A magyar futball megítélése és a társadalmi-politikai kontextus
A magyar labdarúgás és annak társadalmi megítélése számos közvélemény-kutatás tárgyát képezte az elmúlt időszakban, különösen az Európa-bajnokságok és a hazai politikai események fényében. Ezek a felmérések rávilágítanak arra, hogy a sport, és azon belül a foci, mennyire átszövi a mindennapi életet, és hogyan kapcsolódik a politikai véleményekhez, valamint a társadalmi érzékenységekhez.
A kormány szerepe a futballban: érdem vagy kudarc?
A 21 Kutatóközpont egyik rendhagyó felmérésében azt vizsgálta, hogy a magyar labdarúgó-válogatott vereségei és győzelmei mennyiben tekinthetőek a kormány kudarcának és érdemének. A focis kérdés, miszerint a válogatott győzelme a kormány érdeme, a vereség a kormány kudarca, vegyes eredményeket produkált. Talán a legérdekesebb közülük az, hogy korántsem érdekli annyira a válaszadókat, mint azt az ember gondolná, minden harmadik megkérdezett kitért a válaszadás elől.
A győzelmet a válaszadók nagy többsége nem tekinti a kormány érdemének, 51 százalék gondolta így, és mindössze 14 százalék kötötte a kormányhoz a sikert. A vereségnél is a relatív többség, 41 százalék úgy látta, hogy az nem a kormány kudarca, ugyanakkor 25 százalék szerint mégis az, tehát itt kiegyenlítettebb volt az arány. Ennek oka elsősorban az ellenzéki szavazók véleménymintázatában keresendő: értelemszerűen csak elenyészően kevesen gondolják a kormány érdemének a válogatott sikerét, viszont a kudarcot a tiszások majdnem fele a kormányhoz köti.
Futball, LMBTQ-elfogadás és a politikai megosztottság
Az IDEA Intézet a Telex számára készített reprezentatív kutatásában egy másfajta szempontból vizsgálta a kérdést: azt nézték meg, hogy általában a magyar társadalom és azon belül is a futballszurkolók hogyan állnak a homoszexualitáshoz és az LMBTQ-jogokhoz a futball kontextusában. A melegellenessé eltérített pedofiltörvény elfogadása és az annak nyomán bejelentett népszavazás miatt sorra születnek a különböző közvélemény-kutatások, amelyek azt monitorozzák, hogy a magyarok mennyire elfogadók a melegekkel szemben.
A téma különösen aktuális az Európa-bajnokság miatt, főleg, hogy a magyar válogatottnak azért kell majd két meccset zárt kapuk mögött lejátszania, mert a szurkolók egy része homofób rigmusokat skandált az Eb-meccseken. De említhetnénk Gulácsi Péter kiállását a szivárványcsaládok mellett, amiért sok szurkoló megorrolt az RB Leipzig és a válogatott kapusára, és még Orbán Viktor nemtetszését is kiváltotta. Idehaza még az is politikai kérdés, hogy lehet-e a stadionokban homofób megnyilvánulásokat látni.
Sportra hangolt szavazótábor: Fidesz vs. ellenzék
Az IDEA Intézet kétezer fős adatfelvételében 18 százalék mondta azt, hogy nagyon vagy meglehetősen gyakran néz futballmeccseket a tévében vagy akár élőben, a stadionban. Ugyanakkor 31 százalék válaszolta, hogy soha nem néz meccseket. Pártszimpátia alapján is megnézték, mennyire követik a focit az emberek. A Fidesz-KDNP-szavazók 32 százaléka néz nagyon vagy meglehetősen gyakran meccseket, ami az átlaghoz képest majdnem kétszer nagyobb arány. Az ellenzékieknél ez csak 13 százalékra volt igaz, 47 százalékuk mondta azt, hogy soha nem néz focit, a másik oldalon minden ötödik szavazó válaszolt ugyanígy.
