Az MLSZ stratégiája a magyar labdarúgók szerepeltetésére az NB I-ben és a bajnokság meghatározó alakjai
A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) jövő pénteken tartja éves rendes közgyűlését Telkiben, ahol számos fontos döntés születhet az NB I-gyel és az NB II-vel kapcsolatban. A szövetség már közzétette a tervezett napirendi pontokat és az ahhoz kapcsolódó legfontosabb részleteket, dokumentumokat. Mint az MLSZ 2025-2030 közötti stratégiájának elfogadása című dokumentumból kiderül, számos területen további feladatok, kihívások előtt áll a labdarúgás.
Az MLSZ stratégiai célkitűzései és a magyar labdarúgás kihívásai
Az MLSZ 2025-2030 közötti stratégiája egyértelműen a minőségről szól. A cél minél több nemzetközi szintű játékos nevelése és értékesítése. Elvárás, hogy a magyar labdarúgás versenyképessége tovább nőjön, hazánk az 55 UEFA-tagország rangsorának felső harmadába tartozzon, a felnőttválogatott pedig újabb világversenyekre kvalifikálja magát. Az utánpótlás-válogatottaknál az U17-es és U19-es válogatottakkal szemben elvárás legalább egy-egy kijutás Európa-bajnokságra.
A szövetség több magyar labdarúgót szeretne látni az élvonalban. Jelenleg a hazai játékosok pályán töltött átlagos ideje stabilan 60 százalék körül alakult, azonban ebben a mutatóban elég nagy a szórás, hiszen van olyan klub, amelyik csak magyarokkal játszik, ugyanakkor két-három sportszervezetben magyar labdarúgót is alig találni.
Az utánpótlásképzés hatékonysága, különösen figyelembe véve a befektetett erőforrásokat és erőfeszítéseket, nem éri el a kívánt szintet; a tehetségek képzése, beépítése, értékesítése terén a fejlődés elmaradt a várakozásoktól. Az akadémiák száma indokolatlanul magas, miközben szakmai munkájukra az MLSZ-nek csak közvetett ráhatása van, finanszírozásuk a szövetség hatókörén kívül történik.
Emellett az élvonalbeli klubok működésével sem elégedett az MLSZ. Az NB I-es klubok finanszírozási szerkezete sérülékeny, játékos-bérinflációs hatás érvényesül, gyakran átgondolatlan, ad hoc a játékoskeret kialakítása, a klubmenedzsmentből sokszor továbbra is hiányzik a stratégiai szemlélet. A játékostranszferek nettó egyenlege - a régióban egyedülálló módon - negatív, miközben a képzést jelentős mértékben az állam finanszírozza. A kiadási struktúrában régiós összehasonlításban kiemelkedően magas a személyi jellegű ráfordítások aránya.
Kiemelik, hogy a piaci alapú gazdálkodás és gondolkodás terén nem történt előrelépés. A klubok a fiatal játékosok tudatos nevelése és értékesítése helyett inkább külföldről vesznek játékosokat. A fiatal labdarúgók külföldre történő értékesítésében a játékosok számát és összértékét tekintve is messze az utolsók vagyunk a régióban. Komoly kihívást jelentenek az MLSZ számára a stadionokban tapasztalható nézőtéri rendbontások is.
Cselekvési tervek a magyar labdarúgás fejlesztésére
A szövetség több célt is megfogalmazott a következő, ötéves időszakra. A Szövetség a magyar és fiatal labdarúgók szerepeltetését kiemelten támogatja a következő öt évben, a támogatások jelentős része ehhez lesz igazítva.
-
Cél: a magyar és a fiatal labdarúgók számának növelése az NB I-ben és az NB II-ben
Cselekvési terv: Az MLSZ az NB I-es kluboknak nyújtott pénzügyi támogatás jelentős részét ahhoz köti, hogy átlagban egy mérkőzésen öt magyar labdarúgó legyen végig a pályán, és ebből egy fő U21-es játékos legyen. Az NB II-ben csak magyarok léphetnek pályára, két fő U20-as labdarúgónak végig a pályán kell lennie. A Csakfoci korábban már előre jelezte, elképzelhető, hogy az eddiginél is több plusz anyagi forrás lesz elérhető majd azon csapatoknak, amelyek betartják ezt a szabályt.
