A Röplabda Története Magyarországon: Az Első Mérkőzésektől a Nemzetközi Sikerekig

A röplabda, ez a dinamikus csapatsportág, mély gyökerekkel rendelkezik a nemzetközi sportvilágban, ám Magyarországon a II. világháború előtt gyakorlatilag ismeretlen volt.

A Röplabda Eredete és Világszintű Elterjedése

A röplabda sportág William G. Morgan nevéhez fűződik, aki 1895-ben, a massachusettsi Holyoke városában alkotta meg Mintonette néven. Morgan a kosárlabdát túl kimerítőnek és erőszakosnak találta a YMCA (Fiatal Katolikus Férfiak Szövetsége) idősebb tagjai számára, ezért egy kevésbé intenzív játékot dolgozott ki, a tenisz és a kézilabda elemeit felhasználva.

Az általa papírra vetett első, kezdetleges szabályok szerint a háló mérete 1,98 méter, a pálya pedig 7,6×15,2 méter volt, és ekkor még a játékosok számát nem korlátozták. Egy-egy meccs kilenc labdamenetből állt, és mindkét csapat játékosai korlátlanul érinthették a labdát, mielőtt átütötték volna azt az ellenfél térfelére.

A Springfieldben rendezett első, 1896-os bemutatómeccsen egy néző, bizonyos Alfred Halstead, a játék „röpködő” természete által ihletve javasolta a volleyball, azaz röplabda nevet.

A sportág a világ sok részére kiterjedő YMCA-hálózatnak hála hihetetlen gyorsasággal terjedt. Japánban már az első olimpiai játékok idején is ütötték a labdát a háló fölött, és a többi ázsiai nemzet is hamar bekapcsolódott. Európába az amerikai katonák hozták el az első világháború idején, ahol elsősorban a hűvösebb keleti vidékeken lett igazán népszerű.

Érdekes, hogy bár a speciális labdát már 1900-ban megalkották, és a szabályrendszer is relatíve gyorsan kikristályosodott (1918-tól már hat játékos szerepelt egy csapatban, két évvel később pedig általánosan elfogadott szabállyá lett az „egy oldal, három érintés” elve), sőt, a játékelemek is igen gyorsan megalapozták (a Fülöp-szigeteken már 1920-ban lecsapták a labdát a háló fölött, és nem sokkal később már hátulról készítették elő a támadásokat) - ennek ellenére a nemzetközi szövetség megalakulásáig egészen 1947-ig kellett várni. 1947 áprilisában, Párizsban megalakult a Nemzetközi Röplabda Szövetség (FIVB), melynek tizennégy alapító nemzete között Magyarország is ott volt.

A Röplabda Meghonosodása Magyarországon és a Magyar Röplabda Szövetség Alapítása

Hazánkban a röplabdasport csak a II. világháborút követő években tudott meghonosodni és gyökeret verni. A háború előtt az 1930-as években egy szűk területen ismerték ugyan, de rendszeresen nem játszották, versenyszerűen nem űzték.

A változást a szovjet hadsereg katonái hozták el, akik szabadidejükben játszották a röplabdát. Ez hamar felkeltette a fiatalok érdeklődését, és mind Budapesten, mind a vidéki városokban egyre többen kedvelték meg a játékot. A versenyszerű röplabdázás így rövid idő alatt igen népszerűvé vált.

A spontán kezdeményezéseket hamarosan követte a szervezeti élet: 1946. december 19-én, egy évvel a második világháború után, megalakult a Magyar Röplabda Szövetség (MRSZ). Négy fanatikus, a röplabdázást szerető sportember - Bieliczki István, Cséfay Sándor, Siklósi Géza és Simai László - álma vált valóra ezzel, amikor elkezdték megszervezni a honi röplabdasportot. Az MRSZ első elnöke Nonn György lett. Közben 1946 októberében eldőlt, hogy a sportág neve idehaza végérvényesen RÖPLABDA lesz.

Az első országos bajnokságra 1947 tavaszán került sor, amelyen még csak fővárosi csapatok vettek részt. Azonban már érkeztek hírek Debrecenből, Kaposvárról, Miskolcról és Szegedről is az első vidéki kezdeményezésekről. A következő évben, 1948-ban, már országos felhívás ösztönözte a csapatok alakítását: „Alakítsunk röplabda csapatokat!” A fejlődést az is elősegítette, hogy az Országos Sporthivatal Sportvezető és Sportoktató Intézete 1949 májusában röplabda segédoktatói tanfolyamot rendezett Miskolcon, a Diósgyőri Stadionban.

