Magyar Nemzet Stadion: Emberek Akarják?
Néhányan talán emlékeznek a jelenetre a Maraton életre-halálra című filmből, amikor az idős nácit alakító Sir Lawrence Olivier egy fúróval kínozza Dustin Hoffmant, s azt kérdezgeti tőle: biztonságos? Tegye fel most magának minden ellenzéki szavazó ezt a kínzó kérdést: biztonságos? Kérdezze meg mindenki magától, biztonságban lennének-e a gyerekei, unokái, szülei, testvérei, a szomszédai, barátai, a falvak, a városok, az ország, ha valamilyen elfuserált csoda folytán a választások után Magyar Péternek hívnák a miniszterelnököt?
Akiknek nem volt elég az eredendő bűne, hogy azzal indította politikai pályafutását, hogy lehallgatta a feleségét, terrorizálta a gyermekei anyját, akinek nem volt elég a folyamatos hazudozás, a nagyotmondás, a telefonlopás, a botrányok, az arrogáns, beképzelt, primitíven bunkó stílus, a fenyegetőzés, a „szeretetország” Potemkin-faluja, nézzenek most magukba, s kérdezzék meg: ilyen országot, ilyen kormányfőt akarnak? Erre az emberre akarják rábízni a családjuk, a nemzetük jövőjét? Biztos?
Magyar Péter mostani botránya számomra nem a szexről és nem is a drogokról szól. Arról szól, hogy most mindenki láthatja, milyen ember valójában. Pontosabban mindenki láthatja, azok is, akik eddig aléltan hullottak a lábai elé, hogy nem tudjuk, ki ő valójában. Nem tudjuk, hányfajta életet él, nem tudjuk, hány személyisége van. Nem tudjuk, milyen titkai, botrányai, bűnei lappanganak még. És azt sem tudjuk, ezeket a titkokat ki mindenki őrzi gondosan. Talán ő maga sem tudja. Az ilyen ember: nem biztonságos.
Ki tudja, ki mindenki zsarolhatja, tarthatja sakkban, Brüsszeltől Kijevig, az uniós globalista bűnszervezetektől a valódi ukrán maffiáig. Ki tudja, milyen parancsokat kaphat titkai tudóitól. A valódi megszorító terveit ismerjük. De itt már sokkal többről van szó, mint a 13. havi nyugdíj vagy a rezsicsökkentés. Ezek nagyon fontos dolgok, de ha ezeket és az összes családtámogatást elviszi a Tisza, ha nehezen is, a többség túléli. De ha beleviszi az országot egy háborúba, a fiaink, az apáink nem fognak túlélni. Ismeretlen katonák lesznek valahol egy távoli ukrán harcmezőn.
Ismeretlen katonák; egyikükről, egy régi háborúból, így ír Szilágyi Domokos: „Nem tudom, milyen szeme volt, / mert már nem volt szeme. / Nem tudom, szőke volt-e vagy barna, / mert már nem volt haja. / Nem tudom, milyen volt, amikor búsult, amikor mosolygott, / mert arcáról leborotválta a húst egy repeszdarab. / Nem tudom, izmos volt-e a karja, / mert már karja se volt. / De azt tudom, hogy öt éhes gyerek sírt utána / és egy koravén fiatalasszony / és egy rokkant szemű öregember / és egy fogatlan öregasszony.” Valóban ezt akarjuk?
Mert mindazok, akiknek Magyar Péternek meg kell felelni, ezt akarják. Hogy éljük át a volt világháborúk borzalmait. És ő, mert kettős vagy többes életet él, nem fog tudni, nem mondhat nemet.
Aki azt hiszi, hogy ez csak riogatás, ez csak vicc, ajánlom figyelmükbe Kierkegaard híres sorait: „Egy színházban történt, hogy tűz ütött ki a kulisszák mögött. Kijött a mókamester, hogy ezt a publikummal közölje. Tréfának tartották és tapsolni kezdtek: a mókamester megismételte; az emberek még jobban hahotáztak.”
