A Santiago Bernabéu Stadion: A Real Madrid otthonának legendás története és adatai

A madridi Santiago Bernabéu Stadion nem csupán egy sportlétesítmény, hanem a világ egyik legsikeresebb futballklubjának, a Real Madridnak a szentélye. Hatalmas történelmi múltra tekint vissza, és a közelmúltban végrehajtott nagyszabású felújításoknak köszönhetően ma az egész világ egyik legmodernebb és legimpozánsabb stadionja.

A Real Madrid korai otthonai: a kezdetektől a Chamartínig

Az 1887-es esztendő első felében egy fiatalokból álló társaság közös elhatározás után megalapította a Football Club Skyt, mely a későbbi Madrid FC jogelődjének számít a feljegyzések szerint. A klub történetének első szakaszában több helyszínen is játszott. 1901 decemberében újabb változtatásra volt szükség, a Paradinast el kellett hagyni, új otthont kellett találni. Az új pálya XIII. Alfonz édesanyjának, Krisztina Királynőnek a tulajdona volt, az éves bérleti díj pedig 150 peseta volt.

Az 1911-12-es idénytől a Madrid FC birtokában volt a környék legjobb pályája, az O’Donnell. Az urbanizáció megjelenése a pártoló-tagok számának növekedésével is együtt járt, ez volt a legfőbb oka annak, hogy a Madrid új pályára tartott igényt. A jó körülmények idővel egyre többeket vonzottak a stadionba, ez pedig másfelől azt is jelentette, hogy a biztonság érdekében a pályamunkásoknak kerítést kellett emelniük, mintegy elválasztván ezzel a játékosokat a rajongóktól. Az O’Donnellen már a hivatalos megnyitó előtt is játszottak néhány mérkőzést, az egyiket például 1912. júliusában rendezték, amikor a barcelonai Espanyol volt a Madrid ellenfele. A stadion átadása 1912-ben történt. 1914-ben, majdnem egy évvel az átadást követően a klub ismét jelentős beruházások mellett határozott, érintvén a stadion befogadóképességét: a vezetőségi tagoknak, játékosok családtagjainak és egyéb tekintélyek számára felépítésre került egy tribün, ahol összesen 216-an foglalhattak helyet. Két esztendővel később, 1916. február 7-én a stadion jelentős bővítésen esett át, új tribünök kerültek átadásra, így ekkorra a pálya befogadóképessége a 6 ezret is elérte. A felújítási projekt ezen felül még egy fontos újítást tartalmazott: 7 ezer pesetáért cserébe a klub építtetett egy úgynevezett ruhatároló kabint, amelyet manapság öltözőként definiálhatnánk. Ez akkor igen nagy irigységet váltott ki, a Madrid FC kivételes lehetőségeinek nagyon hamar híre is ment a nagyvilágban.

Az 1922-23-as szezonban a Real Madrid megnyerte a körzeti bajnokságot, az idény legfontosabb eseménye azonban nem ez volt: ekkor kellett ugyanis elhagyni az O’Donnellt. A klubnak új otthon után kellett néznie, végszóra meg is kezdődtek az egyeztetések Arturo Soriával, a Ciudad Linealon található versenypálya tervezőjével. A Ciudad Lineal Spanyolország egyik legelső füves stadionja volt, a megnyitót elméletileg 8 ezren figyelhették a helyszínen, de valójában ez a szám alighanem csak 4 ezer volt, ami akkoriban ugyancsak szép teljesítménynek számított. Az avatóünnepségre a klub igazgatótanácsa bankettet szervezett az egyik közeli étterembe, ahol asztalhoz ültek a pályát felavató játékosok, illetve a sajtó és a Szövetség képviselői.

