Luís Figo: A veterán labdarúgó élete és sikerei

Cikkünk ezúttal Luis Figo pályafutását tekinti át, aki egy rendkívül remek labdarúgó volt és minden idők legjobb portugál játékosai között tartják számon. Luis Filipe Madeira Caeiro Figo néven látta meg a napvilágot 1972. november 4-én, Lisszabon egyik külvárosában, Almadában. Pályafutása során megjárta a Sporting, az FC Barcelona, a Real Madrid és az Internazionale csapatait, több mint húsz év aktív játékosi karrier áll mögötte.

Elképesztően nagy játékos volt, hihetetlen, nincs rá más szó. A legjobb játékos volt, örök kedvenc marad. Felejthetetlen, a legnagyobb kedvencek közé tartozott. Mind a klubjaiban, mind a portugál válogatottban kulcsember volt, egy hatalmas labdarúgó. 2000-ben a legjobb Európában játszó játékosnak járó Aranylabdát kapta meg, 2001-ben a FIFA az év játékosának választotta.

A kezdetek és a gyermekkor

Figo szülei igyekeztek egyetlen gyermeküket mindenben támogatni. Hamarosan azonban egy főként szegények lakta kerületbe, Cova de Piedades-ba költöztek. Luisnak itt nap mint nap idősebb gyerekekkel kellett felvennie a versenyt az utcán, szerencsére azonban sikerült leküzdenie a nehézségeket, két év múlva már arról álmodozott, hogy profi játékos lesz belőle.

Gyermekkorában Figónak rossz volt az étvágya, csak halat és paradicsomos rizst szeretett enni. Szülei mélyen aggódtak, mert túl sovány, alultáplált volt, és fizikailag sokkal gyengébb, mint társai. Ami leginkább elégedetlenné tette szüleit, az az volt, hogy gyakran játszott focit az utcán. Hétéves korában már a futball iránti érdeklődése megmutatkozott, édesapja vett neki egy piros focimezt. Figo ekkor olyasmit tett, ami meglepte édesanyját: saját megtakarított zsebpénzéből vett magának egy focicipőt. Figo gyermekkorában nem volt túl jó tanuló, matematikából és zenéből is gyengén teljesített. Apja, António, látva, hogy Figónak nincs érdeklődése az iskola iránt, beszélt a Pastilha Club vezetőjével, amely csak három utcányira volt otthonuktól, hogy Figót beírassák egy ifjúsági edzőcsoportba.

Tízévesen szülei még nem engedték, hogy átkeljen a hídon, és valamelyik lisszaboni egyesületnél próbáljon szerencsét. Éppen ezért egy évet a helyi Pastilhasban futballozott. Azonban a Pastilha csapat eltűnése megváltoztatta Figo sorsát. Hamarosan beiratkozott a Sporting CP ifjúsági edzőcsoportjába. A Sporting CP 20 000 portugál escudo-t fizetett Figóért.

Pályafutás a Sporting CP-nél

1985-ben került a Sporting Lisszabonhoz, ahol szinte minden idejét edzéssel töltötte. A zöld-fehéreknél azonnal meglátták a tehetséget a srácban, de egy hónapos próbajátékra hívták Figót. Ez az idő elég volt ahhoz, hogy meggyőzze a klub vezetőit: érdemes leigazolni a fiút, így Figo tizenkét évesen a Sporting Lisboa játékosa lett. Hozzá hasonlóan tehetséges kortársai közé kerülve Figo rövid idő alatt hatalmasat fejlődött.

A Sporting ifjúsági csapatában játszva, 1987. január 28-án Figo megkapta első jelentős kitüntetését: az edző átadta neki a csapatkapitányi karszalagot. Ugyanebben az évben a Sporting CP ifjúsági csapata 18 győzelemmel, 151 rúgott góllal és 2 kapott góllal jutott el a lisszaboni regionális bajnokság döntőjébe, ahol 4-0-ra legyőzték a Benficát, és megnyerték a bajnoki címet. A szezon során Figo 32 mérkőzésen 16 gólt szerzett, és természetesen felkerült a Sporting CP ifjúsági csapatába.