-
Cél: a fiatal labdarúgók nemzetközi versenyképességének javítása
Cselekvési terv: Az utánpótlásközpontok számának csökkentése, a tehetségek koncentrálása, a támogatás minőségi munkához való igazítása minden szinten. Az egységes mérések, protokollok szigorúbb ellenőrzése. Az MLSZ a klubokban zajló munkát az akadémiákat felügyelő Sportintézettel közösen tervezi segíteni és ellenőrizni. Ugyanakkor a minőség érdekében koncentrálni kell a legjobb labdarúgókat, edzőket, ami adott esetben kevesebb kiemelt utánpótlásklubot jelent.
-
Cél: a magyar labdarúgásban dolgozó vezetők fejlesztése
Cselekvési terv: A sportszakmai vezetői licencek bevezetése, tanulmányutak, nemzetközi tapasztalatok biztosítása.
-
Cél: a magyar edzők presztízsének javítása
Cselekvési terv: Az NB II-ben a támogatáshoz kötött előírás, hogy kizárólag magyar vezetőedzőt alkalmazhatnak a klubok.
Az MLSZ írja, minden segítséget megad a kluboknak. A transzferbevételek növeléséhez a kluboknál folyó utánpótlás-nevelés hatékonyságának növekedésére, valamint átgondolt játékospolitikára van szükség. A klubok gazdálkodásának lehetőségeit szintén javíthatja a fiatal játékosok szerepeltetésére vonatkozó ösztönzők minél teljesebb kihasználása. A régiós benchmarkadatok azt mutatják, hogy a nézőszám növelése, valamint a sikeres nemzetközi szerepléshez kapcsolódó UEFA-juttatások további bevételi potenciált jelenthetnek a hazai kluboknak. A fenntartható működés érdekében a klubok gazdálkodását pénzügyi monitoring keretében még fókuszáltabban ellenőrizni fogja az MLSZ.
Neves külföldi játékosok a magyar bajnokságban
Ha világsztárok nem is jöttek, azért néhány egészen pofás eredményességű és képességű játékos bizony a mi bajnokságunkban is kergette ideig-óráig a labdát önfeledten. Kifejezetten nem a közvélemény által a legjobbnak tartott légiósokat válogattuk ezúttal össze, hanem arra törekedtünk, hogy olyan nevekből álljon a keret, akik legalább hazájukban ismertek voltak.
Giuseppe Signori
Signori az Internazionale csapatában nevelkedett, azonban a milánói klubban sosem kapott lehetőséget a felnőttek között. A Lazio csapatához került, ahol az olasz bajnokság egyik legnagyobb sztárjává vált. 1992 és 1997 között játszott a római alakulatnál, ahol háromszor is gólkirály lett, a jó teljesítménye miatt pedig bekerült az olasz válogatott világbajnoki keretébe, így 1994-ben egy világbajnoki ezüstérmet is bezsebelt. A klasszis csatár 38 évesen levezetésképp a Sopron csapatába igazolt, ahol 10 mérkőzésen lépett pályára és 3 gólt szerzett. Eredetileg Debrecenbe ment volna, de a Loki végül nem lett bajnok, így ugrott a BL-selejtező is. Erre Sopronban még kevesebb lehetősége volt, viszont Vízer Márius klubtulajdonos jó barátja, ő győzte meg az átigazolásról. A magyar fociról azt mondta, igen technikás, csak lassabb, mint az olasz, viszont a védők sokkal korrektebbek. A Serie A-ban sosem volt bajnok, de az ötöd-, harmad- és másodosztályban összejött neki. Utolsó bajnokiját a Vasas ellen, 2006. április 21-én játszotta.
Marco Caneira
A portugál védő Magyarországra érkezése szintén egy hatalmas dolognak számított 2011-ben. Caneira a Sporting Lisszabon csapatánál nevelkedett, ahonnan folyamatosan kölcsönadták, majd az Inter vette meg, ott azonban nem kapta meg a lehetőséget. Ekkor a Bordeaux csapott le rá, ahol már alapembernek számított és gyorsan fel is figyelt rá a Valencia, ahol karrierje legjobb időszakát töltötte el. A spanyol kaland után 3 évre hazatért a nevelőegyesületéhez, majd 32 évesen Magyarországra igazolt a Videoton csapatába, ahol szintén 3 évet húzott le. Caneira 25-ször lehetőséget kapott a portugál válogatottban is.