A Puskás Aréna, amelynek építészetéről Skardelli György Ybl-díjas építész mesélt, nem csupán egy stadion, hanem a magyar sport egyik szakrális épülete, a magyar labdarúgás szentélye. Az építkezési területeken is nehezen folyik a munka. Az építőipar tipikusan olyan iparág, amely számos beszállítót mozgat a betonvasaktól a szerelvényeken át a burkolatokig. Jelenleg a népligeti multifunkcionális csarnok tervein dolgozom kollégáimmal. Gőzerővel folyik a munka, persze home office-ban, építkezni viszont nem lehet home office üzemmódban. Ott zsaluzni kell, önteni a betont, és beemelni az előregyártott elemeket - ehhez kint kellene lenni a helyszínen.
Skardelli György Ybl-díjas építészt március 15-én Kossuth-díjjal tüntették ki, pár napra rá pedig az év legjobb stadionjának választották élete egyik fő művét, a Puskás Arénát. A Stadium Database internetes közönségszavazásán a 21 stadionra leadott, több mint harmincezer voks közel felét a Puskás Ferenc Stadion kapta. Egyértelműen a közönség döntött: 19 ország létesítményeire lehetett voksolni, a Puskás-stadiont 107 ország - a magyarok mellett Indonézia, az Egyesült Királyság, Argentína, a Fülöp-szigetek, Lengyelország - szavazóinak támogatása segítette a csúcsra.
Rendkívül sok élmény köt a régi stadionhoz, egészen kicsi koromtól kezdve. Számos kettős rangadón, válogatott mérkőzésen és rockkoncerten kinn voltam, amikor még fogalmam sem volt arról, hogy egyszer majd építész leszek. Kötődésem azokból a sikerekből és veszteségekből táplálkozik, amelyeket több tízezer szurkolótársammal együtt megéltem. A Népstadion hatalmas épülete önmagában is meghatározó jelentőségű volt: a budapesti városkép részeként megjelent képeslapokon és a fővárosról kiadott bulletinekben. Az eredeti koncepció szerint több karakteres elemet megőriztünk volna belőle, a tartószerkezeti vizsgálat azonban nyilvánvalóvá tette, hogy lehetetlen a toronyépületen kívül bármi mást megtartani. De arra mindenképpen lehetőségünk volt, hogy külsejében megidézzük a sokunk által szeretett stadion képét. Erre a lépcsőházi elemek különösen alkalmasnak bizonyultak.
A Köztiben kezdtem a pályámat, és ez az egyetlen munkahelyem megmarad most már egészen biztosan a pályám végéig. Szemléletemre nagy hatással voltak mestereim, elsősorban Zalaváry Lajos és Dobozi Miklós, de függetlenül attól, hogy középületeket tervezünk, a funkció szerepe alapvető, legyen szó akár ipari, mezőgazdasági vagy lakóépületekről. A lényeg, hogy ami a tervek alapján megvalósul, az a megrendelő igényeit szolgálja. Ezenfelül persze a több tízezer embert befogadó középületeknél nagyon fontos, hogy azonnal átlátható, tiszta és világos legyen például a közlekedés rendje. És a külső megformálásnak is van funkcionális szerepe, akár világi, akár szakrális középületről beszélünk.
Munkái hogyan járulnak hozzá az egyén jóllétéhez, a közösségi szerveződéshez vagy akár a viselkedési kultúra kialakulásához? Egy rosszul tervezett épület meg tudja keseríteni az emberek életét. A legjobb, ha átadás után is megmarad a választás lehetősége, mit és hogyan tudunk hasznosítani. Ami felépül, évekre, évtizedekre meghatározza az életünket, mindennapjaink része lesz. És teljesen mindegy, tudatosítjuk-e vagy sem, hogy azért van jókedvünk, mert egy olyan ház mellett megyünk el, amelyik nagyon tetszik nekünk, vagy épp azért leszünk kicsit frusztráltabbak, mert nyomasztó számunkra az épület: mindenképpen hat ránk a környezet. Ha engem idegesít egy könyv, leteszem, ha negatív érzéseket kelt bennem egy festmény, elfordítom a fejemet, és ha unalmas a zene, legfeljebb kikapcsolom. De ha az építész disszonáns elemekkel operál, azt mindenki mindenkor megszenvedi.
