A magyar kapusok dicsősége: Legendák és hősök a hálók előtt

A magyar labdarúgás története tele van felejthetetlen pillanatokkal és kiemelkedő teljesítményekkel, amelyekben a kapusoknak is gyakran jutott kulcsszerep. Legyen szó történelmi győzelmekről, kiemelkedő egyéni bravúrokról vagy csapatépítő sikerekről, a magyar hálóőrök mindig is az események középpontjában álltak. Cikkünkben legendás alakoktól a kortárs hősökig, a legismertebb magyar kapusok és bravúrjaik kerülnek terítékre, felidézve azokat a pillanatokat, amelyek során a nemzet ünnepelte őket.

A Fekete Párduc: Grosics Gyula élete és pályafutása

Grosics Gyula 1926. február 4-én, Dorogon látta meg a napvilágot, s 1939-ben, 13 évesen, a Dorogi AC, a későbbi Dorogi Bányász csapatában kezdte pályafutását. Köszönhetően annak, hogy a focipálya az iskola és az otthonuk közé esett, hamar kapcsolatba került a labdával, ráadásul édesapja a Dorog szurkolójaként gyakran vitte magával a fiát az első csapat hazai mérkőzéseire. A kis Grosics rendszeresen játszott az iskolai futballcsapatban, ahol mindig a kapuba állították. „Pedig nem szerettem védeni - mondta. - Már azokban az években is irtóztam a kaputól. Szívesebben játszottam volna kint a mezőnyben. Nem gólt kapni, hanem rúgni."

Életében egy hihetetlen fordulat következett be, amikor alig 15 évesen egy váratlan eseménynek köszönhetően a Dorog NB II-es felnőttcsapatában találta magát. Valamikor 1940 őszén, szeptember végén, egy vasárnap délelőttjén, a nagymise előtt elbicikliztem a pályához, mert tudtam, hogy a másodosztályban szereplő felnőttcsapat Komáromba készül bajnoki mérkőzésre. Gyanús volt, hogy már régen elmúlt 9, tán fél 10 is lehetett, és sem az első számú kapus, sem a tartalékkapus nem érkezett meg. Ott állt a csapat kapus nélkül. Az edző felém fordította a tekintetét. „Öcskös - mondta -, gyere ide!” Odamentem. „Ugorj fel, elviszünk Komáromba!” Másnap aztán kiderült, hogy valóban védett a Komáromban, és 2:1-re nyertek.

A klubkarrier kiemelkedő pillanatai

A csapat 1944-ben megnyerte a bajnokságot, 1945-ben pedig a sikeres osztályozóval az NB I-be jutott. Grosics 19 évesen 1945. október 21-én a Budafok ellen 3-2-re megnyert hazai bajnokin védett először az élvonalban. 1947-ben igazolt a Magyar Teherfuvarozók Országos Szövetkezete, avagy a fővárosi MATEOSZ együtteséhez, ahol 85 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt. 1950-ben a Budapesti Honvédhoz került, ahol 1954-ig 125 alkalommal állt a kapuban. Puskásékkal háromszor (1950 őszén, 1952-ben és 1954-ben) lett magyar bajnok. Ám 1955-ben a kommunista államhatalom ÁVO-s felügyelet alá helyezte, eltiltotta a labdarúgástól, s aztán a Kispesttől Tatabányára „száműzték”. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után ő is részt vett a Budapesti Honvéd engedély nélküli dél-amerikai túráján, ahonnan csak 1957 nyarán tért haza. Hazatérése után Tatabányán folytatta pályafutását. A bányászvárosi együttest 1957 és 1962 között 123 találkozón erősítette. Összesen 390 első osztályú bajnokin védett.

Nemzeti hős és az Aranycsapat tagja

Az Aranycsapat tagjai közül Grosics Gyula szerepelt a legtovább a nemzeti csapatban: 1947 és 1962 között 86 alkalommal kapott lehetőséget a magyar labdarúgó-válogatott első számú kapusaként. 1947. augusztus 20-án, 21 évesen, az Albánia ellen 3-0-ra megnyert mérkőzésen mutatkozott be. „Az Üllői úton fogadtuk az albánokat - idézte fel. - Közhelyek nélkül nehéz felidézni azt a napot. Persze, hogy boldog voltam. De ha görcsös vagy, előbb-utóbb nem érzed, hogy te vagy a kapuban. S ha túlságosan akarsz, semmit se látsz meg, nem fogsz meg semmit. Csak könnyedén, csak természetesen. Ez volt a feladat."

