Híres magyar László játékvezetők a labdarúgásban és a jégkorongban
A magyar sporttörténelem számos kiemelkedő játékvezetőt adott a világnak, akik nemcsak hazai pályán, hanem nemzetközi színtéren is elismerést vívtak ki maguknak. Közülük több László nevű sportember is jelentős örökséget hagyott maga után, legyen szó a labdarúgásról vagy a jégkorongról. Ezen cikkben három ilyen neves személyiség, Kőrös László, Pádár László és Schell László pályafutását mutatjuk be, akik mindannyian méltán büszkék lehetnek sportvezetői és játékvezetői munkásságukra.
Kőrös László: A labdarúgás nemzetközi alakja
Élete és pályafutása
Kőrös László Győrben született 1941. június 27-én. Magyar nemzetközi labdarúgó-játékvezető volt.
Sportvezetői tevékenysége és elismerései
Sportvezetőként a Győr-Moson-Sopron megyei Labdarúgó-szövetség (LSZ) Játékvezető Bizottságának (JB) elnöke volt 1973 és 1992 között. Jelenleg elnöki tanácsadó, megyei ellenőr. 1988-tól az MLSZ JB országos ellenőreinek tagja. Szakmai sikerei között említhető, hogy 1979-ben az MLSZ JB képviselőitől, Szlávik Andrástól és Petri Sándortól Palotai Károly sportvezető társával együtt, társadalmi munkájuk elismeréseként aranyjelvény elismerést kaptak. 1984-ben Szlávik András a JB elnöke több évtizedes játékvezetői pályafutásának elismeréseként másodszor is aranyjelvény kitüntetésbe részesítette.
Pádár László: A FIFA kerettag labdarúgó-játékvezető
Életének 77. évében meghalt Pádár László, korábbi nemzetközi labdarúgó-játékvezető, tudatta a magyar szövetség (MLSZ) honlapja.
Pályafutásának mérföldkövei
Az MLSZ közleménye felidézi, Pádár 1975. szeptember 10-én vezette első NB I-es mérkőzését. Két évvel utána, 1977-ben lett a nemzetközi szövetség (FIFA) kerettagja, amelyhez egy évtizedig tartozott. Pályafutása során 48 meccset vezetett FIFA-kerettagként. Utolsó NB I-es mérkőzése a Tatabánya-Újpest találkozó volt 1988-ban.
Nemzetközi szereplései
Többek között részt vett az 1979-es U20-as világbajnokságon. Bíráskodott rangos világbajnoki és Európa-bajnoki selejtezőkön is. Illetve az 1979-es bázeli KEK-döntőben Palotai Károly partjelzője volt.
Egy film fájdalma: Udvaros Dorottya és meghurcolt édesanyja története
Schell László: A magyar jégkorong-játékvezetés legendája
A kezdetek és a váltás
Schell László 1948. február 9-én született Budapesten. Kevés sikersztori kezdődik főszereplőjének tehetségbeli hiányosságaival, Schell Lászlóé mégis ilyen. Hamar felismerte, hogy nem válna belőle igazán jó hokis, a botot sípra cserélte, a többi pedig történelem. Zuglói srác volt, és ott a BVSC a menő egyesület, ahogyan asztaliteniszben és úszásban, úgy jégkorongozásban is. Ott kezdte el hokizni, de gyorsan rájött, olyan ügyetlen, mint a fene. Nagyképűen mondhatja, hogy a korcsolyázás jól ment, és a nemzetközi teszteken elért eredményei alá is támasztják, de az agyat, a kezet és a lábat összehangolni, már sok volt neki, úgyhogy maradt a játékvezetés. Hirdettek egy tanfolyamot „bukott” játékosoknak, akik már abbahagyták a hokizást. Azt a százoldalas szabálykönyvet azért meg lehetett tanulni, amit elvártak, főleg úgy, hogy jégkorongoztam előtte. Tizennyolc éves korában kezdett el mérkőzést vezetni, és akkor folyamatosan váltak felnőttjátékosokká azok, akikkel korábban együtt játszott, például Menyhárt Gáspár és Kereszty Ádám. Akkoriban csupa olyan kollégája volt, aki korábban játszott. Nem voltak irigyek, jóindulatúan maguk mellé vették. A mentorokkal, például Újfalussy Ervinnel, aki hét nyelven beszélt, igazi világjáró volt, vagy Müncz Gyurival együtt fütyülhetett, és nem bírálták felül, nem éreztették, hogy tapasztaltabbak, hagytak meccset vezetni és tanulni. Könnyű volt elengednie a játékos-pályafutását, hiszen a sportág berkein belül maradt.
