A nemzeti tizenegy hazaérkezése az Európa-bajnokságról: Ünnep és történelmi visszhang
A magyar labdarúgó-válogatott visszatérése a franciaországi Európa-bajnokságról kiemelt esemény, amely az egész ország figyelmét felkelti. A közmédia, az M1 és az M4 Sport élőben közvetíti a magyar labdarúgó-válogatott hazaérkezése utáni sajtótájékoztatót, illetve a Hősök terén rendezett ünnepséget - közölte a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) hétfőn.
A hazatérés részletei és a nagyszabású fogadtatás
A válogatottnak a franciaországi Európa-bajnokságról (Eb) érkező gépe 17 óra körül landol a Liszt Ferenc repülőtéren. Az ott tartott sajtótájékoztatót az M1 és az M4 Sport is élőben közvetíti. Ezt követően az M4 Sport műsora a 18 órakor kezdődő Eb-mérkőzés felvezetőjével folytatódik, az élő közvetítés a továbbiakban az M1-en látható.
Az M1-en 18 órakor kezdődik a Híradó, amelyben többször is élőben kapcsolnak a helyszínre. A válogatott várhatóan 18 óra körül elindul a Hősök terére, ahol nagyszabású ünnepséget tartanak. Az ünnepséget, amelyet Kovács 'Kokó' István, az M4Sport munkatársa vezet, a közmédia végig közvetíti. A Hősök terén közben már kora délután, 15 órakor megkezdték a terep előkészítését és lezárják a környéket a várható nagy esemény miatt.
A nemzeti tizenegy hazatérései a történelemben
A válogatott hazaérkezése azonban nem mindig telt ilyen fényesen, vagy éppen ilyen nyilvános körülmények között. A magyar labdarúgás történelme során számos emlékezetes visszatérést jegyezhetünk fel, melyek tükrözik a nemzet érzelmeit és a sport iránti rajongását, a diadalmas ünnepléstől a csalódott hangulatig, vagy éppen a viszontagságos utazásokig.
Az Aranycsapat diadalmas hazatérése 1953-ban
1953. november 25-én került sor az angol és a magyar válogatott összecsapására a londoni Wembley stadionban. A magyar válogatott 6:3-as sikere bebizonyította a „magyar iskola” eredményességét, az angolok pedig elsőkézből tapasztalhatták meg saját módszereik elavultságát hazai közegben. A magyar győzelem híre a sajtónak köszönhetően gyorsan elterjedt a világban. Hegyeshalomnál több ezer gyűlt össze a hazatérő válogatott tiszteletére. Szinte mindegyik vasútállomáson üdvözlő tömeg várta a londoni győzteseket. A Keleti Pályaudvarra megérkező szerelvénynél tovább folytatódott az ünneplés, mely sokáig nem csitult. A játékosokat ismét mindenki megismerte a városban (és az országban), ingyen ebéddel és szórakozási lehetőségekkel várták őket. A válogatott hazautazását már komoly médiafigyelem követte, ahol az politikai vezetői is megjelentek. A sikert igyekeztek azonnal politikai (és ideológiai) köntösbe bújtatni és mint a „szocializmus győzelmének” hirdetni.
Ez a győzelem a „verhetetlenségi széria” része volt, amely egészen az 1954-es világbajnoksági döntőig tartott. Sebes Gusztáv hosszú ideig kísérletezett, hogy megtalálja azt a tökéletes csapatot, mely eredményekre képes. A taktikai változtatások, mint a hagyományos WM rendszer 3-2-3-2-esre (WW vagy MM) történő cseréje, forradalminak számítottak. A középpályások hangsúlyos szerepe miatt az angolok sokszor nem találták a „rájuk bízott” magyar játékosokat, mert a helyzetváltoztatások miatt mindig máshol bukkantak fel.
Az Aranycsapat sikerszériája 1950 június negyedikén kezdődött Varsóban, ahol 5:2 arányban győzték le a lengyel válogatottat. Az 1952-es olimpiát is megnyerték Helsinkiben, miután minden mérkőzésüket megnyerve jutottak a döntőbe, ahol Jugoszláviát verték 2:0-ra Puskás és Czibor góljaival. A válogatott ugyanitt nem állt meg, s további sikerre áhítoztak. Arról már kevesebben tudnak, hogy a visszavágón - 1954. május 23-án - a Népstadionban 92 ezer ember előtt 7:1 arányban győztek a magyarok. Így az angolok - és a világ - sem mondhatta azt, hogy a magyarok sikere egyszeri alkalom volt.
A legendás 6:3 újra életre kel - 1953-as football meccs Magyarország Anglia teljes adás (50 fps)
Az 1938-as világbajnoki döntő és a keserű hazatérés
A magyar labdarúgás történetében nem minden hazatérés volt dicső. A franciaországi III. labdarúgó-világbajnokság döntője 1938. június 19-én Párizsban zajlott, ahol Magyarország Olaszország ellen játszott, és 4:2-es vereséget szenvedett, ezzel világbajnoki ezüstérmet szerezve. A magyar válogatott addigi története kiemelkedően legnagyobb sikerét érte el, mégis, a vereség miatti csalódottság és a vitatott döntések beárnyékolták a hazatérést.
