A Chelsea csatárigazolásai az Abramovics-érában: sikerek és kudarcok

A Chelsea januárban leigazolta a hivatalosan még a Juventushoz tartozó argentin Gonzalo Higuaínt. Higuaín a sokadik sztárcsatár a londoni csapatnál, amely Abramovics érkezése óta folyamatosan szállítja a klasszis támadókat. A klasszikus gólvágók többsége azonban pár év után, leszálló ágban hagyta ott a Chelsea-t. Megnéztük, hogy teljesítettek Higuaín elődei az elmúlt másfél évtizedben.

A Chelsea csapatánál 2003-ban nyílt meg a pénzcsap, amikor Roman Abramovics megvette a klubot. Londonban hamar érkeztek a sztárigazolások, de csatárposzton egyelőre nagyjából jó, ha a szerzemények 5-10 százaléka váltja be a hozzá fűzött reményeket.

A Chelsea góllövői és a klasszikus csatárprobléma

Ha megnézzük a klub top10-es góllövőit, akkor egyvalakit találunk a listán, Didier Drogbát, aki kétszer is a Chelsea-be igazolt. A listát egy középpályás, Frank Lampard vezeti 211 góllal, Drogba a negyedik 164 góllal, a maiak közül Eden Hazard a tízedik 104 góllal, de ő sem az a klasszikus csatár, a többiek mind a „hőskorból" maradtak. Gonzalo Higuaín az Abramovics-korszak sokadik klasszikus csatára érkezett télen a Chelsea-hez.

Az Abramovics-éra csatárigazolásai kronológiai sorrendben

Lássuk, mire mentek az argentin támadó leghíresebb elődei az elmúlt másfél évtizedben.

Hernán Crespo

A Chelsea első igazán nagy szerzeménye volt csatárposzton az Abramovics-érában az argentin támadó, aki az Internazionale csapatától érkezett Londonba, 26 millió euróért 2003-ban. Crespo nem kezdett rosszul, 19 bajnokin tíz gólt szerzett, de a Bajnokok Ligájában csak két gólig jutott. A Chelsea ezek után egy évre kölcsönadta őt a Milannak, majd a 2005-06-os idényben visszatért Londonba, José Mourinho csapatában 13 gólt szerzett, ebből tízet a bajnokságban. Az idény után újra kölcsönbe került Milánóba, de ezúttal az Interhez két évre, majd végleg leigazolták az olaszok. Hernan Crespo nem tartozott a legrosszabb igazolások közé.

Adrian Mutu

A román csatár szintén 2003-ban érkezett Londonba, a Parma 19 millió eurót kapott érte. Első idényében 35 meccsen kapott lehetőséget, tíz gólig és nyolc gólpasszig jutott, de a következő szezonban már a balhéiról szólt minden, ki is tette a csapatból Mourinho a többek között később kokainnal is megbukott játékost.

Mateja Kezman

Az örök ígéret 2004 nyarán lett a londoni csapat játékosa, 7,5 millió eurót kapott érte a PSV Eindhoven. 25 bajnokin négy gólt szerzett, de legalább haszonnal adott túl rajta egy évvel később a Chelsea, az Atlético Madrid vette meg.

Didier Drogba: A marseille-i legenda, aki klubikonná vált

2004-ben, Marseille-ből érkezett az elefántcsontparti támadó, ő az, aki minden pennyt megért a csapatának, átszámítva 38,5 millió euróba került. Didier Yves Drogba Tébily (Abidjan, 1978. március 11. - ) elefántcsontparti labdarúgó. Didier hazájában, a "Drogba" név az 1 literes söröskancsó szinonimájává vált, utalva az elefántcsontparti játékos erős combjára és erős rúgására. Didier Drogba gyermekkorát a szülőhazájában Elefántcsontparton töltötte majd Franciaországba költözött. 'Tito', ahogy családja és barátai hívták, először ötéves korában hagyta el szülőhazáját. A Bretagne-i Brestbe utazott, ahol nagybátyja, Michael Goba, volt profi labdarúgó várta. Drogba három évet töltött a nagybátyjánál.

