Magyar sportsikerek: Ökölvívó legendák és emlékezetes labdarúgó-összecsapások Argentínával
A magyar sporttörténelem tele van dicsőséges pillanatokkal, kivételes egyéni teljesítményekkel és emlékezetes csapatösszecsapásokkal. A következő összeállítás betekintést nyújt a magyar ökölvívás nagyjaiba, különös tekintettel az 1960-as évek körüli időszakra, valamint felidézi a magyar labdarúgó-válogatott Argentína elleni ikonikus mérkőzéseit, a világbajnoki megmérettetésektől a barátságos találkozókig.
A magyar ökölvívás aranykora és legendái
A magyar ökölvívás számos olimpiai és világbajnokot adott a sportágnak. Közülük kiemelkedik Papp László, a világ ökölvívásának első háromszoros olimpiai bajnoka, aki 1948-ban Londonban középsúlyban, 1952-ben Helsinkiben és 1956-ban Melbourne-ben nagyváltósúlyban szerzett aranyérmet. Papp a BVSC, a Bp. Bástya és a Bp. Vasas színeiben volt olimpiai bajnok, továbbá 1949-ben és 1951-ben Európa-bajnoki címet is nyert. Amatőr karrierje során 55 meccset nyert első menetes KO-val, később profi Európa-bajnok lett, majd a válogatott szövetségi kapitányaként is tevékenykedett (1969-1978, 1979-1992).
Az 1960-as évek is hoztak kiemelkedő sikereket. A hatszoros magyar bajnok Török Gyula, vagy közismert nevén Török „Béka”, 1960-ban az MTK versenyzőjeként Rómában hódította el a légsúly olimpiai bajnoki címét, a döntőben a szovjet Szivkot győzve le. Kajdi János 1964-ben, 1968-ban és 1972-ben is szerepelt az olimpián, 1961 és 1972 között tizenegy éven keresztül volt a magyar válogatott kulcsembere. Az 1972-es müncheni olimpián ezüstérmes lett a kubai Correa elleni váltósúlyú döntőt követően.
A Vasas ikonja, a papírsúlyú Gedó György négy olimpián is szerepelt 1968 és 1980 között. Orbán László 1969-ben 20 évesen lett Európa-bajnoka pehelysúlyban, de legnagyobb sikerét az 1972-es müncheni olimpián érte el, ahol a könnyűsúlyban csak a lengyelek klasszisa, Jan Szczepanski tudta megállítani. A salgótarjáni Botos András 19 évesen szerzett Eb-ezüstérmet 1971-ben pehelysúlyban a Bp. Honvéd színeiben, majd egy évvel később a müncheni olimpián ezt egy bronzzal koronázta meg ugyanebben a súlycsoportban. 1975-ben a könnyűsúlyban bronzérmes lett a katowicei Európa-bajnokságon.
Az 1980-as évek is hoztak olimpiai érmeket. A kilencszeres magyar bajnok Lévai István (Újpesti Dózsa) bronzérmet szerzett az 1980-as moszkvai olimpián szupernehézsúlyban, ahol csak a háromszoros olimpiai bajnok kubai Teofilo Stevenson tudta megállítani az elődöntőben. Váradi János az NYVSC öklözője 19 évesen a légsúlyban lett olimpiai bronzérmes Moszkvában, 1980-ban, és abban az évtizedben 1990-ig a magyar válogatott egyik legsikeresebb ökölvívója volt. A Borsodi Bányász versenyzője, Isaszegi Róbert szerzett olimpiai érmet hazánknak a 48 kg-ban, 1988-ban, Szöulban jutott el az elődöntőkig.
A magyar ökölvívás tízedik olimpiai aranyát a Vasas versenyzője, Kovács „Koko” István szerezte az 1996-os atlantai olimpián, emlékezetes meccsen győzve le kubai Mesat a harmatsúlyú döntőben. A magyar boksz első világbajnoki címét 1991-ben Sydney-ben nyerte légsúlyban, amelyet hat évvel később Budapesten megismételt már pehelysúlyban. 1992-ben, Barcelonában olimpiai bronzérmes volt légsúlyban, továbbá kétszeres Európa-bajnok (1991 légsúly, 1996 harmatsúly). A kiskunfélegyházi Mizsei György bronzérmes volt a nagyváltósúlyban a barcelonai olimpián (1992), emellett 1991-ben és 1996-ban Eb-bronzérmet nyert, előbb váltósúlyban, majd nagyváltóban.
