A magyar-angol futballrangadók legendája: Az Aranycsapat diadala és a 7:1
„Válogatott csapatunk eddigi legnehezebb küldetése, hogy helyreállítsa a tekintélyt, amelyet Magyarország hat hónappal ezelőtt a Wembley-ben szétzúzott” - írta a Star című brit lap a 70 éve, 1954. május 23-án rendezett magyar-angol mérkőzés előtt. A Daily Sketch azzal indította útjára a brit csapatot: „Rajta Anglia, mutasd meg nekik! Magyarország?” Ez a felfokozott hangulat kísérte a két nemzet labdarúgó-válogatottjának újabb összecsapását, amelyre Budapesten került sor, és az „évszázad mérkőzésének” visszavágójaként vonult be a történelembe.
Az „évszázad mérkőzésének” háttere: Történelmi győzelmek és társadalmi feszültségek
Óriási érdeklődés övezte a mérkőzést, Magyarország futball-lázban égett. Ennek a hatalmas érdeklődésnek több oka is volt. 1953. november 25-én a magyar csapat történelmi győzelmet aratott Angliában, a 6:3-al megnyert találkozót szinte az egész ország végigszurkolta a rádiókészülékek mellett, a siker nemzeti büszkeséggel töltötte el az országot.
Emellett a magyar diadal feledtette a mindennapok szűkösségét: 1953-ra az átlagos reáljövedelmek 20 százalékkal maradtak el 1949-hez képest, az életminőség rosszabb volt, mint a ’30-as évek végén a Horthy-korszakban. A diktatúra idején a Szovjetunió által megszállt országban az élelmiszer-ellátás szegényes volt, az óriási áruhiányt vidéken a padlássöprések súlyosbították, amelyek éhínséghez vezettek.
A 6:3 évében Rákosi Mátyás politikája a társadalommal szembeni terrorisztikus fellépésnek köszönhetően csődbe jutott. 1953 nyarán Moszkva utasítására miniszterelnökcserére került sor: Rákosit Nagy Imre (1953-1955) váltotta, miközben a kommunista párt élén továbbra is Rákosi Mátyás maradt. Ebben a felfokozott helyzetben a Magyar Dolgozók Pártja vezetése számára különösen fontossá vált a propaganda részévé váló sport.
A magyar labdarúgó-válogatott sikereivel azt üzenhették, hogy nincs lehetetlen, a „határ a csillagos ég”. Rákosiék kisajátították a sportsikereket, miközben a magyar sport kiemelkedő eredményeit a Horthy-korszak sportfejlesztései alapozták meg.
A magyar futballiskola gyökerei és az angol "erőfoci" kihívása
A sport, amelyet a század elején még csak kevesen űztek, a Horthy-korszakban vált tömeges időtöltéssé. A szabadidő növekedése következtében a tömegsportok elterjedése világtendencia volt. A Trianon utáni Magyarországon az ifjúsági testnevelés tudatos támogatása is a terjedésnek kedvezett. A sportlétesítmények számának növekedése is figyelemre méltó volt:
| Év | Sportlétesítmények száma |
|---|---|
| 1918 előtt | közel 700 |
| 1935 | 6800 |
A budapesti polgárság által kifejlesztett, passzjátékra épülő Duna menti futballiskola, szemben az angol erőfocival, már a századforduló utáni években megjelent Magyarországon. Az 1910-es években Schlosser Imre és a sokak szerint Puskáshoz hasonlítható Orth György, európai szinten is kiemelkedő játékosok voltak, a legendás „Slóziról” (Schlosser) film készült, versenylovat és cipőpasztát neveztek el róla, a szurkolók vállukon vitték haza egy-egy győzelem után.
A rövidpasszos dunai stílus tette sikeressé a ’30-as évek nagy futballgenerációját, ez hozta meg az első komoly nemzetközi futballsikert is a Horthy-korszakban: 1938-ban válogatottunk világbajnoki döntőbe jutott. Bár a döntőben a Zsengellér Gyulával és Sárosi Györggyel felálló magyar csapat elegánsan, művészi módon játszott, a biztos védekezésből villámgyors támadásokra átváltó olaszok végül 4:2-re nyertek.
Felkészülés az 1954-es visszavágóra és a várakozások
Az angol válogatott - rendkívüli módon - két hetet együtt töltött. S először nem hazánkba, hanem Belgrádba utazott, ahol a jugoszláv együttes - Rajko Miticnek, a Crvena Zvezda csatárának a 87. percben szerzett góljával - 1:0-ra nyert. Walter Winterbottom angol szakvezető azt mondta: „A jugoszlávok kitűnően futballoztak, válogatottunk átlagon aluli játékot nyújtott. Az eredmény reális.” A The Times szerint „a jugoszláv csapat végig a kezében tartotta a mérkőzést”. Az újvidéki Magyar Szó viszont így lelkendezett: „Nem nagy arányú győzelem. Jugoszláviából a „magyar tengerhez” utazott a brit csapat, amely Balatonlellén - a Daily Mirror megfogalmazásában: „fényesen berendezett munkásüdülőben”- lakott, és Balatonbogláron edzett.
