A magyar és litván női kézilabda kapcsolata: Egy történelmi gól és modern összecsapások
A sportban az a szép, hogy egyetlen gól alapjaiban változtathatja meg egy egész sportág jelenét, jövőjét. Ha gól a gól, akkor minden jóra fordulhat. Mi most azonban egy olyan gólt idézünk fel, amely nélkül ma nem beszélnénk úgy a magyar női kézilabdáról, ahogy beszélünk.
A sportág női szakágának felemelkedése egy 1992-ben lőtt gólnak is köszönhető volt. Varga Márta góljáról van szó, amelyet 1992. december 3-án, a litvániai Kaunasban a svédek elleni meccsen fél perccel a vége előtt lőtt be Jonsson kapujába. Ezzel a góllal 20-20 lett a meccs végeredménye, ezzel a góllal a magyar csapat feljutott az A-csoportba és részt vehetett az 1993-as norvégiai világbajnokságon.
Ez a gól mindent megváltoztatott. Ha nem akad be, akkor nincs hazai vb-rendezés 1995-ben és nincs vb-ezüstérem, nincs atlantai olimpiai bronzérem, sőt - megkockáztatható -, hogy az egész sportág női szakága az akkori röplabda sorsára jutott volna Magyarországon.
A kaunasi fordulat: Egy gól, amely történelmet írt
A svédek elleni mérkőzés Kaunasban máig élénken él az emlékezetben. Huszonhét másodperc volt hátra, amikor a két edző, Laurencz László és Felckné Babos Ágnes a kispadról ordította, hogy szabálytalankodni kell a védekezésben. Kökény megtette, és a bírók kiállították őt. Ólomlábakon peregtek a másodpercek. Ha a svédek gólt dobnak, mindennek vége - hittük mi.
Miután lejárt az idő és a svédek nem dobtak gólt, már a szövetségi kapitányhoz rohantunk az első nyilatkozatért, mert a rádiós vonalat 5 perc múlva bontották. De mi történt? Az IHF ellenőr mutogatására a csapatokat visszarendelték a pályára, időntúli szabaddobás következett a svédeknek. Az orosz bírók rendelkeztek, a pályán ordító Laurencznek sárga lapot adtak. A svédek nekiálltak és mellédobták. Ekkor már tényleg vége volt.
Varga Márta a kaunasi meccs után elmondta: „Nekem senki sem szólt, hogy az iksz is jó. Úgy voltam vele, hogy ne kapjunk ki, felemelkedtem, minden dühömet beleadtam.” Az egész magyar szakvezetés tudta, hogy jó lesz a döntetlen a feljutáshoz, csak éppen a lányoknak nem akarta ezt senki megmondani. Úgy voltak vele, minek a nagy tehertétel, van ezeken a játékosokon elég súlyos hátizsák.
A terhet még fokozta, hogy egy nappal a svédek elleni döntetlen előtt a spanyolokkal szemben is döntetlent játszott a magyar csapat. Kísértett a múlt, mert egy évvel korábban a mortarai (Olaszország) C-világbajnokságon ugyanezt a bravúrt sikerült elkövetni. Akkor 19-19-et játszottunk velük - a nem várt döntetlen annyira sokkolta a kapitányt, hogy a másnapi szünnapon is edzést vezényelt, miközben a C-vb teljes mezőnye egy kellemes hajókiránduláson vett részt. A magyar csapatot erről is letiltotta Laurencz mester.
Az egy évvel későbbi, litvániai döntetlen után Laurencz László olyan dolgokat mondott az öltözőben, amely miatt másnap reggel (a svéd meccs előtt) önként fizetett be a büntetéskasszába kétezer forintot. Ezek a lelki sokkok mindenkinél másképpen jöttek ki. Miközben az egész ország azt várta - sőt, követelte -, hogy a magyar női kézilabda-válogatott játszi könnyedséggel jusson fel az A-csoportos vb mezőnyébe, aközben ezek a lányok súlyos tehertételként élték meg mindezt. Ezen nem is volt mit csodálkozni, elvégre ők sem gépek, hanem emberek.