A Magyar Ökölvívó Szakszövetség jelenlegi szakmai társelnöke, Balzsay Károly, a Vasas SC öklözőjeként 2000-ben volt ötkarikás bronzérmes Sydney-ben középsúlyban. Aranyérmes lett a budapesti világbajnokságon 1997-ben, amelyet még két Európa bajnoki-címmel toldott meg 1998-ban és 2000-ben, valamint 1996-ban Eb ezüstérmes volt. Amatőrben minden jelentős eredményét középsúlyban jegyezte.
A női ökölvívás is jeleskedett: Pruzsinszky Ivett az Esztergomi Kick-boksz SE sportolójaként a magyar női ökölvívás első világbajnoka volt 2001-ben Scrantonban, ahol 18 évesen ért fel a csúcsra a 71 kg-ban. Kovács Mária a magyar női ökölvívás egyetlen kétszeres világbajnoka, aki 2002-ben és 2005-ben ért fel a dobogó legfelső fokára.
A magyar labdarúgó-válogatott találkozói Argentínával
A magyar válogatott történetében Argentína olyan ellenfél, mely ellen képtelenség feledhető meccset játszani; minden csata emlékezetes, valamennyi összecsapás kuriózum. Eddig hétszer találkoztunk velük, ebből háromszor világbajnokságon (1962, 1978, 1982) csaptunk össze, míg négyszer barátságos derbin ütköztünk meg. A vb-meccsek jelentőségét felesleges taglalni, a rancaguai, a Buenos Aires-i és az alicantei csata is a mai napig beszédtémát jelent, de a másik négy mérkőzés szintén feledhetetlen.
Az 1962-es chilei világbajnokság csoportmérkőzése
Az 1962-es világbajnoki csoportmérkőzés, amelyet nappal, derült, kellemesen meleg időben, 15:00-kor kezdtek, emlékezetes összecsapást hozott Rengóban. Játékosaink becsülettel helytálltak az izzó légkörben, a nagy tét ellenére sem vesztették el szívüket. Gyakran akadtak a mérkőzésnek olyan kritikus mozzanatai, amikor azt hittük, hogy már veszve van minden. Az argentinok mindent feltettek erre a 90 percre, mindent, ami a számukra oly fontos továbbjutást elősegíthette. Csapatunk mellett ezzel szemben csak az szólt, hogy fiaink sportszerű körülmények között, önfeláldozóan hálálják meg azt a bizalmat, amelyet ott éreztek. Tudták jól, hogy az otthoniak milyen nagy aggodalommal kísérik szereplésüket.
A Maradona korszak: 1978-as botrány és az 1982-es világbajnokság
Az MLSZ nekrológja szerint magyar csapatok válogatott és klubszinten összesen hat alkalommal találkoztak az argentin zsenivel, Diego Maradonával, aki még a 17. születésnapja előtt, 1977-ben mutatkozott be. 1980-ban a magyar ligaválogatott egy hónap alatt 12 mérkőzésen lépett pályára Közép- és Dél-Amerikában. 1980. január 28-án a Maradonával felálló Argentinos Juniors volt az ellenfél. A rendes játékidőben Kakas László kivédte Maradona büntetőjét, de az argentin sztár két akciógóllal válaszolt erre. Egy év múlva, 1981. február 15-én a Mészöly Kálmán vezette magyar válogatott is szembe került az Argentinos Juniorsszal. Maradona ismét pályán volt, de nem talált a hálóba. Nyilasi Tibor góljával sokáig a magyarok vezettek, végül 1-1-re zárult a találkozó.
Az 1978-as világbajnokság: A "csalás narratívája"
Negyven éve traumatikus emlékű meccsel kezdtük az argentínai világbajnokságot, a házigazdák elleni 2-1-es vereség azóta is kitüntetett helyen szerepel az elcsalt meccsek hosszú sorában. A csalás narratíváját erősíti, hogy ez a világbajnokság tényleg minden volt, csak tiszta nem: az argentin katonai junta mindent elkövetett, hogy egy vébégyőzelemmel erősítse meg a hatalmát, és ma már konkrétan tudjuk, hogy az argentinok Peru elleni hat-nullás győzelme bunda volt. Az MLSZ tévé jóvoltából már lassan két éve a YouTube-on is fent van a teljes 90 perc, csak nem az eredeti közvetítéssel, hanem Borbély Zoltán, Lakat T. Károly és a meccsen gólt is szerző Csapó Károly kommentárjával.