Böcskei Balázs politikai elemző, az IDEA Intézet kutatási igazgatója szerint nem meglepő, hogy a kormánypártok szimpatizánsai között ennyire népszerű a foci. A kormány politikájának fontos, központi eleme a sport, elég csak a stadionépítésekre és a sportnak juttatott állami támogatásokra gondolni, ezért a Fidesz szavazótábora egy eleve „sportra hangolt” tábor. A politikai hovatartozás tehát nagyban befolyásolja, hogyan viszonyulnak a sporthoz a szavazók: az ellenzéki szavazók egy része a sokat kritizált stadionépítések miatt fordulhatott el a futballtól, emiatt nem is követi az eseményeket, de akár dacból is azt válaszolja, hogy nem nézi a meccseket. Ahogy majd látni fogjuk, a pártszimpátia más kérdésekben is alapjaiban határozza meg, hogy az emberek mit gondolnak az adott témáról.
Minél jobban szereti valaki a focit, annál elfogadóbb
A közvélemény-kutatás legérdekesebb kérdése az volt, hogy elfogadná-e, ha a kedvenc csapata vagy a nemzeti válogatott egy vagy több játékosa valamely szexuális kisebbséghez tartozna? Erre az összes megkérdezett 49 százaléka válaszolt igennel, és 31 százalék mutatkozott elutasítónak, az „inkább igen” és az „inkább nem típusú” válaszokkal együtt 59-41 volt az arány. Böcskei szerint ez a 41 százalék még mindig magasnak számít.
Azoknak is feltették ezt a kérdést, akik bevallásuk szerint csak ritkán vagy soha nem néznek focit, mert az elmúlt hónapokban politikai kérdéssé vált a homoszexualitás idehaza is. „Azoknak is van véleményük, akik nem tudják, milyen taktikai felállásban játszott a német válogatott, viszont pontosan tisztában vannak vele, hogy Manuel Neuer szivárványos karszalagban védett a magyarok ellen.”
Akik rendszeresen néznek meccseket, azok a kutatás alapján toleránsabbak az átlagnál: 61 százalékuk fogadná el, ha valamelyik magyar játékos coming outolna, és csak 12 százalékuk lenne elutasító. Ennek egyszerű lehet a magyarázata: többször találkoznak valamilyen etnikai, vallási vagy szexuális kisebbséghez tartozó játékossal, emiatt elfogadóbbak lehetnek velük szemben. „Úgy állnak ehhez, hogy mindegy, hogy milyen a játékosok bőrszíne vagy nemi identitása, csak nyerjen a csapatuk.”
A Fidesz-szavazók pont ellenkezőleg állnak a kérdéshez, mint a futballrajongók, csak 39 százalékuk fogadná el, ha egy válogatott focistáról kiderülne, hogy meleg, 23 százalék tartaná elfogadhatatlannak azt. Böcskei szerint ez a 23 százalék meglepően magas érték ahhoz képest, hogy a kormány évek óta teljes mellszélességgel kiáll a válogatott mellett, és sulykolja a szerethető csapat képét. Az ellenzékiek között viszont elsöprő többségben vannak, akik elfogadóak lennének (77 százalék), csak egy 10 százalékos kisebbség gondolkodik másképp. Az IDEA Intézet elemzője azt mondta: hogy ki mennyire elfogadó, független attól, hogy van-e nyíltan meleg focista idehaza, a politika tulajdonképpen erőteljesen megmondja, hogy mit kell gondolnia erről.
A melegek jogaiért való kampányolást már kevésbé támogatják
Hasonlóan éles volt a két tábor közti véleménykülönbség abban a kérdésben, hogy a szövetségeknek (UEFA, FIFA) figyelembe kellene-e venniük az LMBTQ-jogok érvényesülését, amikor arról döntenek, hogy melyik ország rendezhessen fontos nemzetközi tornát. Csupán a Fidesz-szavazók 5 százaléka gondolja úgy, hogy így kéne eljárniuk a szövetségeknek, 80 százalék utasította el ezt, míg az ellenzékiek körében 55-25 volt ez az arány.
Az összes megkérdezettnél sokkal kiegyenlítettebben alakultak az arányok: 30 százalék támogatná, 46 százalék ellenezné az elképzelést, a válaszadók közel negyede pedig nem tudott véleményt alkotni. Érdekes módon a futballt szeretők is hasonlóan vélekednek (33-55 százalék), pedig az alapján, hogy toleránsabbak az átlagnál, azt várhatnánk, hogy ebben a kérdésben is nyitottabbak. Böcskei Balázs szerint ebből az látszik, hogy ha politikai kontextusban merül fel az LMBTQ-jogok kérdése, akkor a futballrajongók is konzervatívabb álláspontot képviselnek.