Mivel hazájában a gazdasági állapotok tovább romlottak, Drogba újra nagybátyjához költözött Dunkerque-be, de kamaszként elköltözött nagybátyjától Franciaország más részére. Ekkor kezdett el futballozni. 1991-ben Didier szülei szintén Franciaországba utaztak, először Vannes-ben, majd 1993-ban Párizs külvárosában, Antony-ben telepedtek le. Amikor Drogba 15 éves volt újraegyesült a családja. Didier egy Alla nevű Mali-i nőt vett feleségül, akivel Párizsban találkozott. Három gyerekük született.

Drogba 19 évesen, 1998-ban aláírt a Le Mans-hoz, amely ekkor a Ligue 2-ben játszott. Miután elérte, hogy profi szerződést kapjon, már első szezonjában ismertté vált, hét gólt lőtt. A következő két szezonban hosszan tartó sérülése volt, ennek ellenére nagy lehetőség állt előtte, az En Avant Guingamp-pal tárgyalásokat folytathatott, majd 24 évesen, 2002-ben a Ligue 1-ig feljutott a csapattal. Drogba másfél szezont töltött a Guingampnál, első meccsén megszerezte az edzője, Guy Lacombe bizalmát. Egyetlen a klubbal töltött szezonjában Drogba tizenhét gólt lőtt és ezzel a hetedik helyre juttatta csapatát, ami az eddigi legjobb helyezés volt a Guingamp történetében.

A Marseilleben eleinte vitái voltak, Alain Perrinnel, aki megszerezte Drogbát a Guingamptól, de Perrint nem sokkal később José Anigora leváltotta. Mindezek ellenére Drogba egyenletes teljesítményt nyújtott, 19 gólt lőtt és megnyerte az Év Francia játékosa díjat. A szezon Bajnokok Ligájában 5 gólt lőtt, az UEFA Kupában pedig újabb 6-ot, így a szezonban összesen 29-et. Az UEFA-kupában már a kezében érezhette az érmet, azonban a döntőben a Marseille vereséget szenvedett a Valenciától. Jó teljesítménye miatt ismét a nagyobb klubok figyelmének középpontjába került. Játéka legfigyelemreméltóbb az UEFA kupában a Liverpool elleni (gólt lőtt az Anfielden, és a visszavágón) és a Newcastle elleni mérkőzéseken (két gólt lőtt az egyiket szögletből) volt. A szezon végén a Chelseahez igazolt. A klub 24 millió fontot adott érte, ami rekordösszegnek számított a klub történetében, egészen Andrij Sevcsenko érkezéséig, akit körülbelül 30 millió fontért szerződtettek 2006 nyarán. Drogba még ekkor is nagy tiszteletnek örvendett Marseilleben. A Stade Velodrome lelátóin továbbra is az ő nevét kántálták. 2004 júliusában írt alá a Chelsea-hez.

Drogba jól alkalmazkodott a Premier League-hez, gólt szerzett a harmadik mérkőzésén egy fejessel a Crystal Palace ellen. A szezonja félbeszakadt, amikor egy izom meghúzódott a hasában a Liverpool elleni mérkőzésen, amely miatt két hónapig nem tudott játszani. Ennek ellenére ő örvendhetett a második legjobb gólátlag/perc mutatónak a Premier League-ben Thierry Henry után. A szezon nagyon sikeresnek bizonyult a Chelsea számára. Megnyerték a Premiershipet, másodszor is Anglia topligájának bajnokai lettek 50 év után, és a Carling Kupában, Drogba góljával a hosszabbításban 3-2-re nyertek a Liverpool ellen a Millennium Stadionban.

Drogba nagyszerűen kezdte a 2005-06-os szezont, két gólt lőtt a Community Shield-en az Arsenal elleni győzelmükkor. A Chelsea meg akarta védeni a bajnoki címét, így kétszer olyan keményen küzdöttek, hogy másodszor is megnyerjék az Angol Premier League-t két egymást követő évben. Végül Drogba adta a legtöbb gólpasszot a Premier League-ben, 11 gólpasszal lett a legjobb ebben a mutatóban. A szezonban Drogba saját legnagyobb sikerét érte el, 33 gólt lőtt összesen (többet, mint az előző két szezont együtt véve), 20 góllal lett a Premier League aranycipőse. Így Kerry Dixon (1984-85-ös szezon) óta ő az első játékos a Chelsea-ben aki a 30 gólt elérte egy szezonban. Legszebb pillanatai közé tartozik a büntetőterületen kívüli győztes góljai a Liverpool, Everton és az FC Barcelona ellen. A Barcelona ellen a 93. percben egyenlített a Camp Nou-ban. A Carling Kupa döntőjében mindkét Chelsea gólt ő lőtte az Arsenal elleni győztes mérkőzésen.

