A Pro Evolution Soccer világa: története, játékmenete és kihívásai

A két focis nagyágyú, a PES és a FIFA elsősorban két fronton vívja meg a maga harcát. Egyfelől azt a mérkőzést játssza le, amiben a szakma minősíti a két játékot - állandó kérdésként teszik fel, hogy idén melyik lett realisztikusabb? Melyikben hogyan pattog a labda, milyen lett a fizikája, dinamikus-e az időjárás, no és miképp teljesít online? A másik meccs azonban a kasszák előtt zajlik, amelyet nyilvánvalóan idén is az EA futballszimulátora nyert toronymagasan. De vajon van-e alternatívája a FIFA-nak? Nos, a válasz az, hogy igen. Nyílt titok, hogy a Konami focis játéka az eladások tekintetében képtelen felvenni a versenyt riválisával. Ez több, mint aggasztó, ugyanis a Konamit ismerve bármikor elállhatnak egy újabb PES-epizód elkészítésétől, ami az olyan rajongóknak, mint nekem, óriási érvágás lenne.

A Pro Evolution Soccer ezen a néven 2001-ben jelent meg először Európában, a játéksorozat az elmúlt több mint húsz évben a FIFA legnagyobb kihívójává nőtte ki magát. A legtöbben azért szerették a PES-t, mert a csilivili grafika helyett a Konami arra helyezte a hangsúlyt, hogy minél szimulátorosabb élményt nyújtsanak a gamereknek. A japán fejlesztőcsapat játéka megtalálta a maga közönségét, bőven akadtak olyanok, akik inkább a nagybetűs focihangulatra szavaztak.

A Konami és a Pro Evolution Soccer rövid története

A Konami Japán egyik legjelentősebb játékkiadója és fejlesztője. 1969 óta létezik a cég, és a videojátékok mellett foglalkoznak nyerőautomatákkal, zenegépekkel, képregénykiadással, kártyajátékokkal, sőt Japánban jól menő fitnessterem-hálózatot is futtatnak. Ahogy már megszokhattuk, a Konami idén is jelentkezett a Pro Evo sorozat aktuális PC-s epizódjával. De honnan is indult ez az egész?

A kezdetek: International Superstar Soccer és Winning Eleven

Immár negyedik éve kápráztatja el a japán fejlesztőcsapat a PC-s futballkedvelőket - de a sorozat gyökerei ennél valójában sokkal mélyebbre nyúlnak. Az első rész ’94-ben jelent meg, International Superstar Soccer néven, méghozzá Super Nintendóra. Már az akkori konkurensek (Striker, Kick Off és természetesen a jó öreg FIFA) közül is kimagaslott, összetettebb passzrendszerével és változatosabb játékmenetével. ’96-ban jelent meg először a játék Winning Eleven néven, már PlayStation-re, de még mindig csak Japánban; aztán 2000-ben, a PlayStation 2 megjelenése alkalmából az európai és ausztrál kontinensen is kiadták az ISS-t sokak örömére. A következő évben jelent meg először a Pro Evolution Soccer cím a játék dobozán - amiben tulajdonképpen nem volt más, mint egy frissített Winning Eleven 5.

A PES térhódítása és a FIFA-val való rivalizálás

Ez után a Konami sorozat két ágra szakadt: a Winning Eleven/Pro Evo Soccer játék egyre nagyobb népszerűségre tett szert, a házi vetélytárs, az ISS pedig egyre inkább a háttérbe szorult. 2003-ban jött az igazi áttörés: Európában már PC-re is megjelent a PES 3, bár ekkor még kevés PC-s hallott róla a FIFA mellett. Úgy tűnik, a Konami politikája jól működik, hiszen három év alatt olyan ismeretségre tett szert a játék, hogy az addig megrendíthetetlen FIFA-val emlegetjük egy lapon, és egyre több billentyűzet-megszállottat kényszerít gamepad beszerzésére. A Konami és az EA Sports évek óta fej-fej mellett haladnak a focis játékok piacán. Ki a tartalom folyamatos bővítésében, ki pedig a játékmenet egyre pontosabbá tételében látja a helyes irányt.

