A magyar kardválogatott 1975-ös teljesítménye a budapesti vívó-világbajnokságon
A magyar főváros többször is otthont adott vívó-világbajnokságnak, köztük 1975-ben is. Az 1975-ös budapesti vívó-világbajnokság a magyar kardválogatott számára rendkívüli módon alakult, hiszen az eseményen nemhogy három, de egyetlen aranyérmet sem sikerült szerezniük. Ez akkoriban nagy skandalumnak számított, különösen fájó volt, hogy mindkét karddöntőt elbukták a mieink. Még utólag is nehéz eldönteni, melyik kudarc fáj jobban, az egyéni vagy a csapatverseny eredménytelensége.
Dráma az egyéni kardversenyben
Az egyéni kardverseny különösen drámai fordulatokat hozott. Történt, hogy egyéniben Marót Péter, Kovács Tamás és Gedővári Imre személyében három magyar is a hatos döntőbe jutott. A fináléban azonban az egy nemzetbeliek csörtéjében körbeverték egymást: Gedővári Marótot, Kovács Gedővárit, Marót pedig Kovácsot győzte le.
Ez a belső versenyhelyzet végül azt eredményezte, hogy Marót Péter bronzérmes lett, míg az aranyérmet a szovjet Vlagyimir Nazlimov szerezte meg. A magyar kardvívásban egyébként sem volt ismeretlen ez a helyzet, hiszen a „két dudás nem fért meg egy csárdában” szólás igaznak bizonyult Kovács Tamás és Marót Péter rivalizálásában.
A korabeli sajtó, például a Képes Sport, példaként hozta fel az 1957-es párizsi világbajnokságot, ahol a fináléba négy magyar jutott, de a „vezetői megítélés szerint előnyt kapó versenyző alulmaradt a más nemzetbeliekkel szemben.” Ez a helyzet elkedvetlenítette a társakat, és négy magyar előtt egy más nemzetbelié lett a világbajnoki aranyérem. Akkoriban Kárpáti Rudolf második, Mendelényi Tamás harmadik lett.
Az 1975-ös vb-vel kapcsolatban a cikkben is érződött, hogy a szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlennek tartották az asszóleadást, ugyanakkor érthetetlen volt, hogy maguk a versenyzők vagy a vezetők miért nem döntötték el, kinek adják le a csörtéket.
A kardcsapatdöntő kudarca és a nézői reakciók
A kardcsapatdöntő előtt a magyar vívók - Gedővári Imre, Hammang Ferenc, Gerevich Pál, Kovács Tamás, Marót Péter - már összedugták a fejüket, de a szovjetekkel szemben találataránnyal végül elvesztették a döntőt.
A kudarcos eredmény után a kardozóink komoly kritikát kaptak. A nézők ugyanis meg voltak győződve arról, hogy a mieinknek le kellett adni a meccset a szovjeteknek. Ez a vélekedés annyira áthatotta a közvéleményt, hogy kis túlzással senkit sem érdekelt, hogy a világbajnokságon Marót Péter kard egyéni bronza és a kardozók ezüstje mellett más magyar fegyvernemekben is születtek érmek. Például a női tőrcsapat (Bóbis Ildikó, Maros Magda, Rejtő Ildikó, Szolnoki Mária, Tordasi Ildikó) is ezüstöt szerzett, női tőr egyéniben Bóbis Ildikó, párbajtőrben Osztrics István és a csapat (Osztrics István, Erdős Sándor, Schmitt Pál, Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző) bronzérmes lett.
Budapest 1975
Az 1975-ös kardválogatott tagjai és eredményeik
Az 1975-ös budapesti világbajnokságon szereplő magyar kardválogatott kiemelkedő tagjai között voltak olyan nevek, mint Kovács Tamás, Marót Péter, Gedővári Imre, Hammang Ferenc és Gerevich Pál.
Kovács Tamás: A sokoldalú sportoló és vezető
Kovács Tamás (Budapest, 1943. március 20. - ) rendkívül meghatározó alakja volt a magyar vívásnak. 1958-tól két évtizeden keresztül a Vasas SC kardvívója volt, és 1967 és 1977 között a magyar válogatottban szerepelt. Három olimpián vett részt: 1972-ben Münchenben a 6. helyen végzett egyéniben, négy évvel később Montrealban pedig a negyedik helyezést elért csapat tagja volt. 1968-ban és 1972-ben egyaránt a dobogó harmadik fokára állhatott fel a csapatversenyek után.
Világbajnoki sikerei is jelentősek, hiszen 1973-ban Göteborgban bátyjával, Kovács Attilával együtt nyert világbajnoki címet. A világbajnokságokról még további négy ezüst- és három bronzérme is van, valamennyi medáliát a csapatversenyek során szerezte. 1965-ben szintén Attilával együtt állhatott a dobogó legfelső fokára a budapesti Universiadén. Pályafutása során 14-szer nyert országos bajnoki címet.
Sportolói karrierje után sem távolodott el a vívástól: 1978-as visszavonulása után 1980-ig a Vasas SC vívószakosztályának vezetőedzőjeként dolgozott. 1980-ban befejezte tanulmányait a Testnevelési Egyetem vívó szakedzői szakán.
Kovács Tamás hosszú ideig a magyar sportvezetésben is aktív szerepet vállalt. 1982 óta a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, 1981-2006 között a Magyar Vívószövetség elnökségének tagja volt, ahol főtitkárként (1981-86), szövetségi kapitányként (1987-2000) és technikai igazgatóként (2001-06) tevékenykedett. 2007. január 1-jétől 2011. február 1-jéig a MOB sportigazgatója volt, majd 2011. február 1-jétől 2012. május 15-éig a magyar női és férfi kardvívó-válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott. 2012-ben elkészített egy tervezetet, amely az I. Magyar Kardvívó Akadémia életre hívását szorgalmazta.
A többi kardozó az 1975-ös keretben
Marót Péter, Gedővári Imre, Hammang Ferenc és Gerevich Pál szintén kulcsszereplői voltak a budapesti világbajnokságnak, hozzájárulva a csapatverseny ezüstérméhez és Marót Péter egyéni bronzérméhez.
Az 1975-ös budapesti világbajnokság magyar karderedményei:
| Fegyvernem | Kategória | Érem | Versenyzők / Csapat tagjai |
|---|---|---|---|
| Kard | Egyéni férfi | Bronz | Marót Péter |
| Kard | Csapat férfi | Ezüst | Gedővári Imre, Hammang Ferenc, Gerevich Pál, Kovács Tamás, Marót Péter |
tags: #magyar #kard #valogatott #keret #1975