Kétszer mesterhármast szerzett; egyszer a Watford ellen, egyszer pedig a Levszki Szófia ellen a Bajnokok Ligájában, mely a Chelsea első mesterhármasa volt az európai sorozatban Gianluca Vialli óta, aki 1997-ben a Kupagyőztesek Európa Kupájában szerezte mesterhármasát. 2007 januárjában Drogba az Év Elefántcsontparti Játékosa volt, megelőzve ellenfeleit, mint pl. a Lille-ben játszó Kader Keitát, a Lens játékosát Aruna Dindane-t, és az Arsenalos Kolo Toure-t. Márciusban megválasztották az Év Afrikai Játékosává pályafutása során először, megelőzve a kameruni válogatott és a Barcelona játékosát Samuel Eto'o-t valamint a Chelsea-ben szereplő csapattársát, a ghánai Michael Essien-t. Drogba a következő szezonban is tartotta a 2006-07-es nagyszerű formáját.

Drogba könnyek közt élte meg, amikor az előző menedzser, José Mourinho bejelentette a Chelsea edzőpályájáról való távozását, amely a klubbal való közös megegyezés alapján történt, majd játékosaitól elköszönt. A játékos ezután azt nyilatkozta a France Football Magazine-nak, hogy el akarja hagyni a csapatot. "Amíg a Kékek szerelésében lépek pályára, a legjobbamat adom. Minden egyes meccsen." -nyilatkozta Drogba, miután bejelentette távozási szándékát. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy október 20-án a Middlesbrough ellen, október 24-én a Schalke 04 ellen a BL-ben, majd október 27-én a Manchester City ellen kétszer talált be a kapuba. A gólszerzést folytatta november 11-én: az Everton ellen az ő jóvoltából szerzett vezetést a csapat.

A Chelsea ebben az évben Didier vezérletével eljutott a Bajnokok ligája döntőjébe ahol szintén (a bajnoksághoz és az angol szuperkupához hasonlóan) csak a Manchester United volt jobb a "kékeknél". A döntőben tizenegyesek döntöttek, ahol Drogba már nem volt a pályán, mivel a hosszabbítás 116. percében kiállították.

Drogba elefántcsontparti nemzetiségű és segítette csapatát kvalifikálni Elefántcsontpart történelmében először, a Világbajnokság döntő küzdelmeibe a 2006-os Németországi világbajnokságon. Először 2002. szeptember 9-én lett válogatottja tagja, a Dél-Afrika elleni mérkőzésen (0-0). Az első gólját az "Elefántoknál" 2003. február 2-án lőtte Kamerunnak (3-0-s győzelem). A kilenc selejtező mérkőzés során kilenc gólt lőtt - statisztikája rekord a nemzeti futballjukban. 2005 februárjában megszavazták Samuel Eto'o után az év Afrikai labdarúgójává. 24-szer talált be 34 mérkőzésen, 2006. februárjában, Drogba az elefántcsontparti válogatott csapatkapitánya lett és másodszor jutottak el az Afrikai Nemzetek Kupájának döntőjéig. A 2006-os világbajnokságon Elefántcsontpartot a "halálcsoportba" sorsolták, ahol Szerbia és Montenegróval, Hollandiával és Argentínával került össze. 2006. június 10-én, Drogba belőtte pályafutása és országa történetének első világbajnoki találatát Argentína ellen, de csapata kikapott 2-1-re.

2012-ben Kínába, majd a Galatasarayhoz igazolt, 2014-ben, José Mourinho második regnálása idején egy évre még visszavitte Londonba Drogbát, aki bajnoki címmel búcsúzott. Didier Drogba a klub igazi legendája lett, négy bajnoki címet ünnepelhetett a Stamford Bridge-en, a Bajnokok Ligája döntőjében ő egyenlített a Bayern ellen és lőtte be a győztes tizenegyest is a müncheni fináléban.

