A magyar labdarúgó-válogatott és a hazai futball 1975-ös esztendeje

Az 1970-es évek a magyar labdarúgás számára több szempontból is kihívásokkal teli időszakot jelentettek. Miután 1970-ben és 1974-ben lemaradt a világbajnokságról, 1975 tavaszán az Eb-től és az olimpiától szintén elköszönt a magyar labdarúgó-válogatott.

Edzőváltások és Baróti Lajos Kinevezése

Az MLSZ vezetése a válogatott csapat irányítását először az aranycsapat legendás fedezetére, Bozsik Józsefre szerette volna bízni. Ő azonban sajnálatos szívbántalmai miatt csupán egyszer, az Ausztria elleni - 1:0-ra elvesztett - barátságos találkozón ülhetett le a magyar válogatott kispadjára. Bozsik József rövid időre tartó szerepvállalása után Moór Ede, Szőcs János és először Baróti Lajos is csupán ideiglenes jelleggel irányította a nemzeti együttest, mert akkor még bíztak az illetékesek „Cucu” felépülésében. Ekkor már nagyjából tudni lehetett, körülbelül kikről is fog szólni a következő évek magyar labdarúgása.

Az MTI azt közölte 1975. április 29-én: „Az MLSZ Intéző Bizottsága Baróti Lajost, az edzőbizottság vezetőjét bízta meg a labdarúgócsapat felkészítésével a Bulgária elleni olimpiai selejtező mérkőzésre.” A hírben a sorok között benne volt, hogy Szőcs megbukott. Baróti Lajos kinevezésével egy új fejezet kezdődött a válogatott életében.

Az Olimpiai Selejtező: A Bulgária elleni Kudarctól a Kettős Blamázsig

Az olimpiai selejtezők sora nem hozott áttörést. Baróti - mint tudjuk - nem a 23 éven aluliakból válogatott, és az olimpiai selejtező első mérkőzésére, melyet ötven éve, 1975. június 7-én tartottak, már június 3-án kijelölte nemhogy a keretet, de már a kezdő csapatot is. A „Bubunak” becézett kapust Baróti nem hívta meg keretébe. „Mészárost fegyelmezetlensége miatt kénytelen voltam mellőzni” - magyarázta szőrmentén.

A tizenegy összetétele a következő volt: Kovács László (Videoton) - Török Péter (Vasas), Nagy III (Videoton), Bálint (FTC), Czeczeli (Videoton) - Dunai III (Újpest), Müller (Vasas), Tóth András - Fazekas (mindkettő Újpest), Kozma (Honvéd), Magyar (FTC). Ennek az esélyeit növelte, hogy sorra sérültek meg az újpestiek - Kolár Endre, Dunai Ede, Tóth András, Fazekas László -, a helyükre pedig Baróti többségükben „szürke eminenciás” újoncokat hívott be váratlanul; ilyen volt a kispesti Pál József, és főként a két csepeli, Godán Lajos és Gulyás Sándor. A Vaszil Levszki stadionban ez a gárda próbálta megőrizni a kétgólos előnyt: Kovács - Nagy III - Godán (Pál), Bálint, Horváth, Megyesi - Török, Pintér, Zámbó - Fekete (Müller), Kozma. A magyar összeállítás tudatában Ormandzsiev még merészebbé vált: „Három belső védő játszik náluk” - emelte ki.

A Bulgária elleni visszavágó

Nem egészen ez történt, de teljessé vált a blamázs, mert a 44. és az 52. perc között három pontrúgásból három gólt kapott a válogatott, majd a lefújás előtt beszedte a negyediket is (4-0). A Népszabadság rezüméje sem nélkülözte az iróniát: „A magyar válogatott minden szempontból klasszissal gyengébb volt ellenfelénél. Az olimpiai részvétel most már lekerült a napirendről, folytatni kell a rend és fegyelem megteremtését.” A Hétfői Hírek egyrészt felidézte: „Mintha láthatatlan tábla jelezte volna a bolgár oldalon, hogy tilos a behajtás, a magyar labdarúgó-válogatott csak a saját térfelén tartózkodott.” Majd az újság megjegyezte: „Már Marseille-től kezdve éretlen, nem kész játékosok egész sora került be a válogatottba.” A kiesés fájdalmát csak fokozta, hogy a bolgárok a selejtező következő körében alulmaradtak a korosztályos spanyol fiatalokkal szemben, azaz ők sem tudtak kijutni a montreali olimpiára.

