Márai Sándor költői világa: A prózaíró, aki versekkel kezdte és vallomásokkal élt
Csak kevesen tudják, hogy Márai Sándor, a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb prózaírója, költőként kezdte pályafutását. Már 14 éves korától rendszeresen írt verseket, melyek többnyire meg is jelentek.
A költői pálya kezdete és korai hatások
18 éves, amikor Emlékkönyv című első kötetét közreadja. Az írói ambícióit fiatalon nem nagyon támogatta családja, ennek ellenére már fiatalon pályázatokat küldött be álnéven (pl. Salamon Ákos) különböző napilapokba.
1921-ben kiadott Emberi hang című verseskönyvét már az ifjú Szabó Lőrinc méltatja a Nyugatban, megállapítva, hogy „Teljesen a mai német líra hatása alatt áll, verseinek olvasása közben elsősorban Werfelre és a Werfelben is meglévő, mérsékelten expresszionista hatásokra gondolunk”.
Márai Sándor az 1920-as esztendők közepén még összeegyeztethetőnek gondolta az avantgárdtól tanult új - külső - formák és a Rilkénél olvasott mívesebb-tárgyiasabb alakzatok egymás mellé rendelését, nem kevésbé Franz Werfel patetikusabb expresszionizmusának és más expresszionisták groteszkebb látásmódjának együttes érvényesítését. A versek hamarosan sikeres prózai kötetek követik.
Az expresszionisták lét-élményével rokonítja Márait erős generációs-tudata, valamint az az igyekezete, hogy az áttekinthetetlennek posztulált korszakról egyszerűvé stilizált hangon szóljon. A világháborús trauma "neurotizálja" az ő líráját is, ekképpen viszonylag problémamentesen látszik befogadni a freudizmus néhány (közhelyességtől sem teljesen mentes) kulcsfogalmának és e kulcsfogalmak (megint csak) nyelvi formájának változatait.
Az illúziók azonban az egyszerű formák poézisét tekintve is elemeire hulltak, a ragaszkodás (nem a közérthetőséghez, hanem) a nyelvi közölhetőség reményéhez a költőiség érvényének és kompetenciájának kitágításában, az abszurditásig hatoló tónuskeverésben, az egymásutániság elvének föladásában és a már Apollinaire-től megvalósított szimultanizmusban jelződik.
A próza és a líra egyensúlya
A harmincas évek elején ismét egy verseskönyv következik, a Mint a hal vagy a néger, melynek kritikusa, Szép Ernő figyel fel arra, hogy Márai a modern lírában is gyakran megőrzi a rímeket és az önvallomás formáit, ha nem is a hagyományos értelemben. „…a Márai-féle eszméletnek ritka áhítatát, ünnepi fájdalmát kapja az ember a verses füzetben; gyermeki szívösszeszorulást, a halál csillagjainak derengését az élet homálya fölött.”
Márai Sándor az 1920-as évek közepén még összeegyeztethetőnek gondolta az avantgárdtól tanult új - külső - formák és a Rilkénél olvasott mívesebb-tárgyiasabb alakzatok egymás mellé rendelését, nem kevésbé Franz Werfel patetikusabb expresszionizmusának és más expresszionisták groteszkebb látásmódjának együttes érvényesítését. Az a tény, hogy publikációs fórumul a bécsi emigrációs sajtó mellett a szlovákiai és erdélyi lapok-folyóiratok kínálkoztak, felszabadították kísérletező kedvét.
Ahogy egy helyen ars poeticaként jelenti ki: "Az igazi vers, értelme, célja, élete több, mint a szép - az igazi vers intellektuális formába sűrített energia, magyarul tett." Márai lírikus magatartása a szecessziós modernség szépségeszménye/szépségillúziója/szépségbe menekülése ellenében jött létre.
Márai Sándor költői művei és azok témái
Márai költészetében számos alkalommal visszatérő témaként jelenik meg az egyén és a világ viszonya, a hit és a kétség, a magány és az emberiség sorsa. Műveiben gyakran ötvözi a hagyományos formákat az avantgárd kísérletező kedvével.