A Chamartín stadion már Carlos López-Quesada nagy álma volt. A munkálatok 500.000 pesetába kerültek, amelyet Carlos López-Quesada mellett az elnök Pedro Parages, és az igazgatósági tagok, José De la Pena valamint Bernardo Menéndez finanszíroztak. A munkálatok irányításáért José María Castell felelt. Nagy reményű, ám fáradalmas munkálatokhoz láttak a spanyol fővárosban, a tervek egy 15 ezer fő befogadására alkalmas stadionról szóltak, az pedig kikötés volt, hogy egy 4 ezer fős fedett tribün is álljon a kilátogatók rendelkezésére. A gyepet természetesen füves borítással látták el, a pálya köré kerítést emeltek. Megvalósult a további 4 ezer fő befogadására alkalmas fedett tribün is, melynek közepén a királyi-páholy helyezkedett el. A stadion avatóünnepségén az angol Newcastle volt a Real Madrid ellenfele, és általános meglepetésre, viszont teljesen jogosan, a spanyolok 3-2 arányban le tudták győzni a szigetországból érkezőket. Megalakulásától számítva tehát több, mint 24 év után játszhatott először a régi Chamartínban a Real Madrid, abban a stadionban, amelyet a spanyol polgárháború után szinte teljesen újjá kellett építeni. A legtöbb vitát azonban nem ez generálta, sokkal inkább az, hogy milyen néven is fusson az újonnan felépített stadion. Volt aki Real Madrid Sport Parkként hívta a létesítményt, a többség azonban csak szerényen, Real Madrid Futball Pályának nevezte a stadiont. A visszavásárlási opció 1927. június 30-án lépett életbe, 642.000 pesetáért cserébe. Ekkor már Luis Urquijo elnökölt a klub élén, aki egy évvel korábban váltotta Pedro Paragest.

A Santiago Bernabéu Stadion születése és fejlődése

1936. július 18-án Spanyolországban polgárháború robbant ki, a konfliktus pedig érintette a Chamartín stadiont is. 1939. április 1-jén, a polgárháború befejeztével a Chamartín rettenetes állapotban volt, az elszenvedett károk helyrehozatala pedig jelentős anyagi áldozatokat kívánt a klubtól. A régi Chamartín 1939-ben még állt, de 1943-ban, a Kupában meglehetősen ellenséges légkörben hozta össze a sors a Real Madridot és a Barcelonát, az első találkozót 3-0-ra nyerték a katalánok, a visszavágón azonban egészen hihetetlen különbségű, 11-1 arányú győzelmet arattak a fővárosiak. Mindez azért fontos, mert a feljegyzések szerint ekkor pattant ki a klubvezetés fejéből az ötlet, hogy a klubnak egy még nagyobb, pompásabb stadionra lenne szüksége. Egyértelmű volt: a jelenlegi Chamartín kicsi.

Santiago Bernabéu víziója és az építkezés

1943. szeptember 15-én Santiago Bernabéu került a Real Madrid élére, aki rögvest az első általa vezényelt igazgatósági ülésen a következő javaslatot tárta a megjelentek elé: "Uraim, jobb stadionra van szükségünk, csináljuk meg!" A Junta osztotta az elnök beterjesztését, és néhány hónappal később elkezdődtek a munkálatok, de ekkor még csak elméletben: ugyan hol is helyezkedjen el a stadion? 1944. június 22-én két közjegyző jelenléte előtt véglegesen megköttetett a terület megvételéről szóló szerződés. A talajmunkák 1944. október 27-én kezdődtek. A nagy projekt megvalósítása megkezdődött, noha sokan nem hittek a sikeres befejezésben, beleértve a közönség és a pártoló-tagok egyes tagjait is, a kivitelezést ugyanis komoly pénzügyi és ellátásbeli problémák nehezítették. Mindezt kölcsönökkel igyekezett megoldani a Real Madrid, azonban a sorozatos cementhiány miatt a munkálatok így is nagyon nehezen haladtak, több alkalommal is kényszerszünetet kellett tartani. Az 1946/47-es szezon egészében a Madrid a városi vetélytárs Atlético Madrid otthonában, a legendás Metropolitánóban játszotta hazai mérkőzéseit, de ekkoriban az ellenségeskedésnek még nem volt nyoma a szurkolók között.