Ezzel együtt 1975. április 6-án, két hónappal az olimpiai selejtező nyitánya előtt a Bolgár Testnevelési és Sportszövetség Központi Bizottsága közleményt adott ki, amelyben élesen bírálta a labdarúgó-válogatottat. A bolgár edzők és egyéb „szakemberek” bebizonyították, hogy a világ modern labdarúgásának haladó irányzatát nem ismerik. A müncheni olimpián teljes pompájában mutatkozott meg, hogy a keleti blokk országai a legjobbjaikat állították ki, míg a már akkor is súlyosan hanyatló Nyugat a sokadik vonalat delegálta.

Az olimpiai futballtorna kontextusa

A legjobb négy között négy szocialista ország (Lengyelország, Magyarország, NDK, Szovjetunió) együttese sorakozott, ami az 1956-os ötkarikás futballtorna abszurd végeredményére emlékeztetett.

Az 1976-os sorrend a trend tekintetében nem különbözött ettől.

A Fényes Pont: Nyilasi Tibor Mesterötöse Luxemburg ellen

Ötven évvel ezelőtt, 1975. október 19-én rendezték meg Szombathelyen azt a labdarúgó Eb-selejtezőt, amelyen a Ferencváros akkori klasszisa, Nyilasi Tibor mesterötöst ért el Luxemburg ellen. Az első percek játékából arra lehetett következtetni, hogy a Luxemburg válogatottja jobban megnehezíti majd a magyar csapat győzelmét. 2:0 után a mieink teljesen átvették a játék irányítását, tetszés szerint vezették támadásaikat. Ügyesen kihasználták azokat a területeket, amelyeket a luxemburgiak hátrahúzódás közben szabadon hagytak.

A nagyarányú győzelmet a közönség örömére, jó játékkal szerezte meg a magyar csapat, s az az érzésünk, hogy ezen a napon sokkal nagyobb játékerőt képviselő nemzeti tizeneggyel szemben is helytálltak volna a mieink. Nyilasi Tibor lett Luxemburg grófja. A Népsport "Középpályásaink vezérletével jó csapatjátékkal könnyű győzelem" címmel számolt be az 1975-ös Európa-bajnoki selejtező mérkőzésről, amely nappal kezdődött, borús, hűvös időben, 13:30-kor.

Ezzel együtt a magyar sportsajtó nem ünnepelte túl ezt a 8-1-es győzelmet. Akik ma a korabeli újságokat lapozgatják, elhűlve nézhetik, hogy a mesterötös után a Népsport meg sem szólaltatta a Fradi kiváló játékosát. Ma azért ez teljesen elképzelhetetlen lenne. Egy konkrét esemény is kiemelésre került: „A 13. „Kovács J. „Nagy III. „Magyar támadás végén Várady Béla labdája a felső lécről befelé pattant, majd onnan kijött, Wollek a biztonság kedvéért a hálóba továbbított.”

A Hazai Bajnokság Helyzete és Izgalmai

1969-től kezdődően egészen 1975-ig minden bajnokság lila-fehér örömünneppé vált, hiszen zsinórban hét alkalommal az Újpesti Dózsa együttese szerezte meg a bajnoki aranyérmet. 1975-76 telén a Fradi állt a tabella élén és zöldek 11 győzelemből, 3 döntetlenből és csupán egyetlen vereségből álló eredménysora - Békéscsaba volt annak az egy zakónak a helyszíne - tekintélyt parancsoló volt. A tavaszi szezont is MNK továbbjutással és bajnoki győzelmekkel kezdte a Fradi, és miközben a hétszeres címvédő Újpestiek botladoztak, Kovács Ferenc irányításával a Videoton lett a zöldek legfőbb riválisa az aranyéremért folyó küzdelemben. Ha egy picit szemezgetünk a tavaszi szezon mérkőzéseiből, akkor láthatjuk, hogy a Vidi felzárkózásához kellett néhány Fradi botlás is, mint például a Rába ETO-FTC 4:2 és Vasas-FTC 3:2.

