Az 1968-as mexikóvárosi olimpia magyar labdarúgó-diadalútja
Noha a labdarúgás, mint versenysport nem elsősorban az olimpiáról, és az olimpia nem elsősorban a labdarúgásról szól, tény, hogy a magyar labdarúgósport utolsó komoly sikerét kereken ötven évvel ezelőtt könyvelhette el. Ez az 1968-as mexikóvárosi olimpiai aranyérem, melyet a magyar futballválogatott szerzett. Magyarország 1968-ban nem kellett selejteznie, és címvédőként érkezett a mexikóvárosi olimpiára, hiszen az előző, 1964-es tokiói játékokon is a magyar csapat győzött.
Az olimpiai labdarúgás sajátosságai és a magyar csapat
Az olimpiai labdarúgótornákon az amatőrizmus jegyében 1984-ig nem vehettek részt hivatásos, tehát kifejezetten a sportból élő játékosok. Ez a második világháborút követő évtizedekben egyértelműen a kelet-európai országok fölényéhez vezetett, itt ugyanis papíron nem voltak profi játékosok, a futballisták mind valamilyen vállalat, intézmény alkalmazásában álltak. Ezzel együtt a legtöbb kelet-európai ország az olimpiákra egyfajta B-válogatottat, fiatalokból, vagy a nagyválogatottba valamilyen okból be nem férő játékosokból összeállított csapatot küldött. Ellenben az NDK, amelyet a magyar válogatott fosztott meg az 1966-os vb-szereplés lehetőségétől, a „nagy” csapatával futballozott az ötkarikás selejtezőben. A magyarok vegyes csapattal mentek a mexikói tornára, így a lehetőségekhez képest a legerősebb összeállítást képviselték.
Az indulás és a felkészülés Mexikóban
A magyar olimpiai küldöttség második csoportja 1968. október 2-án, délben, a Ferihegyi repülőtérről indult el Mexikóvárosba. A hangulat ünnepélyes volt, ahogy az akkori sajtó is beszámolt róla:
„A tágas előcsarnok zsúfolásig tele a hatalmas gép formaruhás utasaival, olimpiai küldöttségünk, sporttársadalmunk legkiválóbbjai második csoportjának tagjaival; a búcsúzó hozzátartozókkal, jóbarátokkal, kedves ismerősökkel, sportszerető szurkolókkal. Az utazók között volt a magyar olimpiai labdarúgó válogatott 18 tagja is.”
A magyar labdarúgók Mexikóvárosban már október 3-án pályára is léptek, igaz, még csak edzőmérkőzésen az Ember József által vezényelt Nigéria válogatottja ellen. Az edző, Lakat Károly dr. elégedetlen volt a látottakkal:
„Ez a játék egyszerűen érthetetlen volt számomra. A hónapok óta gyakorolt elemeknek, az egyes sorok összehangoltságának nyomát sem lehetett látni! A legnagyobb csalódást néhány játékos lélektelensége, teljes enerváltsága okozta. A hátralévő időben még sok munkára lesz szükség.”
Két nappal később az Univesidad Nacional (UNAM) csapata volt az ellenfél - ahogy Nigériánál, úgy itt is volt magyar érdekelt a másik oldalon, Fekete Árpád, az Újpest egykori játékosa, aki ekkor már a mexikói futball egyik kiemelkedő edzőjeként tevékenykedett. A meccs után a csapat elhagyta az olimpiai falut, és Guadalajarába költözött át, ahol a csoportmérkőzések vártak rá. Itt újabb két edzőmérkőzést játszottak, de a Guadalajara I. és II. csapatok ellen sem sikerült meggyőző teljesítményt nyújtani.
Varga Zoltán disszidálása - egy váratlan fordulat
A csapat guadalajarai tartózkodása alatt történt egy váratlan és drámai esemény, amely sokkolta a küldöttséget és komoly veszélybe sodorta a címvédést: Varga Zoltán, a Ferencváros legendás játékosa, lelépett, otthagyta a csapatot, majd Mexikót is.
„Közben befut Varga Zoli is. Arca szokatlanul feldúlt. Folyton a nyakához kapkod, mintha fulladozna. Hamarosan kiderül azonban, hogy fulladásról éppen nincsen szó... - Azt hittem, hogy agyvérzést kapok ezen a reggelen - panaszolja. - Képzeljétek, nekilátok öltözködni, veszem az ingemet, hát esküszöm, hogy legalább négy számmal nagyobb. Na, rendben, ettől még nem estem kétségbe.” Ez az anekdota már Varga távozásának előjeleit mutatja.