A magyar válogatott 12 év után jutott ki újra világbajnokságra: Baróti Lajos csapata a szovjetek és a görögök megelőzésével szerzett jogot az interkontinentális pótselejtezőre, amin valósággal legázolták Bolíviát, és máris ott volt a csapat Argentínában. A fociszövetség dilettáns funkcionáriusai sokat tettek azért, hogy a csapat ne legyen a csúcsformájában. Minden a felkészüléssel kezdődött: egy hónapra edzőtáborba zárták a játékosokat, nem kötöttek le előkészületi meccseket arra az időre, leszámítva egy műfüvön játszott bemutató mérkőzést, amin megsérült a csapat balszélsője, Várady Béla, aki végül elutazott ugyan Argentínába, ott viszont egy percet sem játszhatott. Az újpesti játékosok feleségei IBUSZ-úttal a csapat után utaztak, ami már eleve feszültséget szült, hiszen a csapatvezetés nem engedélyezte a hozzátartozók jelenlétét, de Törőcsik barátnőjét és Fazekas László feleségét ráadásul áruházi lopáson kapták, és rendőrségi ügy lett a dologból, Fazekas pedig kénytelen volt lemondani a csapatkapitányságról.
Csapó a 10. percben egy lesipuskás góllal csendesítette el a 70 ezer nézőt, Luque azonban öt perccel később egyenlített, miután Gujdár kiejtett egy szabadrúgást. A magyar csapat sokáig jól tartotta magát, noha Törököt sérülés miatt le kellett cserélni a szünetben (a helyére Martos állt be), ám a 83. percben Bertoni egy védelmi hibát kihasználva megszerezte az argentinok győztes gólját. Az igazi baj azonban az volt, hogy a hátralévő hét percben két kulcsjátékosát is elvesztette a válogatottunk: előbb Törőcsik unta meg, hogy a védők folyamatosan faragták, és törlesztésért kiállították, őt pedig nem sokkal később Nyilasi is követte egy durvaság után.
Hungary vs Argentina 1978 Csapó gólja
A meccs felvétele alapján az első félidővel majdhogynem teljesen elégedettek lehetünk: az argentinok többet támadnak ugyan, de kevés igazi helyzetük adódik, a gólt is kapushibából szerzik, igaz, Gujdárnak volt nagy védése is. A mieink - az utóbbi húsz-harminc év magyar válogatottain felnőtt szemnek szokatlanul - kifejezetten jól játszanak, szó sincs róla, hogy feltörné a hátunkat a háló, veszélyesek az ellenakciók, az egyikből pedig gólt is szerzünk. A magyar védekezés láthatóan jól meg van szervezve, az argentinok meddő mezőnyfölénye leginkább távoli lövéseket eredményez. Az argentinok iszonyatos tempót diktálnak, mindkét csapat aránylag gyorsan igyekszik játszani, viszont láthatóan feszült a hangulat már az elején is. Garridóra joggal neheztelhetünk, mert pocsékul vezette a meccset, de nem kenhetjük rá az egészet, és főleg nem ő nyerte meg a meccset az argentinoknak. Ami a játékvezetői döntéseket illeti, Garrido nem feltétlenül csalt, inkább csak botrányosan rosszul vezette a meccset, és mindkét fél rovására hatalmasakat tévedett, még ha az argentinok ebből jobban is jöttek ki.
Az 1982-es spanyolországi világbajnokság
Az 1982-es világbajnoki csoportmérkőzés alkonyatkor kezdődött, derült, kellemesen meleg időben, 21:00-kor. Már a második percben átéltük az első meleg helyzetet, ami egy szabadrúgás után adódott. Nagyon nyomtak a dél-amerikaiak, akiket csak szabálytalanul tudott feltartóztatni a magyar védelem. A mérkőzés folyamán Maradona betört a büntetőterületen belülre, és 15 méterről védhetetlenül bombázott a rövid alsó sarokba. A 61. percben ezt a góljukat is megduplázták az argentinok. A 76. percben végre sikerült szépíteni, méghozzá egy remek csatárteljesítménnyel. Ezzel ért véget ez a rendkívül nehéz mérkőzés, amin nem kérdés, hogy az argentin csapat klasszisokkal jobb volt, és ilyen arányban is megérdemelten nyert.