1989-90-es szezonban a 17 éves Figo valóban a profi játékosok közé került. A Sporting 17 évesen kontraktust ajánlott neki. A Gyíkok első csapatában 1990. április 1-jén mutatkozott be a Primeira Ligában a CS Marítimo ellen. 1991 nyarától végleg felkerült a nagycsapatba, négy éven keresztül kirobbanthatatlan volt a kezdő tizenegyből. Az eredményesség eleinte nem volt jellemző rá a Sportingban, mert bár az 1991-92-es bajnokságban harmincnégy, a következő szezonban pedig harminckét meccsen szerepelt, a két idényben összesen egyszer vette be az ellenfelek kapuját.

A helyzet 1993 nyarán változott valamelyest, amikor az angol Bobby Robson lett a csapat edzője. Ő már jóval támadóbb jellegű feladattal bízta meg Figót, aki élt is a bizalommal, hiszen nyolc gólig jutott. Robson a szezon végeztével éppen a Portóba szerződött, a Sporting új edzője pedig nem más lett, mint Carlos Queiroz, aki mindenkinél jobban ismerte Figót. Az ő keze alatt Figo játéka kiteljesedett, teljesítményével pedig felhívta magára a külföldi klubcsapatok figyelmét is, de ő semmiképpen sem akarta úgy elhagyni a klubot, hogy ne nyerjen valamilyen trófeát. Ez végül 1995. június 10-én sikerült, amikor a CS Marítimo elleni kupadöntőn 2-0-ra nyert a gárda. Figo tehát ugyanazon csapat ellen fejezte be lisszaboni pályafutását, amely ellen elkezdte.

Az FC Barcelona évei és az áttörés

1995 júniusában Figo az FC Barcelonához igazolt. Érdekesség, hogy előtte egyszerre írt alá előszerződést a Juventushoz és a Parmához is, amelynek következtében Olaszországban két évre kizárták őt az átigazolási piacról. Ennek ellenére szerződtették őt a gránátvörös-kékek, ahol az edző ezidőtájt Johan Cruyff volt. Michael Laudrup pótlása lett volna a feladata, mindössze 22 évesen. Figót Johan Cruyff akarta mindenképpen leigazolni a katalánokhoz, mivel a holland szakember úgy gondolta, hogy az általa alkalmazott játékrendszerhez feltétlenül szükség van egy vérbeli jobbszélsőre.

Noha Figo korábbi posztja nem éppen ez volt, de tulajdonságai alapján ez a szerepkör kitűnően illett rá: gyors, rendkívül labdabiztos, rúgótechnikája pedig egészen kiváló. Elsődleges feladata tehát az előkészítés lett, és első találkozóján, a második fordulóban rögtön gólpasszt is adott Meho Kodrónak. Az 1995-96-os szezonban Figo érkezése sikeresen betöltötte Michael Laudrup távozása utáni űrt. Első barcelonai szezonjában Figo már stabil kezdőjátékos lett. A La Liga hasonló játékstílusához való alkalmazkodás nem igényelt nála különösebb beállítást. Ami még fontosabb, Figo a csapat egyik kulcsfontosságú támadójává vált, a szélen operálva, mégis egy központi irányító minden tulajdonságával rendelkezett. 35 bajnoki mérkőzésen 5 gólt szerzett.

A következő szezonban egy olyan edző érkezett a klubhoz Cruyff helyére, aki tisztában volt Figo képességeivel, hiszen korábban már dolgozott vele: Bobby Robson. A portugál játékos feladata elsősorban megint az előkészítés volt, de ha kellett, gólt is szerzett. Mint például a Real Betis elleni kupadöntőn, ahol a Barca az ő találatával diadalmaskodott. Figo igazi aranykora az FC Barcelonánál azonban Louis van Gaal érkeztével köszöntött be. A Van Gaal által alkalmazott taktika ideális volt a számára, hiszen a szélső csatároknak rendkívül fontos szerep jut, ráadásul a korábbinál többször kerül a kapu elé. Egyik specialitása, hogy az oldalvonal mellől elindulva befelé cselezi magát, majd a tizenhatos sarkához érve a hosszú sarokba csavar. Ilyen gól volt a Betis elleni kupadöntőn szerzett találata, hasonlót szerzett 1998-ban a Real Madrid elleni derbin is.