Andrij Sevcsenko

2006-ban újra nagyot szólt a Chelsea az átigazolási piacon, az aranylabdás, ukrán Sevcsenko érkezett a Milantól, 44 millió euróért. A váltás finoman szólva sem jött be a milánói kedvencnek. Az ukrán válogatott gólrekordere 47 Premier League-meccsen kilenc gólt szerzett. A harmadik szezonját már kölcsönben a Milannál töltötte, majd visszatért a Dinamo Kijevhez.

Claudio Pizarro

2007-ben ingyen érkezett a perui csatár a Chelsea-hez a Bayern Münchentől. Egy évvel később már Brémában jelentkezett játékra, első körben kölcsönbe, majd végleg a németekhez szerződött. 32 meccse volt Londonban, általában csereként, két gólt szerzett.

Nicolas Anelka

Drogba után egy újabb beváltnak tekinthető igazolás. A francia támadó 2008 januárjában igazolt Londonba a Boltontól, 15 millió fontért. Négy évig volt a Chelsea-nél, nyert bajnoki címet és BL-t is, összesen 59 gólt szerzett. Anelka lőtt fontos gólokat, de a 2008-as Bajnokok Ligája döntőjében az ő tizenegyesét védte Edwin van der Sar, amivel a Manchester United ülhetett fel Európa trónjára.

Franco Di Santo

Tiniként adott az argentinért ötmillió eurót a Chelsea, 16 meccse volt a londoniaknál, gólt nem szerzett. Sokat szerepelt kölcsönben, végül a Wiganhez igazolt, télen a Schalke adta tovább a Rayo Vallecanónak.

Daniel Sturridge

Az angol csatár 2009-ben érkezett, a nevelőegyesületében, a Manchester Cityben nem kapott elég lehetőséget. A sérülékeny támadó szerepelt kölcsönben a Boltonban, majd 2013-ban 15 millió euróért megvette a Liverpool. A Chelsea-ben majdnem 100 meccsen szerepelt, összesen 25 gólt szerzett.

Fernando Torres

Fernando Torres akkor klubrekordot jelentő 50 millió fontért igazolt a Liverpooltól a Chelsea-be. El Nino átigazolása a 2011-es, januári átigazolási időszak legnagyobb durranása volt. Torres soha nem tudta azt a formát mutatni Londonban, mint korábban Liverpoolban, 110 bajnokin 20 gólt szerzett, a Bajnokok Ligájában már jobban ment neki, az elődöntőben fontos gólt szerzett 2012-ben. A Chelsea 2014 nyarán kölcsönadta a Milannak, majd végleg megvették az olaszok.

Romelu Lukaku

A 18 éves Lukakuért majdnem 20 millió eurót adott az Anderlechtnek a Chelsea. A londoni csapatban összesen 15 meccse volt, gólt nem lőtt. Előbb kölcsönben a West Bromnál majd az Evertonnál szerepelt. A liverpooliak később végleg megszerezték, tőlük igazolt a Manchester Unitedhoz.

Demba Ba

2013 januárjában vette meg a Chelsea a Newcastle csapatától, az igazi fontos gólok mestere volt a Londonban töltött másfél éve alatt. Többek közt az ő gólja vette el a Liverpool bajnoki címét. 51 meccsen 14 gólt szerzett, majd Törökországba szerződött.

Samuel Eto'o

Eto'o Mourinho nagy kedvenceként érkezett a Chelsea-hez az Anzsi Mahacskalától ingyen. A 2013-14-es idényben volt a klubnál, összesen 12 gólt szerzett, a legemlékezetesebb a Manchester United ellen szerzett mesterhármasa.

Diego Costa

2014-ben került a Chelsea-hez 38 millió euróért a brazil születésű spanyol támadó. A képességei megkérdőjelezhetetlenek, emberileg viszont vannak hiányosságai. A Premier League-ben 89 meccsen 52 gólt szerzett, tevékeny részese volt a Chelsea két bajnoki címének is, majd összeveszett Antonio Contével, és kierőszakolta, hogy eladják az Atlético Madridnak 66 millióért.

Michy Batshuayi

Egyelőre Lukaku 2.0, pedig nem keveset, 38 millió eurót költött rá a Chelsea, ennyit kért a Marseille 2016-ban az akkor 22 éves játékosért. Batshuayi azóta szerepelt kölcsönben a Dortmundban és a Valenciában is, télen éppen a Crystal Palace kapta meg. 53 meccsen eddig 19 gólja van a Chelsea-ben.

