Guy de Maupassant válogatott elbeszélései: Egy naturalista mester élete és művészete

Guy de Maupassant (e. gí dö mopászán; 1850-1893) a világirodalom egyik leglebilincselőbb, legszórakoztatóbb elbeszélője. A stílus nagy varázslója, akinek művészetét tömörség, lendület és mértéktartás jellemzi. Bár rövid élete során hat regényt is írt, igazi műfaja a novella volt, melyekkel meghódította a párizsi irodalmi életet és széles körű elismerést szerzett.

Az életút: Normandiától a párizsi irodalmi szalonokig

Maupassant 1850. augusztus 5-én született a Dieppe közelében fekvő Chateau de Miromesnilben, a vidéki nemesi kastélyok világának, Normandiának a szülötte. Szülőföldje egész életében vonzotta, bárhová is került a világban. Írásaiban is gyakran ott látjuk a háttérben a normandiai táj jellegzetes vonásait. Apja nagyvilági ember, anyja bátor, független szellemű nő volt, aki fiát az élet szépségére és csodálatára nevelte. Maupassant-t az yvetot-i papi líceumból kicsapták, így a szabadabb szellemű roueni kollégiumban tanult tovább.

Párizsban jogot hallgatott, közben részt vett az 1870-es, katasztrofális francia vereséggel zárult francia-porosz háborúban. A kezdeti lelkesedést azonban a kiábrándító valóság hamarosan szertefoszlatta, Maupassant a háborúban egyéni sorsok tragédiáját látta csak. A háborúban megismert emberek később novellái hőseivé váltak. A háború után kénytelen volt hivatalnoki állást vállalni Párizsban, és csaknem nyolc éven át élte a kishivatalnokok nyomorúságos életét.

Flaubert mentorálása és a "Médani esték"

Irodalmi ambícióit Flaubert támogatta és biztatta, de szigorú kritikusa is volt, csupán néhány munkáját engedte megjelenni. A kezdő Maupassant-t Gustave Flaubert vette pártfogásába, aki fiatalon reménytelen szerelmet táplált Maupassant anyja iránt. Flaubert olyan jeles íróknak mutatta be a fiatalembert, mint Zola, Turgenyev és Henry James, de kíméletlenül kritizálta is műveit, és csak egy-egy cikk megjelenését „engedte” számára, akkor is álnéven.

A fordulópont 1880 áprilisában következett be, amikor - Zola szerkesztésében - megjelent a Médani esték című kötet. Csütörtökönként Zola lakásában gyűlt össze az a hat fiatal író, akik magukat Médani Fiataloknak nevezték. Az 1880-ban megjelent Zola által szerkesztett kötetükben egy-egy novellával szerepeltek. A háborút és a Harmadik Köztársaságot leleplező írások nagy vihart kavartak, a kötetet a naturalizmus térhódításának mérföldköveként szokás emlegetni. Maupassant írása, a Gömböc messze kiemelkedett a többi közül, és még a szigorú Flaubert is mesterműnek nevezte. Maupassant-nak a kötetben megjelent novellája, a Gömböc hírnevet hozott. Sokévi készülődés után remekmű született.

Az írói termékenység és a maupassant-i stílus

Ezután Maupassant szinte megállás nélkül írt. Az újságok és hetilapok sorra hozták le munkáit. 1880 és 1890 között mintegy háromszáz novellát, hat regényt, három útikönyvet és egy verseskötetet adott ki. Rövid élete során összesen hat regényt és több mint háromszáz novellát írt. Maupassant Flaubert-től tanulta a pontos, világos stílus és az író kívülállásának fontosságát, a tömör, lényegretörő kifejezésmódot, a szenvtelenség fogalmát.

A főbb művek és központi témáik

1883-ban jelent meg első regénye, az Egy asszony élete. Igazi műfaja a novella volt, bár az Egy asszony élete című regényéről Tolsztoj azt állította, hogy a világirodalom egyik legszebb alkotása. Egyik legismertebb regénye A szépfiú (1885). A regény valósággal berobbant az irodalmi közéletbe, négy hónap alatt harminchét kiadása jelent meg, Maupassant meghódította Párizst, anyagi és művészi elismerést is kapott. Péter és János című regényeinek (1888) előszavában a művész és a műalkotás szabadságát hirdeti; szerinte minden műalkotást csak önmagához szabad mérni, és nincsenek minden műre érvényes szabályok.