Van egy másik alapvetés a funkcionalizmus mellett: a genius loci, a hely szelleme. A környezet kisugárzásától is függ, mit lehet egy térben a legharmonikusabban, a funkciót is legjobban szolgálva megvalósítani. A Pannonhalmi Főapátság fogadóépületét például alapjaiban határozta meg az ezeréves apátság jelenléte. A 2000-es évek elejétől ez a kortárs fogadóépület adja az első személyes élményt a kereszténység magyar „sarokkövéhez” érkező, közel százezer turistának évente. A Kálvin tér felszíni rendezésekor is számtalanszor körbejártuk, körbefotóztuk a helyet, mire rájöttünk, miért utálják az emberek annyira. Nem térként működött. A hetvenes évek végén a téri funkció áthelyeződött az aluljáróba, oda viszont nem juthatott le a napfény, és járdaszigetekre lehetett csak fölérkezni. A metrókijárat átépítése előtt pusztán közlekedési csomópontként funkcionált a hely, kiemelve az utazóközönséget a saját természetes közegéből.
Fantasztikus ötlet, hibátlan építészi elképzelés volt: az idézetek pár évvel később, a reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából kerültek elszórtan a kövekre. Nagyon szépen illeszkednek a tér hangulatába. A Kálvin téri templomnak korábban nem volt normális előtere sem, és Búza Barna kiváló alkotása, a Kálvin-szobor is eldugott helyen állt. Barna bácsi ugyan száz évig élt, de azt már nem tudta megélni, hogy elkészüljön a Kálvin tér.
Mindannyiunkat megérintenek a történelmi helyek. Horváth Jenő Füzér polgármestereként nem hagyta magára a romvárat, utánanyúlt, habár az alsó vár már teljesen eltűnt az aljnövényzetben. Mégsem akart lemondani a közösségéhez tartozó emlékhelyről. Magától értetődő, mondhatnánk erre, de valami irgalmatlan fáradsággal járt neki Füzér és Budapest között ingázni, miközben soha nem sajnálta az időt ezekre az utakra. Kelemen Bálint kollégám történeti áttekintése világította meg számomra, mit lehetne kezdeni azzal a rendkívül kevés elemmel, ami az alsó várból megmaradt. Az ásatások során előkerültek az alapfalak, a várkapu kövei, ám pontosan tudtuk, ami ezek alapján megvalósul: vízió. Pedig az írott források szerint a középkorban kiemelkedő jelentősége volt a füzéri várnak, a mohácsi vész után Perényi Péter ide menekítette a Szent Koronát. A Wesselényi-összeesküvést követően német őrséget helyeztek a várba, de az erődítmény állapotának fenntartásával akkor már nem vesződtek. Később az őrség is távozott, előtte azonban még lerombolták az ágyúbástyákat, a tetőszerkezetet felgyújtották, és lakhatatlanná tették a várat, nehogy az a kibontakozó függetlenségi mozgalom bázisaként szolgáljon. Az elmúlt években nem történt más, mint ennek a nagy múltú területnek a rehabilitációja. A megépült alsó vár egyértelműen kortárs alkotás, bár az anyaghasználaton és az arányokon látszik, hogy gondolatban visszahelyezkedtünk a történelmi korba. Az építmény reflektál a múltra, de mégiscsak XXI.