Pesni, vagy nem Pesni? A válasz egyértelmű igen - de vajon miben is más a Pro Evo, mint az örök rivális FIFA? A két játékot legjobban talán Beckhamhez és Ronaldinhóhoz tudnám hasonlítani: Beckham csini, kevésbé élvezetes a játéka, viszont vele van a marketing! Ronaldinho csúnyácska, de focizni nagyon tud! A maga ligájában mindkét játék(os) szépen fejlődik és megállja a helyét. Aki mélyebb fociszimulációra vágyik, annak a PES való, aki gyorsabb, egyszerűbb játékmenetre (és élvezetes magyar kommentárra!), annak a FIFA. Ettől függetlenül a keményvonalas FIFA-rajongóknak is érdemes kipróbálni a konkurenciát!

A Pro Evolution Soccer 2019 játékmenetének részletei

Kimondhatom: talán soha nem szórakoztam ennyire jól focis játék közben, mint a PES 2019 esetén. Bármikor és bárkivel játszol, a program folyamatosan megtalálja veled a közös hangot: akkor is, ha csak a haverjaiddal ülsz le “just for fun” nyomkodni a gombokat 1 órán át, és akkor is, ha ádáz csatát vívsz a fociőrült fateroddal. Mindig megtalálod benne a számításod, ugyanis ez a program játszatja veled a focit. Pedig nem is olyan könnyű évente mindenféle újításokat belepakolni egy focis programba és mindig kitalálni valamit pluszt, amely után nem azt kapják meg a fejlesztők, hogy “de hát ez vót' má' tavaly is”.

Fejlesztések és finomhangolások

A Konami ugyan nem lazsált idén, de meglepő módon nem ott változtatott, ahol az mindenképpen szükségszerű lenne, hanem inkább finomított és csúcsra járatta a játék azon funkcióit, amiben eddig is jobb volt már a riválisánál. Meccsről meccsre, szezonról szezonra válik érezhetővé, hogy a játékmenetbe nagyon sok plusz finomságot rejtettek el. A passzrendszer például már a tavalyi részben sem volt rossz, de itt kimondottan ügyeltek az átadások erősségének fontosságára. A játékmenet folyamatosabb, lágyabb és összefonódóbb, mint valaha: a passzok, labdaátvételek, lefordulások és cselek egybeolvadnak, a labda pedig úgy viselkedik fizikailag, mint ahogy a való életben is tenné. A PES 2015 óta most először éreztem úgy az aktuális epizód tesztelésekor, hogy már nem egy fapados FIFA-ról van szó. Bevallom férfiasan, az egész idényben a konkurencia játékát nyúztuk a sporttársakkal, így meglepődve vettük észre, hogy itt bizony nincs ilyen-olyan mázligól, meg „eleve elrendelt” végeredmény, itt kőkemény foci van!

Realizmus és animációk

Az animációk elképesztő száma teszi varázslatossá és látványossá a futballpályán történteket, amely 4K-ban és HDR-támogatással néhol már olyan részletes, hogy a fűszálon hegedülő tücsköt is ki lehet szúrni. A futó játékosok végre nem úgy mozognak, mint a levágott alkarú törpék, hanem finoman, fokozatosan veszik fel a tempót, a kapusok pedig elképesztő bravúrokra és mozdulatokra képesek. Szinte soha nem találkoztam olyan animációval, amely esetén a program ne tudta volna kiszámolni, hogy mi lenne a helyén való mozdulat. Bár a becsúszásoknál még mindig lehetnek érdekes pozitúrák, valójában a játékosok fizimiskája és viselkedése még sosem volt ennyire élethű. Amennyivel látványosabbá váltak az átvételek, az indítások, a visszafordulások és ívelések az újonnan bekerült és elképesztő mennyiségű plusz animációtól, annyival nehezebb is lett a program, ami főként a mesterséges intelligenciát dicséri. Embereink testi adottságait is kihasználhatjuk: egy megtermettebb játékos jobban fedezi a labdát, egy kisebb pedig sokkal mozgékonyabb.

