A magyar labdarúgó-válogatott mexikói kudarca és az elátkozott diéta

A magyar válogatott nagy reményekkel futott neki az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokságnak. Az idősebb generációnak feltehetően az utolsó nagy világesemény volt ez, amelyet még gyermekként éltek meg. Harmincöt évvel ezelőtt, 1985. április 17-én jutott ki legutóbb a magyar labdarúgó-válogatott a világbajnokságra.

A sikeres kvalifikáció és az ígéretes kezdetek

Mezey György a Magyarország-NSZK válogatott mérkőzésen (1983. szeptember 7., Népstadion, 1-1) ült először szövetségi kapitányként a kispadon, ezt megelőzően Mészöly Kálmánt segítette, ilyen minőségben volt az 1982-es spanyolországi vb-n. A váltás a dán-magyar Eb-selejtezőn elszenvedett 3-1-es vereség (június 1., Koppenhága) után történt. A kapitány semmilyen tekintetben nem engedett beleszólást a munkájába, a legkisebb részletekig mindent kidolgozott. Csapatunk védekezési rendszerével a legjobb válogatottaknak is gondot okozott, a Garaba Imre, Róth Antal, Nagy Antal, Kardos József négyes alakzat nagy stabilitást adott védekezésben, amelynek fontos eleme volt a letámadásos szisztéma.

A Hollandia, Ausztria és Ciprus alkotta selejtezőcsoportját simán megnyerte a magyar csapat, egyedül a hollandok elleni utolsó, számukra már tét nélküli meccsen hullajtott el pontokat. Az első vb-selejtező előtt egy hónappal a magyar csapat 2-0-s vereséget szenvedett a Népstadionban Mexikótól, s a magyar-osztrákon (1984. szeptember 26., Népstadion) a félidőben az ellenfél még 1-0-ra vezetett. Nagy Antal fejessel egyenlített, a többi már történelem. A csapat idegenben (1984. október 17., Rotterdam) 2-1-re megverte a Van Bastennel, Gullittal, Rijkaarddal felálló hollandokat, és fél évvel később (1985. április 17., Bécs) a Hanappi-stadionban 3-0-ra az osztrákokat.

A bécsi Hanappi-stadionban több ezer magyar ünnepelte Mezey György válogatottját. „A találkozót egy szerdai napon rendezték, de már kedden nyolcvankét szurkolói busz haladt át a határon, mert a mérkőzés 21 ezer jegyéből hatezret a magyar drukkerek vásároltak meg. Hogy a hazánk fiaira (lányaira-asszonyaira) jutó kontingens az összes belépőnek csaknem a harmadát tette ki. Bécsben 1976 óta nem nyert a magyar csapat.”

Kiprich József első gólja a magyar futball legszebb napjaira emlékeztetett; szólója ahhoz a szlalomhoz hasonlított, amelyet Bene Ferenc produkált 1966-ban a brazilok ellen. A második gól is filmbe illett, mert megint csak „forgatás” zajlott. Ezúttal Esterházy Márton szédítette a jobb oldalon a „sógorokat”, majd pontosan ívelt Nyilasihoz, és ebben a pillanatban tizenötezer osztrák vetett keresztet a Hanappi-stadionban. Az Austria magyar játékosáról valamennyien tudták: ha helyzetbe kerül, lehet újra a középkezdéshez felállni. Kivételesen azonban Koncilia reflexmozdulattal hárította az ausztriai légiós fejesét, ám a menteni akaró Lainer visszarúgta a labdát Nyilasira, a „lepattanót” pedig Kiprich - annak rendje és módja szerint - a helyére tette (0-2).