Játékvezetői filozófiája és a jégkorong szabályainak fejlődése
A játékvezetők mindig megtalálták a hangot a játékosokkal, bármilyen forró is volt a hangulat. Amikor elkezdte a pályáját, már két játékvezető volt a jégen. Igen, és párhuzamosan mozogtak a pálya két hosszabb oldalán. Egyikük a kapuhoz ment, másikuk a kék vonalon maradt, amikor fordultak a csapatok, akkor ők is, aki a kéken volt, az ment a másik kapuhoz, aki a kapunál, az a kék vonalig. Akkoriban ráadásul még úgynevezett kétvonalas vagy piros vonalas les volt, a kék vonalak és a kapuk között volt egy piros csík, amin előbb kellett áthaladnia a korongnak, mint a támadó játékosnak. Ma már csak kék vonalak vannak, amiket a bírók figyelembe vesznek, így valamivel könnyebb. Óriási forradalom volt, amikor már három játékvezető lett a jégen: az egyik felelt a szabálytalanságokért és a gólokért, a másik két bíró pedig a bunyókra, a lesekre, meg a tilos felszabadításokra figyelt. Boróczi Gábor, a korábbi válogatott játékos, később az Újpesti Dózsa edzője mindig azt mondta: „Úristen, belőletek még kettő is sok, nemhogy három!”
A játékvezetéshez erős személyiség kell, hogy ki tudja zárni a sok külső körülményt, hogy kritizálják, szidalmazzák. Nem gondolja, hogy erre születni kell. Minden ember más egyéniség, de szerinte ha a lábad és a fejed megvan hozzá, és az aljasságot meg tudod különböztetni a véletlen ütközéstől, akkor előbb-utóbb belejössz. A játékost nem agresszívnak, durvának kell tekinteni, ő csak játszani, nyerni akar, és azt szeretné, hogy a játékvezető ebben ne akadályozza meg. Következetesnek kell lenni, amit elengedtél a fehér csapatnál, azt el kell engedned a pirosnál is. Ne keresd a büntetés lehetőségét, de ha megtörténik a szabálytalanság, tartasd be a szabályt a lehető leggyorsabban. Az sem jó viszont, ha valaki csak a szabályokra figyel, volt olyan kollégája, aki annyira tudta a szabályokat, hogy alig várta, hogy olyan eset történjen, amikor alkalmazhatja, és túlzottan erre összpontosított. Mindig azt mondta a fiataloknak is, hogy a palánkkal folytatólagos képzeletbeli függönyt húzzanak fel a pálya köré, ne foglalkozzanak a lelátóval. A szurkoló a pénzéért szórakozni akar, joga van szidni minket, joga volt régebben hógolyót dobálni ránk, joga van leköpni a kocsinkat, a játékvezetőnek viszont nincs joga a retorzióhoz, mert ő hivatalos személy. Arról nem beszélve, hogy a meccs végén mindenki megnyugszik, rengetegszer beszélgettek találkozó után már higgadt szurkolókkal, akik elnézést kértek azért, amit a meccs hevében kiabáltak.