Fizika és mesterséges intelligencia

Végtelenül jól kibalanszírozott a játék fizikája is. Bár évek óta szinte biztos, hogy minden tesztben elmondja valaki, hogy mennyire jól fejlődött az előző részhez képest, én mégis nagy ugrásnak éreztem most, ahogyan a játékosok random esnek-kelnek, lerántják egymást, fáradtság esetén vonszolják magukat, az erőtlenebb futballisták pedig már a 70. percben lélegeztetőgépért könyörögnek, vagy egy cseréért. Ilyenkor csomószor sután, rosszul veszik át a labdát is, ami persze a tehetségesebb játékosok esetében kevesebbszer esik meg. A mesterséges intelligencia is sokat javult, okosan, taktikusan játszik a gép, kihasználva a sztárjátékosokat is; például egy az egy elleni szituációkban Ronaldinhóval rendre elküldött legelészni a partvonalon túlra az ismert gumiláb-csellel.

Hiába állítunk be az irányításon csomó lehetőséget automatikusra, a játékban nagyon ügyesen, és legfőképpen jó ütemben kell tennünk a labdát, mert a CPU folyamatosan figyeli, hogy mit csinálunk. Látványosan változtatgat a felállásokon (amit immáron folyton láthatunk a HUD-on), olykor letámad, vagy rúgott gól esetén visszahúzódik, vagy még inkább lenyom. Képes labdát tartani, és végletekig kiidegelni bizonyos helyzetekben, ahol a türelem és a megfelelő ütemben indított kontra az egyetlen megoldás ellenük. A gép eltanulja mindazokat a taktikákat, amiket alkalmazunk ellenük, és bizonyos idő után kénytelenek leszünk reagálni ezekre. Hála az égnek, az előző epizódhoz képest talán kevesebbszer rúg a 92. percben mázligólt.

Fáradtság, időjárás és gyorscserék

A játékosokon sokkal jobban látszik a fáradtság. Amikor közelről mutatják őket, láthatjuk az izzadságtól csillogó bőrüket, a fűfoltokat a szerelésükön vagy az arcukon, és persze a folyamatos zihálást is. De a teljesítményükön is megérezni, hogy már a 85. percben jár a mérkőzés. Alig-alig kocognak, hosszabb sprintekbe pedig már bele se kezdhetünk velük. Többször is belefutottam, hogy míg az első félidőt sok futásra, gyors labdajáratásra és a széleken üres területekre belőtt labdákra épülő játékkal kontrollálni tudtam, addig a második félidőre elfogyott a szufla a srácokból. És ilyenkor jött az össze-vissza kapkodó védekezés, a játékosokról és passzokról lemaradás, majd a bekapott gólok. Szóval sokkal jobban kell idén figyelni a játékosok erőnlétére, mint korábban. Ez mindenképpen érdekes fejlődés. Az idei PES-ben végre bemutatkozik a hóesés is, ami nem csak amolyan kozmetikai újdonság, hanem elég komoly kihatással van a játékmenetre is. Fontos a formaidőzítés és a megfelelő csere, amelyet immáron (a FIFA-ból már ismert módon) játékmenet közben is megejthetünk, így nem kell érte külön kibandukolni a menübe. Kapunk még egy Magic Moments nevű újítást is, aminek lényege, hogy a sztárjátékosok rájuk jellemző mozdulatokat mutatnak be: úgy cseleznek és lőnek, mint a valóságban.

Licencproblémák és újdonságok

A legnagyobb és legfájóbb érvágás az idei epizódban, hogy már sem a Bajnokok Ligája, sem az Európa-liga nem szerepel a játékban, ugyanis a Konami nem újította meg az ehhez tartozó UEFA-licenceket - nyilván anyagi okokból. Ezt sokáig az UEFA nemzetközi tornáinak hivatalos licenceivel próbálta némileg kompenzálni a PES, ám idén már ezek is átvándoroltak a konkurenciához. Így maradtak az exkluzív megállapodások néhány nevesebb egyesülettel, akik megengedték, hogy pontosan lemodellezzék játékosait és stadionjait.