A honfitárs turisták mámorosan kiáltozták: „Mexikó, Mexikó!”, mivel sorozatban az ötödik vb-selejtező megnyerésének küszöbén állt a magyar csapat, és tíz pontjával (akkor még csak kettőt adtak a győzelemért) végérvényesen helyet foglalhatott magának az 1986-os világbajnokság huszonnégyes mezőnyében. Igaz, előfordult már, hogy 2-0-ás magyar vezetésről egyenlítettek az osztrákok Bécsben, de a mámoros vendég drukkerek sok mindent felelevenítettek a szünetben, csak ezt nem, és a második félidő harmadik percében Détári Lajos félreérthetetlenül üzent a Malév illetékeseinek: valóban kiállíthatók a mexikói repülőjegyek. Megint Esterházy készített elő - a változatosság kedvéért balról emelt középre -, a lepattanó labdára Détári rádőlt, de nem rúgta el, hanem újabb látványos lövőcsellel lepte meg az osztrákokat, majd ballal a háló közepébe lőtt (0-3)” - írta Hegyi Iván az MLSZ gondozásában kiadott Válogatott gyűjtemény című könyvben a mérkőzésről.

A másnap reggeli Népsport így értékelte a magyar játékosok teljesítményét:

• Disztl Péter végig hiba nélkül védett, a találkozó végén kétszer is bravúrral hárított.
• Sallai hallatlanul mozgékony volt, gyakran vállalkozott felfutásokra, ugyanakkor nem kockáztatott semmit. Fegyelmezetten betartotta a taktikai utasítást, megbízhatóan őrizte emberét, hol Jarát, hol pedig Polstert.
• Róth a magyar csapat egyik legjobb embere volt, kitűnően oldotta meg a váltást Kardossal, hol egyik, hol másik ment fel a középpályára, vagy a támadósor vonalába. Fejjel és lábbal egyaránt magabiztosan hárított.
• Kardos biztos pont volt a csapatban, higgadtan, fegyelmezetten játszott.
• Péternek rendkívül nehéz dolga volt a klasszis Schachnerrel. Maradéktalanul végrehajtotta a szakvezető elképzeléseit. Felfutásokra is gyakran vállalkozott.
• Garaba kezdetben Kranklt semlegesítette mesterien, később az osztrákok másik előretolt csatárát, amikor Schachner beljebb húzódott. Bárkivel is állt szemben, a védőjáték magasiskoláját nyújtotta. Nagy feladata tulajdonképpen az volt, hogy a védelem előtt megszűrje az osztrák támadásokat. Ez tulajdonképpen nem adott lehetőséget arra, hogy kitűnjön, csillogjon. Úgy játszott, hogy védőtársainak könnyebb lett a dolga, és sohasem kerültek nehéz helyzetbe miatta. Ez egyértelmű dicséret.
• Détári nagyon sokat volt játékban, akadtak a mérkőzés folyamán kisebb-nagyobb hullámvölgyei, de végig példamutatóan küzdött, óriási munkabírással játszott. Lőtt egy parádés gólt, olyat, amelyről még hosszú ideig fognak beszélni. A második félidőben a játék szervezésében is igen aktív szerepet vállalt.
• Kiprich az osztrák vélemények szerint a magyar csapat nyerő embere volt. Az első gólja a cselsorozattal valódi csatárbravúr, a másik pedig szemfülességét dicséri. Kétségtelen, hogy nyerő ember volt.
• Nyilasi vállalta a kellemetlen szerepkört, bement az osztrák védők húsdarálójába. Végig harcosan, nagy elszántsággal küzdött, és a második félidőben, amikor visszahúzódott a középpályára, akkor a labdatartásban és az irányításban is fontos szerepet töltött be.

A csoportelsőség - a válogatott Európából elsőként kvalifikálta magát a vb-re - ellenére a magyar-holland (1985. május 14., Budapest) 0-1 közfelháborodást váltott ki, s nem csak itthon: az osztrákok, akik azzal maradtak le a pótselejtezőt érő második helyről, hogy Hollandia megelőzte őket, kimondva-kimondatlanul haragudtak a mieinkre, mondván válogatottunk nem játszott teljes erőbedobással. Ez nem mondható el a magyar-brazilról (1986. március 16., Népstadion, 3-0), de ezt már a szovjetek elleni vb-kudarc követte.