Túlio
A brazil támadó, több mint 23 csapatban játszott a karrierje során és ezekbe az Újpest is beletartozott, ahol 11 mérkőzésen 5 gólig jutott. A "csodálatos Túlioként" is emlegetett játékos 2002-ben játszott Újpesten, ott is mindent megtett, hogy közelebb kerüljön az ezerhez, de az év tavaszán csak hatig jutott. Messze elmaradt Pelé és Romário szintjétől, de azért 1990 és 1995 között így is eljutott 14 válogatott mérkőzésig, amely egy brazil válogatottnál hatalmas dolognak számít, ráadásul gólt is szerzett az 1995-ös Copa América döntőjében, ahol végül tizenegyesekkel kikaptak Uruguay-tól.
Jan-Michael Williams
A kapus személye rögtön problémás. A messze földön híresnek gondolt magyar kapusiskola sem volt képes mindig megfelelő mennyiségű és minőségű hálóőrrel ellátni a folyton változó számú NB I.-es csapatok keretét, így a kluboknak néha-néha külföldről kellett beszerezniük a betevő cerberust. Igazán komoly nevet azonban nem sikerült sosem hazánkba csábítani, keretünkben így nem is lehet más a kezdő, mint Trinidad és Tobago Casillasa, a karibi szigetvilág Jasinja, a csaknem negyvenszeres válogatott Jan-Michael Williams.
Robert Warzycha
Ha csak a szikár tényeket nézzük, akkor a kilencvenes évek elején ott tartott a magyar bajnokság, hogy a Kispest megszorongatta a BL-ben a Manchestert, miközben a Pécs egyenesen a Premier League egyik középcsapatától, az Evertontól igazolt. Warzycha - többek között Cantona, Limpar, vagy Schmeichel társaságában - egyike volt azoknak a légiósoknak, akik már akkor is Angliában játszottak, amikor egy huszárvágással újraszervezték a bajnokságukat. A korábbi belső középpályásból lett szükségsöprögető közben 47-szer szerepelt a lengyel válogatottban, gólt lőtt a braziloknak, majd egy év a Honvédban kupagyőzelemmel fűszerezve, de még a döntő előtt Amerikába igazolt, ahol azóta is a Columbus Crew szolgálatában áll.
Selymes Tibor
A kilencvenes évek remek román válogatottjában alapembernek lenni még akkor is megsüvegelendő, ha az ember mondjuk nem erdélyi magyarként látta meg a napvilágot. Éveket játszani egy bukaresti nagyegyesületben, majd belga élcsapatoknál, még bőven az EU-hozta játékospiaci korlátozások feloldása előtt - szintén. Az NB I.-be már harmincon túl igazolt, és pont egy évvel azelőtt távozik Ciprusra, hogy bajnok lehetett volna a Debrecennel.
Rácz László
A remek bal lábbal megáldott exszovjet labdarúgót szükségből tettük be emberfogónak, mert belőle kinézzük, hogy védekezésében is megoldotta volna azt, amit rábíznak, esetleg Orosz Ferenc semlegesítését. Rácz sajnos csak hét mérkőzésen léphetett pályára 1991/92-ben a bajnok Ferencvárosban, de aki 1988-ban Eb-ezüstöt szerez a hollandok mögött, az előtt látatlanban is illik leborulni. Úgy pedig különösen, hogy a csoportmeccsek során éppen az ő góljával verik el van Bastenékat. Ráczcal a soraiban mind a szovjet válogatott, mind a Dinamo Kijev igen sok olyan mérkőzést játszott egy időben, amelyet a Magyar Televízió is közvetített. A legendák szerint a kommentátorok rendre Racnak említették, bár az máig kérdéses, hogy egyszerűen mert nem tudták, hogy kárpátaljai magyarról van szó, vagy épp igen, és titkolni akarták.
Henrik "Wudi" Müller
A húszas évek közepén bevezették Magyarországon is a nyílt profizmust a labdarúgásban, hogy ezzel is megakadályozzák a játékosok mind tetemesebb méreteket öltő külföldre áramlását. A döntés következtében a harmincas évekre egészen odáig sikerült eljutni, hogy a mozgás iránya megváltozott, sokan hazatértek, sőt, még arra is futotta, hogy nemzetközi klasszist igazoljon egy-egy klub. Wudi Müller, az osztrák Wundermannschaft peremembere például 1934 és 1941 között 131 mérkőzést játszott az akkor Hungária néven futó MTK-ban, és ezeken 64 gólt ért el. Ne feledjük, személyében egy valóban nemzetközi klasszis jobbösszekötőről beszélhetünk, aki egyáltalán nem levezetni érkezett hozzánk.