Felfoghatatlan körülmények Litvániában
1992 decemberében, Litvániában felfoghatatlan körülmények között kellett kézilabdázniuk. A kaunasi megérkezéskor a népes magyar újságíróhadat a „Hotel" Sportba helyezték el, ahol sem meleg víz, sem fűtés nem volt. Később megtudtuk, hogy a játékosok sem jártak jobban, ők egy másik szállóban dideregtek. Kellő terepszemlét követően a csarnok sajtóközpontjából pár villanyradiátort cipeltünk a szállóba. Feledhetetlen élmény volt: kint szakad a hó, a brummogó motorú Volga-taxi a csarnok előtt áll, abba tuszkoljuk be a fűtőtesteket.
Az utolsó meccs után természetesen mindent visszavittünk a csarnokba, ahol a helyi erők jóságának és szánakozásának köszönhettük, hogy ezekkel az eszközökkel 15 fok fölé tudtuk varázsolni a hotelszobák hőmérsékletét.
A női kézilabdázás, a világbajnokságok szervezése, a Bajnokcsapatok Európa Kupája sorozata nyomokban sem hasonlított a mai körülményekhez. Az IHF szemrebbenés nélkül adta oda annak a Litvániának a B-vb rendezését, amely akkor kecmergett ki a szovjet elnyomás okozta sokkból és próbált meg a függetlenség útján elindulni. A szállókban nem azért nem volt fűtés, mert a litvánok ezzel szórakoztak, hanem mert Oroszország elzárta a gázcsapot. A Nemzetközi Kézilabda Szövetség korifeusait nem nagyon érdekelte, mi zajlik a Baltikumban, decemberben. Úgy voltak ezzel, hogy ennek a mezőnynek ez is jó lesz.
Mire a magyar küldöttség Vilniusba költözött (ott rendezték meg az elődöntőket), már mindenki - játékos, edző, gyúró, újságíró - harcedzett állapotba került, de azt azért nem gondoltuk volna, hogy a fővárosban az utcákon barikádokat kerülget az autóbusz. „Amíg orosz katonát látunk az országban, jobb a békesség, addig lesznek barikádok” - magyarázta a helyi lakosból idegenvezetővé vedlett litván lány. A csapat nagy örömmel vette tudomásul, hogy Vilniusban sikerült elfoglalni az ország akkor egyetlen rendesen fűtött és meleg vízzel rendelkező szállodáját. A kaunasi napok után ez felüdülés volt mindenkinek.
A lendület, amely sikereket hozott - és a mellékhatásai
Az 1992-es gól nyomán Magyarország visszatért a világ élvonalába. Az 1993-as norvégiai világbajnokságon elért hetedik helyezés alapozta meg azt, hogy 1994-ben a németországi Európa-bajnokságon negyedikek legyünk, hogy 1995-ben vb-t rendezzünk és ezüstérmet nyerjünk, hogy 1996-ban bronzérmesek legyünk az atlantai olimpián. Ha nincs ez a gól, akkora női válogatott újra az ebek harmincadjára jutott volna, és elzavarják Laurencz László szövetségi kapitányt. Akkor újra ott tartottunk volna, ahol 1989-ben, amikor a magyar női kézilabda-válogatott szégyenszemre a C-csoportba esett ki a világbajnokságon.
Az óriási kontrasztot mi is érzékelhettük, amikor 1993-ban eljutottunk a norvégiai A-világbajnokságra, ahol Magyarország visszatért az elitbe, de érzékelhettük azt is, hogy ez a visszatérés nem lesz zökkenőmentes. A vb nyitómeccsét az oslói Spektrumban a házigazda ellen játszottuk. A félidőben - egészen félelmetes védekezést bemutatva - 9-6-ra mi vezettünk. A vége 18-15 lett oda. Nem csak azért, mert mi visszaestünk, hanem mert a két bíró a földbe nyomta a csapatot. Mintha azt üzenték volna, hogy jó, jó, itt vagytok, de azért a házigazdát az első meccsen nem kéne megverni, nem kéne ezzel üzletileg berogyasztani a vb-t már az első napon.
