A Liverpool FC európai dicsősége: A Bajnokok Ligája és BEK története

Az idén 131 esztendős Liverpool FC-ben ismét szerepel egy magyar játékos, Szoboszlai Dominik. Ahhoz, hogy ő már egy legendás egyesülethez kerülhessen, a Mersey-parti klubnak jó egy évszázad alatt meg kellett járnia a mennyet és a poklot is. A Liverpool FC történetét feldolgozó sorozatunk harmadik részében a sikerekben szinte lubickoló egyesület legemlékezetesebb diadalait vesszük sorra, különös tekintettel az európai kupasorozatokra.

Bill Shankly, a klub legendás edzője egyszer azt találta mondani: „A Liverpool Football Club azért létezik, hogy trófeákat nyerjen.” És valóban, a Liverpool nemcsak Anglia, de a világ egyik legsikeresebb egyesülete, gyakorlatilag minden megnyerhető trófeát megnyert - a nagy nemzetközi kupák közül csak a már megszűnt Kupagyőzteseak Európa-kupájáé hiányzik az Anfield vitrinjéből, valamint az újonnan életre ahívott Európa-konferencialiga (bár utóbbira aligha mondható, hogy valóban hiányzik). A korábbi Interkontinentális Kupát sem hódította el a csapat, de a jogutódnak tekinthető klubvilágbajnokságot igen, szóval ez is kipipálható.

A felnőttcsapat összesen 66 nagy címet szerzett, s ha hozzávesszük a négy másodosztályú bajnoki elsőséget, az először és utoljára az 1985-1986-os idényben a nemzetközi porondra kijutó angol csapatoknak kiírt Football League Super Cupon elért diadalt, a Lancashire Liga-győzelmet 1893-ból, valamint az 1906-os Sheriff of London Charity Shield-győzelmet, akkor 73 trófeát számlálhatunk. Ebből a halmazból kiemelten foglalkozunk a klub Bajnokok Ligája és BEK történetével.

A Bajnokok Ligája és a BEK kialakulása és fejlődése

A Bajnokok Ligája elődje, a bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) 1955-ben indult világhódító útjára. Azóta rendezi meg rendszeresen az UEFA évről évre az európai elit klubcsapatok tornáját, amely során minden évben eldől, melyik csapat a legjobb a legjobbak között. A megtiszteltetésen kívül a győzelem nem kevés pénzjutalommal is jár. A torna az 1992/93-as szezonban vette fel a Bajnokok Ligája nevet, és ezzel együtt a rendszer is átalakult. Az UEFA bevezette a korábban csak világversenyeken használt csoportküzdelmeket, amivel izgalmasabbá, nem utolsó sorban pedig még nagyobb üzletté tette az addig egyenes kieséssel működő legnagyobb európai kupasorozatot.

Kezdetben egy selejtező, valamint két egyenes kieséses kört követően két négyes csoportban folytak a küzdelmek, melyek első két helyezettje vívta ki a jogot a döntőbe jutásra. A Bajnokok Ligája minden évben selejtezőkörökkel kezdődik, melyekből összesen négy kört rendeznek (bár a negyediket hivatalosan play-offnak, „rájátszásnak” hívják). A klubcsapatok attól függően kerülnek be a selejtezőkörök valamelyikébe, hogy az UEFA-együttható alapján az adott ország bajnoksága hányadik helyen áll (megj.: az együttható az ország klubcsapatainak sikereitől függ). A 2009/2010-es kiírásban Michel Platini UEFA-elnök javaslatára a selejtezőkben elkülönítették a „bajnokok ágát” és a „nem bajnokok ágát”, ezzel törekedve a kisebb országok esélyeinek növelésére.

A selejtezőkből 10 csapat (5 bajnok és 5 nem bajnok) kvalifikálhatja magát a csoportkörbe, ahova további 22 csapat az előző évi bajnokságban elfoglalt helyezésétől függően automatikusan bekerült. A csoportkörben nyolc négy csapatból álló csoportra osztják fel a résztvevőket. Feltétel, hogy az első négy csoportba (ún. piros csoportok) valamint az utolsó négy csoportba (ún. kék csoportok) egy adott országból (négy klub esetén) bejutott csapatok számának aránya 2:2 (vagy három csapat esetén 2:1) kell, hogy legyen. Ezt a feltételt a TV-közvetítések miatt rendelte el az UEFA. A csoportkörök során hat fordulót rendeznek, melyek alatt egy csoporton belül mindegyik csapat kétszer játszik mindegyikkel, egyszer otthon egyszer pedig idegenben.