1995 és 2000 között senki sem játszott nála több meccset az FC Barcelonában; Figo csak akkor maradt ki a csapatból, ha sérülés vagy eltiltás miatt nem léphetett pályára. Ebben az időszakban Figo közönségkedvenccé, szinte példaképpé vált a szurkolók körében. Elképzelhetetlen volt, hogy otthagyja a bajnoki címeket nyerő, rendkívül sikeres Barçát. Házasságot kötött Helen Svedin svéd modellel. 1999-ben Barcelonában megszületett első lánya, Daniela. (Azóta még két leány gyermekkel gyarapodott a család.) A barcelonai időszakában Figo két La Liga címet, két Spanyol Kupa címet, két Spanyol Szuperkupa címet és egy UEFA Szuperkupa címet nyert a klubbal.

A Real Madrid és a "Galaktikus" korszak

2000 júliusában Figo élete egyik legnagyobb döntését hozta meg: átigazolt a Barcelona ősi riválisához, a spanyol gigász Real Madrid CF-hez. A transzfer 56,14 millió dollárba került a Realnak, ami akkoriban világrekordnak számított. Ötéves szerződést írt alá, átlagosan évi 12 millió eurós átigazolási díjjal. Pérez állta a szavát és Figót Madridba csábította. José Veiga, a játékos ügynöke állítólag olyan szerződést kötött az akkor még csak elnökjelölttel, amelytől ha elállt volna Figo, ötmilliárd pesetát kellett volna fizetnie. A portugál középpályás ellen elképesztő gyűlöletkampány indult, a katalánok a mai napig a futballtörténelem árulásának tekintik a transzfert.

Figo a Pérez által megálmodott galaktikus éra első szerzeménye volt. Madridi fogadtatása viszonylag zökkenőmentesre sikeredett, persze teljesítményével rá is szolgált. Csak akkor esett vissza a játéka, amikor térdproblémákkal küszködött. Első évében bajnokságot, másodikban Bajnokok Ligáját nyert csapatával, sportszakmai szempontból és anyagilag semmiképp sem járt rosszul. Sok markáns játékos között is ki tudta magának vívni a vezér szerepet a pályán és a pályán kívül is.

A legbotrányosabb mérkőzés Figo madridi pályafutása alatt minden bizonnyal a 2002 őszi találkozó volt, amikor a Nou Camp szurkolói mindennel megdobálták, ami a kezük ügyébe került. A mérkőzést mintegy negyed órára félbe is kellett szakítani. Az újságok másnap a lelátóról szintén felé érkező levágott disznófej fotójával voltak tele.

A 2000-01-es szezonban, Figo első Real Madrid-i idényében, folyamatosan stabil teljesítményt nyújtott a csapat számára, végül segítve a Real Madridot, hogy négy év után ismét megnyerje a La Liga címet 80 ponttal. 2001. december 17-én a FIFA Év Játékosa díjátadóján Figo legyőzte Raúl Gonzálezt és David Beckhamet, és őt választották a FIFA Év Játékosának. A 2001-02-es szezonban Zinédine Zidane érkezésével Figo pozíciója a Real Madridban a jobb szélen rögzült. Ebben a szezonban Figo csapattársaival együtt megnyerte a Real Madrid kilencedik UEFA Bajnokok Ligája trófeáját, Glasgow-ban legyőzve a Bayer Leverkusent.

A 34 éves Figo a pályán remekül látott, nem véletlenül ő szokott a csapat irányítója lenni. Emellett kiválóan cselezett, jól osztogatott és a befejezéseknél sem esett kétségbe. Bár gyorsasága kicsit megkopott a madridi évek alatt, tapasztalatával kiválóan képes volt pótolni apróbb hiányosságait. A 2002-03-as szezon nem csak keserű emlékekkel teli volt Figo számára a Real Madridnál. A Manchester United elleni két epikus Bajnokok Ligája összecsapáson Figo bizonyította értékét, különösen az első mérkőzésen a Bernabéu-ban, ahol egy gyönyörű emeléssel szerzett gólt a Manchester United ellen. A 2003-04-es szezonban a Carlos Queiroz-szal való együttműködés újraélesztette Figo gólszerző ösztöneit.