A modern Chamartín, a mai Santiago Bernabéu elődje, 1947. december 14-én került átadásra. Az új stadion avatóünnepségén a portugál OS Belenenses volt a Real Madrid ellenfele, az összecsapást pedig a spanyolok nyerték 3-1 arányban, a stadion első gólja Barinaga nevéhez fűződött. Ez a csodálatos létesítmény a Real Madrid történelmének egyik legjelentősebb pontja lett. A stadionba eleinte több mint 150 ezer ember fért be, s egészen 1955. január 4-ig Chamartín néven futott, ezután viszont közös megegyezéssel Santiago Bernabéura cserélte nevét. Ez méltó tisztelgés volt az akkor még remek egészségi állapotnak örvendő elnök előtt. A Bernabéut egyébként meglehetősen nehezen sikerült felépítenie a klubnak, számos ember áldozatos munkáját kívánta a projekt megvalósítása. A stadion létrejöttében jelentős szerepe van az akkori pártoló tagoknak is, akik pénzösszeggel járultak hozzá a Chamartín majd később a Bernabéu létrejöttéért.

Főbb bővítések és modernizációk

A stadion befogadóképessége gyakran változott. Az 1953-as bővítés után a csúcsérték elérte a 120 000 főt, 1954-re pedig a 125 ezres kapacitást is. Ezzel a kontinens egyik legnagyobb és legmodernebb stadionjának számított, melyet egy angol építész, M. Williams nemes egyszerűséggel "Európa legjobb stadionjának" titulált. A korábbi években leginkább a stadion elektromos megvilágítása szolgáltatta a beszédtémát. 1957. január 10-én a Real Madrid igazgatótanácsa elemezte a lehetőségeket, s végül a Benito Delgado nevű cégcsoportot bízta meg a világítástechnika fejlesztésével. A munkálatok remekül sikerültek, a stadion 1050 luxos fényerő kibocsátására volt alkalmas, amivel az addigi éllovas Los Angeles-i stadion 1000 luxos teljesítményét is sikerült túlszárnyalni. 1972. december 14-én ünnepelték a stadion fennállásának 25. évfordulóját. Szintén ehhez a mérkőzéshez köthető, hogy spanyolországi futballpályán ekkor használtak először elektronikus eredményjelzőt. 1977. március 2-án ismét ünneplőbe öltözött a szentély, ekkor ünnepelték ugyanis a Real Madrid Alapítvány megalakulásának 75. évfordulóját.

Az 1982-es világbajnokság és az UEFA/FIFA előírásai

1978. június 2-a szomorú nap a Real Madrid történelmében, a legendás klubelnök, Don Santiago Bernabéu ugyanis ekkor távozott el az élők sorából, aki 1943-tól töltötte meg a legmagasabb tisztséget a királyi gárdánál. 1978. szeptember 3-ától Luís de Carlos került a fővárosiak élére, rá hárult a feladat, hogy az 1982-es világbajnokságra felkészítse a Santiago Bernabéu stadiont, és helyrehozza azokat a károsodásokat, melyek az évek múlásával keletkeztek a stadion küllemében. 1982-ben Spanyolország rendezhette a futballvilág legnagyobb eseményét, a világbajnokságot. A Real Madrid tudta, hogy a Bernabéu kiemelt színpada lesz a megmérettetésnek, ráadásul néhány jelentős csoportmeccsen túl a finálét is itt bonyolítják le, tehát mindenképp meg kellett felelni az elvárásoknak. A beterjesztett tervezetet 1980. áprilisában jóváhagyta a Real Madrid igazgatótanácsa, a felújítások érintették a lelátók szerkezetét, a jellegzetes homlokzatot, a sajtóhelyeket, a parkolóhelyeket, a világítást, az elektronikus eredményjelzőket és a tetőszerkezetet is, a munkálatok leglátványosabb részét ez utóbbi megvalósítása jelentette. Ennek felállításával 15.236 ülőhely került teljes védettség alá az időjárás viszontagságaival szemben, mindezt egy különleges, fémes szerkezettel elérve. A megvilágítás modernizálása a nemzetközi szabályoknak megfelelően zajlott, és figyelembe vette a spanyol állami televízió (TVE) igényeit is, akik miatt mintegy 1400 luxszal kellett növelni a fényerőt. 1982. júniusára már nem volt mit tenni, a munkálatok teljességgel befejeződtek, s elmondható volt, hogy a stadion felújítása sikerrel végbement. Kiemelt fontosságú volt az esztétika átalakítása, ennek következtében a stadion teljes befogadóképességét 98.776-re csökkentették, ami 67.000 álló és 31.776 ülőhelyet jelentett. A beszámolók szerint a ’82-es világbajnokság óriási sikert hozott, a Bernabéuban megrendezett fináléban pedig végül Németország és Olaszország volt érdekelt.