Felkészülés Mexikóra: A Lienz-i edzőtábor és a "tésztadiéta"

A válogatott nagy reményekkel futott neki az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokságnak, az utolsó felkészülési mérkőzésén a Népstadionban 3-0-ra verte a mindig erős brazilokat. A játékosok sem voltak híján az önbizalomnak. A Népsport május 29-én (már jóval a foci VB helyszínére, vagyis Mexikóba érkezés után) készített interjút a válogatott csatárával, Kiprich Józseffel. A cikk címe (Leoni magyar konyha: húshagyó kedd, szerda, csütörtök), valamint a futballista nyilatkozata különösen a későbbi események ismeretében hangzik érdekesen. „Meggyőződésem, a kéthetes ausztriai magaslati edzőtábornak köszönhető, hogy gyorsan akklimatizálódtunk, s kifogástalan az erőnlétünk. (...) A játékosok döntő többsége két-három kilóval könnyebb átlagos versenysúlyánál. Kevesebb húst fogyasztunk és lényegesen több tésztát, szénhidrátot.”

A felkészülés során azonban egyre több kérdés merült fel a diéta és az edzőtábor hatékonyságával kapcsolatban. Június 13-án a Fejér Megyei Hírlap indította el a cunamit. Azt írták, „jólértesült körök szerint gondok voltak a felkészítéssel, mi több, a táplálkozás is alapos melléfogás volt”, mivel a „magyar csapat valami különleges tésztás menün élt már az ausztriai edzőtáborban is”. A tésztára mutogatás állítólag a cserekapus Szendrei Józseftől, valamint a súlyos vereségnél még a jobbak közé tartozó Burcsa Győzőtől indult. Ő a cikk elején idézett Kiprichhez képest már egészen máshogy emlékezett a Képes Sportban az ominózus diétára.

„A magaslati edzőtáborozás kezdete óta teljesen új étrendet találtak ki a számunkra. Húst csak hébe-hóba kaptunk, tészta tésztát követett. (...) Magánügy, hogy szeretem-e vagy sem, de aki húsz-huszonöt-harminc éven keresztül húshoz szokott hozzá, tudja, hogy mennyit kell ennie ahhoz, hogy jó erőben legyen, s akkor a legtöbbünk számára a legfontosabb viadal, a világbajnokság előtt, teljesen más étkezésre állítanak át! ...Nem haragszom senkire, tudom, hogy mindenki a legjobbat akarta, lelkiismeretesen végezte a dolgát, de valami, a legjobb szándék ellenére sem sikerült. Nem, mert nemcsak gyengének éreztük, magunkat, hanem azok is voltunk. Szinte mindegyikünk három-négy kilóval kevesebb volt a versenysúlyánál.”

Nem késett a válasszal a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöksége. Ugyanekkor interjút adott Mátyás Rudolf is. Ő 1986-ban Magyarországnak elsőként szerzett egyéni szakács világbajnoki címet és ő főzött Mexikóban a válogatottnak. A miskolci szakács a Magyar Ifjúság című lapnak elmondta, összesen tizenkét alkalommal készített tésztaételt. Akkor is főleg húsos milánóit és bolognait. Reggelinél büféasztalról, közte felvágottakból válogathattak a focisták.

A többször emlegetett doktor Mohácsi János, a csapat orvosa októberben nyilatkozott a Magyar Hírlapnak. „A vb idején pontosan ismertem a franciák étrendjét, mert velük volt egy magyar származású orvos ismerősöm. Biztosíthatom, hogy nem sokban tért el a miénktől, ahogyan a világbajnok argentinokétól sem. Azzal a különbséggel, hogy ők például jóval szigorúbban vették a szénhidrátdús táplálkozást.” A már idézett Magyar Ifjúság egy másik cikke szerint egyébként nem önmagában a tésztával volt a probléma. Inkább azzal, hogy Mezey György szövetségi kapitány kései rögtönzése volt a dolog. „Lehet, hogy a játékosok túloznak, de az bizonyos, hogy ez a tésztás módszer amolyan hasraütéses alapon történhetett, mint sok egyéb a felkészülésben (amit egyébként eladdig oly alaposnak vélt mindenki).”

