A magyar edző, aki történelmet írt Dél-Amerikában: Kocsis Imre, a Libertadores Kupa győztes
„A kolumbiai profi futballban sohasem merülhet feledésbe Kocsis Imre neve” - idézte az El Colombiano lapban megjelent nekrológot Kormanik Zsolt kollégánk a Nemzeti Sport Online-on, cikkében felidézve az idén január 29-én, 89 éves korában elhunyt edző életútját és érdemeit. Kocsis Imre egyedülálló módon, szakmai segítőként a dél-amerikai klubfutball legrangosabb trófeáját, a Libertadores Kupát is magasba emelhette.
Egy kalandos életút Mezőtúrtól Bogotágig
A Mezőtúron született, utóbb a Debreceni MÁV-ban, Nyíregyházán és a Pécsi Honvédban futballozó sportember az 1956-os forradalom után kalandos körülmények közepette szökött át a határon, az élet pedig Bogotáig sodorta. Az Independiente Santa Fe csapatában folytatta labdarúgó-pályafutását, később edzőként az Atlético Nacional utánpótlásánál végzett hatékony munkát.
Kocsis Imre szerint a futball művészi teljesítmény. Mint mondta: „Mindig is nagyon szerettem a futballt, mert közben éreztem, hogy van benne valami különleges, valami érték. Mintha művészi teljesítmény lenne. Az a szép kihívás, hogy miként tudod a látványos játékot tervezetten eredményessé tenni. Tetszik a gyorsaság, az erőnlét, a ruganyosság, a fordulás, de különösen a pontos passz, ahogyan a láb határozott mozdulatával engedelmességre lehet késztetni a labdát. Munkám során használtam a mérnöki érzékemet, és tudtam vegyíteni a drámával, amely a futball sava-borsa.”
A dicsőséges 2004-es év: Libertadores Kupa győzelem az Once Caldasszal
Tevékenysége csúcsát az Once Caldas felnőttegyüttesével szakmai segítőként elért sikerek jelentik: 2003-ban megnyerte a klub a kolumbiai bajnokságot, 2004-ben pedig óriási meglepetésre Libertadores-kupa-győzelemig menetelt, kiütve egyebek mellett a brazil Santost és a Sao Paulót, a kétmérkőzéses döntőben (0-0, 1-1) tizenegyesekkel felülmúlva az argentin Boca Juniorst.
Kocsis Imre szívének különösen kedves volt, hogy mint megtudta, odahaza a kislánya is imádkozott a meccs előtt a győzelmükért. A tréner maga is átélte a győzelem mámorát: „Nincs csodálatosabb, mint a pillanat, amikor a zsúfolt lelátó egyszerre kiáltja: »Góóól!« Így, elnyújtva, egy egész percig akár.”
Nehézségek és leküzdött akadályok a Libertadores döntő előtt
A győzelemhez vezető út azonban nem volt zökkenőmentes. Kocsis Imre emlékei szerint: „Voltak nehézségek az utolsó napokban is. A meccs előtti este hét órakor a szálloda uszodájában odalépett hozzám Luis Fernando Montoya, és azt mondta: »Kocsis, vége van mindennek. Most beszéltem az elnökkel, a szövetség tájékoztatta, hogy az egyik játékosunk, Jorge Agudelo doppingolt korábban. Ha holnap ez a világ tudomására jut, mindenki azt mondja, csak emiatt kerültünk ide.«”
Mint kiderült, a probléma oka egy korábbi idegenbeli utazás volt, ahol a fizioterapeuta a hidegben helyi teakülönlegességgel melegítette fel a játékosokat, amelyről nem tudta, hogy kokaint tartalmaz. A teszt kimutatta ezt a játékos szervezetében. Reggelre azonban jó hírek érkeztek az elnöktől, miszerint felmentést kaptak, és az ügy nem vonatkozik a döntőre. „Mi mintha újjászülettünk volna, úgy éreztük magunkat, a fordulat pozitív energiát közvetített. Ez erőt adott a győzelemhez.”