A végbement változások ellenére a ’90-es évek elejére mindenki számára világos lett, hogy ezzel még nem oldódtak meg a fennálló kérdések, s mivel a rendbontások és tragédiák miatt az UEFA és FIFA egyre több előírást hozott a stadionok biztonságára vonatkozóan, idővel elmondható volt, hogy a Bernabéu tulajdonképpen elavult, mi több, kicsi is az igények kielégítésére. Az utolsó állóhelyek eltűntek az 1998/99-es szezonban, miután az UEFA szabályzatban megtiltotta az állóhelyeket UEFA érdekeltségű versenyeken. A munkálatok elvégzésével a Gines Navarro Építkezést (Antonio, Amador és Carlos Lamela alkotta társaság) bízta meg a Real Madrid, a felújítások 1992. február 7-én vették kezdetüket. A műveletek három fázisban zajlottak le, 1994. május 7-én az utolsó tribünt is átadták, a következő években pedig a stadion irodáit, és egyéb létesítményeit korszerűsítették, beleértve a sajtózónát, a VIP-páholyt, és a bejáratokat. 1997. december 14-én 50. évfordulóját ünnepelte a Santiago Bernabéu stadion, a klub pedig úgy határozott, hogy a különleges alkalomnak különleges ünneplés dukál: a stadionban kiállították a Real Madrid trófeáit, bemutatásra került a hőskör történelme, mint ahogy a stadionnal kapcsolatos legjelentősebb események is megtekinthetőek voltak.

A Florentino Pérez-éra és a 21. századi megújulás

2000. júliusában némi meglepetésre Florentino Pérez nyerte meg az elnökválasztásokat, egyik első tervezete pedig az volt, hogy a stadiont infrastrukturális szempontból is fejleszteni kell. Jelentős reformokon mentek át az öltözők, a játékosok innentől kezdve sokkal modernebb, és kényelmesebb körülmények között élvezhették a második otthonuk adta lehetőségeket. Pérez hatalomra kerülésével a reformok korszaka vette kezdetét, az öltözők után hipermodern eredményjelzők kerültek felszerelésre, amelynek lényegi hatása abban mutatkozott meg, hogy ennek bevezetésével kibocsátott hang az egész stadionban elérte a 103 decibelt. Még ezen a vonalon maradva, a közönség számára felállításra került egy Preferencia Részleg, amely az étel-ital ellátás fejlesztésével járt együtt, s szintén a nézőknek szólt az, hogy 680 televíziókészülék is felállításra került a stadion egyes emeletein. 2003. február 28-án a Santiago Bernabéuban új sajtóközpontot avattak, ahol a média munkatársai a mérkőzések napján kifogástalanul tudták végezni munkájukat. Az egyik legnagyobb építészeti beruházás ezekben az időkben az volt, hogy a keleti oldalra amolyan kupolát szerettek volna helyezni az illetékesek. A 2002/03-as szezonban bárki számára megfigyelhető volt a Real Madrid hazai mérkőzésein, hogy fent folynak a munkálatok, a 2003/04-es szezonra viszont minden sikerrel elkészült, így a Bernabéu arculata megint változott egy kicsit. Az utolsó változtatás 2003-ban volt, amikor 80 400-ra emelték a befogadóképességet. Az első éttermet szintén Pérez elnöksége alatt avatták a Bernabéuban, egészen pontosan 2004. december 17-én, míg a másodikat 2005-ben. Bár a jelenlegi elnökség kevésbé hangsúlyozza, Florentino Pérez gyakorlatilag Santiago Bernabéu után a második a sorban, aki a legtöbbet foglalkozott a stadionnal, s aki a legtöbb reformot, fejlesztést hajtotta végre, melynek hatásai természetesen mindmáig érezhetőek, nem kis profitot hozva.