Lépten-nyomon a szerelemről írt, rendkívül érzékletesen, emiatt a maga korában és még utána is sokáig erotikus írónak tartották, akinek műveit nem illett fiatal lányoknak olvasni. Kritikusai is erotománnak bélyegezték, nem alaptalanul, hiszen ismert volt a prostituáltak és a bordélyházak iránti vonzalma. Műveiből több filmváltozat is készült: A szépfiú című regényét először 1919-ben vitték vászonra, legutóbb pedig, 2012-ben Robert Pattinson, valamint Uma Thurman és Kristin Scott Thomas főszereplésével.

A szerelem témája Maupassant elbeszéléseiben

Maupassant elbeszéléseiben gyakran boncolgatta az emberi kapcsolatok, különösen a szerelem mélységeit és árnyoldalait. A témáról számos vita zajlott, ahogyan a mellékelt szövegrészlet is tanúsítja:

• Már a szerelem témájánál tartottak, s parázs vita kerekedett - az örök vita - arról, vajon csak egyszer lehet-e szeretni vagy többször is.

• Példákat emlegettek föl, az egyetlen, életre szóló szenvedély példáit; aztán olyanokat is, melyek gyakran és megannyiszor hevesen kigyúló szívekről szóltak.

• A férfiak általában azt hangoztatták, hogy a szerelem, mint a betegség, többször érheti ugyanazt a lényt, viszont érheti halálosan is, ha valami akadály áll útjában.

• „Én csak azt mondhatom, hogy az ember többször is szerethet minden erejével és egész lelkével. Önök a szerelem öngyilkosaira hivatkoznak, mint a második szenvedély lehetőségének cáfolóira. Erre azt felelhetném, hogy ha az illetők nem követték volna el azt a csacsiságot, mely megfosztotta őket a visszaesés lehetőségétől, bizonyára meggyógyultak volna, s újra- és újrakezdték volna a szerelmet, egészen a természetes halálig.”

• „A szerelmesekkel úgy vagyunk, mint a részegesekkel. Aki egyszer ivott, az mindig inni fog, aki egyszer szeretett, többször is szeret. Az egész csak temperamentum dolga.”

Maupassant műveinek mennyiségi áttekintése

Rövid, ám annál termékenyebb pályafutása során Maupassant figyelemre méltó mennyiségű művet alkotott. Az alábbi táblázat összefoglalja az általa írt műfajokat és hozzávetőleges darabszámaikat:

Az élet alkonyán: Betegség és az utolsó évek

Könyveiből Maupassant tisztességes jövedelemre tett szert: lakásokat tartott fenn Párizsban és a Riviérán, házat a normandiai Étretat-ban, jachtot is vásárolt, rengeteget utazott. Mindez azonban nem segített egyre inkább elhatalmasodó szifiliszén, amelyhez neuraszténia, migrénes fejfájás és szembajok is társultak. Utolsó éveiben hasist és morfiumot szedett, hasztalanul. 1892 januárjában torkát elvágva öngyilkosságot kísérelt meg, de anyja a közelében volt, így megmentették. Mivel az író zavarosan viselkedett, egy párizsi elmegyógyintézetbe szállították, itt élt elborult elmével 1893-ban.

Hegedűs Géza frappánsan jellemezte munkásságát: „Mosolygunk, miközben tragédiákat veszünk tudomásul. Elbűvöl a szépség, miközben tudomásul vesszük, milyen undorító az a polgári világ, amelyet ábrázol.”

tags: #maupassant #valogatott #elbeszelesei

Népszerű bejegyzések:

• Fandom, humor és gúny a digitális korban
• A történelmi 100 méter pillangó győzelem
• a foci valódi jelentése
• Ismerje meg a magyar válogatott vb-álmait
• Aramis elleni győzelem a kupában