Álvaro Morata

2017 nyarán érkezett Diego Costa pótlására. A Real Madrid nem kevesebb, mint 66 millió euróért engedte el a spanyolt, akit egy évvel korábban vásárolt vissza a Juventustól. Morata nem kezdett rosszul, 72 meccsen 24 gólt szerzett, de a kihagyott helyzetei emlékezetesebbek maradnak majd, mint a szerzett góljai. Eddig Morata cseréje volt, mostantól minden bizonnyal Gonzalo Higuaín cseréi után léphet majd pályára.

Gonzalo Higuaín

A fenti sorba állt be 2019 januárjában az aktuális Chelsea-menedzser, Maurizio Sarri nagy kedvence, az argentin Gonzalo Higuaín. Az argentin a River Plate és a Real Madrid után igazolt Nápolyba, ahol Sarri irányítása alatt tündökölt. Összesen 91 gólt lőtt a Napoli mezében, a 2015-16-os idényben 35 bajnokin 36-szor talált be a Serie A-ban. Le is csapott rá a Juventus, 90 millió eurót adott érte az olasz sztárcsapat. Torinóban Cristiano Ronaldo érkezése után vált feleslegessé, ezek után ment nyáron kölcsönbe a Milanhoz, ahonnan most a Chelsea csábította el, idény végén pedig végleg megszerezheti magának Sarri - ha még akkor is ő lesz a Chelsea menedzsere. Higuaín botrányosan kezdett első Premier League-meccsén a Bournemouth ellen, de hazai bemutatkozásán két gólt is szerzett a Huddersfield ellen. Higuaínnal korábban sem az volt a gond, hogy nem lő gólt, általában azt vetették a szemére, hogy az ilyen 5-0-s meccseken talál be, nem pedig az igazán kiélezett találkozókon, ahol általában egy gól is döntő lehet.

A Chelsea-nél nem esnek kétségbe, ha egy csatár nem teljesít jól, két-három szezon után jöhet a következő sztárigazolás. Roman Abramovics vezetése alatt százmilliók mentek el csak az új góllövők leigazolására, de a többség, mint látható, nem vált be, sőt, a Chelsea után általában csak lefele ívelt mindegyikük pályafutása. Azt csak a jövő dönti el, hogy Gonzalo Higuaín a megfelelt vagy a nem megfelelt kategóriába kerül majd a Chelsea-nél, ami biztos, nála nagyobb játékosok is megbuktak már a Stamford Bridge-en.

Főbb csatárigazolások a Chelsea-nél (2003-2019)

*Megjegyzés: Az adatok a cikk írásakor érvényesek, és a Premier League mérkőzéseire/góljaira vonatkoznak, ahol ez az információ rendelkezésre állt. Egyébként az összes mérkőzés/gól számot tükrözhetik.

Játékosmozgások rivális klubok között: Hűség és átigazolási bombák

Ma már nem feltétlenül azokat az időket éljük, amikor a futball a klubhűségről, az elkötelezettségről, a szurkolók iránti lojalitásról szól, noha egy-egy átigazolásnál fantasztikus nyitóbeszédekkel tudják odaígérni magukat a játékosok új csapatuk drukkereinek. Az pedig már talán szintén nem számít olyan eretnekségnek, hogy egy-egy labdarúgó a korábbi klubja legnagyobb riválisához szerződjön, mint volt az egykoron.

Pierre-Emerick Aubameyang és a Marseille

Az Olympique de Marseille hivatalos csatornáin keresztül számolt be arról, hogy szerződtették Pierre-Emerick Aubameyangot. A francia klub 2027 nyaráig szóló megállapodást kötött a gaboni támadóval, aki felbontotta élő szerződését az Al-Qadsiah csapatával, így játékjogát ingyen szerezte meg az OM. Pierre-Emerick Aubameyang olyan csapatokban fordult meg pályafutása során többek között, mint a Borussia Dortmund, az Arsenal, az FC Barcelona és a Chelsea. Legszebb időszakait kétségtelenül a Dortmund és az Arsenal színeiben töltötte. Aubameyang ráadásul egyszer-egyszer volt a Bundesliga és a Premier League gólkirálya. Az Olympique Marseille-ben a 2023/2024-es idényben 51 tétmérkőzésen lépett pályára, ezeken 30 találatot és 11 gólpasszt jegyzett.