A csoportok első két helyezettje jut tovább a legjobb 16 közé, vagyis a nyolcaddöntőben, a csoportharmadikok pedig az Európa-ligában folytathatják. A nyolcaddöntőben feltétel, hogy egy országból két csapat nem találkozhat egymással, valamint a csapatok nem kaphatnak olyan ellenfelet, amely a saját csoportjában vele megegyező pozícióban végzett (tehát első elsőt, második másodikat), továbbá az azonos csoportból továbbjutókat sem sorsolhatják össze. (megj.: A negyeddöntőben, és utána már nem érvényesek ezek a szabályok.) A legjobb 16 között minden csapat két mérkőzést játszik (egy ellenféllel). A két találkozó góljai összeadódnak és az a csapat jut tovább a negyeddöntőbe, amelyik több találatot szerzett. Ha két klub egyenlő gólaránnyal áll a két lejátszott mérkőzés után, akkor az idegenben lőtt (több) gól szabályát alkalmazzák. Viszont ha ez sem dönt, akkor hosszabbítással folytatódik a játék, legvégső esetben pedig 11-esekkel dől el. A döntő már csak egy mérkőzésből áll, melyet a szezon elején már előre kiírt stadionban játszanak le.

A Liverpool korai európai uralma: A BEK-győzelmek korszaka

John Houlding politikus és üzletember nagy szerepet játszott a Liverpool FC megszületésében. 1892-ben, az akkor még az Anfieldon játszó Everton a bérleti díj miatt kialakult vita után elhagyta a stadiont, ekkor Houlding otthagyta a "Kékek"-et és néhány szurkolóval és játékossal elhatározta, hogy egy új csapatot állítanak fel. 1892. március 15-én, az Anfield Road 73. szám alatt megalakult a Liverpool Football Club.

1959. december 1-je a Liverpool történelemkönyvébe késobb piros betus ünnepként került be. Ezen a napon jelentette be ugyanis a klub, hogy Phil Taylor utódjaként Bill Shankly, a Huddersfield Town menedzsere veszi át a csapat irányítását. Vezetése alatt átszervezték a csapatot, és néhány év múlva felkerültek az elso osztályba. Késobb több bajnoki címet is szereztek, s közben elnyerték az FA-kupát és az UEFA-kupát is.

Az 1965-ös FA-kupa győzelem a klub történetének egyik legszebb napja volt, de az 1977-ben elnyert BEK-serleg a Liverpool történetének egy másik örömittas estéjét eredményezte. Az egy évvel későbbi bravúros címvédés után, 3, majd 6 évvel később is megnyerték a kupát. A Liverpool FC legendás menedzserei, mint Bill Shankly és Bob Paisley vezetésével a klub a 70-es és 80-as években az európai futball élvonalába került.

Azonban az 1985-ös Heysel-tragédia és az azt követő eltiltás súlyos csapást mért a klub európai szereplésére. "A Heysel-tragédia utáni eltiltás kábé azt jelentette, hogy a Liverpool egyszerre volt bűnös és mártír is a szememben, ami csak növelte a vonzerejét." - olvashatjuk a klubról. A szurkolók már nagyon várták, hogy az eltiltás lejárta után végre visszakapaszkodjon a kontinens legjobbjai közé.

Visszatérés a csúcsra: A 2000-es évek nemzetközi sikerei

A nemzetközi porondon is a legjobbak közé számított már a Liverpool, amikor a világ ráfordult a harmadik évezredre, jóllehet, 1984 óta egyetlen európai trófeát sem nyert. A szurkolók már nagyon várták, hogy az 1985-ös Heysel-tragédia és az azt követő eltiltás lejárta után végre visszakapaszkodjon a kontinens legjobbjai közé, ami 2001-ben talán minden idők legizgalmasabb európai kupadöntőjén jött össze.

A 2001-es UEFA Kupa győzelem: Egy drámai finálé

A Liverpool Football Club történetének legsikeresebb éve minden bizonnyal a 2001-es év volt. A Pool az összes kupasorozatot megnyerte, amiben abban az évadban elindult. Elhódították az FA-kupát, a Ligakupát és az Alavés 5-4-es legyőzésével az UEFA-kupát is. Számunkra az utóbbi meccs talán a leglátványosabb és legszórakoztatóbb döntő, amit valaha láttunk. Meglehet, a dortmundi Westfalenstadionban megrendezett UEFA-kupa-fináléban a világ nagy része inkább a spanyol kiscsapatért, az Alavésért szorított. Az első félidő alapján úgy tűnt, hogy simán nyer a Liverpool, amely 3-1-es előnnyel fordult, csakhogy a második félidő elején öt perc alatt egyenlített az Alavés, sőt még Robbie Fowler 72. percben esett találatára is volt válasza Jordi Cruyff révén két perccel a rendes játékidő lejárta előtt. Amikor már csak négy perc volt hátra a hosszabbításból - amelyben két spanyolt is kiállított a játékvezető -, Geli öngólja azt jelentette, hogy a Liverpoolé lett a trófea, akkoriban ugyanis az aranygólszabály volt érvényben. 2001: az Alavés elleni UEFA-kupa-finálé minden idők egyik legizgalmasabbjaként vonult be a sportág történetébe.