2007. november 14-e a sokadik mérföldkő a Real Madrid történelmében, a klub ugyanis ezen a napon különleges levelet kapott az UEFA-tól: a stadion megkapta az Elit jelzőt, ami a létező legmagasabb besorolás a stadionok esetében. Ez volt a lehető legszebb ajándék a 60. évfordulóra. A munka mondhatni meghozta gyümölcsét, Florentino Pérez megkezdett munkáját Ramón Calderón sikerrel folytatta, hiszen az elmúlt években a Real Madrid 150 millió eurónál is többet ölt csak stadionrekonstrukcióba. A Bernabéu stadion boltja is megújult formában várja a látogatókat, köszönhetően két vezető márka, a Real Madrid és az Adidas évek óta tartó együttműködésének. Fontos változás, hogy mára a klub valamennyi irodája a Bernabéu stadion 2. emeletén található. Ugyanez a projekt eredményezte, hogy immáron a szociális ügyek is a Bernabéuban futnak össze, többek között az alapítványi irodákat is az elnökségi illetve vezérigazgatósági termekhez közel telepítették, úgyhogy tulajdonképpen minden egy helyen gyűlik össze, tökéletesen elegyítve ezzel a történelmet és a modern körülményeket.

A legújabb átalakítás és a jövő

A Santiago Bernabéu egy futball stadion Madrid, Spanyolországban, a Real Madrid otthona. A stadion külsejét rozsdamentes acéllemezek borítják. Ezek az enyhén ívelt lemezek rejtik el a régi betonszerkezetet. A 2019 és 2024 közötti felújítás több mint 1 milliárd eurót emésztett fel, a renovációt a JPMorgan és a Bank of America finanszírozta. Az első szakasz 2021 szeptemberében fejeződött be, amikor a csapat 560 járvány sújtotta nap után visszatérhetett a Santiago Bernabéuba ideiglenes otthonából, az edzőközpontban található Alfredo Di Stéfano Stadionból. Ezután jött a felújítás második szakasza, amely 2023 szeptemberében zárult. A teljesen felújított stadionban ekkor került sor az első mérkőzésre, amelyen a Real Madrid a Getafe ellen játszott. Az építészek kreativitásának köszönhetően a Real Madrid multifunkcionális stadionja nemcsak behúzható tetővel, hanem behúzható gyepszőnyeggel is rendelkezik. A felújítással több mint 80 ezer néző lett a befogadóképesség, a háromezer új ülőhely jelentős része a VIP- és a társalgó részlegben található. A behúzható gyepszőnyeg tároláskor egy hatszintes föld alatti szerkezetbe süllyed. A Bernabéu melletti sétányon a látogatók megismerkedhetnek a világ egyik, ha nem legsikeresebb klubjának történelmével. A Legendák sétányát 2008-ban hozták létre, jelenleg összesen 29 szobrot és több mint 70 emléktáblát tekinthetünk meg a legendás Real-focistákról és a klub mérföldköveiről. A stadion most is az eredeti, 1947-ben épült helyén található. Ha látná a róla elnevezett arénát Santiago Bernabéu, a klub korábbi játékosa és elnöke, biztosan leesne az álla.

A Santiago Bernabéu, mint rendezvényközpont

A Bernabéu stadion olykor nem csak a Real Madrid hazai mérkőzéseinek ad otthont. Számos jelentős nemzetközi és hazai sportesemény helyszíne is volt.

• Labdarúgó világbajnokság döntő: 1982-ben Spanyolország rendezte a labdarúgó-világbajnokságot, melynek döntőjének éppen a madridi katlan adott otthont.
• Labdarúgó Európa bajnokság döntő: 1964-ben a Bernabéuban rendezték a labdarúgó Európa bajnokság fináléját is.
• Bajnokcsapatok Európa Kupája/Bajnokok Ligája döntők: Négyszer volt a BEK/BL döntő helyszíne (1957, 1969, 1980, 2010), ahol a Real Madrid 1957-ben a Fiorentina csapatát fektette két vállra, s nyerte ezzel meg fennállásának akkor még csak második Európa-kupáját.
• Spanyol Király-kupa döntők: A Copa Del Rey döntőjét eddig összesen 36-szor rendezték itt, többek között a 2002-es spanyol Király-kupa döntőjét is.
• Egyéb események: 1982-ben II. János Pál pápa is tiszteletét tette a Bernabéu stadionban. Ezen kívül még említést érdemel az is, hogy 2002-ben a Bernabéu stadionban volt a Vuelta de España nevű országúti-kerékpárverseny befutója.