Macbeth Sibaya
A sokszoros dél-afrikai válogatott játékos a neve alapján úgy tűnhet, hogy skót felmenőkkel rendelkezik, ennek mégsem akadtunk nyomára, ellentétben a veretesnek éppen nem mondható magyarországi szereplésével. A kilencvenes években játszott néhány meccset Ralf Wilhelms III. kerületében az első osztályban, majd egy röpke otthoni kitérő után a Rosenborgon át került a Rubin Kazanyhoz, ahol azóta is játszik.
Radek Sloncík
A karmesteri pálca, és vele a képzeletbeli tízes számú mez Radek Sloncíké. A Bajnokok Ligáját is megjárt többszörös cseh válogatott középpályás az Újpest színeiben ízlelhette meg a magyar élvonal hangulatát, és azon légiósok közé tartozik, akik összességében feltétlenül rászolgáltak az értük leszurkolt összegre. Igaz ugyan, hogy a cseh fazonszabász feltűnően sokat bajlódott sérüléssel, viszont amikor egészséges volt, kétséget sem hagyott afelől, hogy játéktudása alapján kiválóan illeszkedik a - hogy csak a vele nagyjából egy időben regnáló hazai irányítókra utaljunk - Bárányos, Illés, Lisztes, Sándor Tamás, Szanyó, Váczi Zoli és Véber képviselte vérvonalba. NB I.-es pályafutása igen erős antréval indult: hetekig cikkezett arról a sportsajtó, hogy a Ferencváros szeretné megszerezni a cseh játékmestert a Sparta Prahatól, ennek ellenére Sloncík mégis lila-fehérben kezdte meg a 2002-es tavaszi szezont. A pengés irányító újpesti légióskodása egybeesett a lila-fehérek mindezidáig utolsó címszerzéseivel: egyaránt részese volt a negyedik kerületiek 2002-es Magyar Kupa-, ill. Szuperkupa-sikerének.
Oleg Sirinbekov
A középpályán nehezen lenne megkerülhető a széles közvélemény által orosznak gondolt, a valóságban tádzsik nemzetiségű nehéztüzér, Oleg Sirinbekov. A pályáját Dusanbéban kezdő, de ismertté már a Torpedo Moszkva színeiben váló „Oleg király” karrierjének érdekessége, hogy a szovjet válogatottban közel-keleti ellenfelekkel szemben abszolvált három pályára lépése után majdnem tíz évvel a tádzsik címerrel ékesített mezt is magára húzhatta. A Vasasba 1991 nyarán igazolt, egy parádés nemzetközi szerepléssel megspékelt idény végén, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy később valamelyik nyugati bajnokságban méresse meg magát.
Glenn Helder
A holland szélső az Ajaxban és a Sparta Rotterdamban nevelkedett, majd 1995-ben a Vitesse-ből szerződtette az Arsenal. Az első éve jól sikerült, játszott, sőt bekerült a holland válogatottba is. Megragadnia azonban mégsem sikerült, és kölcsönadták a Benficának, ahol súlyos sérülést szenvedett. Felépülése után visszatért az Arsenalhoz, ám ott Overmars személyében egy igen komoly vetélytársat talált az öltözőben. Hazatért Hollandiába, de a Bredában csak elvétve jutott szóhoz, jórészt az addigra elhatalmasodó szerencsejáték-függősége miatt. Innen szerződtette az MTK, de csak egy fél idényt maradt, hogy utána végleg eltűnjön a holland kiscsapatok süllyesztőjében.
További neves légiósok és történelmi személyiségek
- Paul Shaw: Az Arsenal-nevelésű, és majdnem egy évtizeden át állományban is tartott, de rendre kölcsönadott játékos 35 évesen, levezetni érkezett a Fradi csatársorába, akkor, amikor a csapat NB II.-es volt.
- Marek Heinz: A csehek büszkesége még a 2004-es Eb-n is játszott, a Fradit pedig szintén McCabe-éra végnapjaiban erősítette. Szerették az Üllői úton, de családja miatt inkább otthon folytatta tovább.
- Joe Lane: Az angol 1908 és 1910 között játszott az MTK-ban, két év alatt 23 gólt szerzett. Később Angliában lett profi és a Sunderlanddel az FA-kupa döntőjébe jutott.