| Kritérium | Schell László pályafutásának elején | Modern jégkorong (napjainkban) |
|---|---|---|
| Játékvezetők száma jégen | 2 | 3 (főbíró és két vonalbíró) vagy 4 (két főbíró és két vonalbíró) |
| Lesek szabálya | Kétvonalas vagy piros vonalas les (piros csík is) | Kék vonalas les |
| Finanszírozás és státusz | Saját költség, amatőr státusz | Profi státusz, szövetségi/egyesületi támogatás |
Kihívások és sikerek a pályán és azon kívül
Előfordult, hogy kifejezetten aljas játékosokat kellett fegyelmeznie. Az ember alapvetően nem rosszindulatú. Ébredhetett rosszul, lehet családi problémája, akármi. A profi mentalitás az, hogy élni és élni hagyni, mert lehet, hogy néhány hónap múlva már csapattársak lesznek, akik korábban még ellenfelek voltak. Egy-két olyan durva játékos jut eszébe - de neveket nem akar mondani -, aki előbb használta a botot, mint az eszét. A győzni akarás mindenkiben erős, játékosban és bíróban is. Volt álmatlan éjszakája azért, mert elrontott egy meccset, rosszul ítélkezett. Akkoriban nem volt számítógép, csak a zsűri írta a kiállításokat, sokkal nehezebb volt számon tartani a meccs hevében, kit, mikor és miért állított ki, nem állt a játék azért, mert a játékvezető tanácstalan volt - ez elképzelhetetlen lett volna, sőt, a nemzetközi minősítésnél is fontos volt, ha valaki megszakította a játékot, az másnap jó eséllyel nem kapott meccset. Nem emlékszik olyan esetre, hogy kicsúszott volna a kezei közül az irányítás, de a nemzetközi ifjúsági tornákon nagyon nehéz volt fújni. A fiatalokban még nem volt meg az a félelemérzet és tudatosság, hogy felfogják, ha eltiltják őket, ki tudja, meddig nem játszhatnak. Ezek a gyerekek be akartak kerülni a felnőttek közé, a fizikai adottságaik már megvoltak hozzá, de fejben még nem álltak készen rá. A svéd, finn, norvég fiatalok sokszor a balhéért hokiztak. Minden csibészséget tudtak, nem törődtek a következményekkel. Bármit csinálhatott, fütyülhetett, kiállíthatott, amikor visszatértek a jégre, ugyanúgy viselkedtek, mint előtte.
A legtöbb játékosnak volt civil munkája a jégkorongozás mellett. De mi volt a helyzet a bírókkal? Nekik is volt állásuk, nem voltak profik, húsz forintért fújtak egy meccset, a fontosabbakat ötvenért. Saját maguknak vették a mezt, a korcsolyát, ők állták az utazási költséget. Hobbi volt, nem munka. Manapság már a bírók is profik, egyesületeik, szakszövetségeik vannak, jogi védelmi hátterük. A nemzetközi rendezvények azért utcahosszal előttünk jártak. A magyar játékosok jó esetben négy hónapot voltak jégen, és nyolcat edzettek szárazon, külföldön ez inkább fordítva volt. Ugyanakkor a hazai sportolók leleményességét mindig dicséri. Előfordult, hogy a Jégszínház terasz méretű jegén készültek, ott hokiztak, hogy formában maradjanak. Amikor Franciaországnak már 55 fedett pályája volt, nekünk még nem volt egy sem, ma meg már verjük őket a jégen, nem is vagyunk egy súlycsoportban. Még világítás sem volt, egy kisteherautó hátsó részére volt erősítve egy meleg vizes tartály, mögé meg egy szőnyeg, így újították fel a jeget, előfordult, hogy nem tudott lefékezni, és átment a palánkon. Olyan is volt, hogy a pályán kilátszott a beton, odatettek egy széket, és ki kellett kerülni.