A Bernabéu élmény: múzeum és stadiontúra

Ha a Bernabéu stadionról ejtünk szót, akkor elengedhetetlen kötelességünk említést tenni a múzeumról, amely a stadionban található, s tán joggal érdemli ki a világ egyik legcsodálatosabb és leginkább látványosabb emléktermét. A múzeumban megtalálható egy plakáton a klubtörténelem valamennyi játékosának neve, arcképe és az összes eddig felhalmozott trófea. A Bernabéuban található klubmúzeumnak évente több mint 1 millió látogatója van, amivel a Prado és a Reina Sofía Múzeum után a harmadik legkeresettebb hely egész Madridban. A túra végén a Real Madrid híres múzeumába is el lehet látogatni, amely szintén nem akármilyen élményt garantál az érdeklődők számára.

Florentino Pérez elnökségének egyik legizgalmasabb kihívása a stadiontúra életre hívása volt. Ennek értelmében bárki megtekinthette a stadiont egy üres napon is, bejárhatta (és járhatja jelenleg is) a pályát, öltözőket, tribünöket, miközben ki is próbálhat bizonyos lehetőségeket. Ha már túl van a Real Madrid hazai mérkőzésének megtekintésén, de nem sikerült minőségi fotókat készítenie, mindenképpen vegyen részt az úgynevezett Bernabéu-túrán, mely alatt lehetősége nyílik mulasztása pótlására. A túra során, miután belépőt igényelt a pénztárból, végigjárhatja a stadiont, s közben akár a kispadokat is kipróbálhatja. Ezen kívül az idegenvezetők elkísérik a stadion felső és alsó-karéjaiba is, valamint megnézheti a vendégöltözőt, s akár maga is kifuthat a játékos kijáróból, ha éppen Roberto Carlost kívánja utánozni. A túrára 10.30-tól egészen 18.30-ig bármikor bemenetelt kaphat, s a közel fél órás séta alatt garantált élményekkel gazdagodik. A Real Madrid Tour újra elérhetővé teszi az öltözőket és a kispadokat is: itt készülnek a világ legjobb játékosai a döntő pillanatokra. A felső szintekről egyedülálló kilátás nyílik a pályára és Madrid városára. Ha vásárolni szeretne, akkor azt akár a túra alatt is megteheti, mivel a turné utolsó állomása a Real Madrid bolt, ahol kedve szerint vásárolhat mezt, bögrét, labdát és értékesebbnél-értékesebb könyveket. Emellett ki kell még emelni a stadion mellett található Real Café-t, ahol akár az ebédjét is elfogyaszthatja, miközben a Real Madrid Televízió élő adása szórakoztatja.

Magyar vonatkozások

A Santiago Bernabéu Stadion és a Real Madrid történetében több magyar vonatkozás is fellelhető. Puskás Ferenc 1958 és 1966 között játszott a Real Madridban, ezalatt a klub egyik legnagyobb legendájává vált. A spanyol ligát ötször, a kupát egyszer, a BEK-et pedig háromszor hódította el a Királyi Gárdával. Nem csak Puskás Ferenc hagyott óriási nyomot maga után Madridban. 1935-ben három magyar játékosa is volt a Real Madridnak: Alberti Gyula, Buzássy Ferenc és Kelemen Vilmos. 1958-ban a Real Madrid a Vasassal csapott össze a BEK elődöntőjében. A Királyi Gárda odahaza 4:0-ra győzött, a visszavágót a Vasas nyerte 2:0-ra.

Adatok a Santiago Bernabéu Stadionról

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a Santiago Bernabéu Stadion legfontosabb adatait és mérföldköveit:

tags: #madridi #stadiom #avato

Népszerű bejegyzések:

• Real Zaragoza: fénykor és másodosztály
• Bëlga zenekar
• a dobás ereje és technikája
• a történelmi vb-elődöntő elemzése
• A stadionavató ünnepség részletei