A mérkőzésen sajnos nem volt sok esélye a magyar csapatnak. Bár az olaszok 1:0-s vezetését még sikerült egalizálni, innentől kezdve tényleg csak egy csapat volt a pályán. Colaussi és Piola gólversenye 2:2-re végződött, a meccs amúgy 4:2-re, és nem a magyarok javára. Egy elvesztett vb-döntő sosem lehet szép emlék. A csapat jobbszélsője, Sas Ferenc nem is hatódott meg az elvesztett vb-döntő után. Azt mondta, ha Budapesten a Keleti-pályaudvaron lehangolt tömeg fogadja majd az együttest, akkor igazuk lesz azoknak, akiknek nincs kedvük ünnepelni.
A finálé előtt - máig megmagyarázhatatlan módon - a szövetségi kapitány, Dietz Károly doktor úgy döntött, belenyúl az addigi sikercsapatba. Ennek a gondolkodásnak az áldozata lett Korányi Lajos és Toldi Géza. A korabeli és azóta sem múló találgatások szerint az akkor már olaszbarát magyar kormány üzent itthonról Dietz doktornak. Toldi esetében attól féltek, hogy a keménykötésű játékos szétrúgja az olaszokat, Korányinak meg az volt a bűne, hogy az egyik edzésen összeveszett saját csapattársaival. Sas Ferenc évekkel később azt mondta, hogy Toldi Géza a közös magyar és olasz politikai nyomásra maradt ki az együttesből. Schaffer Alfréd edző, akit nemes egyszerűséggel, mégis illő tisztelettel Fussballkönignek becéztek németországi és ausztriai pályafutása során, alkalmasint senki nem értett többet a futballhoz a magyar táborban. Neki elhihetjük, amit mondott: "Tartalékos csapat megérdemelt veresége."
Amikor a Párizsból begördülő vonat lefékezett a pályaudvaron, még emelkedett volt a hangulat. A játékosokat megtapsolták. A pokol akkor szabadult el, amikor a szövetségi kapitány, Dietz Károly lépett ki a fülkéből. A tömeg heves skandálásba kezdett, azt kiabálták, hogy Dietz ott helyben mondjon le. Az MLSZ elnöke, Usetty Béla megpróbálkozott az ünnepi beszéd megtartásával, de az addigra már erős népharag az ő szónoklatát is félbeszakította. Közben Dietz Károly egy hátsó kijáraton szinte elmenekült. Egy nappal később - megrendülten - úgy nyilatkozott, hogy „nálunk már halálra keresik azokat, akik egy világbajnokságon csak a második helyre futnak be”. Dietz Károly nem mondott le. Sorsa nem nélkülözte a tragédiákat. A második világháború végén a nyilasok kezére került, akik Mauthausenbe hurcolták. Ezt túlélte, miként azt is, hogy a háborút követően a kommunisták internálótáborba zárták. Később már nem dolgozhatott a magyar labdarúgásban, Piliscsabán éjjeliőrként tevékenykedett.
Viszontagságos hazautazás Dél-Amerikából 1961-ben
A magyar labdarúgó-válogatottnak óriási megtiszteltetést jelentett, hogy 1961 decemberében Dél-Amerikába invitálták a csapatot, ahol az akkori világsztár játékosok - többek között - Chile és Uruguay ellen is hivatalos mérkőzésen léphettek pályára. Ez azt is jelentette, hogy ezek a játékosok a karácsonyt is távol töltötték, mert az Uruguay elleni összecsapást 1961. december 23-án rendezték meg. S e mérkőzés után sem volt még lehetőség az azonnali hazautazásra.
Közös edzés nélkül indult el Baróti Lajos csapata Dél-Amerikába. A Népsport 1961. december 7-i számának címoldalára mindössze pár soros hírként tudott kikerülni, hogy a magyar labdarúgó-válogatott tagjai 37 órás utazás után megérkeztek Chilébe. A csapatot idegileg és fizikailag is nagyon megviselte az, hogy 25 órát folyamatosan egy repülőgép belsejében, ráadásul az óceán felett töltöttek. Súlyos vereséggel kezdte tehát a túrát Baróti Lajos csapata, de ezen nem is lehetett csodálkozni. A rettenetesen hosszú utazás fáradalmai és az időeltolódás okozta nehézségek most jöttek ki a játékosokon. A Népsport nem fukarkodott a kritikákkal. Az újság szerint a magyar csapat játékosai a taktikai fegyelmezetlenségeknek és a rossz játékfelfogásnak köszönhették a vereséget.