És Grosics úgy védett, így aztán 1947-ben tagja volt a Balkán-kupa-győztes válogatottnak, 1952-ben csapatával megnyerte a helsinki olimpiát, 1953-ban Európa-kupa-győztes, 1954-ben pedig világbajnoki ezüstérmes lett Svájcban, s a vb-n kiérdemelte a torna legjobb kapusa címet is. Ő az első magyar, aki három világbajnokságon (1954-ben, 1958-ban és 1962-ben) őrizte Magyarország kapuját. Bár Grosics tizenöt éven keresztül szerepelt hazánk legjobbjai között, ténylegesen „csupán” tíz évig állt a nemzeti együttes kapujában. 1949-ben „disszidálási szándék” vádjával őrizetbe vette az Államvédelmi Hatóság (ÁVH), és egy évre eltiltották a válogatottól. Az 1954-es világbajnoki döntő elvesztése után Grosicsot bűnbaknak kiáltották ki, s mindhárom nyugatnémet gólt az ő nyakába varrták. Hazaárulással vádolták, egy évre eltiltották a sporttól, s 13 hónapon át házi őrizetben tartották.

Grosics Gyula öröksége

Grosics Gyula világklasszis kapus volt, aki nem egyszerűen csak védett, de irányított is, sőt akár lábbal is kisegítette a társait. Híresek voltak a 16-oson kívül akciói, az Aranycsapat negyedik hátvédjeként is emlegették. Egyedülálló edzésmódszerét maga alakította ki. A futball történetével és statisztikáival foglalkozó szervezet, az IFFHS az ezredfordulón az évszázad legjobb magyar kapusának választotta. Ő volt az Aranycsapat egyik legnépszerűbb játékosa, aki teljesen fekete szerelésével, illetve azzal, hogy mindig kesztyű nélkül, rövid nadrágban és sportszárban védett, stílust teremtett. „A fekete az eredeti színem - mondta. - Gyermekkorom óta kedvelem. Érdekes, a fekete színt a templomban szoktam meg. Belejátszott az is, hogy kerestem azt a színt, amely a mérkőzéseken gyakorta használható, és nem kell mindig cserélni. Rájöttem, hogy a fekete a legalkalmasabb erre.”

Visszavonulása után 1963-ban Tatabányán kezdte meg edzői pályafutását. 1964-ben már az NB I/B-ben szereplő Salgótarjáni BTC csapatát irányította, s a bajnokság utolsó fordulójában, 1964. november 8-án, a Budafok elleni mérkőzésen eldőlt: a nógrádi csapat szerezte meg a bajnoki címet, s ezzel feljutott az élvonalba. Grosics 1966 és 1968 között szövetségi edzőként és szakfelügyelőként szolgált Kuvaitban. Grosics Gyula 2007-ben a szakmai tanácsadó testület tagjaként részt vett a Puskás Akadémia megalapításában. Számos kitüntetés, díj, cím birtokosa: 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2009-ben Prima Primissima díjas, 2011-ben a Nemzet Sportolója lett. Nevét általános iskola, labdarúgó-akadémia és stadion is őrzi. Grosics Gyula 2014. június 13-án, 88 évesen Budapesten hunyt el, a budapesti Szent István-bazilikában nyugszik.

A Wembley-i diadal: Az Aranycsapat 6:3-as győzelme

Hatvanhat évvel ezelőtt, 1953. november 25-én, egy szerdai napon, délután negyed háromkor futott ki a Wembley gyepére az Aranycsapat, hogy megmérkőzzön a házigazda angol válogatottal. Akkor még senki nem sejthette, hogy a magyar válogatott világraszóló 6:3-as győzelmet arat, ezzel megtörve az angolok 90 éve tartó hazai veretlenségét.

Angol időszámítás szerint két óra után öt perccel a főlelátótól jobbra lévő kanyarban, a kijáróban feltűnnek a csapatok. A magyar csapatot Puskás, az angolt Matthews vezeti. Athlone, az Angol Labdarúgó-szövetség elnöke sorra kezet fog a két csapat játékosaival, majd felhangzanak a himnuszok. A sorsolásnál Puskással szemben Wrightnek kedvez a szerencse, s ő választja az enyhe napsütéssel hátban lévő kaput. Amikor felállnak a csapatok, az angol újságírók körében kis zavart okoz a magyar játékosok számozása. Lóránt hátán van a hármas szám, s ezért azt gondolják róla, hogy ő a balhátvéd.