Az 1994-es németországi Európa-bajnokság elődöntőjében még inkább szembesültünk azzal, hogy micsoda mocskos játszmák mennek a háttérben. A magyar csapat - kissé hektikus, de alapjában véve csodás játékkal - az elődöntőig jutott, ahol a dánokkal találkozott. A berlini elődöntőben a román bírópáros - Serbu és Dobre - olyan csalást mutatott be, amely a sportág történetében is párját ritkította. Az EHF később elnézést kért a magyaroktól, de ezt már a hajunkra kenhettük. És még ezzel a pofátlan bíráskodással is csak egy góllal, 29-28-ra nyert Dánia hosszabbításban.
Mindezek az „élmények" sosem következtek volna be, ha nincs Varga Márta gólja Kaunasban Svédország ellen. Az a gól olyan lendületet adott, amely a B-vb-n egészen a tornagyőzelemig repítette Magyarországot. Előbb megvertük a házigazda Litvánokat, majd a döntőben a cseheket. Egy álom vált valóra, meg az, hogy a magyar női kézilabdázás 1986 után ismét visszatért a világ élvonalába. De ezt már Varga Márta nem élhette át a válogatottal.
Az 1993-as budapesti Vasas-Hypo női kézilabda BEK-döntőn olyan súlyos sérülést szenvedett, amelyből már nem tudott arra a szintre visszakapaszkodni, ahol korábban ő járt. Ez az ő egyéni tragédiája ebben a történetben, mert a képességei alapján nyugodtan ott lehetett volna az 1995-ös vb-ezüstérmes csapatban és az 1996-os atlantai olimpiai bronzérmes válogatottban is.
A magyar kézilabda tartós sikerei és az aktuális összecsapások
Nézzük meg, mi lett azokkal az országokkal, amelyek az 1992-es B-világbajnokságon a legjobb hat közé jutottak. Spanyolországban erős csapat született, de a nagy áttörés számukra nem valósult meg. A litván és a cseh női kézilabdázás ereje nem jelentős. A svédek szintén mutattak egy-egy jó eredményt, de tartósan nem kapaszkodtak meg az élvonalban. Bulgáriában szinte nincs is számottevő női kézilabda. Magyarország 1994-től 2005-ig folyamatosan a világ élvonalában volt, nyert 2 vb-ezüstöt, olimpiai ezüstöt, Európa-bajnoki aranyat. De még 2008-ban is a legjobb négy közé jutott a pekingi olimpián. Ennyit tesz egy gól, ennyit jelentett Varga Márta gólja.
A 2020-as Európa-bajnoki selejtező: Magyarország-Litvánia
2019. november 30-án Japánban, Kumamotóban kezdődik az olimpiai kvalifikációs női kézilabda-világbajnokság, amelyen a magyar válogatott is részt vesz. Pár nappal korábban, az érdi selejtezőn Magyarország női kézilabda-válogatottja Litvánia ellen kezdte meg szereplését a 2020-as, dán-norvég közös rendezésű Európa-bajnokság selejtezőin.
A két válogatott eddig 3 alkalommal mérkőzött meg, mindháromszor a magyar csapat győzött, a gólkülönbség 79-56 ide. Legutóbb 2007. október 18-án, Debrecenben találkozott egymással Magyarország és Litvánia, válogatottunk simán, 33-20-ra győzött felkészülési mérkőzésen.
Kim Rasmussen, a női válogatott akkori szakvezetője az ellenfélről így nyilatkozott: „A szurkolók kissé talán lesajnálva állnak hozzá, ha meghallják, hogy Litvánia az ellenfél, de edzőként és játékosként meg kell adnunk a kellő tiszteletet. Elég, ha csak a litván válogatott közelmúltbeli eredményeit nézzük, az előző Eb-selejtezőben például döntetlent játszott Németországgal. Szerdai ellenfelünk az utóbbi időben jó riválisokkal játszott jó meccseket. Nem lesz egyszerű dolgunk, ám nyernünk kell, méghozzá problémák nélkül.”