A hasraütésre utal dr. A stílusosan Gyógyít6atlan címmel kiadott könyvében a magyar foci ügyeletes megmondóembere, Végh Antal szintén ebben látta a bajok okát. „Egy jó babgulyás, egy jó pörkölt a maga ízeivel csak kísérteni járt a csapathoz, emlékként. Az sem igaz, hogy sohasem volt hús, mert néha az is volt. Öt dekára becsültek a fiúk egy szeletet. Az a játékos, aki itthon félannyi munkavégzés, harmadannyi intenzitás mellett - mindennapi kétszeri edzés idején - megevett 4-5 szelet rántott húst, az most csak lesett, várt, mikor lesz ennek vége, mi lesz ebből, mire megy ki ez a játék? Volt futballista, aki életében eddig ilyenfajta tésztákat soha nem evett.”

A „hasraütéses” teóriát árnyalja, hogy Mátyás elődjét, a világbajnokságra eredetileg felkért Kurucz Antal szakácsot azért váltották le, mert a válogatott 1985 decemberi mexikói túráján összeütközésbe került a vezetőkkel az akkor még valóban új étrend miatt. A „sértett” így emlékezett vissza erre egy későbbi interjúban: „Tudtam én, hogy mi kell, mert az étkezési szabályok olyanok, mint a törvények. Azokat felrúgni büntetlenül nem lehet sehol. Még akkor sem, ha - tegyük fel - csak .tészta van, és semmi más. De Mexikóban volt minden! Csak nem adhattam azt, amit a fiúk kértek. (...) Hozzám bizalommal voltak a játékosok, s este, lámpaoltás után egyenként settenkedtek be, hogy megtömjék a hasukat (...) Ez persze kiderült. Én próbáltam meggyőzni a felelős szakvezetőket az elképzelésük tévességéről, de az orvos dirigált, s nem mertek beleszólni az ő döntéseibe. Pedig tévedett! Nagyot tévedett! „A világbajnokság előtt hetekkel Mezey György kérte a játékosokat, itthon is fogyasszanak az eddiginél több tésztát, hogy hozzászokjanak. Meggyőződésem, tanácsát nem fogadtam, nem fogadtam meg. A vezetők tehát tényleg egy a labdarúgók megszokott étrendjétől eltérőt menüt találtak ki, ráadásul nem tették kötelezővé számukra.”

A Lienz-i edzőtábor és a Nyilasi-ügy

Nagy Antal véleménye szerint „sokan azt mondják, nem kellett volna Ausztriában edzőtáborozni a vb előtt, mert ezzel tulajdonképpen egy második alapozást kaptunk. Nem tudom, nem vagyok edző. Mivel Mezey Györgyöt jó szakembernek tartottam, nem kérdőjeleztem meg, miért utazunk Lienzbe. Az más kérdés, hogy utólag én is azt mondom, magaslaton, fagypont körüli hőmérsékleten nem lehet a magaslati hőségre felkészülni. Ausztriában rengeteget edzettünk, sok futás szerepelt a programban. Mexikóban délben tartottuk az edzést. Amikor minden csapat délután edzett, mi délben a tűző napon. De most is megkérdezem: ha olyan rossz volt a csapat állapota, miért szárnyaltunk néhány nappal a szovjetek elleni meccs előtt egy helyi csapat ellen. Kirobbanó erőben voltunk, Mezeynek úgy kellett visszafognia minket. Mitől zuhantunk össze? Mindannyian, egyszerre, egy időben?”