A csapat Chilében maradt, majd 0:0-s döntetlent játszott a visszavágón. A játékosok minden egyes nap elteltével egyre többet gondoltak az otthon hagyott szeretteikre, családtagjaikra. A Chilében, majd később Uruguayban táborozó magyarok azonban azt sem tehették meg, hogy legalább távbeszélőn felvegyék a kapcsolatot családtagjaikkal. Ráadásul, a menet közben újra és újra átalakuló program szerint a csapat egészen december 30-ig a dél-amerikai kontinensen maradt, így arra sem számíthattak, hogy legalább szilveszterre hazaérnek. Uruguayban teljesen más körülmények fogadták a csapatot. Míg Chilében minden pillanatban látszott, hogy Baróti Lajos együttesét a feltétlen tisztelet övezi, addig ez Uruguayban nem volt így. A szervezők nem küldtek a montevideói repülőtérre autóbuszt, majd a szállás kijelölését is huza-vona előzte meg. Ráadásul ekkor a keret több tagja is gyomorrontással bajlódott.
Majd 1961. december 30-án, délután végre elindulhatott a magyar csapat hazafelé. A küldöttség először Londonba repült - mire oda megérkeznek, már szilveszter napja volt. Onnan egy repülő előbb Amszterdamba vitte őket, s csak onnan indulhattak el Budapestre. Mire a gép leszállt (volna) velük a magyar fővárosban, már 1962-t mutatta a naptár. Csakhogy valami egészen más dolog történt. A csapat nem január 1-én, hanem két nappal később, 1962. január 3-án érkezett meg Magyarországra. A montevideói indulás még rendben is volt, de mire a repülő London fölé érkezett, kideült, hogy a brit fővárost ellepő, szokatlanul nagy havazás miatt a londoni reptéren nem lehetett leszállni. A gép így végül Bornemouth légikikötőjében landolt. Mivel ott semmilyen csatlakozási lehetőség nem várta a magyarokat, a csapat játékosai kénytelenek voltak ott aludni, majd másnap vonattal indultak el Londonba. Csak január 2-án este tudtak egy géppel Bécsbe repülni. Az osztrák fővárosba 22.30 órakor érkeztek meg, ahonnan autóbusszal kellett tovább utazniuk Budapest felé. Az elcsigázott focisták összetörve szálltak ki a buszból, miközben tudták: a karácsonyt és a szilvesztert is elrabolták tőlük. De ekkor még mindenki szeme előtt ott lebegett a szent cél, az 1962-es világbajnokság, amelyen ötödik helyen végzett a magyar válogatott.
A legendás 6:3 újra életre kel - 1953-as football meccs Magyarország Anglia teljes adás (50 fps)
Összehasonlítás: A magyar válogatott hazatéréseinek emlékei
Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a magyar labdarúgó-válogatott néhány kiemelkedő hazatérését és az azokat övező fogadtatást, rávilágítva a sport és a nemzeti érzelmek közötti szoros kapcsolatra.
| Év | Esemény | Eredmény | Hazatérés/Fogadtatás |
|---|---|---|---|
| 1938 | Világbajnokság döntő | Magyarország-Olaszország 2:4 (ezüstérem) | Botrányos fogadtatás, lincshangulat Dietz Károly ellen a Keleti pályaudvaron a vitatott döntések miatt. |
| 1953 | Anglia elleni mérkőzés | Anglia-Magyarország 3:6 (győzelem) | Hősies ünneplés Hegyeshalomtól a Keleti pályaudvarig, tömeges fogadtatás az állomásokon, politikai felhanggal. |
| 1961 | Dél-amerikai túra | Döntetlenek és vereségek | Hosszú, viszontagságos utazás (időeltolódás, időjárás), kimerült érkezés 1962. január 3-án, karácsony és szilveszter távol az otthontól. |
| Jelenlegi | Európa-bajnokság | (részvétel) | Sajtótájékoztató a Liszt Ferenc repülőtéren, majd ünnepség a Hősök terén, élő közvetítés a közmédiában, nemzeti ünnep. |
További sikerek és mérföldkövek
A magyar labdarúgó-válogatott története ezen felül számos más sikert és mérföldkövet tartogat. Példaként említhetjük, hogy a Haladás egykori labdarúgói szombaton jeles jubileumot ünnepeltek: 30 évvel ezelőtt nyerték meg Indiában, Cochin-ban a Nehru kupát. Török Péter vezetőedző és a csapat hatalmas hőséget és ismeretlen miliőt leküzdve diadalmaskodott. Az indiai közönség egyik kedvence a show elemeket bemutató Hegedüs Péter kapus volt. Rengeteget kijöttek a meccsekre, volt, hogy nyolcvanezer ember előtt játszottak, ez elképesztő módon feldobta Hegedüs Pétert, ennek köszönhette, hogy tényleg jól ment a védés.
A jelenben is jelentős események zajlanak. A magyar válogatott története 1000. mérkőzésére készül, amelyen Törökország vendégeként lép majd pályára. Az elmúlt években rendkívüli sikereket ért el, hosszú idő után ismét Európa-bajnokságra jutott, ráadásul zsinórban háromszor is ott volt a kontinens legjobbjai között. Ma este Szoboszlai Dominikék Törökországban lépnek pályára a Nemzetek Ligája A-divíziójában maradásért, amely hazánk 1000. mérkőzése lesz történelme során.
tags: #magyar #valogatott #hazaerkezes #az #eberol