A mérkőzés részletei: Magyarország - Litvánia (2019)
Az érdi mérkőzés előtt kisfilmmel emlékeztek a szervezők Simon Józsefre, a Nemzeti Sport kézilabda-szakírójára, aki 64 éves korában autóbalesetben vesztette életét. A magyar csapatban 50-es számmal egy újonc, a jobbátlövő Hámori Konszuéla mutatkozott be. Himnuszok és élőképes szurkolás előzte meg a kezdést.
| Esemény | Magyarország | Litvánia | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Végeredmény | 33 | 19 | (Félidő: 16-12) |
| Helyszín, nézőszám | Érd, 2000 néző | ||
| Bírók | Harabagiu, Stanescu (románok) | ||
| Magyarország góljai | Klujber 9 (3), Szabó L. 5 (3), Márton G. 5, Schatzl Nadine 4, Lukács V. 3, Háfra N. 2, Tóth G. 2 (1), Tomori 1, Tóvizi 1, Faluvégi D. 1 | ||
| Litvánia góljai | Kavaliauskaite 9 (5), Ivanauskaite 5, Repeckaite 2, Kniubaite 1, Vaitkute 1, Lubyte 1, | ||
| Kiállítások | 12 perc | 10 perc | |
| Hétméteresek | 7/7 | 7/5 | |
| Szövetségi kapitány (Magyarország) | Kim Rasmussen | ||
| Szövetségi kapitány (Litvánia) | Karolis Kaladinskas | ||
Az első percekben nem a kézilabda nagykönyvébe írtak arany tintával a csapatok, sok volt a pontatlanság és a szabálytalanság, no meg utóbbiak következtében a hétméteres is, az első öt találatból négy büntetőből esett. Az első magyar akciógólra - Lukács Viktória szerezte - közel nyolc percet kellett várnia az érdi közönségnek. A magyar válogatott 4-3-nál vezetett először, de nem sokáig, mert a Greta Kavaliauskaite és Brigita Ivanauskaite találatai által hajtott litvánok fordítottak, és 9-7-re elhúztak, időközben (6-7-nél) egy időkérést is kiprovokálva Kim Rasmussenből. Szerencsére a félidő vége már jobban sikerült a magyar válogatottnak: egy 9-3-as sorozattal és több lerohanásgóllal sikerült átvenni az irányítást, így a szünetben viszonylag biztos, 16-12-es hazai előnyt mutatott az eredményjelző.
A félidőben sportági legendákat köszöntöttek kerek születésnapjukon: Kökény Beatrixet (50), Kovács Lászlót (80), no meg a korábbi sikerkapitány Laurencz Lászlót (85).
A második félidő magyar kiállítással, Tomori-bombagóllal és Klujber-villanásokkal kezdődött, így aztán hamarosan már 20-13 volt az eredményjelzőn, kezdett eldőlni a mérkőzés. A litvánok küszködtek azzal, hogy kapusaik szinte képtelenek voltak védéseket bemutatni, ráadásul két kiállítással ideiglenesen legjobbjukat, Kavaliauskaitét is „kivonták a forgalomból” a játékvezetők. A magyar válogatott védekezése összeállt, ennek lerohanások sora lett az eredménye, Schatzl Nadine pedig valósággal ficánkolt - 23-13-nál számolhatott a közönség először közte tízig.
A hajrára így természetesen már nem maradt semmi izgalom: a magyar válogatott szép villanásokkal szórakoztatta szurkolóit, Bíró Blanka két hetes hárításával dobta fel még jobban a hangulatot, állandósult a tízgólos vagy afölötti különbség. A végére tizennégy lett a differencia, köszönhetően a 9/9-cel lövő Klujber Katrin utolsó találatának: a magyar válogatott 33-19-re, fölényesen győzött, érvényesítve a papírformát.
Mestermérleg a mérkőzés után
- Kim Rasmussen: „Litvánia megnehezítette a dolgunkat az első félidőben, tartotta a lépést, és könnyű gólokat szerzett. Túl sok pozíciót hagytunk ellenőrzés nélkül védekezésben. Sokáig nem találtuk a megfelelő tempót, de végül meglett, nagy különbséggel nyertünk - javulnunk kell azonban az olaszok elleni vasárnapi meccsig.”
- Karolis Kaladinskas: „Két roppant ellentétes félidőt produkáltunk. Az elsőben nagyon jók voltunk, viszont a másodikban elveszítettük a fonalat, rengeteg hibát követtünk el. Fiatal játékosok alkotják a csapatot, a jövő válogatottját építjük. Még vissza kell néznem a mérkőzést, hogy eldöntsem, jó-e az eredmény.”
tags: #magyar #litvan #noi #kezilabda