- Jozep "Pepi" Schneider: Ő sem manapság színesítette a magyar bajnokságot, 1927-től 1929-ig játszott az MTK-ban.
- Babatunde Fatusi: A nigériai csatár Pécsről került a Fradiba, ahol sikerült kifognia azt a bizonyos BL-szezont. Sokáig nem maradt, egy szezon után ment vissza a svájci Servette-be, de közben nyáron azért olimpiai bajnok lett a válogatottal.
- Tarmo Kink: A Győrnek nem is olyan régen volt észt válogatott csatára is, aki nem is fukarkodott a gólokkal, és két szezonja alatt tizenötöt lőtt. A nemzeti csapattal meg majdnem kijutott a 2012-es Eb-re.
- Marek Penksa: Volt a Fradinak szlovák válogatottja is, igaz, hogy mikor a középpályás Magyarországon játszott, már csaknem tíz éve mellőzték a behívását.
- Szasa Ilics: A boszniai származású, de kétszeres jugoszláv válogatott kapus angol élvonalbeli karrierjét szakította meg egy rövid zalaegerszegi szerződéssel 2002-ben. Hazánkba a Portsmouthból érkezett, de korábban stabilan játszott a Charlton Athleticben is, miközben csapata ingázott az első- és a másodosztály között. 2003-ban újragondolta a karrierjét, és inkább visszatért Angliába.
- Richard Niederbacher: Az osztrák válogatott csatár még a nyolcvanas évek elején igazolt először külföldre. Később játszott a PSG-vel a Videoton ellen az 1985-ös UEFA-kupa-menetelés alatt, majd a kilencvenes években eltöltött egy idényt Pécsett.
Érdemes megemlíteni Jimmy Hogant is, az angol edzőt, aki a századelőn az MTK-nál tevékenykedett. Hogan két ciklusban, összesen nyolc éven át irányította az MTK-t. Később edzősködött még Franciaországban és Angliában is. 1953-ban, a legendás angol-magyar 6:3 után Barcs Sándor, az MLSZ elnöke azt találta nyilatkozni, hogy "Jimmy Hogan tanított minket mindenre, ami futball". Sebes Gusztáv, a válogatott edzője még erre is rátromfolt: "Mi azt a futballt játsszuk, amit Jimmy Hogan tanított nekünk."
Fiatal magyar tehetségek az NB I-ben
A magyar labdarúgás jövőjét a fiatal tehetségek jelentik, akik már most bizonyítanak az NB I-ben.
Kovács Patrik (Fehérvár)
Kovács Patrik a születésnapja előtt jegyezte első NB I-es gólját - éppen a lilák ellen 4-1-re elveszített mérkőzésen. Azóta betalált a Zalaegerszeg elleni is, ráadásul gólja az utolsó pillanatokban pontszerzést hozott a Vidinek. A fiatal támadó szerepeltetése némiképpen kényszerből fakad, hiszen a fehérváriak kerete igencsak átalakult a nyáron és viszonylag kevés bevethető játékosa van Pető Tamásnak. Viszont Kovács eddigi játékával meggyőzte a kritikusokat és a szurkolókat, hogy számolni kell vele a Vidinél hosszabb - de akár már rövidebb - távon.
Dénes Csanád Vilmos (Zalaegerszeg)
Dénes Csanád Vilmos villámgyorsan bejátszotta magát Márton Gábor együttesébe és nem érdemtelenül. Kiválóan cselez, jól találja fel magát az ellenfél 16-osán belül. Dénes tökéletesen beleillik a Zete profiljába, hiszen egy olyan fiatal labdarúgó, akit később értékesíthet majd a klub. Ingyen érkezett a másodosztályból kizuhanó Siófoktól, a nevét pedig érdemes lesz feljegyezni, mert frissítő a jelenléte a zalaegerszegieknél.
Kersák Roland (Kecskemét)
Talán kicsit kilóg a sorból, hiszen 27 éves a kecskemétiek kapusa. Ugyanakkor Kersák Roland története mindenképpen megemlítendő, főleg a teljesítményének ismeretében. Néhány éve még az NB III-as Dabasban védett - amelyet akkor Szabó István irányított -, majd onnan került Kecskemétre. A liláknál sokáig 2. vagy 3. opció volt, majd az előző idény végén bemutatkozhatott az NB I-ben.
tags: #magyar #valogatott #jatekosok #az #nb1ben