Adrien Rabiot: A PSG-nevelés az OM-ben

Huszonkilenc éves, 48-szoros válogatott, az olykor kissé talán nehezen kezelhető középpályás, Adrien Rabiot az egyik legfelkapottabb portéka volt ezen a nyáron, miután szerződése lejártával távozott az olasz Juventustól. A híradások a szaúdi (pénz)sivatagtól kezdve olyan nagycsapatoknak „adták el” a játékjogát, mint az Atlético Madrid, az AC Milan vagy a Manchester United, ám ezek helyett a nagyon ígéretes marseille-i projekthez csatlakozott. Na persze ebben sokáig nem is volna semmi pikáns, ha nem tudnánk, hogy az Olympique annak a Paris Saint-Germainnek a legnagyobb riválisa, amely a kicsi Rabiot-t nevelgette. 2010-től kezdve kilenc éven át volt a párizsiak pazar akadémiájának növendéke, majd anélkül, hogy egy eurocent haszna lett volna belőle a klubnak, továbbállt Torinóba, miután az édesanyja ekkor is többet követelt annál, amennyit adni akartak. Ha ez nem lett volna elég a párizsi ultráknak, most még egyszer megforgatta a szívükben a kést… A bemutatkozásakor azt mondta, hogy „az életben semmi sincs kőbe vésve.” Nos, úgy tűnik, tényleg nincs.

Luís Figo: A legnagyobb port kavart transzfer

Talán ez a kollektív futballemlékezet legismertebb árulása. Aligha van olyan olvasónk, aki ne látta volna a portugál klasszist, Luís Figót a Real Madrid habfehér mezében, miközben whiskys üveggel és disznófejjel(!) próbálták megdobni egy sarokrúgás elvégzése közben a barcelonai Camp Nouban. Ha semmi mást nem is tud az aranylabdás varázslóról, ez biztosan megmarad egy átlagos drukker tudatában is. A lisszaboni Sporting nevelése 1995-ben szeződött az FC Barcelonához, ahol remekül játszott, közönség-kedvenc lett és nem csak Spanyolország, hanem az egész kontinens egyik legkeresettebb játékosává vált. Az ezredfordulón a Manchester United is szerette volna szerződtetni, a pletykák szerint egy bizonyos David Beckham játékjogát is bevonva az üzletbe, ám ez végül meghiúsult, a játékos pedig 65 millió eurónak megfelelő összegért cserében, általános meglepetésre Madridban kötött ki. Mondhatjuk, hogy ő volt az egyik első előfutára Florentino Pérez galaktikusokról szőtt álmainak, később csatlakozott az együtteshez a kor nagyjai közül Zinédine Zidane, a brazil Ronaldo vagy éppen Becks is. Figo 2002-ben felért az európai csúcsra a blancókkal, miután 2-1-re megverték a Bayer Leverkusent a glasgow-i fináléban, így mondhatjuk, hogy hamar törlesztette a vételárát. Katalóniában azonban sosem sikerült megbocsátást nyernie, még egy rövid életű weboldalt is létrehoztak a leleményes drukkerek, az antifigo.com-ot, ahol különösebb kontroll nélkül lehetett gyalázni a világsztárt. Végül 2005-ben távozott Madridból és az Inter játékosa lett.

William Gallas és a londoni riválisok

Marseille-ből került az akkor az olasz Claudio Ranieri vezette Chelsea-hez, ahol szépen beleerősödött a Premier League-be és részese volt az Abramovics-éra kezdeti sikereinek. 2006-ban kurta-furcsa módon állt tovább, ugyanis az Arsenal szerette volna szerződtetni, de a Kékek nem igazán rajongtak a transzferért, így vonakodva mentek bele. Az akkori mende-mondák szerint a francia játékos az edzések szabotálásával fenyegette meg a klub menedzsmentjét, és szándékos öngólokat(!) lengetett be, így a vezetőség beleegyezett az átigazolásba. Később Gallas ezeket a vádakat tagadta. A városi rivális Ágyusoknál egészen a csapatkapitányi rangig vitte és módfelett különös volt, ahogy 10-es mezben állta a sarat a védelem tengelyében. Már-már elfeledték Észak-Londonban a chelsea-s múltját, amikor négy év után Arsene Wenger nem kínált neki új szerződést. A másik nagy londoni rivális, Tottenham azonban igen és két szezonra a White Hart Lane-t tette meg otthonául, ahol még 61 mérkőzésen szerepelt. Ezzel a 84-szeres francia válogatott az egyetlen futballista, aki mindhárom csapat mezét viselte tétmérkőzésen.