„Disszidálása”, amelyről a Népsport csak három nappal később, a Salvador elleni 4-0 után számolt be, sokkolta a küldöttséget, a dobbantás hatására komoly veszélybe került a címvédés. Bár Varga eltűnésének híre a csapat körül nyüzsgő állambiztonságiak ténykedésének is köszönhetően nagyon gyorsan elért Magyarországra, a sportlap csak október 14-én, a Salvador elleni mérkőzést követő napon közölte a hírt. A Salvador elleni mérkőzés tudósítása mellett a lap címoldalára az NB1/B-s Nagybátonyi Bányász Komló elleni bravúrgyőzelme, valamint India váratlan gyeplabda-veresége is odafért - Vargának a lap 8. oldalán egy félmondatos bekezdés jutott. Varga emigrálásának megítélése a mai napig vitatéma, egykori csapattársai közül néhányan (a később ugyancsak emigráló Juhász István vagy a mexikói olimpián már az állambiztonságnak jelentő Novák Dezső) még évtizedekkel később is élesen bírálták, ha nem is magát a „disszidálást”, de annak időzítését. Vargával vagy Varga nélkül a csapat előtt azonban továbbra is ott volt a cél, megvédeni az olimpiai bajnoki címet. Technikailag pótolható lett volna a ferencvárosi 8-as, hiszen ott volt mögötte egy másik virtuóz, a szintén 8-asban futballozó kispesti Kocsis Lajos, ám a huszonegy éves karmestert dr. Lakat Károly szakvezető nem merte a mély vízbe dobni. Inkább azt a Menczel Ivánt favorizálta, aki a Vasasban az elenyésző kisebbséghez tartozott abban a tekintetben, hogy egyszer sem volt bajnok és válogatott.
Csoportmérkőzések (C-csoport)
Az október 13. és október 26. között zajló labdarúgótornán a magyar csapat a C-csoportba került Ghána, Izrael és Salvador társaságában. A csoportmérkőzések Guadalajarában zajlottak.
Magyarország - Salvador (1968. október 13.)
A Salvador elleni mérkőzésre az események miatt nyilván némiképp megzavarodottan állt ki az együttes, a játék ennek ellenére (vagy ezzel együtt) bizakodásra adott okot. A Fatér - Novák, Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas (Kocsis a 60. percben), Sárközi (Básti a 75. percben), Menczel, Dunai II, Nagy összeállításban pályára lépő magyar válogatott fölényesen, 4-0-ra nyert.
Gólszerzők: Menczel (19.), Dunai A. (28., 47.), Nagy L. (85.)
A csoport másik mérkőzésén Izrael 5-3-ra verte Ghánát, egy forduló után tehát Magyarország vezette a tabellát.
Magyarország - Ghána (1968. október 15.)
A második csoportkörben a magyar csapat Ghána ellen lépett pályára. A magyar csapat a Fatér - Keglovich, Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas, Sárközi, Menczel, Dunai II, Nagy összeállításban kezdett, Sárközit a szünetben Kocsis, Fazekast pedig a 69. percben Básti váltotta. Ibrahim Sunday révén a ghánaiak szereztek vezetést már a 12. percben, majd Dunai II és Menczel góljával fordított a magyar együttes, Sammy Stevens azonban még az első félidő 33. percében egyenlített. A mérkőzés 2-2-es döntetlennel zárult.
Gólszerzők: Dunai A. (15.), Menczel (17.), ill. Sunday (12.), Stevens (33.)
Magyarország - Izrael (1968. október 17.)
A harmadik fordulóra a már biztos továbbjutó Izrael maradt ellenfélként - nagy veszély mindenesetre nem fenyegette a magyar csapatot, egy pont ugyanis már biztosan elég volt a továbblépéshez. A Dunai II két góljával megnyert mérkőzés eredményeként a csapat csoportelsőként jutott tovább, és a negyeddöntőben a D-csoport második helyezettje lett az ellenfele. A mérkőzés 2-0-ra végződött.
Gólszerzők: Dunai A. (40. - 11-esből, 51.)
A C-csoport végeredménye:
| Helyezés | Csapat | M | Gy | D | V | G+ | G- | P |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1. | Magyarország | 3 | 2 | 1 | 0 | 8 | 2 | 5 |
| 2. | Izrael | 3 | 2 | 1 | 0 | 8 | 3 | 5 |
| 3. | Ghána | 3 | 0 | 1 | 2 | 6 | 10 | 1 |
| 4. | Salvador | 3 | 0 | 1 | 2 | 2 | 9 | 1 |
Megjegyzés: A győzelemért 2 pont járt.
Egyenes kieséses szakasz
Negyeddöntő: Magyarország - Guatemala (1968. október 20.)