Elvesztett és megszerzett licencek

Már megszokhattuk, hogy a Pro Evo-sorozatban alapból több csapathoz nincs licenc (az EA FIFA-kizárólagossága miatt), így sokan álnéven, álmezekkel szerepelnek. Ezúttal is így van, sőt, egyre inkább: a kevés saját néven szereplő csapat közül most már a teljes német bajnokságot is eltüntették, egyedül a Bayern München képviselteti magát, ők is Kahn nélkül. Ennek ellenére egészen jól sikerült lemásolni annak hangulatát, hasonló zenéje miatt pedig könnyen átélhető az ehhez tartozó BL-atmoszféra; kellemes ráadás, hogy a közönséget is alaposan megdolgozták a Konami fejlesztői, így pedig sokkal inkább egy futballmérkőzésen érezhetjük magunkat, mint bármikor.

A japánok igyekeztek kompenzálni más téren is: a játékba hét különböző új licenc került, név szerint az orosz, az argentin, a dán, a portugál, a svájci, a skót, illetve a belga bajnokság is szerepel. Egyik sem túl nívós a négy top európai bajnokság jogainak hiányában, de azért elég nagy műgonddal tették bele ezeket. Teljes pompájában csodálhatjuk meg a Liverpoolt, a Barcelonát, az Inter Milant, az AC Milant, az Arsenalt, az FC Schalkét, az AS Monacót, és az AFC Bajnokok Ligája csapatait. Szóval van licencelt csapat bőven, csak az a hülye és kiábrándító helyzet, amikor pl. egy ligán belül kapunk egy teljesen kidolgozott csapatot, stadionostul, meg sok másikat kamu nevekkel…

A maradék csapatok a szokásosan igen vicces "PES-es" átkeresztelésen estek át - a rajongóknak pedig nyilván nem okoz majd problémát, hogy a királyi gárda MD White néven fut, a Manchester Unitedet pedig Man Redként keressék. Apró, ám szívemnek kedves előrelépés a PES 2018-hoz képest, hogy a magyar válogatottban legalább a nevek stimmelnek, ha már az arcok annyira nem is. Viszont azok a fontosabb csapatok, amiknek licencük is van - többek között a holland válogatott is végre ide sorolható -, azoknál minden játékos fizimiskája a megszólalásig hasonlít a hús-vér focistákra (aki meg nem, azt megalkothatjuk mi az editorban). Aki épp e csapatoknak szurkol, az biztosan örömmel veszi, hogy még a cserepadról az életben soha be nem állított játékosok hajszínének az árnyalata is tökéletesen visszaköszön.

A közösség szerepe és a szerkesztési lehetőségek

És igen, tudjuk, tudjuk, PC-n és PS4-en meg lehet oldani okosba’ a licenc-problémát, de pl. Xboxon egyáltalán nem! Meg ha kifizetjük a teljes árat egy játékért, ne nekünk kelljen már mókolni a fájlokkal… Amíg a sorozat PES (Pro Evolution Soccer) néven futott talán már megszokottá vált, hogy a lelkes rajongók az „Edit” módnak köszönhetően szinte a világ bármelyik bajnokságát bevarázsolták a játékba.

Játékmódok a Pro Evolution Soccerben

A PES sajnos idén is elbukik a riválissal szemben, ha a menürendszerről, vagy az online lehetőségekről beszélünk. Az offline lehetőségekben sincs változás: a Master League egyenlő a menedzser móddal, ahol nem is a csapat menedzselése, hanem a meccsek lejátszása a lényeg, a gép ellen. Ugyanazt kapjuk, mint tavaly. Játszhatunk kupákban, ligákban, barátságos mérkőzéseken, illetve gyakorolhatunk a tréning módban.

