A magyar labdarúgó-válogatott helyezése és a hazai futball kihívásai

A magyar labdarúgó-válogatott teljesítménye az utóbbi években kiemelkedően alakult, gyakran felülmúlva a hazai labdarúgás általános helyzetét. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) világranglistáján elfoglalt pozíciója folyamatosan változik, tükrözve a válogatott legutóbbi mérkőzéseinek eredményeit és a nemzetközi mezőnyben elért sikereit vagy éppen kudarcait. Ez a cikk részletesen bemutatja a magyar válogatott aktuális helyezését, az azt befolyásoló tényezőket, valamint a hazai futball mélyebben gyökerező strukturális problémáit, amelyek a nemzeti csapat "sziget-szerű" sikerét övezik.

A FIFA világranglista és a magyar válogatott pozíciója

A magyar válogatott helyezése a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) világranglistáján az elmúlt időszakban ingadozott. Korábban a nemzeti együttes a 32. és a 30. helyen is szerepelt a listán. A legfrissebb, releváns információk szerint azonban a Marco Rossi szövetségi kapitány vezette csapat négy helyet rontva a 41. pozícióba csúszott vissza. Ez a visszaesés elsősorban annak köszönhető, hogy novemberben, miután Jerevánban 1-0-ra legyőzte az örmény csapatot, a Puskás Arénában 3-2-re kikapott az írektől egy világbajnoki selejtezőn. Az írek ezzel a győzelemmel megszerezték a pótselejtezőt érő második helyet a csoportban, és három pozíciót léptek előre, jelenleg az 59. helyen állnak.

A világranglistát továbbra is a világbajnok és Copa América-győztes Argentína vezeti, stabilitást mutatva a nemzetközi elitben. Az élmezőnyben más nagy futballnemzetek is szerepelnek, mint például Spanyolország, Franciaország és Anglia, amelyek tartósan a legmagasabb pozíciókat foglalják el.

A december 19-én közzétett, egy korábbi FIFA-ranglista alapján a következőképpen alakult a sorrend, néhány releváns országgal kiegészítve:

• 1. (1.) Argentína 1867.25 pont
• 2. (2.) Franciaország 1859.78 pont
• 3. (3.) Spanyolország 1853.27 pont
• 4. (4.) Anglia 1813.81 pont
• 5. (5.) Brazília 1775.85 pont
• 6. (6.) Portugália 1756.12 pont
• 7. (7.) Hollandia 1747.55 pont
• 8. (8.) Belgium 1740.62 pont
• 9. (9.) Olaszország 1731.51 pont
• 10. (10.) Németország 1703.79 pont
• ...
• 21. (21.) Dánia 1611.49 pont
• ...
• 28. (28.) Törökország 1537.24 pont
• ...
• 30. (30.) Magyarország 1517.57 pont
• ...
• 60. (60.) Írország 1400.22 pont
• ...
• 100. (100.) Örményország 1205.32 pont

Ez a lista jól mutatja, hogy a magyar csapat a középmezőny felső harmadában helyezkedett el, mielőtt az írek elleni vereség következtében a 41. helyre csúszott.

Az elmúlt időszak mérkőzései és eredményei

A magyar válogatott az utóbbi időszakban több fontos mérkőzést is játszott, amelyek befolyásolták helyezését a FIFA ranglistán és a nemzetközi megítélését. Marco Rossi szövetségi kapitány együttese a Nemzetek Ligája legutóbbi játéknapjain előbb hazai pályán 1-1-es döntetlent ért el az egy helyet rontó, így jelenleg nyolcadik Hollandia ellen, majd 2-0-ra nyert a 74. helyen álló ellenféllel szemben.

A labdarúgó Európa-bajnokság A csoportjának 2. fordulójában, 2024. június 19-én Stuttgartban a magyar válogatott 2-0-ra kikapott Németországtól az MHP Arénában. A csoport negyedik együttese, a német válogatott két helyet előre lépve a 11. helyen áll.

A világbajnoki selejtezők során a magyar nemzeti együttes október 11-én 2-0-ra nyert itthon az örmények ellen, majd Jerevánban lépett pályára. Tóth Alex, a Ferencváros játékosa, aki egy ki-ki meccsre számít az örmények elleni, idegenbeli labdarúgó világbajnoki selejtezőn, úgy véli, a magyar válogatottnak kezdeményeznie kell, mert a második hely biztosítása érdekében nagyon fontos, hogy milyen eredményt ér el. Ez a második hely pótselejtezőt érne az európai F csoportban.