Az isztambuli csoda: 2005-ös Bajnokok Ligája győzelem

Ötödik győzelmük már a Bajnokok Ligája elnevezésű sorozatban jött össze a híres 2005-ös döntőben. 2005: a legemlékezetesebb Bajnokok Ligája-döntőt követően az egész város ünnepelt. Négy év múlva, az isztambuli Bajnokok Ligája-fináléban már a Liverpoolnak drukkáltak a semleges szurkolók is, legalábbis az első félidőt követően. Történt ugyanis, hogy az AC Milan 3-0-s előnnyel mehetett a szünetre, és leszámítva a liverpooliakat, mindenki elkönyvelte az olaszok sikerét. A második félidőben azonban a BL történetének egyik legnagyobb feltámadását bemutatva, hat perc leforgása alatt egyenlítettek a „vörösök”, és a végül tizenegyesekkel eldőlő finálénak csakis ők lehettek a győztesei.

A Liverpool nyerte a 2004/2005-ös labdarúgó Bajnokok Ligáját, miután az isztambuli döntőben háromgólos hátrányt ledolgozva tizenegyesekkel legyőzte az AC Milan együttesét. A Mersey-parti csapat története során ötödször hódította el a trófeát. Ez a döntő a tizenharmadik szezon fináléja ismét drámaira sikeredett. Az isztambuli döntő első félidejét az AC Milan csapata 3-0-s előnnyel abszolválta, majd a második félidőben rövid 9 perc alatt ledolgozta hátrányát a Liverpool és végül tizenegyespárbajban 3-2-re győzni tudott.

Nem véletlen, hogy a résztvevők patinájára senkinek sem lehetett panasza, hiszen az AC Milan együttese a második helyen állt a vonatkozó örökrangsorban a Real Madrid mögött a maga hat BEK-, illetve BL-győzelmével, a Liverpool játékosai pedig a döntő előtt négy alkalommal emelhették magasba az európai labdarúgás legrangosabb klubtrófeáját. Igaz ugyan, hogy a Vörösök a 2001-es UEFA-kupa-győzelem óta nem alkottak maradandót nemzetközi porondon, s Premier League-ben is csak az ötödik helyen végeztek, az idei BL-szereplésükön azonban mi sem látszott ebből a visszafogottságból: a csoportmérkőzések során a Monaco, a Deportivo és az Olimpiakosz, a nyolcaddöntőben a Bayer Leverkusen, a legjobb négy közé jutásért a Juventus, az elődöntőben pedig a Chelsea sem tudott mit kezdeni a Benítez-csapat zárt védekezésével, elöl pedig általában legalább egyszer betaláltak az angolok, annak ellenére, hogy a csatárok közül szinte az egész szezonban csak Milan Baros volt bevethető. Mindamellett korántsem volt izgalommentes a csoportkör a liverpooliaknak, akik végül is csak egy az utolsó forduló 86. percében szerzett Gerrard-bombával jutottak a 16 közé az Olimpiakosz ellenében.

"A Liverpool története 10 meccsben" című könyv is kiemelten foglalkozik ezzel a mérkőzéssel. "Ez a könyv tíz forrásmeccsen keresztül mutatja be a Liverpool történetét: az utazás az 1898/1899-es szezon legfontosabb mérkőzésének elvesztésétől egészen a 2005-ös isztambuli döntőig tart." Az utolsó fejezete éppen az isztambuli csodáról szól, amikor a Liverpool 0-3-ról fordított az AC Milan ellen és büntetőkkel hódította el a Bajnokok Ligája trófeáját. Megtudhatjuk Robbie Fowler távozásának okát (Gérard Houllier menedzser), hogy Rafa Benítez hibás felállást választott a Milan elleni BL-döntő kezdőcsapatában. Didi Hamann például a meccs előtt egy órával (mi meg most a könyvből) tudta meg, hogy nem kezd, Harry Kewell került be helyette. A mérkőzés szünetében káosz volt az öltözőben (0-3-nál nem csoda). "A szépítésből feltámadás lett, mégpedig minden idők egyik legnagyobb feltámadása." Szép mondatokat kap Milan Baros, a Pool meg nem énekelt hőse. Kiderül, hogy Houllier, Benítez elődje bement az öltözőbe a találkozó után. Eljutunk 2007-ig, sőt 2009-ig is, amikor egy hét alatt három varázslatos K.O.-t aratott a Liverpool. A Bajnokok Ligájában 4-0-ra kiütötték a Real Madridot, idegenben döngölték földbe a Manchester Unitedet 4-1-re, végül 5-0-ra lemosták az Aston Villát. A Benítez utáni éráról, a 2010-et követő időszakról is kapunk részleteket.