Ezt támasztja alá, hogy még ők sem értenek egyet azzal, hogy a futballkluboknak, válogatottaknak aktívan részt kellene venniük a homofóbia elleni kampányokban: 48 százalékuk válaszolt nemmel erre a kérdésre, és csak 19 százalékuk szerint van felelőssége a csapatoknak is. Az összes megkérdezettnél nagyon hasonló számok jöttek ki. A magyarok tehát magánéletükben elfogadók a melegekkel szemben, viszont ha a melegek jogaiért való kiállásról van szó, akkor sokkal tartózkodóbbak.
A Fidesz-szavazók 73 százaléka utasítja el az olyan típusú kampányolást, mint ami a Premier League-ben például évek óta megszokott már. Az ellenzékiek körében sincs egyértelmű támogatottsága a dolognak, csak 30 százalékuk tartaná helyesnek a csapatok kiállását, 23 százalékuk pedig elutasítaná azt. Tehát eléggé megosztottak a kérdésben, ami betudható annak, hogy a szavazók közül sokan gondolkodnak úgy, hogy a sportban nincs helye politikának, amit a kormány is előszeretettel hangoztatott az Eb alatt, mondta Böcskei Balázs.
Mindez azért érdekes, mert a 2022-es világbajnokságot Katarban rendezték, amely ország nem éppen a melegek elfogadásáról híres. Más sportágakban is felmerült, hogy szabad-e olyan helyekre vinni nagyszabású sporteseményeket, ahol nem tartják tiszteletben az LMBTQ-emberek jogait. Shelley Holroyd egykori brit gerelyhajító nemrég arról beszélt a BBC-nek, hogy ha még aktív sportoló lenne, nem biztos, hogy elindulna a 2023-as budapesti atlétikai vb-n, pontosan a melegek ellen hozott magyar törvények miatt. A nyugati társadalmakban is egyre nagyobb az igény, hogy a sportszövetségek ne csak a szavak szintjén álljanak ki a szexuális kisebbségek mellett, és a szponzori szempontokon túl vegyék figyelembe az emberi jogokat is, amikor a rendezésről döntenek. Egy korábbi, futballszurkolók körében végzett nemzetközi kutatás szerint a brit szurkolók 66 százaléka, az amerikaiak és a németek 55, a hollandok 57 százaléka szerint szükséges mérlegelni egy-egy tornarendezés odaítélésénél az LMBTQ-jogok érvényesülését az adott országban.
Homofób megnyilvánulások a stadionokban: eltérő nézőpontok
Az utolsó kérdésben arra kérdeztek rá, hogy tapasztaltak-e homofób szurkolói megnyilvánulásokat hazai futballmeccseken. A fideszesek 67 százaléka mondta azt, hogy sosem hallott-látott ilyesmit a magyar stadionokban, csak 6 százalékuknak volt ezzel ellentétes élménye. Az ellenzéki szavazóknál fordítva alakultak az arányok (51-18 százalék), ami megint csak a magyar közélet polarizáltságát mutatja: az ellenzéki szavazók hajlamosak adottnak venni, hogy a magyar szurkolók jó része rasszista, homofób, míg a kormánypárti szimpatizánsok inkább letagadják, relativizálják, hogy valaha is találkoztak ilyesmivel, mondta Böcskei Balázs.
Az igazság valahol a két véglet között lehet, és ezt a futballszurkolók válaszai testesítik meg, hiszen ők követik leginkább a futballt: 32 százalék válaszolta azt, hogy tapasztalt már homofóbiát a meccseken, 31 százalék csak elszórtan vagy legfeljebb egy alkalommal, és 37 százalék sosem találkozott a jelenséggel.
Az MLSZ általában huhogás vagy cigányozás miatt szokta megbüntetni a hazai klubokat, arra még nem volt példa, hogy homofób megnyilvánulásokat szankcionáljon a szövetség. Válogatott meccseken más a helyzet, ott már korábban is volt probléma ebből: a 2016-os Eb-n és a 2017-es világbajnoki selejtezőn is a „Cristiano homosexual” rigmussal találták meg a portugál klasszist, meg is büntették érte az MLSZ-t. Az idei Eb-ig talán nem is volt annyira előtérben, hogy a románozás mellett a buzizás sem fér már bele a lelátókon: Csányi Sándor elnök néhány éve még simán elmondta, hogy a buzi MLSZ mehet, csak ne legyenek rasszisták a szurkolók.