Marco Rossi alakulata jelenleg a második - pótselejtezőt érő - helyen áll az európai F csoportban öt ponttal. Az éllovas portugáloknak tíz, a magyar labdarúgó-válogatott mögött álló íreknek négy, a negyedik pozíciót elfoglaló örményeknek pedig három pontjuk van. Az utolsó fordulóban a magyar válogatott az írekkel játszik a Puskás Arénában.

Keretváltozások és a felkészülés kihívásai

A felkészülés kezdetét követően kényszerűségből módosult a magyar labdarúgó-válogatott kerete: sérülések és hiányzások miatt Marco Rossi szövetségi kapitány több játékost is utólag hívott meg Telkibe, hogy a csapat teljes értékű munkát végezhessen. Nagy Zsolt és Szalai Attila csatlakozott a többiekhez.

Nego Loic biztosan nem lép pályára a következő mérkőzéseken, miután a Le Havre hétvégi bajnokiján megsérült. Varga Barnabás az AEK Athén vasárnapi mérkőzésén szenvedett bokaficamot, ezért egyelőre nem csatlakozik a csapathoz az edzéseken. Orbán Willi és Styles Callum - a szövetségi kapitánnyal előzetesen egyeztetve - személyes okok miatt nem csatlakozott a kerethez. Az RB Leipzig védője várhatóan a hét második felében érkezik Telkibe. Dárdai Márton szintén kihagyta az edzést; csatlakozása kedden várható, de egyelőre nem világos, mikor lesz ismét edzés- és játékra alkalmas állapotban a vasárnapi sérülése után.

A magyar válogatott Szlovénia és Görögország ellen lép pályára a Puskás Arénában, a keret alakítása pedig jól mutatja: a stáb rugalmasan reagál a váratlan helyzetekre is.

Szlovén hiányzók: kulcsemberek maradnak ki

A szombati, Szlovénia elleni mérkőzés előtt az ellenfélnél is komoly problémák adódtak. Sérülés miatt nem léphet pályára Benjamin Šeško, a szlovénok egyik legveszélyesebb támadója, aki klubjában, a Manchester Unitedben is meghatározó szerepet tölt be. Mellette Jan Oblak kapus és David Brekalo is hiányozni fog, így a vendégek több kulcsember nélkül érkeznek Budapestre.

Lehetőség a bizonyításra

A keretben történt változások mindkét oldalon új helyzetet teremtenek: a magyar válogatottnál az utólag behívott játékosok, míg a szlovénoknál a tartalékok kaphatnak nagyobb szerepet. A felkészülési mérkőzés így nemcsak eredmény szempontjából lehet fontos, hanem azért is, mert több játékos számára kínál ritka lehetőséget a bizonyításra a nemzetközi porondon.

A "sziget" jelenség - Válogatott kontra hazai futball

„A magyar válogatott mindig is kirakatcsapat volt és lesz. Jelenleg egy jól működő »sziget« a magyar futballban - azt kimondhatjuk, hogy a nemzeti csapat jobb, mint a hazai labdarúgás általános helyzete - olyan együttes, mely minden másnál több szurkolót tud megmozgatni, minden másnál nagyobb közönséget tud vonzani. Ugyanakkor a válogatott mégsem lehet teljesen szigetszerű entitás, helyzetében mindig megmutatkozik a magyar futball egészének állapota.”

Ez volt az egyik kiemelt következtetése annak a szinte pontosan egy éve megjelent könyvnek, amely a hazai futball elmúlt 20 évét a válogatott 20 meccsén keresztül mutatta be. A felvetés szerint meddig tartható fenn ez az állapot? Lehet-e úgy tartósan kiemelkedő vagy legalább jó egy labdarúgó-válogatott teljesítménye, hogy a háttérben a fundamentumok recsegnek-ropognak, mert a számolatlan pénz ellenére sem sikerült megteremteni azt, amit a labdarúgó-szövetség a 2010-es évek elején megálmodott?