Az első félidő drámája

Hidegkuti indítja el a labdát, s rögtön támadunk. Az első perc végén a partdobás után Bozsik szerzi meg a labdát, vezeti egy-két lépést, aztán betolja Hidegkutinak. Hidegkutit Eckersley támadja, középcsatárunk azonban egy csellel kifelé fordul s aztán 15 méterről - nem a legjobb szögből - hatalmas lövést ereszt meg. A labda védhetetlenül vágódik a jobb felső sarokba, 1:0. A közönség tapsol a nagyszerű támadásnak, remek lövésnek, de látszik az arcokon, hogy meglepte őket a gyors gól.

Angol támadás után magyar ellentámadás következik, s ennek végén Czibort csak nehezen szereli az angol védelem. Grosics jó ütemben fut ki kapujából, s felszedi a labdát a középcsatár elől. A 12. percben teljesen szabályos gólt ér el a magyar csapat, de a játékvezető érthetetlenül nem adja meg. Les címén szabadrúgást ítél ellenünk. A 14. percben Dickinson szerzi meg a labdát a magyar belsők elől. Mortesenhez játszik, a középcsatár a fedezetlenül hagyott Sewellt szökteti s Sewell két csel után 10 méterről a bal alsó sarokba lő, 1:1. Leírhatatlan az angol közönség öröme, mennydörög a taps.

A 22. percben Czibor elszáguld a szélen, beadását Puskás lőné, de Wright zavarja, Puskás oldalt gurítja a labdát s a ráfutó Hidegkuti a 11-es pont tájékáról a léc alá lő, 2:1, Magyarország javára. A 25. percben Budai II szöktetésével a mozgékony Czibor a jobbszélen fut el lendületesen, jobblábas beadása Puskás elé kerül. A balösszekötő a hatos sarkán leveszi a labdát, aztán bal lábbal óriási erővel fejmagasságban a bal sarokba bombáz, 3:1. (Ez volt a híres visszahúzós gól.)

A 29. percben Budai II vezeti a labdát, amikor 25 méternyire az angol kaputól dancsolják. A szabadrúgás elé az angolok nem állnak sorfalat, Bozsik fut neki a labdának, lövése után a kaputól 12 méternyire lévő Puskás beleteszi a labdába a lábát s az ballábáról a meglepett Merrick mellett a jobb alsó sarokba vágódik. 4:1. A 38. percben az angolok baloldali támadása után Robbhoz kerül a labda, védőink megtámadás helyett hátrálnak, a balszélső kiugratja a gyors Mortensent. A középcsatár egy csel után 12 méterről lő, s a labda védhetetlenül száll a vetődő Grosics mellett a kapu jobb alsó sarkába, 4:2. Amikor a játékvezető a félidő végét jelzi, a közönség óriási tapssal üdvözli a magyar válogatott nagyszerű játékát.

A második félidő fölénye és a történelmi pillanatok

A második félidőre változatlan összeállításban fut ki mindkét csapat. Az angolok kezdenek és mindjárt veszélyesen támadnak. Matthews beadását azonban Grosics lehúzza és azonnal ki is rúgta, nehogy valamelyik angol csatár megzavarhassa. Ezután Matthewst szögletre szerelik a mieink. A szögletet Sewell élesen a kapura fejeli, de Grosics bravúros öklözéssel üti ki a labdát. Az 5. percben nagyon szép magyar támadás után Kocsis fejese a bal kapufát találja el. A visszapattanó labdát mentik az angolok, de Puskás elcsípi a felszabadító rúgást és hátrajátszik Bozsikhoz. Bozsik ráfut a labdára és 25 méterről nagyszerűen eltalált erős lövéssel a kapu jobboldalán a léc alá vágja, 5:2.

A magyar csapat továbbra is nagyszerűen játszik. Futtatják a labdát és három perc múlva, a 8. percben egy újabb élményszámba menő támadás végén Puskás a 16-os baloldaláról átemeli a labdát a jobboldalra. Hidegkuti jó helyen áll és 12 méterről kapásból a bal alsó sarokba bombáz, 6:2. A magyar tábor öröme leírhatatlan. A 12. percben Grosics nem tud elfogni egy lövést, a kipattanó labda Sewell elé kerül. Sewell lő, Grosics jobbra vetődve igyekszik megfogni a labdát, de az kiperdül a kezéből. A magyar kapus meg akarja kaparintani a labdát, nyúl utána és közben elhúzza Sewell lábát. 11-es. A büntetőt Ramsey védhetetlenül bevágja a hálóba, 6:3.