Az IDEA Intézet kutatásának módszertana
Az IDEA Intézet a kutatás adatait 2021. július 22. - augusztus 1. között vette fel. A vizsgálat végeredménye reprezentatív az ország felnőtt népességére nem, életkor és régió tekintetében. A 2000 fős minta hibahatára az alapmegoszlások esetében legfeljebb ±2,2 százalékpont. A teljes magyar weben és a közösségi médiában történő adatfelvétel lekérdező szoftverrel, önkitöltős online kérdőíven keresztül (CAWI) történt.
Közpénzek a sportban: Elfogadottság és politikai irányvonal
Egy korábbi felmérés szerint már a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság emléke is elhalványult: akkor a magyar válogatott szereplése olyanokat is szurkolóvá tett, akik addig nem futballrajongásukról voltak ismertek. Ennek ellenére a Fidesz-szavazóknak mindössze a 22 százaléka mondja azt magáról, hogy követi és büszke a magyar futballra, 51 százalékukat viszont egyáltalán nem érdekli. Pláne nem az ellenzéki szavazókat: a magukat baloldali-liberális beállítottságúnak valló megkérdezetteknek a 10 százaléka nézi szívesen a hazai meccseket vagy a nemzeti tizenegy mérkőzéseit, 73 százalékuk viszont egyáltalán nem.
A kutatók feltették azt a kérdést is, hogy érdemes-e sportberuházásokra költeni a közpénzt. Ebben az ügyben szintén meglepő a Fidesz-szavazók véleménye: a kormánypárt támogatóinak ugyanis szintén csak a 37 százaléka tudta határozottan kijelenteni, hogy érdemes ilyen célra közpénzt kiadni. 34 százalékuk nem tudott egyértelmű igent, vagy nemet mondani, míg 27 százalékuk szerint máshol jobb helye lenne a pénznek. Ebben a kérdésben a jobbikos és a balos-liberális csoport véleménye már közelebb áll egymáshoz: csak 15, illetve 11 százalékuk támogatja a sportberuházások létrejöttét, negyedük lát benne pozitív és negatív hozadékot is, míg 58-58 százalékuk teljesen elutasítja.
| Kérdés/Kategória | Fidesz-szavazók (%) | Ellenzéki szavazók (%) | Futballrajongók (%) | Összes megkérdezett (%) |
|---|---|---|---|---|
| Gyakran néz futballmeccseket | 32 | 13 | N/A | 18 |
| Elfogadná, ha meleg játékos lenne | 39 | 77 | 61 | 49 |
| Szövetségek vegyék figyelembe az LMBTQ-jogokat (elfogadás) | 5 | 55 | 33 | 30 |
| Szövetségek vegyék figyelembe az LMBTQ-jogokat (elutasítás) | 80 | 25 | 55 | 46 |
| Tapasztalt homofób megnyilvánulásokat meccsen (soha) | 67 | 18 (nem tapasztalt) | 37 (soha) | N/A |
| Érdemes sportberuházásokra költeni közpénzt | 37 | 11-15 (támogatja) | N/A | N/A |
(Megjegyzés: A táblázat az IDEA Intézet és egyéb említett kutatások alapján készült, ahol rendelkezésre állt adat. N/A jelzi, ha az adott adat nem volt expliciten megadva a kategóriában, de a szöveg más csoportokról részletesebb információt nyújt.)
Politikai ígéretek és a futball jövője
A magyar labdarúgás több szempontból is "várakozó állapotban" van a parlamenti választásokig. Az NB I-es bajnokság televíziós jogaira és szerencsejáték-jogaira sincs aláírt szerződés. Arra nézve viszont csak találgatások vannak, hogy egy esetleges kormányváltás milyen hatással lenne a labdarúgás hazai helyzetére. Orbán Viktor miniszterelnök egy korábbi karácsonyi ünnepségen erőteljes üzenetet fogalmazott meg: "Jövőre választás lesz, ha nem leszünk észnél, a magyar futballnak évekre befellegzik." A miniszterelnök szerint tehát ellenzéki siker esetén a magyar futballnak évekre befellegzik.