Az írek elleni nagyon fájó vereség - legalábbis remélhetőleg - önmagában még mindig nem ad választ erre a kérdésre. Azt azonban látni kell, hogy a korábbi sikereknél a mostani eredmény sokkal közelebb van ahhoz, amit a magyar futball egészének állapota indokol. Azaz jelen állás szerint az elmúlt tíz évben megszokott sikerek csak akkor jöhetnek a jövőben is, ha a válogatott folyamatosan felülteljesít.

A magyar futball strukturális problémái és okai

Azt, hogy a fundamentumok miért recsegnek-ropognak, nagyon sok oldalról meg lehet fogni. Ha röviden akarjuk összefoglalni, akkor a fő probléma az, hogy a hazai labdarúgásba 2010 után sokkal több állami pénz áramlott, mint amennyit az MLSZ kért, és ami fontosabb: annál is sokkal több, mint amire a futballnak ténylegesen szüksége lett volna. Emiatt a bevételek elszakadtak a sportszakmai eredményektől, az anyagi motiváció teljesen kihullott a rendszerből annak minden szintjén.

Már a 2010-es évek közepén arra panaszkodtak klubtulajdonosok, hogy nem lehet elvárásokat megfogalmazni a játékosokkal szemben, mert átmennek egy másik csapatba, és ott is megkeresik a gigantikus fizetéseket. A hőn áhított utánpótlás-nevelés elbukott, mert a pénzzel kitömött kluboknak sokkal egyszerűbb volt idegenlégiósokat venni, nem voltak rákényszerítve, hogy tehetségeket kinevelve tegyenek szert bevételekre. Az sem volt gond, ha egy csapatnak nem jött össze a nemzetközi kupaszereplés, és így elbukta az ott megszerezhető bevételeket, hiszen a közmédia által kifizetett túlárazott közvetítési jogokból, vagy állami, esetleg NER-es szponzoroktól úgyis megkapta a pénzt.

Ahogy ezt egy korábbi cikkben már megfogalmazták: a Fidesz lemodellezte a szocializmus legnagyobb hibáit a magyar fociban. Nem csoda, hogy az MLSZ által a 2010-es évek elején megfogalmazott sportszakmai eredményekből nem sokat sikerült elérni. A szövetség úgy tervezte, hogy már 2016-tól évente két magyar csapat jut be valamelyik nemzetközi kupasorozatba, és ezek közül az egyik tavasszal is versenyben lesz még. Ilyen azóta sem volt, még akkor sem, ha a Ferencváros az elmúlt években már legalább egy részét hozta ennek. A célokat egyedül a nemzeti tizenegynek sikerült esetenként teljesítenie. Sőt a válogatott néha még jobb helyen is állt a világranglistán, mint amit az MLSZ elvárt.

Durván felülteljesített a válogatott

Talán ezek a ranglistás helyek és a közöttük lévő különbségek mutatnak rá leginkább arra, hogy a válogatott tényleg sziget volt. Az alábbi táblázat, amely az elmúlt 15 év (év végi) adatait tükrözi, rávilágít, hogy a régiós országok válogatottjai és bajnokságai hogyan viszonyultak egymáshoz a FIFA világranglistán és az UEFA klubcsapat-rangsorában.

Jól látszik, hogy a magyar bajnokság egészen a 2020-as évekig az utolsó helyen szerepelt a nyolc ország közül. Az előző néhány esztendőben ugyan sikerült előrelépni, de ez nagyon nagy részben csak annak a Ferencvárosnak volt köszönhető, amelynek kezdőjében jó, ha két-három magyar játékos volt az elmúlt években. Ráadásul a klub elnöke hónapok óta kézzel-lábbal küzd az ellen az új szabályozás ellen, amellyel az MLSZ épp a hazai futballisták szerepeltetésére próbálja ösztönözni a klubcsapatokat. Magyarul a látszólagos előrelépést nem az NB I. hazai játékosállományának fejlődése okozta, márpedig válogatottat elvileg - részben - erre lehetne építeni.

Ehhez képest különösen szembetűnő, hogy a válogatott ranglistás helyezése szinte végig mennyivel jobb volt. Egy rövid időszaktól eltekintve végig a régiós középmezőnybe tartozott a magyar nemzeti tizenegy. A nyolc ország közül mindössze kettő olyan volt, ahol a válogatott az elmúlt 15 évben végig felülteljesített: Magyarország és Horvátország. Mondjuk a horvátok ezt úgy érték el, hogy közben játszottak egy világbajnoki döntőt és egy bronzmeccset is.