Európába jöhet a Libertadores-kupa döntője
Korábban, 2003 tavaszán "Kolumbiában sportfogadási bűnözők megmérgezték az egész csapatot. Négy meccs volt hátra a bajnokságból, egyre közelebb kerültünk a bajnoki címhez. A kórházban tizenegy játékos kapott kezelést, hogy el tudjon indulni a következő bajnokira. Amikor leszálltak Santa Martában a repülőgépről, remegett a lábuk.”
Mentori szerep és barátságok
A magyar tréner neveltjei közé tartozott a 33-szoros válogatott Juan Pablo Ángel és foglalkozott a 40-szeres válogatott Jackson Martínezzel is - az esőerdők borította zónából származó, Quibdóban született futballcsillagot később annak példájaként emlegette, hogy az igazi tehetség a városból, a faluból és a dzsungelből is utat tör magának. A mezőtúri vándor egyengette a Libertadores-kupa-nyertes Once Caldas vezetőedzője, Luis Fernando Montoya útját, haláláig baráti kapcsolatot ápolt kollégájával, aki 2004 decemberében tolószékbe kényszerült, miután a lakását ért rablótámadás során feleségét védelmezve lövéseket kapott.
Kocsis Imre játékosai neveléséről így vélekedett: „Mindig úgy neveltem a játékosaimat, hogy először emberek legyenek. Ha ez megvan, utána beszélhetünk a sportról. Ahogy mondtam, a futball nekem művészi aktus, a pálya maga a színház.”
A Világkupa-döntő és a magyar emlékek
A Libertadores Kupa győzelem után az Once Caldas a Világkupa-döntőbe jutott, ahol a Porto ellen lépett pályára Jokohamában. Habár a portugál csapat 0-0-s döntetlen után tizenegyesekkel felülmúlta az Once Caldast, Kocsis Imre büszkén emlékezett a döntő előtti pillanatokra: „nem felejtem a mozzanatot, ahogy összeapaszkodva körbeálltunk a játékosokkal a dél-amerikai döntő előtt, és azt mondtuk egymásnak, nincs megállás, megyünk Jokohamába, a Világkupa-döntőre.”
A gépészmérnök végzettségű emigráns a szellemi életben is aktív volt, több könyvet publikált Kolumbiában, a Mario atya és a Segítő Szűzanya című kötetét 1995-ben itthon is kiadták. Az idős edző örült annak, hogy magyarul mesélhet az életéről: „1956 óta eltelt néhány év, megmondom őszintén, spanyolul könnyebben kifejezem magam, de nagy boldogság, ha alkalmam nyílik használni az anyanyelvemet.”
Fennmaradt fényképe az 1970-es évekből a magyar válogatott szövetségi kapitányaként dolgozó Baróti Lajosról, de szívesen emlékezett más, honfitársaival megesett találkozásaira is. Így a madridi kávézásra Puskás Ferenccel, Alfredo Di Stéfanóval és Csillag Imre újságíróval, amely során a Real két csillaga megígérte, hogy másnapi meccsükön négy góllal győzik le az aktuális ellenfelet, fejenként két-két gólt vállalva. A Kocsis Imre-féle hanganyagban fennmaradt történet csattanója: másnap 4:1-re nyert a Real Madrid Puskás és Di Stéfano két-két góljával.
Bár Puskás Ferenc is ikonikus alakja a magyar futballnak, ő a Bajnokcsapatok Európa-kupájában ért el sikereket a Real Madriddal. Pelé, a brazil legenda 1962-ben és 1963-ban emelhette magasba a Libertadores-kupát a Santos gárdájával, és szintén kétszer nyert Világkupát. Ezek a nagy nevek is mutatják, milyen rangos eseményen ért el sikert Kocsis Imre, a magyar edző. Az uruguayi futball történelmében is kiemelkedő klubsikerek születtek, a hatvanas-hetvenes évekre leginkább a Peñarol (kétszer is) és a Nacional is elnyerte a Világkupát, amelyért a Bajnokcsapatok Európa-kupája és a Libertadores-kupa győztese mérkőzött évről évre.
tags: #magyar #libertadores #kupa #gyoztes
