József Attila és Márai Sándor: sport, irodalom és életút
Április 11., József Attila születésének napja 1964 óta hivatalosan is „ünnepnap”: A magyar költészet napja. A százhúsz éve született költőóriásra életének futballhoz köthető epizódjainak felidézésével emlékezünk, de cikkünkben bemutatjuk az 1900-ban ugyancsak ezen a napon született „világpolgár”, Márai Sándor írásainak sportvonatkozásait is.
120 éve született a magyar költészet talán legszuggesztívebb alkotója, József Attila, aki lénye, életműve, szellemisége - a József Attila-univerzum - örök és kitörölhetetlen nyomot hagyott a mindenkori magyar nyelven írók, olvasók, gondolkodók és álmodók lelkében. Mondhatni, az össznemzeti DNS részévé vált.
József Attila és a labdarúgás
Arról talán kevesebbet írtak, hogy József Attila gyermekként maga is szenvedélyesen szerette a labdarúgást - elsősorban űzni. Attila idősebbik nővére, Jolán is megemlíti későbbi visszaemlékezésben, hogy öccse „zsebe állandóan tömve volt ismeretlen eredetű golyókkal, szögekkel, rongylabdával. […] Futballozott a Vásártéren a többi kis csibésszel”. Hiába, igazi ferencvárosi fiú volt.
Maga a labdarúgás ugyanakkor nem szolgált témául egyetlen verséhez sem, noha az 1925-ben írt Félidő: 0-0 című költeménye egyértelművé teszi, hogy a költő a sportágat is tökéletesen ismeri, s nyilvánvalóan szereti is. Sőt, ahogy Szöllősi György a FourFourTwo magazin 2020-as számában a versről írt elemzésében oly találóan megfogalmazta, „ráadásul többesszám első személyben ír: futballista ő is.”
József Attila Élete és munkássága - Irodalom érettségi tétel | Erettsegi.com
Márai Sándor és a mozgás világa
József Attila mellett a magyar irodalom egy másik jelentős alkotója, Márai Sándor is április 11-én született. A 125 évvel ezelőtt Kassán világra jövő író mindhárom műnemben maradandót alkotott, de életműve talán legizgalmasabb munkája az 1943-tól haláláig írott Naplója. Márai 1943-as naplója ad hírt például az író tenisz iránti elköteleződéséről is. „Fehér nadrágot és trikót húztam, s kezemben a teniszütővel lementem az utcára, beültem autómba, elmentem a Szigetre, egy óra hosszat teniszeztem” - írta.
A tenisz, mint humanista sport
Márai Sándor úgy vélte, a mozgás a testnek kellemes, de a léleknek nem mindig hasznos. Az 1943-ban megjelent Füves könyv című életbölcseleti kötetében így fogalmazott: „Különösen a teniszt szerettem meg, mikor elmúltam negyvenéves; ez az egyetlen humanista sport; ember megy ember ellen, minden erővel, de örökké távolság marad a küzdőfelek között, nem érintik egymást.”
| Sportág | Márai viszonya hozzá |
|---|---|
| Tenisz | Humanista sportnak tartotta, kedvelte. |
| Úszás | Kellemesnek érezte, de elvonta a munkától. |
| Vitorlázás | Különleges mentsvár a rothadt sportok világában. |
| Labdarúgás | Idegenkedett tőle, éles kritikát fogalmazott meg. |
Márai Sándor életútjának izgalmas csavarjai
Márai Sándor életútja fordulatosabb és kalandosabb volt, mint sok más 20. századi magyar íróé. Kassán született 1900-ban Grosschmid Sándor néven. Írói tehetsége hamar megmutatkozott, viszont az irodalmi pályázatokon csak álnéven vehetett részt, mivel „nem hozhatott szégyent” a Grosschmid névre.
Az írónak nehéz döntéseket kellett meghoznia az emigrációval kapcsolatban. 1948-ban döntő lépésre szánta el magát a Márai család: augusztus 31-én elhagyták az országot. Halálának évfordulóján fontos megemlékezni arról, hogy az 1980-as években már lehetővé válhatott volna munkáinak hazai kiadása, de ő megfogadta, hogy amíg Magyarországon megszálló csapatok tartózkodnak, s nem lesz demokratikus választás, addig semminek a kiadásához és előadásához nem járul hozzá.
Élete utolsó éveiben, miután családtagjait elveszítette, teljesen magára maradt. Utolsó bejegyzését halála előtt pár nappal írta a naplójába: „Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje.” Életének pisztollyal vetett véget 1989. február 21-én.
tags: #mara #sandor #valogatott