Master League

A szokásos Master League is bekerült a játékba, amelynél kisebb-nagyobb változtatásokat eszközöltek a készítők. Bekerült egy “mission” funkció, amelyben a vezetőség osztja neked az észt, hogy az adott meccs vagy szezon előtt mik a távlati célok. Megnyerni a bajnokságot, vagy a bent maradásért küzdeni, esetleg a rivális elleni derbit megnyerni, vagy kihúzni kapott lap nélkül a találkozót. Ha ezeket teljesítjük, bónusz fizetőeszközt és pár pacsit kapunk a vezetőségtől, na meg bizalmat, amelynek növelésével elkerülhetjük, hogy úgy vágjanak ki minket a csapatból, mint George Leekenst a magyar kispadról. A játék bővült még egy előszezonnal is, amely az International Champions Cup nevet viseli: ez felkészíti a csapatot a szezonra, három nívós ellenfél társaságában. Ez ugyan sokat nem dob az összképen, de mindenképp jobb, mint unalmas edzőmeccseket játszani a PES All Stars csapata ellen. A Master League menürendszere egyébként kissé gyorsabb lett, ráadásul apróbb hangulati elemként már mozgóképeken is láthatjuk az edzőnket, vagy a játékosokat nyilatkozni a sajtónak. A Master League névre hallgató karrier mód még részletesebb lett - megtartva az eddigi lehetőségeit is -, de a legnagyobb újítás, hogy most már a neten is kipróbálhatod a csapatodat.

Sajnos a vásárlási rendszer továbbra sem egy nagy aduász: egy százalékos eredményjelző mutatja, hogy a játékos leigazolása mennyiben lehet sikeres, és ha elfogadja az ajánlatot, már kerül is be a csapatba. Sajnos az árak általában nem egyeznek a valósággal, és sokszor van, hogy kisebb büdzsével rendelkező csapatok egy nagyobb sztárt is le tudnak igazolni. A Manchester City játékosa, Laporte például 12 millió eurótól kivásárolható, mikor a valóságban 50-nél kezdődik egy ilyen kvalitású játékos leigazolása. Plusz újítás, hogy mostantól lehetőségünk van arra, hogy a játékosok személyiségjegyeit külön megvizsgáljuk, amelyek négyféle tulajdonságból állnak, és ezek segítségével tudjuk beépíteni őket a csapatba, vagy leigazolni őket.

myClub és online játék

A myClub idén igyekezett pár finomítást hozzáadni a többjátékos módhoz. Ilyen a Featured Players funkció, amely minden hétvégén kijelöl pár játékost, akik a valóságban a legjobbat nyújtották, így az ő értékeik időszakosan megnőnek. A játékosokból ha három ugyanolyat szerzünk, akkor kombinálhatunk belőlük magunknak egyet, amely az adott futballista magasabb szintű változatát eredményezi. A kártyacsomagok bontogatását egészen jól sikerül évről évre lekoppintania az Ultimate Teamből, de őszintén: ki vásárolna a myClubból pénzért kártyapaklit? Nem érdemes elfelejteni, hogy ez bizony az a Konami, aki nemrégiben a Metal Gear Survive mikrotranzakcióival akarta ronggyá keresni magát.