Döbbenet, amit a kivitelezők végigvittek a hegyoldalon: iszonyú mennyiségű követ kellett fölszállítani erdei utakon, és olyan kőfalat rakni, mint raktak annak idején. Talán még jobbat is. Közben nem téveszthették szem elől az alapvető funkciót: az alsó vár a felső vár előszobája, a megérkezés terepe, ahova bárki eljuthat. Hogy azután ki vállalkozik arra, hogy a meredek grádicsokon feljusson a felső várba, az már egyéni döntés kérdése, de aki nem akar vagy nem tud továbbmenni, mert idősebb, esetleg fáj a lába, az lent is megkapja a várélményt. Nekem már a megnyitó ünnepség is visszaigazolta a befektetett munkát, mert valódi ünnep volt, olyan élmény, amelyet az ember a saját bőrén is érzett. Jó volt látni a füzériek szemében a büszkeséget, hogy íme, micsoda alkotóerő sugárzik a környezetükből.
A Puskás Aréna kapacitása koncerthelyszínként ötvenezer fő, ami - átlagosan húszezer forintos jegyárral számolva, hiszen 9900-tól 69 ezer forintig terjednek a jegyárak - kétmilliárd forintos jegybevételt jelent egy telt házas koncert esetében. Érdemes visszaidézni pár korábbi, baloldali médiumok által a Puskás Aréna létjogosultságát is kétségbe vonó anyagot. A stadion átadásakor a dollármédiánál azt számolgatták, melyik megyei jogú város teljes lakossága férne el a stadionban, vagy hogy melyik budapesti kerületben laknak többen, mint a stadion befogadóképessége, de más portál odáig ment, hogy kijelentette, nincs szükség modern, nagy befogadóképességű arénákra, még akkor sem, ha esetleg a Rolling Stones lépne fel.
Néhány példa, a teljesség igénye nélkül, az elmúlt időszakban hasonló anyagokat lehetett olvasni a dollármédia felületein: „67 215 széket szereltek be az új Puskás Stadionba. Egész Kaposvár lakossága beférne. Talán Szolnoké is. Ha a stadion település lenne, teltházzal a 13. legnagyobb lehetne Magyarországon. Tíz olyan fővárosi kerület van, ahol ennél kevesebben laknak” (444.hu)
Egy másik, a múlt hónapban megjelent cikkben, egy baloldali lapban azt nehezményezték, hogy sok pénzbe kerül a gyep karbantartása, valamint „a stadion őrzése is vagyonokba kerül, akárcsak a fűtése és a létesítmény megvilágítása”. (atlatszo.hu)
Egy harmadik portál pedig ezt írta a Puskás Ferenc Aréna megnyitóját követően: „Pénteken átadták Orbán Viktor Emlékművét, a 67 215 férőhelyes új Puskás Ferenc Stadiont Budapesten.” Ugyanebben a cikkben megjegyezték, nincs szükség stadionokra koncertekhez sem, hiszen 2018-ban „egy poros, külvárosi prágai reptéren fellépett a Rolling Stones is - lám, ahhoz sem kellett „multifunkcionális, nemzeti tér”.
- Mindent bele! Hajrá, magyarok! - posztolta a közösségi oldalán Orbán Viktor. Az Eb-selejtezőn egyébként teltház lesz, pár óra alatt elkapkodták azt a nagyjából negyvenezer jegyet a szurkolók, amiket áruba bocsájtott a Magyar Labdarúgó Szövetség. A magyar válogatott négy hazai Eb-selejtezőre előzetesen harmincezer bérletet adtak el. A miniszterelnök érkezéséről néhány videót is megosztott Instagram történetében, amin látszik, hogy a válogatott szövetségi kapitányával, Marco Rossival is kezet rázott, a Puskás Arénába menet.
Indul a Puskás Stadion építése
Sok olyan csapat van, amelyeknek a legnagyobb riválisai a saját városukban vannak, sőt akár a saját stadionjukban. Ismeri ezeket? Válaszoljon kérdéseinkre, és megtudja!
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
tags: #magyar #nemzet #stadion #emberek #akarjak