Ronaldo: A Fenomén, akire sehol sem haragudtak igazán

Különleges pályafutást járt be Európában a Fenomén, azaz Ronaldo Luís Nazário de Lima, aki azok után, hogy a holland bajnokságban (PSV Eindhoven) zsákszámra ontotta a gólokat, Barcelonába igazolt. Itt 49 meccsen 47-szer köszönt be és fel is keltette a kék-fekete milánói óriás, az Inter érdeklődését, amely nem sajnálta a pénzt a robbanékony és gólerős brazil csatárért. 1998-ban UEFA-kupát nyert, de sokkal emlékezetesebb esemény vele kapcsolatban erről az időszakról, hogy a nyáron a világbajnokság döntőjében csak lézengett a pályán, olyan volt, mintha igazából ott sem lett volna. Epilepsziás rohamtól kezdve mérgezésig, sokfajta teória napvilágot látott, ami azonban tény, hogy Franciaország nagyon simán, 3-0-ra nyert Brazília ellen. A csatárlegenda személyes tragédiája még csak ezután jött, két súlyos sérülés után a 2002-es vb-re épült fel csak igazán - ahol revansot vett a sorson a négy évvel korábban történtekért. Friss világbajnokként a Real Madridhoz szerződött, miután egyre nehezebben találta a helyét Héctor Cúper öltözőjében, de a korábban már emlegetett galaktikus-korszak végül nem zárult BL-győzelemmel. Barcelonában közel sem fogadta akkora gyűlöletcunami, mint korábban Figót, igaz, nem is közvetlenül igazolt át a nagy riválishoz a történelem egyik legjobb góllövője, sokan inkább elfogadták, hogy a spanyol bajnokság képes vonzerőt jelenteni ilyen kaliberű klasszisoknak. Na meg a katalánoknál ekkoriban már formálódott egy legendás alakulat Ronaldinhóval, Decóval, Puyolal és a többiekkel, így talán nem is érezték annyira a sérülékeny brazil hiányát. 2007 elején visszatért Olaszországba, és ismét félő volt, hogy magára vonja a közvélemény haragját, miután az Inter városi riválisához, a Milanhoz szerződött. Az ekkor már súlyproblémákkal is küzdő csatárt mégsem kezdték ki annyira, mint az várható volt, annak ellenére sem, hogy oda-vissza gólt rúgott a rivális csapatok mezében. Lehet, hogy egy ekkora játékos bármit csinálhat, mindenütt kijár neki a tisztelet?

További példák a riválisok közötti váltásokra

A sor természetesen folytatható lenne, több cikkre való olyan játékost találunk, akik könnyűszerrel vették le és fel egy-egy rivális mezét, akár Magyarországon, akár a világ más részein. Peter Schmeichel például mindkét manchesteri klub szolgálatában is állt, de a Bayern is legalább egy csapatra való játékost szipkázott el például Dortmundból, elég, ha csak a közelmúltból Robert Lewandowskira, Mario Götzére vagy az egyébként müncheni nevelésű Mats Hummelsre gondolunk. Andrea Pirlóra leginkább a Milanból és a Juventusból emlékezhetünk, pedig hajdanán az Interben is megfordult, csak úgy, mint Zlatan Ibrahimovic. Milánó mindkét csapatát erősítette például Christian Vieri, Clarence Seedorf is, de hogy mást ne mondjunk, Filkor Attila is megfordult mindkét csapat utánpótlásában. A 2004-es görög Eb-hős kapus, Antoniosz Nikopolidisz Panathinaikosz-nevelésként lett Olympiakosz-legenda és Horvátországban Niko Kranjcar is megjárta a két helyi gigászt, a Hajdukot és a Dinamót.

tags: #marseille #chelsea #igazolt

Népszerű bejegyzések:

• Kedvezményes labdarúgó felszerelések
• tárhelyhiány megoldások
• Botrányok és biztonsági rések az e-sportban
• a Székelyudvarhelyi ISK sportklub hírei
• tudj meg többet Miklai Zsanett karrierjéről