Vígh László: A Magyar Torna Mesteredzője és Újítója
Nyolcvannégy éves korában elhunyt Vígh László torna mesteredző, a kétszeres olimpiai, háromszoros világ- és Európa-bajnok Magyar Zoltán trénere. November 22-én, szombaton jött a hír, hogy 84 évesen elhunyt Vígh László. Életének 85. évében hagyott itt bennünket Laci Bácsi, a korszakot meghatározó szakedző. A szomorú hírt a Magyar Torna Szövetség és a szakember korábbi klubja, a Ferencváros is megerősítette. Búcsúztatásáról és temetéséről későbbiekben adunk értesítést.
Vígh László élete és sportpályafutásának kezdete
Vígh László 1941. július 26-án született Budapesten. Pályafutása kezdetén maga is aktívan sportolt, 1955 és 1960 között az FTC tornásza volt, majd 1960 és 1964 között a TFSE kötelékében sportolt. Elmondása szerint tornászként nem volt sem egyéni, sem összetett, sem pedig csapatbajnok, rúdugrásban azonban magyar csapatbajnoki címet tudott szerezni.
Bár tornászként eljutott a főiskolai válogatottságig, már akkor érezte, hogy számára az edzői munka kínálja a sokkal nagyobb lehetőségeket. 1964-ben szerzett tanári oklevelet a Testnevelési Főiskolán, ami megalapozta későbbi sikeres edzői karrierjét.
Az edzői karrier és a Ferencváros legendás évei
1964 júliusában Vígh László az FTC-be érkezett, ahol egy ideig még versenyző és edző is volt. 1964-től egészen 1989-ig a Ferencvárosi Torna Club torna szakosztályának edzőjeként, majd vezetőedzőjeként tevékenykedett. Hosszú pályafutása alatt több száz tornász fordult meg a kezei között, de kiemelkedő tanítványain túl is számos tornász pallérozódott nála.
Magyar Zoltán és az olimpiai sikerek
Kezei közül került ki a már fentebb is említett legendás dr. Magyar Zoltán, aki 1976-ban Montrealban, 1980-ban pedig Moszkvában lett olimpiai bajnok lólengésben. Rajta kívül is számos olimpikon tornászt készített fel, mint például Gál Róbertet, Sivadó Jánost vagy Horváth Zsoltot.
Innováció és edzésfilozófia
Vígh László zsenialitása abban is rejlett, hogy rájött, a magyar tornászok akkor lehetnek sikeresek, ha kétszer-háromszor annyit készülnek, mint például az oroszok. Edzői filozófiáját Michelangelo egyik mondásával is megvilágította: „Michelangelo mondta egyszer, hogy látja a sziklában azt, ami abból kialakítható és annyit, de csak annyit szabad elvenni belőle, ami a felesleg. Edzőként igyekeztem így látni a tanítványaimat, láttam az élő testből, mi hozható ki.”
A lólengés forradalmasítója
Legnagyobb sikereit a lógyakorlatok fejlesztésében érte el. Munkásságának kezdetén a ló volt az a szer, amely mozgásanyagában lemaradt. A világot járva, mint edző hamarosan felismerte, hogy a magyar adottságok mellett ezen a szeren lehetne megelőzni a világot. Ehhez szükségesnek látszott az edzésmódszerek fejlesztése és a kiegészítő szerek megalkotása.
A lólengést a hatvanas-hetvenes évektől kezdődően alapjaiban forradalmasította. A nevéhez fűződik több, a mai tornasportban, főleg a lólengésben meghatározó elem megalkotása, mint például a Magyar-vándor, a Magyar-orsó, a Sivadó-vándor, vagy éppen a szökkenő vándor negyedfordulattal.
Akadémiai és további szakmai szerepek
Vígh László 1990 és 2006 között a Testnevelési Egyetem torna tanszékének adjunktusaként tevékenykedett, ahol tudását a Testnevelési Egyetem tanáraként adta át fiatal generációknak. Emellett 1990 és 1996 között a Budapest Honvédnál is dolgozott.
Elismerések és örökség
Munkásságának elismeréseként 1976-ban kapta meg a Mesteredző címet. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki, és a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjének tulajdonosa is volt.
Számos elismerése mellett 2002-ben dr honoris causa címmel ismerték el oktatói munkáját, továbbá Bay Béla díjjal és a MOB Fair Play díjjal is kitüntették. 2021-ben az FTC Baráti Kör is felköszöntötte Vígh Lászlót a 80. születésnapján.
tags: #magyar #labdarugo #szovetseg #vigh #laszlo