Amikor a játékosok fáradtak és szemmel láthatólag belenyugodtak az eredménybe, majdnem teljes sötétben ér véget a játék. Óriási tapssal köszönti a közönség a Magyar Népköztársaság válogatott csapatát, amely az angolok kilencven éves hazai veretlenségét törte meg. A nézőtéren elragadtatott felkiáltások röpködnek. Megegyeznek a vélemények abba, hogy itt még soha nem látott ragyogó játékkal győzött a magyar csapat: „Phantastic!”, „amazing!” (káprázatos). „terrific!” (szédületes) - hangzik mindenfelől a nem éppen könnyen lelkesedő angolok szájából.

Kortárs magyar kapusok sikerei

Tóth Balázs a Blackburn kapujában

Ilyen sem volt még: a Sheffield United-Blackburn angol második ligás labdarúgó-mérkőzésen egy hazai szurkoló megtámadta Tóth Balázst, a vendégek kapusát. Létfontosságú mérkőzés volt a Blackburn számára a szerdai találkozó, hiszen a csapat a kiesés ellen küzdött. Az egykor szebb napokat is megélt klub 3-1-re megnyerte a találkozót, így eldőlt, hogy jövőre is a másodosztály tagja lesz. A meccs nem sok izgalmat hozott, ám a vendégek kapujában Tóth Balázs volt oka az aggodalomra. Az egyik blackburni gólt éppen az ellenfél térfelén ünnepelték a mezőnyjátékosok, amikor egy magáról megfeledkezett hazai drukker beugrott a pályára és megindult a magyar kapus felé. Amikor odaért megpróbálta földre vinni a játékost, de nem sikerült, mert Tóth ellökte magától.

Legutóbbi három bajnokijából kettőt is megnyert Tóth Balázzsal az angol másodosztályú Blackburn, így egy kis levegőhöz jutott a kiesés elleni harcban, igaz, így is csak három pont az előnye a már veszélyt jelentő 22. helyhez képest. Nem csoda, Tóth Balázs óriási bravúrt mutatott be a 90. percben. Tóth előbb egy közeli fejest védett elképesztő bravúrral, majd egyik védője, Sean McLoughlin blokkolt óriásit - a közös sikert úgy ünnepelték a játékosok, középpontban a magyar kapussal, mintha gólt szereztek volna.

A 2025/2026-os szezonban angol klubja első számú kapusaként számításba vett Tóth a lefújás után az interjúzónában elárulta: a meccsnap előtt, hétfőn őt, és a nemzeti tizenegy harmadik kapusát, Szappanos Pétert behívta magához a szövetségi kapitány, Marco Rossi, aki közölte, hogy neki szavaz bizalmaz Dibusz sérülése után. Ezek után Tóth Balázs alig tudott aludni, annyira várta, hogy megérkezzenek a stadionba. Nem izgultam, inkább izgatott voltam, nagyon vártam, hogy itt legyünk. Nekem is gyerekkori példaképem Ronaldo, meglátni olyan volt, mintha egy festmény láttam volna. Hihetetlen érzés volt! - felelte kérdésünkre Tóth Balázs, aki azt még nem jelentené ki, hogy ő a nemzeti tizenegy első számú kapusa. - Erről majd a mester kell megkérdezni. Egyelőre Dini (Dibusz Dénes - a szerk.) az első számú, nagyon jó teljesítményt nyújt válogatottszinten és a Fradiban is. Én minden nap úgy készülök, hogy úgy jöjjek a válogatottba, hogy a legjobb teljesítményemet tudjam nyújtani.

Gyollai Dániel, az Év Játékosa

Gyollai Dániel elsöprő fölénnyel nyerte meg klubja, a Glentoran által kiírt Év Játékosa szavazást. „Óriási megtiszteltetés, hogy engem választottak az év játékosának a Glentoran-szurkolók és ez egy olyan dolog, amire mérhetetlenül büszke vagyok. Amióta megérkeztem, érzem a támogatást és ez a kapcsolat nagyon sokat jelent számomra. Szeretnék köszönetet mondani a csapattársaimnak, a szakmai stábnak és minden klubnál dolgozónak, aki hozzájárult ahhoz, hogy ilyen pozitív idényem legyen. A munka azonban még nem fejeződött be, nagy meccsek várnak ránk és meg kell küzdenünk az európai kupaindulásért. Mindent megteszek azért, hogy az élen zárjunk” - fogalmazott Gyollai Dániel a klub honlapjának. A Glentoran a harmadik helyen zárta a liga alapszakaszát, a rájátszás első köre után pedig egy helyet előrelépve már a második a tabellán - igaz, az éllovas Linfield előnye 22 pont Gyollaiékhoz képest.