Elismerések és a visszavonulás
Schell László a mai napig ő a leghíresebb, legelismertebb magyar jégkorong-játékvezető. Tagja a Nemzetközi és a Magyar Jégkorongszövetség Hírességek Csarnokának is. Négy A-csoportos világbajnokságon fújta a sípot (1977 - Bécs, 1978 - Prága, 1979 - Moszkva, 1982 - Helsinki, Tampere), amelyek közül kétszer a döntőben is bíráskodott. Két B-csoportos és négy C-csoportos vb-n is vezetett mérkőzést. Több mint 1500 magyar bajnoki meccsen volt bíró. A Nemzetközi Jégkorongszövetség Hírességek Csarnoka tagja 2009-ben, a Magyar Jégkorongszövetség Hírességek Csarnoka tagja 2011-ben lett. Nemzetközi mérkőzéseken bíráskodott, köztük 44 A-csoportos vb-meccsen. Rene Fasel, az IIHF elnöke hívta fel, hogy beválasztották. Nem akarta elhinni, azt kérdezte magától, mégis mire?! Na jó, azért négy világbajnoki döntőn, 44 A-csoportos meccsen és több mint 1500 hazai találkozón fújt. Az elitvébék hihetetlenül profik voltak, előfordult, hogy három hétig laktak Schönbrunnban, Bécsben, a végére már meg is unták a sok luxust. Aztán Moszkvából hozták a kis színes tévéket a farmernadrágokért cserébe. Voltak jóindulatú vámosok, de korrupcióról ne beszéljünk, hívjuk inkább ajándékozásnak. Ötvenhez közel hagyta abba, még mielőtt elkezdett volna romlani a teljesítménye, azt már nem akarta megvárni. Voltak természetesen olyan meccsek, amelyekre a legszívesebben emlékszik, az A-csoportos döntők hihetetlen élmények, de egy játékvezetőnek az a jó, ha nincs markáns élménye, ha szürke, ha nem főszereplő, ha nem is emlékeznek rá.
Az aktív nyugdíjas élet és a vadászat
Schell László nyugdíjas éveiben is aktív, főként családjának és hobbijának, a vadászatnak szenteli az idejét. Tulajdonképpen négyéves korától vadászik - a hatvani múzeumban és a Grassalkovich-kastélyban kétszáznál is több magyar és hetvennél több afrikai trófeája van. Jelenleg is elnöke egy vadásztársaságnak, és az Országos Magyar Vadászkamara felkérte, hogy tartsák meg a vizslaversenyt, így vadásztársaságuk adta a versenyhez szükséges területet. Tizenöt kutyát neveztek, a teljesítményüket pedig 21 bíró pontozta, nagyon jó, óvás nélküli verseny volt. Háromszor volt Afrikában, Namíbiában és Dél-Afrikában, antilopfélékre és varacskos disznóra vadászott. A vadásztársaságánál úgy gondolták, itt egy vén hülye sok tapasztalattal, legyen ő az elnök, úgyis ráér, hiszen nyugdíjas.
A függetlenség és a becsületesség elve
Soha sem környékezték meg innen-onnan, hogy befolyásoljon egy-egy meccset. Úgy érzi, erre alkalmatlan is lenne, mert ha valaki a hobbijában huncut, az nagy gazságokra is képes. Hallott más sportágakból, hogy bőröndök kerültek bírók mellé a repülőn ajándékként, meg hasonlók, de neki szerencsére nem volt ilyen tapasztalata. Ha lett volna, azt hiszi, abba is hagyta volna, mert ha egyszer megvettek, vége van, utána nem vagy tiszta, sohasem mosod le magadról. Tévedni, elrontani valamit lehet, de ha tudatosan teszed, undorító vagy, nincs helyed a sportban. A játékosok élete munkáját elrontani, vagy több ezer szurkoló szórakozását pénzért megcsúfolni számára elképzelhetetlen.
tags: #magyar #jatekvezeto #laszlo