Hiába az online kooperatív focizgatás, a myClub nem nyújt nagyobb szórakozást a FIFA Ultimate Teamjéhez képest, ugyanis az online csaták továbbra sem képesek olyan reszponzívak lenni játékmenet közben, mint az EA Sports játékában, és ebben a módban ott bukik el a PES, amiben egyjátékosként a legerősebb. Az online funkciók sem tartalmaznak túl sok újdonságot: ugyebár adott az Online Divisions, a myClub és a 3v3 co-op. Az Online Divisions-ben összesen 10 meccs alatt kell elég pontot gyűjtenünk, hogy újabb divízióba kerüljünk/ne essünk vissza a jelenlegiből. Ezzel annyi a probléma, hogy nem mindig hasonló tudású játékossal sorsol össze a gép, és legalább annyira vacak tud lenni, amikor egy sokkal bénább emberrel játszunk, mint amikor minket vág inasba egy profi… A 3v3-ban a számítógép, vagy online ellenfelek ellen állhatunk ki, a gép, vagy élő emberek által irányított játékosainkkal - legtöbbször viszont nehéz 5 embert találni a mókára… Ha meg sikerül, akkor sem mindig fenékig tejfel a dolog: nagyon sokszor laggolt az online játék. Sőt, ha a játék legelső indításánál nem figyelünk oda, és választunk ki megfelelő régiót, akkor jól megszívtuk: a multi ugyanis csak azonos régióbelieket sorsol össze, és ezt a beállítást később nem is állíthatjuk át. Online téren sikerült kiküszöbölni az eddigi hibákat, és végre az éteren keresztül is élvezetes, és ami még fontosabb, lagmentes meccseket játszhatunk!

Become a Legend és egyéb módok

A Become a Legend, vagy ahogy nálunk hívják, a karriermód ismét visszatér, méghozzá egy kis újítással: most már szinte third person nézetből irányíthatjuk játékosunkat, és nem válthatunk át másra, így új taktikákat kell kitalálnunk, hogy eredményesebbek lehessünk. Ez szép és jó, de a FIFA-ban meg ott van a Journey, ami meg sztorialapú karriermód, színészekkel meg történettel együtt - izgalmasabb, na. Játékmódok terén is kaptunk újításokat: két új mód került be, az egyik az International Challange, ami a világbajnoksághoz hasonló sorozat, a másik a Random Selection, ahol véletlenszerűen összeválogatott játékosokból álló csapatokkal játszhatunk (ez a gyakorlatban nagyon jó móka egymás ellen!).

Grafika, hang és felület

A játékmenethez viszont gyönyörű grafika párosul (PC-n és konzolon is!): a játékosok kinézete, a pálya, az átvezető animációk és a szurkoló tömeg is rendkívül realisztikus, a licencelt csapatok és stadionjaik pedig tényleg úgy néznek ki, mint a valóságban! A PES 2019 4K és HDR támogatással jelent meg, ami még többet dob az élményen egy jó kijelző mellett. A grafikai körítésre nem lehet panasz, még a magyar válogatottban is nagyjából felismerhetőek a játékosok.

Grafika terén semmi változás, megmaradt a kissé kopottas megjelenítés - ami egyébként vitatott pont, mert míg a közönség piros pixel-pöttyök masszája, és a gyep kinézete is hagy némi kívánnivalót maga után, addig a sztárjátékosok kidolgozottsága igényes, szép munka (és idén rengeteg új játékost „sminkeltek ki” a grafikusok). A háttérzenék többsége továbbra is elég gyenge, bár a visszajátszásoknál néha egész jó muzsikák szólnak. A szokásos feloldható bónuszok is megtalálhatóak („classic” csapatok, stadionok stb.), és egy rendkívül jópofa extrával gazdagodott a repertoár: három „kosztüm” megszerzésére van lehetőség, amit a mezválasztásnál süthetünk el. Ilyenkor csapatunk minden tagja vagy óriáspingvin-jelmezbe öltözve lép pályára, struccon lovagolva próbál focizni, vagy dinoszauruszok hátán csücsülve figyeli, hogyan rúgják a bőrt hátasaik. Először sokkolt a látvány, utána pedig percekig nem kaptam levegőt a röhögéstől, szóval érdemes megküzdeni ezekért az extrákért...

