az a leventeköteles, aki elmulaszt egy képzési alkalmat. A tárgyban 1924 januárjában megjelent végrehajtási utasítás rendelkezett, mely szerint 300-100000 Korona közötti pénzbírság volt kiszabható ilyen esetben, melyet a városi tanács, illetve a járási főszolgabíró állapíthatott meg. Kezdetben egyes településeken egyáltalán nem jelentek meg képzési alkalmakon a paraszti réteg fiataljai, melynek következtében óriási bírságok is születtek. Ennek hátterében az állt, hogy a földművelési munkálatoknál minden kézre szükség volt. Bírságok kiszabása és büntetőeljárások azonban az egész szervezet létezése alatt jelen voltak.
A leventesors emlékeit az 1929. december 18-án Dobronakon született Göncz János, az 1927-ben Hosszúfaluban született Göncz Mihály, és az 1926-ban Hosszúfaluhegyen született Hancs Ferenc is felidézte. Ezek alapján elmondható, hogy a szervezet megítélése már a kortársak körében sem volt egységes. A leventemozgalmak a Horthy-rendszer ifjúságnevelő intézménye volt, amelynek célja volt az ifjúság nevelése katonai, vallási és nemzeti tartalmak terén. A későbbiekben aztán egyre inkább hangsúlyosabbá vált a katonai nevelés a háború közeledtével. A Kádár-korszak alatt született történeti munkák a levente bemutatásakor hangsúlyozzák az intézmény katonai meghatározottságát, illetve irányítását. A ’20-as években és a ’30-as évek legelején azonban a testi, az erkölcsi és a nemzeti hazafias nevelési profil teljesedett ki. Ez nem jelenti azt, hogy ez idő alatt ne lett volna része a leventeképzésnek például a céllövészet vagy az alaki ismeretek és az ideológiai nevelés.
A Mozgalom Feloszlatása
Az intézményt a második világháború lezárásával megszüntették, nem hívták újra életre.
tags: #levente #mozgalom #kosarlabda