2005 tavaszán kapcsolata megromlott Vanderlei Luxemburgóval, feltehetőleg azért, mert a brazil tréner egyre kevesebbszer nevezte a kezdőcsapatba. A nyár folyamán a Real Madrid szakmai stábja úgy gondolta, hogy Figo ideje lejárt Madridban, így ő lett az első távozó galaktikus is. Gabe Logan szerint rendkívül remek labdarúgó volt, tagja volt a Real Madridnak, de nála egy kicsit kilógott a sorból, míg Pique úgy vélekedett: „Habár nem nálunk játszotta Figo a legnagyobb meccseit, ettől még én nagyon szeretem őt is. Nem lehet azt mondani, hogy nem érte meg megvenni, mert azért elég sokat segített így is a Real...” Figo elmondása szerint a második klubváltásnál minden tekintetben előrébb akart lépni, ebbe az anyagi feltételek is beletartoztak, és emellett trófeákra, elismerésre vágyott. A madridi tábor kíméletlenebb volt. Barcelonában csodálják, bálványozzák a játékosokat, lenyűgöző érzés ilyen légkörben futballozni. Ha gyengébben teljesít a csapat, akkor sem fütyülik ki, ezzel szemben Madridban mindig a maximumot várják el a szurkolók, a legjobbhoz vannak szokva, ezért nagyon magasra teszik a lécet. A Real Madridban töltött idő alatt Figo egy Bajnokok Ligája címet, két La Liga címet, két Spanyol Szuperkupát és egy UEFA Szuperkupát nyert a csapattal.

Internazionale: A karrier befejezése

2005. augusztus 3-án Figo hivatalosan a spanyol Real Madrid CF-től az olasz F.C. Internazionale Milano-hoz igazolt. Szerződése lejárt, így ingyen igazolhatott az Interbe, első körben két éves szerződéssel. A sors tehát végül mégis Itáliába vetette. Nem sokkal ezután élesen bírálta Pérez klubvezetési irányelveit, mondván: „Az a három év után romlott el minden, amikor már a kereskedelmi döntések elsőbbséget élveztek a sportkérdésekkel szemben. Amikor azért igazoltak le játékosokat, mert ez jól hangzott. Nem a képességeik miatt kerültek ide, hanem más hasznuk volt.”

Az olasz bajnokság más, mint a többi, sok nagyszerű játékosnak vakvágányt jelentett a pályafutásában. Figo azonban itt is megállta a helyét. A 2005-06-os szezonban, az Inter Milanban töltött első évében Figo közel tökéletes teljesítményekkel bizonyította, hogy még nem járt le az ideje. A 2006-os Olasz Szuperkupa döntőjében emlékezetes szabadrúgásgólt lőtt az AS Roma ellen.

2007-ben Luís Figo kezdeti megállapodást ért el a szaúdi Al-Ittihad csapatával, rekordnak számító évi 8 millió eurós fizetéssel, de végül 2007. június 11-én az Inter Milan hivatalosan bejelentette, hogy Figo egy évvel meghosszabbította szerződését a klubbal. Az Inter Milanban töltött idő alatt Figo négy egymást követő Serie A címet, egy Olasz Kupát és három Olasz Szuperkupa címet nyert a csapattal. A 2008-09-es szezonban José Mourinho lett az Inter trénere és rávette Figót, hogy még egy évet maradjon.