1948-49-ben megalakultak az első férfi csapatok. Az 1948-49-ben megalakult férfi csapat tagjai között szerepelt Újhelyi Jenő, Repka Lajos, dr. Malyák Sándor, Tersztyánszki Tibor, Bodonyi László, Vadadi Sándor, Erdődy László és dr. Smiák Lajos, vasúti tiszt, aki több mint 10 éven át volt az MVSC röplabda szakosztályának vezetője, mindenese. 1950-ben az Óvónőképző diákjaira építve megalakult a női csapat is. Rövid idő alatt jelentősen fejlődve szép eredményeket értek el a különböző szintű bajnokságokban és 1957-ben már az NB I-ben szerepeltek. A bajnokságok mellett mindkét csapat részt vett a különböző tornákon és Kupákban is. 1954-ben a férfi és női csapat megnyerte az Országos Vasutas Bajnokságot, sikerrel vendégszerepeltek Csehszlovákiában, Romániában, Lengyelországban, Albániában és Ausztriában is.

A Röplabda Játékszabályai és Menete

A röplabda egy csapatsportág, amelyet két - egymástól hálóval elválasztott - hatfős együttes játszik labdával. Technikailag alighanem a legnehezebb labdasport, hiszen a játék csak addig tart, amíg a labda a levegőben van - amint földet ér, vége a menetnek. Ennek megakadályozása rendkívüli felkészültséget, technikai és helyezkedési képzettséget igényel.

Egy röplabda-mérkőzés megnyeréséhez három szett elhódítása szükséges. Egy-egy szett 25 pontig tart, ha ötödik, döntő játszmára kerül sor, ott elég 15 pontot elérni. A régi szabály, miszerint pontot csak a szerváló csapat érhet el, megszűnt - 2000 óta minden menet számít.

Egy csapat egyszerre hat embert vonultat fel a háló egyik oldalán: három áll elöl, három mögöttük. Miután megtörtént az adogatás, mindenki változtathatja a helyét - ugyanakkor minden pontnyerést követően kötelező módosítani az alapfelálláson. Az ún. „forgás” során az óra forgásával ellentétes irányban odébb kell menni egy pozícióval mindenkinek - ha ezt egy csapat eltéveszti, a hiba pillanatától a hiba felfedéséig akár az összes pontját elvesztheti.

A pálya 18×9 méter, a háló 2.43 centi magas a férfiaknál, 2.23 centis a nőknél.

A régi, hagyományos forgást az utóbbi időben megbolondították: 2000 óta lehetőség van egy libero szerepeltetésére. Ezt többek között azért találták ki, mert a röplabda-csapatok mindinkább kezdtek hasonlítani az égimeszelők gyülekezetére, a 180 centis klasszisok kezdtek kiszorulni a legjobb csapatokból is - a trénerek ugyanis tartottak attól, hogyha az „efféle törpék” a forgás során a hálóhoz kerülnek, képtelenek lesznek hatékonyan sáncolni.

Egy menet szervával indul: nincs második adogatás, ha az adogatás nem jó, az ellenfélé a pont és a szerválás joga. Egy csapat háromszor érhet a labdába, utána át kell ütnie a hálón (azaz a játék átlagos ritmusa ekképp fest: fogadás, feladás, ütés). Ha a labda talajt ér, a menetnek vége. Ha a vonalakon belül ér padlót, akkor a másik térfélen lévő csapaté a pont. Ha a vonalakon túl, akkor az a csapat bukta el, amelynek a játékosa utoljára érintette. Szintén az ellenfélé a pont, ha a labdát a hálótartó oszlop mellett, de a háló tetejének vonala alatt ütik át a túlsó térfélre. Ugyancsak pontvesztéssel jár, ha egy játékos bármilyen szituációban hozzáér a hálóhoz, vagy lábával érinti a félpályán felfestett vonalat. Egy csapatban hatszor lehet cserélni egy játszma során - a libero cseréje ebben nem számít bele, őt ugyanakkor legalább egy pont erejéig mindenképpen le kell hozni a szett során.

A Magyar Röplabda Aranykora: Nemzetközi Sikerek és Legendás Alakok

A magyar röplabda történetének fényes napjai a 60-as, 70-es és 80-as évekre estek. Válogatott csapataink az Európa-bajnokságokon szerepeltek a legeredményesebben. A férfiak 1963-ban, a nők 1975-ben szereztek ezüstérmet. Az Európa-bajnoki szereplést emellett 4 bronzérem fényesítette: a férfiak 1950-ben, a nők pedig 1977-ben, 1981-ben és 1983-ban. A világbajnokságokon érmet nem sikerült szerezni, a legjobb eredményt a nők érték el Várnában 1970-ben, ahol a 4. helyen végeztek. Az olimpiai játékokon a nők három, a férfiak egy alkalommal vettek részt. Ma nagyon elégedettek lennénk a férfiak tokiói 6., a nők montreali és moszkvai 4. helyével!

A női röplabda egyébként is sikeresebbnek számít Magyarországon, hiszen olimpiai és világbajnoki negyedik helyet is szereztek, sőt klubszinten BEK- és KEK-győzelem is van a listán.