Menü és felhasználói felület

A PES sajnos idén is elbukik a riválissal szemben, ha a menürendszerről, vagy az online lehetőségekről beszélünk. A menü és a játéklehetőségek kiválasztása már nem annyira kaotikus, mint eleddig, de sajnos a konkurencia minőségét ebben a tekintetben meg sem közelíti (fájó ezt kimondani PES-rajongóként). A ronda és lassú menük ugyan kaptak egy ráncfelvarrást, és végre elengedték a Windows-os csempe-elrendezést, de még így sem az igazi, a dizájn olyan, mintha egy gyerek rakta volna össze az egészet. A taktikai képernyő meg még mindig úgy fest, mintha a PS2-es érából szalajtották volna, érthetetlen, miért nem kezdenek ezzel valamit. Sajnos a bírók ítélőképességén viszont nem sikerült sokat csiszolni tavaly óta: néha a semmit fújják le, és adnak lapot, néha pedig olyan eseteket hagynak (síp)szó nélkül, hogy csak lesünk. Hasonló a helyzet a kommentárral is: Peter Drury és Jim Beglin sokszor még mindig nem akkor és ott szólal meg, ahol és amikor az indokolt lenne, pár egysorost pedig túl sokszor hallhatunk tőlük.

Az eFootball korszaka: A PES öröksége

Aztán a Konaminál úgy döntöttek, hogy itt az ideje a megújulásnak: 2021 őszén már eFootball 2022 néven jelentették meg a Pro Evolution Soccer szellemi örökösét. Hiába váltottak ingyenes modellre, az eFootball 2022 maximum demónak volt nevezhető. A Konami napokon belül belátta, hogy tennie kell valamit, és gyakori frissítéseket, gyors javulást ígért. Az eredeti tervek szerint az eFootball 2022 nagy, v.1.0.0-s nagy frissítése már novemberben megjött volna, erre végül fél év csúszással, 2022. április 14-én került sor.

Az eFootball 2022 állapota és jövője

Az eFootball 2022 teljes verziója ugyanis még mindig nélkülöz egy csomó olyan játékmódot, amelyeket a gamerek imádtak. Ezek között van a Master League, ahol menedzserként törhettünk világuralomra a kedvenc klubcsapatunkkal: játszhattunk a topligákban, leigazolhattuk a legnagyobb sztárokat, és a Bajnokok Ligájában is birokra kelhettünk a legjobbakkal. A Konami vicces módon még mindig a játékosok türelmét kéri, és azt ígéri, hogy a későbbiekben nemcsak ez, hanem az ugyancsak közönségkedvenc Match Lobby (ebben online játszhattunk külön szobában a haverjainkkal) és a Co-Op mód is belekerül majd. Igaz, április 21-ig az online játék sem elérhető még. Onnantól viszont a Dream Teamben saját csapatot építhetünk, sztárokkal kiegészítve és más játékosok ellen próbálhatjuk ki magunkat. Az eFootball egyelőre nem örvendeztetett meg a szerkesztés lehetőségével, de a Konami ígérete szerint még a 2023-as évben megkapjuk ezt (is).

Az eFootball 2022 játékmenete egyébként sokat javult, megújult a védekezés, a passzolás és a lövés mechanikája is. Most már köszönőviszonyban van a régi PES-sekkel a Konami újdonsága ebből a szempontból. És itt jön képbe az oldal, ahol reményeim szerint mihamarabb megtalálható lesz a legfrissebb címer, mez, játékos keret és minden egyéb, ami a szórakozásunkért felel. A jelen állás szerint a 12 csapathoz minimum 36 mez fog elkészülni (1-1 hazai, idegenbeli és kapus felszerelés). Ezek készítés alatt állnak, ma, azaz 09.02-én 28 darabnál járok. A 2021-es Season Update jelenleg az egyetlen lehetőség, hogy ezeket élesben, azaz a játékon belül is meg lehessen nézni.

tags: #magyar #pro #evolution #soccer

Népszerű bejegyzések:

• Krúdy Gyula Városi Könyvtár tehetséggondozása
• Tudjon meg többet Bodor Vilmosról és a magyar sport aranykoráról
• Street United WAY ovális tolltartó: Stílusos rendszerezés az iskolában
• Az Ózdi FC utánpótlásának eredményei
• A magyar női jégkorong-válogatott álmai Mayer Fruzsinával