A mérkőzésre október 20-án, 10 ezer néző előtt került sor. Magyarország a Fatér - Novák, Dunai L., Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas, Menczel (Kocsis a 60.percben), Dunai II, Básti (Szalai a 72.percben) összeállításban lépett pályára. Guatemala igazolni látszott a tornán kivívott hírnevét, az első félidőben többször is majdnem sikerült vezetést szerezniük, volt, hogy csak a kapufa mentette meg a magyar csapatot a góltól. A szünet után már a magyar csapatnak is voltak helyzetei, de a továbbjutás kérdése teljesen nyílt volt. A - mint kiderült - döntő gól a 70. percben Szűcs Lajos találatával született meg. A magyar csapat 1-0-ra győzött.
Gólszerző: Szűcs L. (70.)
A negyeddöntő másik mérkőzésén Izrael 1-1 arányú döntetlent játszott Bulgáriával, így a szabályok szerint hosszabbítás, majd sorsolás (!) következett, ahol Bulgária jutott tovább. Itt Bulgária, ha egyetlen góllal is, de verte Guatemalát, így a csehszlovákok hiába ütötték ki Thaiföldet, búcsúztak a további küzdelmektől.
Elődöntő: Magyarország - Japán (1968. október 22.)
Guatemalával ellentétben Japánnak nem sikerült igazolnia „félelmetes” hírét. Az október 22-én rendezett mérkőzésen a Fatér (Szarka a 77.percben) - Novák, Dunai L., Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas, Kocsis (Menczel az 56.percben), Dunai II, Básti (Sárközi a 72.percben) összeállításban játszó magyar csapat rendkívül magabiztosan, 5-0-ra verte a japánokat.
Gólszerzők: Szűcs L. (30., 60., 75.), Novák D. (53.), Fazekas L. (72.)
„Nehezen illeszkedtünk be az itteni környezetbe, szokatlan az éghajlat is, de már bátran merem mondani: megbirkózunk vele. Nekem is tokiói tapasztalataim vannak, hasonlóan Novák Dezsőhöz. Eleinte ott is akadtak problémák, végül mégis aranyérem lett a dologból. Itt is vannak hiányosságok, ám a keddi játék már bizalommal tölt el bennünket.” - nyilatkozta bizakodva egy játékos az elődöntő előtt, melyet aztán fölényesen megnyert a csapat.
Olimpiai Döntő: Magyarország - Bulgária (1968. október 26.)
Október 26-án aztán mintegy 60 ezer néző várta a döntő mérkőzést Mexikóvárosban. A bolgár válogatott ott volt az 1966-os világbajnokságon is, egy csoportban a magyar együttessel, de az olimpiára egyfajta „B” csapattal érkezett. Bulgária válogatottja viszont ott volt ’66-ban - egy csoportban a magyar együttessel -, és azért sem gondolt az A csapat felléptetésére az olimpiai selejtezőben, mert az Eb-n szintén a legjobb nyolc közé került, és első sorát az olaszokkal vívott negyeddöntőre (3-2, 0-2) tartogatta.
A döntő összeállítása:
- Magyarország: Fatér K. - Novák D., Dunai L., Páncsics M., Noskó E., Szűcs L., Fazekas L., Sárközi I. (Kocsis L. 62. percben), Menczel I., Dunai A., Juhász I.
- Bulgária: Jordanov - Gerov, Hrisztakiev, Gajdarski, Ivkov, Georgiev, T. Dimitrov, Jancsovszki (K. Hrisztov az 54. percben), Zsekov, A. Hrisztov, Donev (Ivanov a 62. percben)
A mérkőzést a magyarok kezdték jobban, mégis a bolgárok szereztek vezetést a 22. percben Dimitrov révén. Magyarország a 40. percben Menczel találatával egyenlített, majd egy percen belül, a 41. percben Dunai Antal góljával a vezetést is megszerezte. Más volt Mexikó ’68, mint Mexikó ’86: az olimpiai döntőben a magyar csapat - Menczel Iván és Dunai Antal góljával - egy percen belül 0-1-ről 2-1-re fordított. Ettől a bolgárok kiborultak, és pillanatok alatt három játékosukat küldte le a pályáról Diego de Leo mexikói játékvezető. A fordítás demoralizálta a bolgár játékosokat, egyre keményebben léptek oda a magyaroknak. A 43. percben először Dimitrov rúgta fel Noskót, majd egy perccel később Ivkov Dunai II-t, a játékvezető mindkettejüket kiállította. A nyolc főre olvadt bolgár csapat a második félidőben már nem tudott ellenállni a magyaroknak - a közönség biztatása ellenére sem. A 49. percben Juhász, a 62-ben Dunai II volt eredményes. A 85. percben pedig Myhaylov is kiállításra került, amikor Dunai Lajost a tizenhatoson belül felrúgta. A büntetőt Dunai II Antal értékesítette, beállítva a 4-1-es végeredményt.