Dr. Kotsis Attiláné, Gabi néni és a Női Válogatott

A sportági almanach legszebb oldalait a sportolóit tyúkanyóként terelgető, Dr. Kotsis Attiláné, közismertebb nevén Gabi néni írta. Edzőlegendaként, miután 1970 elején felkérték a női röplabda-válogatott irányítására, rövid időn belül nemzetközi eredményekhez vezette a csapatot. A női röplabda-válogatott igazi meglepetéscsapatként robbant be Várnában a nemzetközi elitbe, ahol a szakemberek szerint a sikert leginkább váratlan húzásaiknak köszönhették. A világbajnokságon a csoportkörben Brazíliát és Perut is legyőzték, csak a bombaerős Szovjetuniótól kaptak ki, így második helyen jutottak be a nyolc csapatos döntőbe.

Hazsikné Fekete Judit, aki 1962 és 1972 között 162-szer lépett parkettre a válogatott mezében, így emlékezett vissza Gabi nénire: „Gabi néni hatalmas lelkesedéssel, irdatlan sok munkát kért tőlünk. Már a bemelegítései is kőkemények voltak. De becsültük, mert szinte mindent végigcsinált velünk, olykor szégyelltük is magunkat, nehogy már jobban bírja az edzőnk, mint mi.”

Az edzések kőkemények voltak, előfordult, hogy napi 8,5 órát edzettek a mátraházi vagy a tatai edzőtáborban. Reggel hét órától futóedzés, majd gyors reggeli szerepelt a programban, utána 8-12 között jöhetett az első labdás edzés. Az ebédet és a kötelező két órás csendes pihenőt követően 16-20 között indult a napi harmadik edzés.

„Gabi néni nagyon kemény feltételeket diktált a felkészülés alatt, például amikor egy feladat már ment egy labdával, és azt látta, hogy gyakorlás közben már a magánügyeinkről beszélgetünk, bedobott még egy labdát, csak hogy egyszerre kettőt levegőben tartva már ne tudjunk másra figyelni” - mesélte egy másik játékos. A játékosok befogadóak és segítőkészek voltak egymással, ahogy egy anekdota is mutatja: „Emlékszem, a nyolcas döntő utolsó, Kuba elleni meccsén Gabi néni a válla fölött hátraszólt, hogy: »Melegítsen«. Pár pillanattal később időt kért, hogy cserélhessen. Fogalmam sem volt, hogy valójában Juninénak szólt, mert be akarta hozni feladóposztra. Csak annyit kiáltottam: »Értettem, jövök!« - és azzal a lendülettel pályára futottam ütőként. Gabi néninek elkerekedett a szeme: »Mit keresel itt?« - kérdezte, miközben már felálltunk az újrakezdéshez. »De hát Gabi néni hívott, hogy melegítsek, mert csere van!« - feleltem, de már jött is a labda. Szerencsére jól sült el számomra, behúztuk az utolsó játszmát és 3-0-ra a meccset is.”

Neves Magyar Röplabdázók

Számos kiváló játékos írta be magát a magyar röplabda történetébe. Az 1975-ös jubileumi könyv szerint a legjobbak között tartották számon Erdődy Lászlót, Tersztyánszki Tibort, Jánosi Ferencet, Szlovák Aurélt, Vályi Bélát, Nagy Jenőt, Homola Györgyöt, Cservenka Miklóst, Egerszegi Annát, Lévai Máriát, Ferenczy Aidát, Sebők Évát, Kiss Irént, Kiss Margitot, Szakács Évát és Jávorkuti Juditot.

• Szabó Gábor (Öcsi): Budapest, 1945. október 8. -. Első-ütő posztján a világ egyik legjobb röplabdázója volt a hetvenes években, az egyetlen világklasszis magyar férfi röplabdázó. Az első volt a világon, aki hátsó sorköteles játékosként a hármas vonalon kívülről végrehajtott ütésekkel bombázta az ellenfeleket.
• Varga Zoltán: Budapest, 1930. február 4. - 2012. 1948-tól 1960-ig a Csepel SC játékosa volt. Tagja volt az első magyar röplabda-válogatottnak. 1950-ben bronzérmes lett a szófiai Európa-bajnokságon.
• Torma Ágnes: 407 alkalommal viselte a címeres mezt, amivel az egyik legtöbb válogatottsággal rendelkező játékos.
• Jánosi Ferenc: Miskolci VSC, majd Újpesti Dózsa játékosaként tagja volt a tokiói olimpián 6. helyezést elért csapatnak.

Magyar Válogatott Eredményei Világversenyeken

A magyar röplabda válogatottak az elmúlt évtizedekben számos nemzetközi versenyen mérettették meg magukat, jelentős sikereket aratva, különösen az Európa-bajnokságokon.

Férfi Válogatott Helyezései Világversenyeken

Női Válogatott Helyezései Világversenyeken

tags: #magyarorszag #elso #roplabda #meccse

Népszerű bejegyzések:

• Újpesti Játékosok Életrajzai és Karrierjei
• Az állhatatosság és elhivatottság mintaképe a sportban
• Részletek a Haladás VSE Női Röplabdacsapatának feljutásáról
• ingyenes meghívó sablonok
• Tippek a teltségérzet csökkentésére étkezés után