A felkészülést beárnyékolta a Nyilasi-ügy is. A válogatott csapatkapitánya 1986. május elsején nem utazott el a kerettel a lienzi edzőtáborba. Nyilasit gerincproblémái miatt március 21-én megműtötték. A középpályás akkoriban már a bécsi Austria játékosa volt, az osztrák klub vezetői ragaszkodtak ahhoz, hogy ha egészséges, részt vegyen csapata három májusi mérkőzésén, amelyek időpontja egybeesett a válogatott edzőtáborozásával. A verdikt úgy szólt, ha az Innsbruck ellen nem is tud játszani, nézőként legyen ott. Ugyanakkor Mezey György ragaszkodott ahhoz, hogy a keret valamennyi futballistája együtt készüljön Ausztriában, Nyilasival sem tett kivételt. Mezey egyébként a műtétet követő időszakban együtt készült Nyíllal, hogy a magyar klasszis pótolja lemaradását. A játékost azért érintette érzékenyen az ügy, mert úgy tudta, az Austria vezetői és az OTSH irányítói megegyeztek, hogy ő a válogatottnál készüljön - ezek után kapta április 30-án a telefont, hogy neki Innsbruckban van jelenése. Szepesi György, az MLSZ akkori elnöke jó kapcsolatai segítségével mindent elkövetett a Nyilasi-ügyben, de még az ő tekintélye is kevésnek bizonyult a helyzet megoldására.

Esterházy Márton így emlékezett: „Úgy kezdődött az összetartás, hogy az MTK-pályán gyülekeztünk, s a felmérésen gyalázatos mutatókat produkáltunk. Ennek pedig az volt az oka, hogy a bajnokság után mindenki kiengedett, mert tudta, hogy egy-két nap múlva bevonul az edzőtáborba. Ezernyolcszáz méter magasan, a nulla fokhoz közeli hőmérsékleten edzeni nem jelent felkészülést a tűző napon, magaslaton jelentkező körülményekre. Akkor ezt nem kérdőjeleztem meg, szó nélkül teljesítettem, amit mondtak. De azért mondanék valamit, ami akkor is bántott: nem kezeltek minket felnőttként. Engem Görögországban az edzőm megkérdezett, szerintem mitől lehetnénk még hatékonyabbak csatártársammal, Mavrosszal, s számított a véleményem. Itthon a komcsitempó ment. Meg mellé a csendőrpertu. Semmiről sem kérdezték meg a véleményünket. Azért harmincévesen az ember ismeri a szervezetét, éreztem, nem stimmel, hogy Lienzben amikor lementünk az edzésre néhány száz métert, akkor a fejem fájt, visszafelé meg hányingerem volt. A magaslattal magyarázták.”

„Emlékszem, a lienzi edzőtáborban az ébredés után az volt az első kérdésem, hogy Nyíl megjött-e már? Mert rendben van, hogy más az érdeke a válogatottnak és az Austriának, de ezt nem lehetett volna sportdiplomáciával megoldani? Egyébként ha nem jött volna rendbe a sérülése, akkor is kivittem volna Mexikóba. Ráadásul őt legalább partnerként kezelték a vezetők. Mondom: Mezeyben behunyt szemmel bíztam, mert jó formába hozott, de hogy semmiben sem hallgatták meg a véleményem, az képtelenség. A mexikói szállásunk luxusbörtön volt, hermetikusan elzárva mindentől. Ha mentünk valahová, azt csak közösen, egyenmelegítőben. Ugyanakkor jöttek a hírek, hogy Platiniék ihatnak vörös bort. Mi meg mondtuk a séfnek, ha nem szerez sört, belenyomjuk a fejét a forró levesbe.”

A Szovjetunió elleni katasztrofális mérkőzés

Az első mexikói csoportellenfél Szovjetunió viszont finoman szólva ellenkező előjelekkel készült. Alig három héttel a világbajnokság rajtja előtt egy finnek elleni 1-1-es felhozó mérkőzést követően kirúgták az addigi szövetségi kapitányt. Így fordultak rá a csapatok az 1986. június 2-i meccsre, ahol aztán minden borult. Huszonöt évvel ezelőtt a mexikói futball-világbajnokságon Irapuatóban a magyar válogatott 6-0-s vereséget szenvedett a Szovjetuniótól. Tulajdonképpen akkor indult meg a lejtőn a magyar labdarúgás.