Az alábbi táblázat Márai Sándor néhány jelentősebb verses kötetét mutatja be:
| Cím | Megjelenés évei (ha van) | Főbb jellemzők / Háttér |
|---|---|---|
| Emlékkönyv | 1918 | Márai első verses kötete, 18 évesen adta ki. |
| Emberi hang | 1921 | Szabó Lőrinc méltatja, német lírai és expresszionista hatások. |
| Mint a hal vagy a néger | 1928-1932 | Szép Ernő kritikája, a rímek és az önvallomás formáinak megőrzése. |
| A delfin visszanézett | N/A | Válogatott verseskötet, amelyet maga Márai jelentetett meg. |
Márai az 1920-as évek közepén megjelent írásai közül kiemelkedik az "Ima" című vers, amely a Genius folyóirat 2. számában látott napvilágot. A vers külső formája és gondolatmenete között ellentét feszül. A Rilkénél gyakorta olvasható jambikus, a-b-a-b-b rímképletű költeményről van szó, az Istenhez forduló költőnek (az első versszakban: Nagyisten, az utolsóban Uram) nagy kezdőbetűs elvont főnevei: Jóság, Szeretet, Egy, Kezed, Te, Cél - mintha szintén Rilkére utalnának, nem kevésbé a helyenként kínosan ható tiszta rímek. Az előadás jóval kevésbé "választékos" a Rilkéénél, Márai imája valójában átok, az Istenhez szólás helyenként csak annak az ürügynek eltakarása, hogy elveszettségét, kétségbeesését elpanaszolhassa. "Bennem csak fáj és éget egy ideg".
A szakralitásra is utaló írásmód (Te, Egy, Kezed, Cél), majd az utolsó versszak már említett apokaliptikája átírja (vagy átírni látszik) a "háborús" versek szókincsét és tematikáját, de nem kevésbé elmozdulás attól az irodalomtól, amit Komlós Aladár kritikája nem egészen jogosulatlanul belelátott Márai regényébe. Korántsem a hagyományos, még csak nem is a századfordulós "istenkép" jelenik meg a Márai-versben, hanem az Isten is része lesz az expresszionista látomásirodalomnak, azonosul az új világot alkotó tényezőkkel, amelyek következménye az apokalipszis. A biblikus hang deformálódik, a világhoz torzul, miközben a külső forma feszessége őrzi a versszerűséget.
Az utolsó polgár - Márai Sándor életműve | Seregi Károly
Néhány számmal később a Jubileumra című lírai jellegű verspróza jelent meg a folyóiratban, amelyben különféle nézőpontok érvényesülnek. A versprózában a kortárs úttévesztettségét fogalmazza verssé, a világháború "reáliáit" illeszti válságérzésének mondataiba: és ezáltal egykorú valóságelemek az "úgy képzelem" létrehozta rendszerbe szervesülnek. A művészet hagyományos témái üreseknek találtatnak az energia formázta vers alkotása során. S akár előző költeményében, a vers egy modernné groteszkesített apokalipszissel zárul.
Az 1924-es év utolsó számában Az élet című prózaverset közölte a folyóirat Máraitól. A rend helyreállíthatósága az írás tétje. A rend azonosul az élettel, amely kilépés a megszokottból, a rokonulásra ráérzés néhány pillanata: ismét Werfel ötlik föl, az érzelmesebb német nyelvű expresszionizmus szabadversei idézhetők ide.
Versek a válságos időszakokban
Bár elsősorban prózai tehetség volt, s ezt ő maga is jól tudta, mégis életének válságos időszakaiban, a háború idején vagy az emigrációban gyakran szakadtak ki belőle verses vallomások s nem akármilyen színvonalon és hőfokon!
Márai Sándor fia, Kristóf Géza Gábor, néhány héttel születése után, 1939. február 28-án vérzékenységben meghalt. Ez Márait mélyen megviselte, állítólag hónapokig meg sem szólalt ezután. Később az Egy kisgyermek halálára című versében próbált gyászával szembenézni.
Az emigrációba kényszerült keserű és kilátástalan életérzése egyre erősödött. Ennek eredményeként 1951-ben megszületett első emigrációval kapcsolatos írása, a Halotti beszéd című verse, amely a magyar líra egyik legkiemelkedőbb alkotása. A cím a legelsőként megmaradt magyar nyelvű műre és Kosztolányi költeményére is utal.
Hiszen a Halotti beszéd vagy a Mennyből az angyal a magyar költészet legnagyobb alkotásai közé tartoznak. Ő maga kényes ízlésű, önmagával szemben is igényes kritikusként csupán válogatott verseskötetet jelentetett meg (A delfin visszanézett).
Márai Sándor a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb hatású és legtöbbet olvasott prózaírója. Sorsa többször is emigrációba kényszerítette: életének jelentős részét Európa különböző országaiban, majd az Egyesült Államokban élte le. Márai Sándor 1900. április 11-én született Kassán és 1989. február 21-én hunyt el San Diegóban.
tags: #marai #sandor #valogatott #versek