A hatodik Bajnokok Ligája trófea: 2019-es diadal

A Liverpool története során hatodik alkalommal hódította el a legrangosabb európai trófeát, míg edzőjük, Jürgen Klopp harmadik nekifutásra végre elmondhatja magáról, hogy Bajnokok Ligáját nyert edzőként. Az idei Bajnokok Ligája kiírás elődöntői olyan parádés meccseket hoztak, hogy amikor kialakult a brit házi döntő, sokan tartottak attól, hogy egy feleannyira látványos finálét vív majd egymással a hatodik sikerére készülő Liverpool és az első BL-fináléjára készülő Tottenham.

A döntő egyperces gyászszünettel kezdődött, így emlékeztek meg a szombaton autóbalesetben elhunyt José Antonio Reyesre. Az angol házidöntő első gólját az egyiptomi Mohamed Szalah szerezte már a második percben, miután a szlovén Damir Szkomina játékvezető 25 másodperc elteltével Sissoko kezezése miatt büntetőt ítélt. A gyors gól ellenére mindkét gárda rendkívül defenzív stílusban futballozott a folytatásban, a Liverpool átengedte a kezdeményezést riválisának, a Tottenham viszont nem tudott irányítani, leginkább felívelésekkel próbálkozott. A Liverpool ebben a szezonban 28 alkalommal vezetett a szünetben, és ezeken a meccseken kivétel nélkül győzött. Most sem történt másként, ugyanis a végeredményt a 87. percben a Barcelona elleni elődöntő hőse, az Anfielden duplázó belga Divock Origi állította be. Szalah már a 2. percben betalált, a két gól között pedig a brazil Alisson egyszerűen kivédte a szemüket.

Egy pillanat erejéig azonban nemcsak a focié volt a főszerep. A 18. percet vélhetően nem fogják elfelejteni, ugyanis a liverpooliak 1-0-s vezetésénél egy igencsak lengén öltözött hölgy rohant be a pályára. Végigfutott a vörösök térfelén - elképesztő figyelem közepette -, majd amikor mellbedobással odaért a kezdőkörbe, mosolyogva átadta magát az őt üldözőknek, akik eleinte azt sem tudták, hol fogják meg. A hölgy neve Kinsey Wolanski, aki a találkozó végére szinte felrobbantotta a net világát saját közösségi oldalával.

A 2019-es Bajnokok Ligája döntő részletei

A leginkább áhított diadal üres stadionban: a Premier League cím

A Liverpool tehát visszatalált a diadalok útjára a XXI. század elején, ám egy trófea rettenetesen hiányzott a gyűjteményéből, az 1992-ben életre hívott Premier League-et ugyanis képtelen volt megnyerni. Mígnem elérkezett a Covid-sújtotta 2019-2020-as idény, és a Liverpool olyan rajtot vett, mint még soha: az első 27 fordulóban 26 győzelem mellé egyetlen döntetlen társult, az első vereséget pedig csak február 29-én szenvedte el a csapat (Watford 0-3). A pofon után egyből győzelemmel reagált a gárda, csakhogy a világjárvány miatt felfüggesztették az idényt, és ugyan Jürgen Klopp alakulata utcahosszal vezetett, senki sem akarta az Anfielden, hogy egy csonka évadban legyen vége az 1990 óta tartó böjtnek. Szerencsére június végétől folytatták a pontvadászatot, és mindössze két fordulót kellett pótolni, hogy a Liverpool matematikailag is biztossá tegye a bajnoki címét - hét (!) játéknappal az idény vége előtt. A csapat végül klubrekordot jelentő 99 ponttal zárta a Premier League-et, és az utolsó előtti fordulóban, az utolsó hazai meccsén végre a magasba emelhette a leginkább áhított trófeát. Üröm az örömben, hogy a Covid-korlátozások miatt nem lehettek nézők az Anfielden - a város természetesen így is megőrült és mindenki az utcán ünnepelt -, ezért most már arról ábrándoznak a Liverpool-szurkolók, hogy a következő ünneplésre a mitikus stadion is megtelik.

tags: #liverpool #bajnokok #ligaja

Népszerű bejegyzések:

• Horváth tehetségek és edzők nyomában
• Szurkolói élmény a sportban
• Használati útmutató a török-magyar szótárhoz
• Greater Manchester: Történelem és modern kultúra
• Magyarországi Galatasaray események