A szovjetek öt perc után 2-0-ra vezettek, szünetig rúgtak még egyet, majd a második félidőben megduplázták góljaik számát. Másnapi beszámolójában a Népsport „sokkal fegyelmezettebben, energikusabban játszó” szovjetekről és „meglehetősen erőtlenül” próbálkozó, „lassú, nehézkes” magyarokról írt.

A mérkőzés részletei: SZOVJETUNIÓ-MAGYARORSZÁG 6-0 (3-0)

Dátum: 1986. június 2.
Helyszín: Irapuato
Nézőszám: 15 000
Játékvezető: Agnolin (olasz)

Gólok: Jakovenko (2. perc), Alejnyikov (4.), Belanov (23., 11-esből), Jaremcsuk (66.), Dajka (74. öngól), Rogyionov (79.)

Nagy Antal így emlékezett: „Hallottam azt a verziót, hogy ott kaptunk rosszul időzítve doppingot, de ez is marhaság, mert az kiderült volna. Amikor a vébé után Nancyba szerződtem, az orvosi vizsgálaton kiváló erőben voltam, megjegyezték, valamit nagyon elszúrhattak a doppinggal. Én pedig megesküszöm, hogy nem doppingoltunk.” Hozzátette: „Káprázott a szemünk, olyan volt, mintha nem a pályán, hanem forró hómezőn lettünk volna, minden foszforeszkált. Garaba és Bognár is kérdezgette, mit érzek, de én sem tudtam mást mondani - mert hasonló levertséget éreztem. De Dajka is ezt mondta, pedig ő később, a második félidőben állt be. Utólag könnyű lenne azt mondani, hogy titkosszolgálati módszerrel harcképtelenné tettek minket, hangsúlyozom, ez bizonyíthatatlan. De azt roppant furcsának tartom, hogy mindenki egyszerre került holtpontra. Mert ha dopping lett volna vagy rossz táplálkozás, az is másként hat egyénileg mindenkire, de nem egyszerre, s egy időben.”

Esterházy Márton is reagált a doppingvádakra: „Magam utólag hallottam, hogy mi a vérdoppinggal éltünk. Hát erre azt mondom, persze! Alvás közben észrevétlenül levették a vért, majd visszaadták oxigénnel feldúsítva, s mindezt szintén észrevétlenül. Na ne! Ráadásul én mindig megkérdeztem az itthoni összetartásoknál, hogy milyen vitaminokat kapok, mert az AEK Athénnál többször is kijelöltek doppingvizsgálatra. Sohasem volt probléma, egyébként itthon Mohácsi doktor adta kapszulában a vitaminokat, isten nyugosztalja. Nincs tudomásom, hogy bármit kaptunk volna.”

A vereség hatása és a magyar labdarúgás sorsa

A 0-6 sokkolta a csapatot. Kanadát hiába verték meg (2-0), a franciáktól elszenvedett 3-0-s vereség megpecsételte a sorsukat - a csoportban harmadikként 2 pont, 2-9-es gólkülönbség -, s Mezeyét is. Uruguay szintén 2 ponttal, 2-7-es gólkülönbséggel jutott a 16 közé… Mezeyt (30 mérkőzésből 18 győzelem, 5 döntetlen, 7 vereség) Komora Imre követte a kispadon.