Történelmi diadal Indiában: A Haladás Nehru Kupa győzelme

Jeles jubileumot ünnepeltek a Haladás egykori labdarúgói szombaton: 30 évvel ezelőtt nyerték meg Indiában, Cochin-ban a Nehru kupát. A Vas Megyei Labdarúgó Szövetség székházában beszélgettek a sikerről, majd az ünnepség a Kispityer vendéglőben ebéddel zárult. Szóba került a „házi gyíkokkal” felszerelt szálloda, a több, mint 80 ezer ember előtt lejátszott Kína elleni 2:1-re megnyert döntő, és arról a négy játékosról is megemlékeztek, akik már nem lehettek köztük.

Török Péter, a Haladás labdarúgó csapatának egykori vezetőedzője és Sarlós László, technikai vezető köszöntötte a megjelenteket a jubileum alkalmából. Több magyar nagy csapat visszamondta az indiai szereplést, hisz a tavaszi szezon kezdetén kellett elutazni az ázsiai országba, ám a kiesés közelében lévő szombathelyi Haladás egykori vezetőedzője kis gondolkodás után igent mondott a felkérésre. Török Péter úgy gondolta, önerőből nem tudna részt venni a gárda egy ilyen nemzetközi tornán, ezért érdemes megragadni a lehetőséget.

A Haladás vereséggel kezdte ugyan a tornát, de ellenfelei ekkor örülhettek utoljára: az olasz olimpiai válogatottat 3-1-re, az indiai válogatottat 2-1-re, majd a románokat 3-1-re, végül a döntőben Kínát 2-1-re verte a Hali. A 30 éves jubileumi találkozóra az akkori csapat nagy része eljött: Dobány Lajos, Hegedüs Péter, Horváth Imre, Vörös Csaba, Király Ferenc, Kiss György, ifj. Szarka Zoltán, Hauser Tibor, Szabó Ferenc és Görög István. - Egy teljesen ismeretlen miliőbe csöppentünk, ezért nehéz volt alkalmazkodni a körülményekhez, de hamar belejöttünk, és az eredmények is jól alakultak. - mondta Török Péter vezetőedző.

Az indiai közönség egyik kedvence a show elemeket bemutató Hegedüs Péter kapus volt. - Elsőre nagyon csodálkoztak, amikor bemutattam egy-két trükköt, például a derekam körül forgattam a labdát, vagy balra néztem és jobbra dobtam ki a mezőnybe, később viszont már kifejezetten igényelték, sőt követelték a show-t.-mondta Hegedüs Péter, kapus, aki a helyiek kedvence lett. Rengetegen kijöttek a meccsekre, volt, hogy nyolcvanezer ember előtt játszottunk, ez elképesztő módon feldobott engem, ennek köszönhettem, hogy tényleg jól ment a védés- mesélt a kinti élményekről a hatvanadik születésnapját nemrég ünneplő kapus, a Király Gábor Nemzetközi Kapusiskola szakmai vezetője.

Horváth Imre, a csapat egykori tagja így emlékezett: „Tengerparti városban voltunk dél Indiában, Cochin városában. Nekünk „minden igényt kielégítő” szállodánk volt, a falon futkosó házi gyíkok megették a szúnyogokat és bogarakat, így nem kellett moszkító-hálós ágyban aludnunk. Elképesztő volt a közlekedés, európai szemmel tiszta káosz. A döntőben 80 ezer -több, mint a mai szombathelyi lakosság - előtt játszottunk és az indiaiak nekünk szurkoltak. A stadionban volt külön női szektor, és ott lengedezett a magyar zászló a fináléban, az már nem derül ki soha, hogy honnan került elő.”

tags: #magyar #kapust #unnepeltek

Népszerű bejegyzések:

• Legendás magyar-brazil focimeccsek és drámák
• Az új DVSC mez részletei
• az elit pókerjátszmákról
• Nagy Máté esete
• Premier League és a szivárványos üzenetek