Kihívója, Magyar Péter ezzel szemben azt mondta, hogy ettől nem kell félni a futballban dolgozóknak. A magyar labdarúgásban dolgozókkal beszélgetve érezhető, hogy sokan találgatják, valóban így történne-e mindez, és a Tisza Párt győzelme esetén elvonnák-e a futball támogatásait, és látványosan megborulna a magyar futball, vagy lehet abban bízni, hogy Magyar Péter is elkötelezett a futball mellett? Ennek kapcsán sokan kapaszkodnak abba, hogy a jelenlegi ellenzék első számú embere önmagát futballszeretőnek tartja. Az köztudott, hogy mindkét gyermeke futballozik, az MTK akadémiájának igazolt játékosai, és szakemberek elmondása szerint az idősebb fiú az adott korosztály kiemelt tehetségének számít - ezt sokan felemlegetik érvként amellett, hogy hatalomra kerülve nem a futball beszántása lenne a szándéka a Tisza Párt miniszterelnök-jelöltjének.
Nagy visszhangot váltott ki, amikor az idei NB I-es bajnokság első örökrangadóján Magyar Péter a fiai társaságában megjelent az MTK-stadion lelátóján, és az egyik VIP-boxból nézte meg a találkozót. Megjelenése komoly indulatokat gerjesztett, és azt követően a médiában politikai üzengetések is kezdődtek.
Kulcsár Krisztián, a Tisza Párt sport munkacsoportjának élén álló, a MOB idő előtt távozó elnöke egy tavaly őszi interjúban hosszabban beszélt az elképzeléseikről. Szerinte a futball kiemelt helyen van, és tudomásul kell venni, hogy a labdarúgás a sporton belül külön kategóriába tartozik. A FIFA és az UEFA megteheti, hogy csak olyan stadiont hitelesít, amelyikben nincs atlétikai pálya, így ezeket a létesítményeket más célra nagyjából nem is lehet használni. "Azt hiszem, itt is elsősorban a pénzköltés hatékonyságának problémái merülnek föl. A magyar labdarúgás negyven éve adósunk az eredménnyel" - mondta Kulcsár, hozzátéve: „Értem, hogy a sport - különösen a futball - jelentős összegeket kap, de én nem a sportkiadások csökkentésében látom a kiutat.”
A jelenleg aktív labdarúgók közül többen nyilvánosan vállalták az elmúlt hetekben, hogy kiállnak Orbán Viktor és a Fidesz mellett.
A közvetítési jogok jövője
Sajtóhírek szerint az MLSZ módosított a határidőkön és a hárommillió forintos letétet is eltörölte, ami megnyithatja az utat a közmédia előtt is. A közvetítési jogokat eddig az MTVA birtokolta, az RTL-nek inkább a Fradi-meccsek imponálnak, a Sport TV-nek viszont nehézséget okozna, ha a teljes csomagot egyedül kellene teljesítenie. Az eltörölt 3 millió forintos „letét” azt jelentheti, hogy megvan az esély arra, hogy az M4 Sport legalább az érdeklődését tudja jelezni a jogok iránt, és nem esik ki teljesen a pályázati lehetőségből.
A jogdíjak kapcsán annyit érdemes tudni, hogy a 2021-es szerződésben idényenként 9,8 milliárd forintos összeget rögzítettek, ez pedig olyan nagyságrend, amit egyedüli szereplőként nehezen lenne tartható bárki számára. Az RTL-nek elsősorban a Ferencváros mérkőzései jelentenek vonzerőt, ráadásul ők inkább streamingben gondolkodnak, míg a Sport TV-nek - amely továbbra is komolyan esélyes arra, hogy részt vegyen a pályázatban - nehézséget okozna, ha a teljes csomagot egyedül kellene teljesítenie. Az M4 Sport esetében az idő volt mindig a legnagyobb ellenség, de az új kormány megalakítása után felgyorsulhatnak a közmédiához kapcsolódó döntések is, ami magával hozhatja azt is, hogy az MTVA továbbra is fontos szerepet vállaljon a magyar sportéletben. Ami pedig a magyar válogatott tétmeccseinek közvetítését illeti, azok a jogok az MTVA-nál maradnak a Blikk információi szerint, mivel a szerződés 2028-ig érvényes, és nem a hazai, hanem a nemzetközi szövetségekkel kötötték.
tags: #magyar #futball #kozvelemenykutatas