Nagy Antal szerint: „A 0-6 sokkolt bennünket. De ha utána - és a Kanada elleni győzelmet követően - a vezetők felmérik a helyzetet, a franciáktól egy kisebb különbségű vereség is elég lett volna a továbbjutáshoz. Én a vébé előtt magabiztos voltam, még a dobogós helyezést is reálisnak tartottam. Innen nézve a 0-6 nagy kudarc, de azon a vébén több nagy különbségű eredmény született, s egyik válogatott sem pusztult bele a vereségbe. Mi, igen.” Hozzátette: „Nem a 0-6-tal van a baj elsősorban, hanem, hogy szétzavarták a csapatot. Mert ezerkilencszáznyolcvannyolcban újra jött Mezey György, de az északírek elleni mérkőzés után a bundabotrány miatt, ahogyan Gyuri fogalmazott, a rendőrség állította össze a csapatot. A tartós válságot innentől számítom, mert azóta nem jutottunk ki semmilyen jelentős eseményre.”

Esterházy Márton is hasonlóan látja: „Magyarországon a tragédiák mindig mélyebb nyomot hagynak, mint a sikerek. Mi nemcsak a huszonöt évvel ezelőtt történtekre térünk vissza, még mindig a berni vb-döntőn kesergünk. Irapuato után nem tudtunk lábra állni, pedig lett volna lehetőségünk még Mexikóban is. Az utolsó csoportmeccsen, a franciákon látszott, nem akarnak kikapni, s főleg nem megsérülni. Ilyenkor szokott békés iksz születni. Elkeserít, hogy a 0-6 megbélyegez mint „tésztást”, s elsikkad, hogy ez a válogatott végigverte Európát. Ez tipikusan magyar dolog, mi nem a pozitívumot tartjuk meg, hanem a negatívumot toljuk az előtérbe.”

A "tésztás fiúk" bélyege mélyen beleégett a köztudatba. Esterházy Márton így fogalmazta meg a média szerepét: „A tésztáról meg annyit, hogy jó néhányan már a versenysúlyunkon mentünk az edzőtáborba, és ott még fogytunk majd’ öt kilót a meló és az étrend miatt. Önmagamhoz képest csont és bőr voltam. Ezzel szemben - mint Mexikóban vagy később megtudtam - a többi csapatnál némi felesleggel érkeztek a játékosok, amelyet azért még könnyen le lehetett adni. De a média hatására a közvéleményben az alakult ki, mi vagyunk a »tésztás fiúk«. Liptai Claudia az egyik műsorban ezzel fogadott, majdnem epeömlést kaptam, de mit tehettem volna. Ilyen világ van, ezért a média is felelős. Nem azt mondják rólunk, hogy megvertük a brazilokat vagy kint voltunk a vébén, hanem, hogy itt vannak a »tésztás fiúk«.”

A játékosok szerepe a magyar futballban a karrier után

Nagy Antal: „A mi generációnkat úgy engedték külföldre játszani, hogy visszatérve majd meghatározó szerepet játsszunk a magyar futballban. Ehhez képest minden konzerválódott abban a tekintetben, hogy becsapták ránk az ajtót, én legalábbis így érzem. S ezen a rendszerváltozás sem segített, sőt bizonyos szempontból rontott, mert semmi sem lett a helyére téve. Úgy jöttem vissza, hogy nem akartam edző lenni, de Kispesten teszek valamit a klubért, Esterházyval, Sallai Sanyival. A belga Louis De Vries volt a befektető, és igazgatót keresett, a másik jelölt az általam egyébként tisztelt Komora Imre volt. Én letettem egy részletes tervet, ha kellett franciául válaszoltam a kérdésekre, Imre annyit mondott, őt Kispesten mindenki ismeri. A szavazás előtt De Vries oda is jött, hogy szerinte én leszek a vezető, de azt mondtam, várjuk ki a végét. A rossz előérzetem beigazolódott: egy szavazatot kaptam. Az MLSZ-ben sem kapkodtak utánam, hogy nem hívtak, az szinte természetes, de nem is fogadtak. Megérett bennem, hogy nem kell nekem ez a sártaposás. Fel szokták tenni a kérdést, hogy vezető pénzügyi tanácsadóként javaslom-e futballklubok támogatását. Ilyenkor mindig visszakérdezek. Mit? Kit? Hol? Az is gyakran elhangzik, összejövünk-e, és beszélünk-e ezekről a dolgokról? Beszélünk, persze, csak inkább a brazilok elleni győzelemről. Mert ki az a hülye, aki két sör után a 0-6-ot emlegeti?!”