Se bajnokság, se légiósok

Az idő nagy részében még a szlovák és a lengyel csapat is túlteljesítette azt, amit az ottani bajnokságok alapján várhattunk volna, és többségében - ha kisebb mértékben is - ez volt jellemző a szerbekre is. Ezeknek az országoknak a többségénél azonban megvan ennek a magyarázata.

A horvát és a szerb bajnokság ugyanis hagyományosan az utánpótlás-nevelésre és az abból származó bevételekre épít. Így ha maguk a bajnokságok nincsenek is annyira előkelő helyen az európai rangsorban, topjátékosaik ettől még vannak, csak más ligákban játszanak. Mostanra hasonló a helyzet Lengyelországban is, amely először a német Bundesliga, majd a spanyol La Liga számára is fontos küldőország lett.

A magyar bajnokság azonban úgy van lemaradva a régiós országok többségéhez képest, hogy idegenlégiósunk is sokkal kevesebb van. Míg közel négyszáz horvát és szerb focista játszik hazáján kívül, és a szlovákok, a csehek és a lengyelek esetében is jóval száz fölött van ez a szám, addig a magyar idegenlégiósok száma 2025 elején is csak 65 volt. Hasonlóan szembetűnő a különbség, ha az öt nagy ligát nézzük. Miközben az angol, spanyol, olasz, német és francia élvonalbeli bajnokságok valamelyikében nyolc magyar rúgja a bőrt, addig horvátból 34, osztrákból 33, szerbből 26, lengyelből pedig 25. Ráadásul itthon ez a szám hosszú évek óta nem is nő érdemben. Magyarul nem azért gyenge az NB I., mert elviszik a jó játékosainkat, hanem mert nincsenek is ilyenek nagy számban.

Ennek fő oka pedig az utánpótlás-nevelés már emlegetett csődje. Hiába akart áttörést elérni ezen a területen az MLSZ már a 2010-es évek elejétől, és hiába áramlottak százmilliárdok csak a tao-rendszeren keresztül a fiatal tehetségek felkutatásába és fejlesztésébe, kézzelfogható eredménye ennek nem igazán lett. Azért nem, mert - ahogy erről már szintén volt szó - ösztönzők híján a csapatok nem voltak érdekeltek benne. A melós utánpótlás-nevelésnél sokkal egyszerűbb kész játékosokat venni, ha van rá pénz. Itt pedig volt pénz, aminek az lett az eredménye, hogy a magyar bajnokság Közép-Európában egyedüli módon nem küldő, hanem inkább fogadó a játékospiacon, azaz veszi, és nem adja a tehetségeket.

Ilyen alapokra pedig nehéz jó válogatott teljesítményt építeni. Az volt az igazán nagy csoda, hogy az elmúlt években ez folyamatosan sikerült. Ezzel egyébként a válogatott kissé el is rejtette a magyar futball strukturális problémáit.

A jövő kihívásai és a változás szükségessége

A válogatott sikerei ellenére a magyar futball strukturális problémái továbbra is fennállnak. Ahhoz azonban, hogy ez a sikerszéria megmaradhasson, vagy esetleg tovább lehessen lépni, a futballvezetésnek nagyon gyorsan fel kell ismernie a háttérben húzódó súlyos problémákat, és hatékony megoldásokat kell találnia az utánpótlás-nevelés és a hazai játékosok fejlesztésének ösztönzésére. A válogatott teljesítménye kulcsfontosságú a sportág népszerűségének fenntartásához, hiszen már felnőtt egy elég széles kör, amelynek már volt miért szurkolnia, és világversenyeken is láthatta kedvenceit.

tags: #magyarorszag #labdarugas #helyezes

Népszerű bejegyzések:

• Innováció és fejlődés a pályán a Vision Hybrid Mission 4-essel
• tudj meg többet az Új Hidegkuti Nándor Stadionról
• A tűzoltók erőpróbája a MOL Campusban
• Férfi Vízilabda Eb: a felkészülés tanulságai
• Tóth Balázs és Tóth József pályafutása