2009. május 16-án jelentette be visszavonulását, ugyanezen a napon nyerték meg a kék-feketék matematikailag a Scudettót. Utolsó mérkőzését május 31-én játszotta az Atalanta ellen, hazai közönség előtt. Javier Zanetti erre a mérkőzésre a csapatkapitányi karszalagot is átadta neki. Figo így nyilatkozott az Inter TV-nek: „Csak a futballal hagyok fel, az Intert nem hagyom itt. Remélem, hogy továbbra is segíthetem ezt a klubot, hogy még nagyszerűbbé váljon. Szívesen dolgoznék a klub vezetésében. Korábban nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig itt maradok majd. Amit soha nem felejtek, az a megbecsülés, amit az első naptól megkaptam itt, a csapattársaktól kezdve az elnökig. Az Inter megadta az esélyt, hogy egy új győztes korszak kezdődjön az életemben, rendkívüli emberekkel.” Horipapa szerint Figo a legnagyobb kedvencei közé tartozott, még akkor is, amikor az Interben játszott, míg Stacy17 reméli, hogy látható lesz még a pálya szélén egy kispadon edzőként.

Válogatott karrier

Luis Figo neve már fiatalon ismertté vált a válogatott kapcsán. U16-os és U20-as világbajnoki címet szerzett, utóbbit hazai közönség előtt. Ez volt az úgynevezett portugál aranygeneráció, Rui Costával, Joao Pintóval és természetesen Luis Figóval az élen. A címeres mezt először 1988. október 16-án húzta magára egy U16-os Spanyolország-Portugália találkozón, és innentől kihagyhatatlanná vált a nemzeti tizenegyből. A nagyválogatottban való bemutatkozása sem késett sokat, a nemzeti tizenegyben 1991. október 12-én lépett először pályára Luxemburg ellen. Eközben természetesen tagja maradt a korosztályos válogatottnak is, hiszen életkora alapján még 1994-ben is szerepelhetett az utánpótláscsapatban. Figo a különböző korosztályos válogatottakban összesen 61-szer szerepelt, és tizennégy gólt rúgott.

Ami a válogatottat illeti, ott sokáig nem tudott olyan jó teljesítményt nyújtani, mint klubcsapataiban. Az 1996-os Európa-bajnokság selejtezőiben az osztrákok ellen ugyan kimagaslóan játszott, győztes gólt szerzett, de a kontinensviadalon már nem tudta megmutatni, mire képes igazából. Az Euro2000 selejtezőiben Figo vezérletével a luzitánok kijutottak az Európa-bajnokságra, ahol Figo kimagaslóan jó teljesítményt nyújtott, és a torna egyik legjobbja volt. Rögtön az első mérkőzésen, az angolok ellen a kontinensviadal egyik legszebb találatát szerezte, ám végül a portugálok, ha balszerencsével is, kiestek az elődöntőben a franciák ellen. Amikor az osztrák játékvezető, Günter Benkö megítélte a gallok számára a sorsdöntő tizenegyest, Figo besokallt, levette mezét, és nemes egyszerűséggel még a tizenegyes elvégzése előtt lement a pályáról.

A 2002-es Koreai és Japán világbajnokság sokáig fájó pont maradt Figo számára. Portugália, 16 év után először kijutva a világbajnokságra, sokkoló korai búcsút vett a tornától, miután mindössze egy mérkőzést nyertek meg a csoportkörben. A 2004-es UEFA Európa-bajnokságon Figo a házigazda Portugáliát egészen a döntőig vezette. Világklasszis középpályás sztárként teljesítménye mindenkit lenyűgözött. A Figo által irányított portugál csapat volt az Európa-bajnokság legerősebb támadóereje. Figo vezette ki Portugáliát a 2002-es világbajnokság rémálmából.

A 2004-es Európa-bajnokság után Figo ugyan lemondta a válogatottságot, ám később újra felvette a címeres mezt, hogy megsegítse a nemzeti tizenegyet, Luiz Felipe Scolari kitartó meggyőzésére visszatért. A németországi VB-n csapatkapitányként a negyedik helyig vezette a portugálokat. A bronzmérkőzésen ugyan nem volt a kezdőcsapatban, azonban a 77. percben Pauleta helyére beállhatott és Nuno Gomes fejére varázsolta a labdát a szépítő gól előtt. 2006-ban Figo sikeresen bekerült Portugália 23 fős keretébe a németországi FIFA Világbajnokságra, és bejelentette visszavonulását a nemzetközi futballtól a Németország elleni bronzmérkőzés után. Összesen három Európa-bajnokságon (1996, 2000, 2004) és két világbajnokságon (2002, 2006) szerepelt. 127 mérkőzésen lépett pályára a portugál válogatottban Luís Figo, ezzel Cristiano Ronaldo (156) mögött második az örökranglistán, de a gólok (32) tekintetében is csak hárman - C. Ronaldo (85), Pauleta (47) és Eusébio (41) - előzik meg.