Gólszerzők: Dimitrov (22.), ill. Menczel (40.), Dunai A. (41., 62., 85. - 11-esből), Juhász I. (49.)
Kiállítva: Dimitrov (42.), Ivkov (44.), Myhaylov (85.), ill. Juhász I. (85.)
A fináléban kemény, sokszor durvaságig fajuló szabálytalanságok történtek, ezért a játékvezető három bolgár játékost és a negyedik magyar gól szerzőt, a nemrég elhunyt Juhász István kiállította. A NOB elnézett e furcsaság fölött.
Az olimpiai bajnok csapat és a siker jelentősége
Magyarország tehát a következő játékosokból álló csapatával sikeresen megvédte olimpiai bajnoki címét, és a játékok történetében harmadikként duplázott. Korábban Nagy-Britanniának 1908-ban és 1912-ben, majd Uruguaynak 1924-ben és 1928-ban sikerült ugyanez. A sikerrel hazánk harmadszorra, s máig utoljára lett olimpiai bajnok férfi labdarúgásban. Bulgária mögött Japán volt a bronzérmes, a negyedik helyen a házigazda Mexikó zárt.
Az 1968-as olimpiai bajnok magyar labdarúgó-válogatott kerete:
- Kapusok: Fatér Károly (Csepel), Szarka Zoltán (Szombathelyi Haladás)
- Mezőnyjátékosok: Básti István (Salgótarjáni BTC), Dunai Antal (Újpesti Dózsa), Dunai Lajos (MTK), Fazekas László (Újpesti Dózsa), Juhász István (Ferencvárosi TC), Keglovich László (Győri Vasas ETO), Kocsis Lajos (Bp. Honvéd), Menczel Iván (Vasas), Nagy László (Újpesti Dózsa), Noskó Ernő (Újpesti Dózsa), Novák Dezső (Ferencvárosi TC), Páncsics Miklós (Ferencvárosi TC), Sárközi István (MTK), Szalay Miklós (Salgótarjáni BTC), Szűcs Lajos (Ferencvárosi TC), Varga Zoltán (Ferencvárosi TC)
Az 1968-as olimpiai siker a magyar labdarúgás utolsó jelentős világsikere. Az 1970-es ugyancsak Mexikóban rendezett vb-re nem jutott ki a Sós Károly által irányított magyar A-válogatott, az 1972-es olimpián pedig Lengyelország a döntőben 2-1-re nyert a magyar csapat ellen.
Magyar futballisták a világválogatottban (1968)
Különleges nap november hatodika a magyar labdarúgás történetében: negyvenöt éve, 1968-ban négy magyar futballista is pályára lépett a világválogatottban, Rio de Janeiróban. Ugyan már a harmincas évek második felétől rendeztek kisebb-nagyobb rendszerességgel hasonló gálamérkőzéseket, a FIFA által is elismert és támogatott világválogatott csak 1963 októberében, Londonban, az angol szövetség megalakulásának 100. évfordulója tiszteletére rendezett találkozón lépett először pályára. Puskás Ferenc személyében magyar játékos is volt a soraiban. Az 1968 novemberében a brazilok az első világbajnoki címük megnyerésének 10. évfordulóját ünnepelték, erre hívták meg a világválogatottat. A FIFA a német Dettmar Cramert kérte fel edzőnek, de a válogatást a kor négy sztáredzője, Helenio Herrera, Helmut Schön, Otto Gloria és Alf Ramsey végezte. Mamutkeretet jelölte ki, az 1966-os világbajnok angol csapat kapitánya számított volna az övéire is, de aztán a klubok nem engedélyezték a szereplésüket. (Mint ahogy George Bestét és Denis Law-ét sem.) Így is remek csapatot tudott a világszövetség toborozni, benne négy magyarral, az aktuális aranylabdás Albert Flóriánnal, valamint Novák Dezsővel, Szűcs Lajossal és Farkas Jánossal. (A küldöttséget elkísérte Zsolt István játékvezető is.) A három ferencvárosi aztán a kezdő tizenegyben kapott helyet, a Vasas balösszekötője a második félidőre szállt be. A brazilok csapatában már helyet kapott az 1970-es világbajnok válogatott több kulcsembere, így Carlos Alberto, Everaldo, s a támadójáték öt professzora, Jairzinho, Gerson, Tostao, Pelé és Rivellino is. Utóbbi szerzett vezetést, ám Dzsajics beadása után Albert Flórián kiegyenlített. A második félidő végén a brazilok Tostao góljával megnyerték a találkozót.
tags: #magyar #futball #valogatott #1968