A középdöntőben az argentinok az olaszokkal játszottak, akik pont ugyanazt a taktikát választották. Sőt, Claudio Gentile még könyörtelenebb cinizmussal iktatta ki a játékból a fiatal Diego Maradonát, de egy sárgával megúszta.
Későbbi összecsapások és Messi debütálása
A legutóbbi győzelmünket, közel harminc éve, 1976-ban arattuk Budapesten 2-0-ra, akkor Nyilasi és Fazekas volt a két gólszerző. Ez az argentin válogatott hét olyan játékost szerepeltetett, akik alapemberek voltak a két évvel későbbi világbajnoki címet szerzett együttesben.
Kevés olyan mérkőzést játszott a magyar válogatott az elmúlt 25 évben, amelyről egyetlen felvétel sem volt látható idehaza, noha élénken foglalkoztatta a közvéleményt. Az argentinok elleni 1991-es barátságos meccs pont ilyen volt, melyet idáig soha nem láthatták a magyar szurkolók. A magyar válogatott 1991-ben dél-amerikai túrára utazott, ahol három mérkőzést játszott. Ezek közül egy számított hivatalos mérkőzésnek, a február 19-i rosariói meccs, amikor Argentína volt az ellenfél. A magyar csapat 75 ezer dollárt kapott azért a fellépésért, amire 32 órás úton, London, Madrid, Rio de Janeiro és Buenos Aires érintésével jutott el. Mészöly Kálmán szövetségi kapitány igazán rendhagyó gárdát állított össze, ahol hárman debütáltak a nemzeti tizenegyben, hatan pedig másodszor szerepeltek címeres mezben. Az argentinoknak ez volt az első hivatalos mérkőzése az előző évi világbajnokságot követően, ahol ezüstérmet szereztek. Habár idehaza attól tartottak, hogy öt-hat gól alatt nem ússzuk meg, Mészöly Kálmán válogatottja jól tartotta magát és végül kétgólos vereséget szenvedett.
Lionel Messi debütálása (2005)
2005. augusztus 17-én a magyar válogatott barátságos mérkőzésen fogadta Argentínát, melyre Lothar Matthäus, a magyar kapitány bátor játékkal szeretett volna felkészülni a közelgő világbajnoki selejtezőkre. Az első negyedórában Crespo cselezgetett a magyar tizenhatos baloldali vonalánál, majd kipasszolta a labdát a felzárkózó Sorin elé, aki ballal középre ívelt, és az üresen érkező Rodriguez öt méterről jobb sarokba fejelt. A huszonkilencedik percben aztán sikerült az egyenlítés egy szép, ritkán látható magyar támadás végén: Torghelle a hosszú alsóba továbbította a labdát. A fordulás után ismét a mieink játszottak veszélyesebben. Az első negyedóra végén az argentinok egy újabb fejesgóllal jutottak vezetéshez.
Pár perc múlva beállt az argentin futball legtehetségesebb játékosának tartott, a Barcelona által kiszemelt Messi, azonban mindössze húsz másodpercet töltött a pályán - a Maradona utódjának kikiáltott játékos első válogatottsága így igen kurtára sikeredett -, miután megütötte az őt visszahúzó Vanczákot. José Pekerman, az argentin szövetségi kapitány, nagyon érdekes, magas színvonalú meccsnek tartotta, ahol mindkét csapat azt hozta, amit vártak tőle, és ők lehettek a boldogabbak, mert nyertek. Lothar Matthäus szerint a nézők biztosan elégedettek lehettek, hiszen szép meccset játszottunk, és jó teljesítményt nyújtottunk. Bántotta, hogy kétszer is fejesgólt kaptunk, hiába beszélték meg, kinek, kire kell figyelnie. A hajrában a magyar válogatott becsülettel harcolt, és ha Torghelle nagy helyzetekor rövidebben veszi át a labdát, ha Huszti nem erőből akarja megoldani lehetőségét, vagy ha a ráadásban Tóth Norbert lövése erőteljesebben vágódik a léc alá, akkor akár az egyenlítés is sikerülhetett volna. Így újabb vereség lett a vége, de ez a magyar társulat harcosságáért és bátorságáért mindenképpen dicséretet érdemelt, a közönség nagyrabecsülését is kivívta ezzel.
tags: #magyar #box #valogatott #argentinaban #a #60