Statisztikák és legfontosabb sikerek

Íme egy összefoglaló Luís Figo karrierjének legfontosabb adatairól és sikereiről:

Visszavonulás utáni élet és gondolatok

Luís Figo 2009. május 31-én vonult vissza az aktív játéktól. Kár, hogy visszavonult, de hát semmi sem tart örökké. Sok rajongó reméli, hogy edzőként folytatná a karrierjét, és látható lesz még a pálya szélén egy kispadon. Figo azonban úgy nyilatkozott: „Előbb lennék elnök vagy sportigazgató. Túl jól ismerem a futballistákat, tudom, mennyire veszélyes terep az edzői szakma.” A visszavonulása után a labdarúgást egyáltalán nem hiányolja, sohasem néz hátrafelé, nem hiányzik az élsport és az azzal járó állandó versengés. Figo a visszavonulása után az Európai Labdarúgó-szövetség menedzsment tanácsadójaként tevékenykedett. 2019. szeptember 12-én kinevezték a 2019-es FISU Labdarúgó Világkupa nagykövetévé.

Figo szerint, amikor ő játszott, jóval több klasszis volt, mint manapság. Akkoriban rengeteg játékos volt, aki bármelyik évben besöpörhette volna az összes egyéni elismerést. Ehhez képest manapság egy átlagos képességű labdarúgóért is rengeteg pénzt fizetnek. Szerinte ez a televíziós jogdíjak miatt van: „Amikor hatvankétmillió eurót fizetett értem a Real Madrid, mindenki azt hitte, az a csúcs. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a futball egyre több pénzt generál.” Arról is beszélt, hogy a mai játékosok valóban többet foglalkoznak a kinézetükkel, mint az ő idejében. A homoszexualitás kapcsán elmondta: „Soha egyetlen meleg futballistával sem találkoztam. Vagy legalábbis nem vettem észre. De ha így lett volna, akkor sem történt volna semmi.” A videobíróról (VAR) úgy vélekedett: „Még tökéletesíteni kell, de sokat segíthet abban, hogy igazságosabbá váljon a játék, és kiküszöbölheti a játékvezetői tévedéseket.”

A galaktikus korszak támadóiról is megosztotta gondolatait: „Raúl mindig mindent beleadott, ő húzta a csapat szekerét, Ronaldo volt a legtehetségesebb, mindenki tőle várta a gólokat, Zidane-nál pedig senki sem bánt elegánsabban a labdával.” Sergio Ramosról azt mondta: „A képességei alapján megérdemelné, hogy aranylabdás legyen. Persze tudom, védőként vagy kapusként sokkal nehezebb megkapni az elismerést, de Fabio Cannavaro példája bizonyítja, hogy nem lehetetlen.” Cristiano Ronaldo távozásával kapcsolatban Figo úgy gondolja, logikus, hogy hatalmas űrt hagyott maga után, szinte lehetetlen őt pótolni. A Real Madrid fantasztikus volt Cristiano Ronaldóval, de nélküle is a világ egyik legnagyobb klubja.

A Figo életútjából kiindulva létrehozta a Luis Figo Alapítványt, amely kezdetben a szegényebb sorsú lisszaboni gyerekeken volt hivatott segíteni, később a figyelmük kiterjedt Spanyolországra is. Célja minél több gyereket a sportolás útjára terelni. Jótékony tevékenysége ebben nem merül ki.

tags: #luis #fugo #veteran #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• A Manchester United hivatalos oldala magyarul
• Az Elite Liga
• Bajnokok Ligája csoportkörének zárása
• a magyar labdarúgás sokoldalú alakja
• László Keller életútja a magyar politikában