Az Újpesti Dózsa - Ferencváros 8:3-as rangadó

1976. május 25-én, szombaton rendeztek meg egy emlékezetes mérkőzést a Népstadionban. Ez egy olyan mérkőzés volt, ahol a Fradinak a bajnoki cím miatt volt nagyon fontos a győzelem, míg a lilák számára inkább a hatalmas presztízs és persze a bronzérem bebiztosítása volt a cél. Az Újpesti Dózsa összeállítása: Rothermel - Kellner, Dunai III., Sarlós, Tóth J. - Kolár(Zámbó), Nagy L., Tóth A. - Fazekas, Törőcsik, Fekete. A Ferencváros a következő felállásban lépett pályára: Hajdu - Martos, Bálint, Rab(Vépi), Viczkó(Juhász I.) - Nyilasi, Ebedli, Mucha - Pusztai, Szabó F. Magyar. A gólszerzők: Fazekas(5), Fekete(2), Törőcsik, míg a Fradi részéről ... Bár jómagam is éltem már abban az időszakban, sőt elég jelentősen figyeltem is a mérkőzéseket, azért alaposan kutatnom kell emlékeimben, ha magyarázatot akarok adni arra, hogyan is kaphatott ekkora zakót az egy évvel korábbi KEK döntős ezen a meccsen! Ú.Dózsa-FTC = 8:3.

Talán a magyarázat egyszerűbb, mint gondolnánk; a lilák talán minden idők egyik legnagyszerűbb játékát nyújtották történetük során, Fazekas László öt találatával élete meccsét játszotta, a Megyesi hiányában a balhátvéd posztra állított Viczkónak pedig nyilván rémálmaiban jön elő, ahogy a lilák hetesének egyfolytában csak a hátát láthatja. Egy dologra tisztán emlékszem, és aki látta a meccset szintén emlékezhet; az 50.000 néző klubhovatartozástól függetlenül végigtombolta ezt a 90 percet, amely valóban minden idők egyik legjobb magyar bajnokija volt.

A bajnoki döntő: Ferencváros - Videoton

Június 9., vagyis a tulajdonképpeni bajnoki döntő előtt 43 ponttal vezetett az FTC, mögötte 41 egységgel volt második a Videoton, így aztán a székesfehérváriak győzni mentek az Üllői útra, hiszen ebben az esetben jobb gólkülönbségüknek köszönhetően a tabella élén találták volna magukat és karnyújtásnyira kerültek volna fennállásuk első bajnoki címéhez. A Fradi-Vidi mérkőzés a 29. fordulóban került megrendezésre. A természetesen zsúfolt ház - 30.000 néző - előtt megrendezett meccsen Szalmásy Tamás góljával sokáig 1:0-ra vezetett a Videoton, majd Kovács József révén szereztek még egy gólt a fehérváriak, de ezt Müncz György játékvezető nem adta meg, majd nem sokkal később Májer Lajos, az 1998-ban tragikus autóbalesetben elhunyt remek jobbszélső a kiállítás sorsára jutott. A székesfehérváriak persze a mai napig összeesküvést emlegetnek, és egyenesen azt állítják, hogy a Fradinak kellett megnyernie azt a bajnokságot.

Nemzetközi Kupaszereplők 1976 nyarán

Ami pedig ennek az évnek egyik legnagyszerűbb eredménye, egyben a bajnokságunk akkori erejét is nagyon jól mutatja, öt csapatunk várhatta 1976 nyarán a nemzetközi kupák sorsolását:

tags: #magyarorszag #labdarugo #valogatott #1975

Népszerű bejegyzések:

• Minden, amit a Kids' Time Kiállításról tudni érdemes
• A Dögölj meg, John Tucker! filmről
• DVTK átigazolási hírek
• Részletes elemzés: Magyarország–Ausztrália
• Interjú Telegdy Dániellel: sport és rap