Esterházy Márton: „Nem akartam edző lenni. Úgy hozta az élet, hogy a reklámszakmában helyezkedtem el, a sportmarketing közel sodort a válogatotthoz, plusz a sportközvetítésekkel foglalkozó Sportfive magyarországi vezetője vagyok. Ragadics Ferenc barátom felkérésére a futsalosoknál dolgozom, az MLSZ futsalbizottságának elnöke vagyok. Nem mondom, hogy korábban Kispesten nem vállaltam volna valamilyen feladatot, de a »Te tegyél le x milliót, én majd csinálok csapatot« stílus vagy hogy az legyen a feladatom, hogy a lyukakat tömködjem, az nem nekem való.”

Mezey György megítélése

Nagy Antal: „Mezey György nálam azóta is az első számú edző. Az, hogy később kivel, hol, miért ütközött, az nem rám tartozik. Elismerem őt, nem véletlen, hogy a Videoton vele nyert bajnokságot. Ért a futballhoz. Időnként szoktunk beszélni, fel is hívom, mert még nem gratuláltam neki a bajnoki aranyhoz.”

Esterházy Márton: „Azért ha én vagyok a kapitány, a csapattal leültem volna megbeszélni a kudarc okait. De velünk, játékosokkal ’86 óta senki sem ült le erről beszélgetni. Sem Mezey György, se senki. A franciák elleni meccs előtt majd’ leestem a székről, amikor taktikai értekezleten hallottam, hogy a kapitány Disztl Péterrel kezdte a franciák elleni összeállítást.”

A Sofascore élő eredményei között megtalálhatod az összes korábbi Magyarország vs Mexikó eredményt a H2H meccsek alapján válogatva. A Sofascore emellett a legjobb módot biztosítja az élő eredmények követésére a különböző sportok között. Tehát, lehetőséged van: Nézd meg ki szerzett gólt a most zajló mérkőzésen, Kapj valósidejű információt, arról, hogy melyik csapat dominálja a meccset a Támadás Momentum használatával, Kövesd a részletes statisztikákat, úgymint labdabirtoklás, lövések, szögletek, kialakított nagy helyzetek, lapok, kulcspasszok, párharcok és sok más. Kövesd minden csapat összes hazai és idegenbeli mérkőzését a FIFA World Cup, Gr. 3. Nézd meg hogyan értékeli a Sofascore közössége az egyes csapatok győzelmi esélyeit ezen a mérkőzésen. Mindezek a jellemzők segítenek a Magyarország vs. Mexikó mérkőzés eredményének megjóslásában. Annak ellenére, hogy a Sofascore közvetlenül nem kínál lehetőséget a fogadásra, biztosítja a legjobb oddsokat és felajánl olyan oldalakat, ahol tudsz élőben fogadni. U-TV odds-ok élőben megtekinthetők on Sofascore Foci élő eredmény szekciójában. Where to watch Magyarország vs. Mexikó? Under TV Channels section you can find the list of all channels that broadcast Magyarország - Mexikó live match. Több információ: Hungary élő eredmények, menetrend és eredmények Mexico élő eredmények, menetrend és eredmények A Sofascore livescore elérhető iPhone és iPad applikációként, Android applikációként a Google Play-en és Windows Phone applikációként. Megtalálhat minket minden webboltban, különböző nyelveken, "Sofascore" név alatt. Telepítse a Sofascore applikációt és kövesse élőben Hungary Mexico a mobilján!

tags: #magyarorszag #mexiko #foci

Népszerű bejegyzések:

• az évszázad pénzdíja
• A történelmi BL-diadal részletei
• Bérletvásárlási útmutató az örökrangadóhoz
• Tulajdonosváltások a Győri ETO-nál
• Útmutató a sikeres pókerhez