A budapesti 7:1-es diadal: Az Aranycsapat beírja magát a történelembe
1954. május 23-án - egy nappal a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának megnyitása előtt - Budapesten került sor Magyarország és Anglia válogatott labdarúgócsapatainak újabb találkozójára, az „évszázad mérkőzésének” visszavágójára. A mérkőzésre rengetegen próbáltak jegyet váltani, de még így is csupán az igénylők töredéke juthatott be a stadionba. A jegyek elosztása országos jelentőségű politikai kérdéssé vált. Az Országos Testnevelési és Sportbizottság sajtóértekezletén május 10-én elhangzott tájékoztatás szerint a belépőkből elsősorban a labdarúgók, sportvezetők, valamint azok a munkájukat kitűnően végző dolgozók részesedhettek, akiknek kapcsolatuk van a sporttal. Az egyesületek bizottságokat hoztak létre a belépők szétosztására.
Május 23-án a (bő félévvel korábban, 1953. augusztus 20-án átadott) Népstadiont környező utcákon általános járműforgalmi tilalmat rendeltek el. A Thököly út-Hungária körút -Kerepesi út által határolt terület Népstadion felé eső részére reggel 10 órától már gyalogosan is csak jeggyel lehetett bemenni.
A találkozón Bernardi olasz játékvezető fújta a sípot. A 7:1-es diadal során a magyar csapat góljait Lantos, Puskás, Kocsis, Tóth II. és más játékosok szerezték. „Wembley-i játékát megismételve vívta ki válogatott csapatunk a ragyogó győzelmet. A magyar csapat minden tekintetben felülmúlta ellenfelét. Csatársorunk ötletes játéka ellen nem volt ellenszere az angol védelemnek. A nagyszerű csapatmunkát mutatott magyar együttesben mindenki igyekezett tudása legjavát nyújtani. Az angol csapat lelkesen küzdött, de nem tudott igazán veszélyes lenni a nagytudású magyar csapatra.” - így tudósított a Népsport a mérkőzés másnapján a magyar labdarúgó-válogatott kiemelkedő sikeréről. A 6:3-as és 7:1-es magyar győzelmek a passzjátékra építő magyar futballiskola felülkerekedését is jelentették az angol erőfocival szemben.
Magyarország-Anglia 7:1 – 1954. május 23.
A 7:1 jelentősége és az 1954-es világbajnokság
Az Aranycsapat ugyanis Anglia kilencven éves hazai veretlenségét törte meg a 6:3-as győzelemmel, a visszavágón elért 7:1 pedig az angol válogatott máig legnagyobb veresége. Az 1954-es világbajnokságon is döntőbe jutott magyar válogatott felkészülését az angolok elleni barátságos mérkőzések szolgálták. A svájci világbajnokságon végül - 1938-hoz hasonlóan - ismét ezüstérmet szerzett a magyar labdarúgó-válogatott. Meglepetés volt az eredmény, hisz az akkor a világ legjobbjának tartott magyar csapat szenvedett vereséget a döntőben. Az Anglia elleni mérkőzések tükrében különösen igaz az, hogy 1954-ben a magyar csapat volt a világbajnokság favoritja.
A "margitszigeti pénzosztás" árnyéka
Messzire vezetne a berni világbajnoki döntőben elszenvedett vereség okainak elemzése, itt most egy - a 7:1-es győztes mérkőzéssel összefüggő - tényezőt emelünk ki. A budapesti magyar-angol mérkőzés előestéjén került sor a „margitszigeti pénzosztásra”, a Magyar Labdarúgó Szövetség vezetői prémiumot osztottak szét a sikeres londoni mérkőzésért, egyben ösztönzésnek szánták a jutalmakat a világbajnokság előtt. Hiába külön-külön hívták be a labdarúgókat, kiderült a kivételezés: Puskás Ferenc és Bozsik József egyaránt 200 ezer forintot kapott (az akkori havi átlagfizetés közel háromszázszorosát!), a többi játékos 50 ezret, a három volt fradista, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán és Budai László pedig fejenként csak 10 ezret.
A modern kori magyar-angol mérkőzések
A dicsőséges '50-es évek után hosszú időre feledésbe merültek a hasonló sikerek. Már 1934-ben is összecsapott egymással a magyar és az angol csapat, de a modern érában is történtek emlékezetes összecsapások. Az elmúlt évek egyik ilyen találkozója volt, amikor sima, kiütéses győzelmet aratott Anglia a Puskás Arénában: Sterling, Kane, Maguire és Rice góljaival 4-0-ra győzték le Marco Rossi csapatát. Az első félidő hosszú idők legrosszabb magyar fociját hozta: a csapat a saját térfeléről sem tudott kijönni, szerencsére az angolok sem voltak túl kreatívak. Southgate csapata sokat tologatta a labdát, de helyzetet alig találtak.
A második félidőre mindkét csapat ugyanazzal a felállással, de más mentalitással futott ki: a mieink elfáradtak, hibák csúsztak be, ezeket pedig a felélénkült angolok könyörtelenül kihasználták. Az 55. percben Grealish indult meg a szélen, leadta a labdát Mountnak, aki középre gurítva megtalálta Sterlinget. A második gólig nem kellett sokat várni: a 63. percben már Sterling adta a gólpasszt a másik oldalról, ezúttal Kane-nek, aki szintén közelről volt eredményes. Ennél is gyorsabban jött a harmadik angol gól: Shaw szögletéből Harry Maguire a 69. percben volt eredményes. A kegyelemdöfés a 87. percben érkezett: Rice távolról lőtt a kapura - védhetően, mégis becsorgott.
A meccs teljes egészében kereste a helyét a magyar védelem, egyedül Gulácsi állta a sarat, aki minden ziccert kivédett, ahol egy az egyben vezették rá a labdát.
tags: #magyar #england #foci #teljes
