A Tenisz Világa: Történelem, Szabályok és Gyakorlati Tippek
A tenisz, amelyet sokan csak "fehér sportként" ismernek, gazdag történelemmel és összetett szabályrendszerrel rendelkezik. Bár a televízióban egyszerűnek tűnhet, a játék mélyebb megértése elengedhetetlen a valódi élvezetéhez és a sportág szerelmeseinek társaságában való magabiztos megjelenéshez. Ez a cikk bevezet a tenisz fortélyaiba és szépségeibe, azok számára, akik eddig csak távolról szemlélték ezt a sportágat.
A Tenisz Eredete és Fejlődése
A tenisz gyökerei egészen a 14. századig nyúlnak vissza, amikor francia lovagok egy "tenez" nevű játékot mutattak be. Ezt a játékot Franciaországban "jeu de paume"-nak hívták, míg a "Tenez!" inkább egy csatakiáltás volt, melyet az adogató harsányan kiáltott a fogadónak: "Vigyázz!". A franciák ebben az időben szenvedélyesen labdáztak, országszerte "labdaházak" lepték el a településeket, sokszorosan felülmúlva a templomok számát. A franciák szinte ütővel a kezükben születtek; játszottak gyerekek, nők és iparosok egyaránt.
A 17. században Comenius Amos János, a nagy cseh tudós Sárospatakon professzorkodott. Ha a "lapockát" "lapocskának" olvassuk, akkor az ősi teniszütőt láthatjuk magunk előtt. Széchenyi gróf 1823-ban Grosvenor Robert lorddal játszott labdát, és tizenöt előnyt kapott, de mind a tizenöt játékot megnyerte.
A modern értelemben vett tenisz alig száz évre tekinthet vissza, így más sportokhoz képest viszonylag fiatal. Azonban elődje, a real vagy royal tenisz évszázadokon keresztül népszerű volt. A pályák mérete változó volt, és a szabályokat gyakran menet közben találták ki. A nagy áttörést egy 1873. decemberi délután hozta el, amikor Walter Wingfield őrnagy bemutatott egy új társasági játékot, a Sphairistike-t. A szó a görög "labdajáték" szóból ered, de az emberek nehezen tudták kiejteni és megjegyezni, ezért hamar átkeresztelték teniszre, angol megfelelője pedig a lawn tennis lett.
Wingfield őrnagy célja a játék szabványosítása és új szabályok alkotása volt. Ötleteit jól értékesítette, és hamarosan megjelent az úgynevezett teniszkészletével, amely tartalmazott egy szabálykönyvet, labdákat, ütőket és különleges, indiagumiból készült sarkú cipőket. A tenisz 1874-ben érkezett meg az Egyesült Államokba Mary Outerbridge révén, aki a Staten Island-i Baseball és Krikett Klubban mutatta be a játékot. Valódi versennyé akkor vált, amikor a Wimbledon-i All England Croquet Club 1875-ben átadta egyik füves pályáját a teniszezőknek, és két évre rá megrendezte az első teniszversenyt, melynek első győztese Spencer Gore lett.
A Női Tenisz Szövetség (WTA) és a Professzionális Teniszezők Szövetsége (ATP) rangsorolja a profi játékosokat számítógépes rendszerben, az egyes versenyeken elért pontszámok alapján. Az amerikai országos teniszező-besorolási program (NTRP) különböző szinteket határoz meg: kezdő (2.5), gyönge (3.0), nem túl erős (4.0), haladó (5.0 - a klubok legjobbjai), jó (6.0), és legjobb (7.0 - világszínvonalú).
A Tenisz Pálya és Felszerelés
A teniszpálya eredetileg a krokettpályákból fejlődött ki, így az első elfogadott borítás a fű lett. A füves pályák nagyon gyorsak, a labda gyorsan pattan és meg is csúszik. Vannak játékosok, akik erre a pályára esküsznek, mivel ez felel meg legjobban a játékstílusuknak. Wimbledonban, az egyik legnagyobb Grand Slam torna helyszínén, ma is füves pályán küzdenek egymással a játékosok.
A salakpálya sokkal lassabb, így az itt játszott játék stílusa és az ezen sikeres teniszezők típusa is eltér a többi pályaborításnál megszokottól. A salakos pálya talán a legnépszerűbb és legelterjedtebb, annak ellenére, hogy karbantartása nagy odafigyelést igényel. Ha egy kis egyenetlenség keletkezik a pályán, a labda "megül" vagy magasabbra pattan, ami váratlan kellemetlenséget okozhat a játékosoknak. Előnye viszont, hogy ezen a borításon a legkönnyebben mutatható ki az "out" vagy "in" labda.
A harmadik típusú borítás a kemény pálya, amely többféle anyagból készülhet, az asphalttól kezdve a betonon át a szőnyegen keresztül az összetett műanyagokig. Fenntartásuk egyszerű, és középutat kínálnak a gyors fű és a lassabb salak között. A gyorsaságot itt a borítás összetételének módosításával befolyásolhatják. Két Grand Slam tornának is keményborítású pálya ad otthont: az Australian Open és a US Open.
A pályák mérete is változott az idők során. Wingfield őrnagy szabályainak értelmében a pálya 18,29 méter hosszú volt, a háló pedig 142,24 cm magas. A Wimbledon-i bizottság a téglalap alakú pálya hosszát 23,77 méterben, a szélességét pedig az egyes játék számára 8,23 méterben (a páros játék oldalvonala +137,16 cm-rel odébb van) állapította meg. A háló magassága is változott, a mai szabályok értelmében: 106,68 cm magas a széleken és 91,44 cm magas középen.
Az első lépés a sikeres teniszezés felé egy megfelelő, "testreszabott" teniszütő beszerzése. A sportboltokban több márka közül választhatunk, és kétféle ütő áll rendelkezésünkre: húrozott és húrozatlan. A húrozásnál fontos, hogy "hány kilóra" húzzuk meg az ütőt, ami befolyásolja a húrok keménységét vagy rugalmasságát. Amikor egy ütőt lazára húroznak, az ütés veszít erejéből, a labda részben vagy teljesen irányítatlanul vágódik le az ütőről. Ha a húrok túl feszesek, az ütő fölött megvan az ellenőrzés, de a húrok keménysége miatt az optimális ütőpont (ahonnan a labda a legerősebben és a legjobb irányban távozik) beleolvad a fejbe, és nagyon nehéz technikásan játszani.
A teniszlabdákat vákuumcsomagolt dobozokban forgalmazzák minőségük és tartósságuk biztosítása céljából. A labda a szabályok szerint fehér vagy zöld/sárga lehet. Az átmérője 6,35 és 6,67 cm között mozog. A tenisz hőskorában a labdák csupasz gumiból készültek és középen üresek voltak, amíg John Heathcote feltaláló nem tett rá két flanelszalagot.
A Tenisz Játékszabályai
Amikor elkezdődik egy mérkőzés, a vezetőbíró jelenlétében sorsolnak, hogy ki kezdje az adogatást (szerva), és ki melyik térfelet választja. Ez általában "fej vagy írás" rendszerben működik, azaz a bíró feldob egy pénzérmét, amely a földön landolva jelzi a sorsolás végeredményét. A "győztes" vagy az adogatás és az adogatás fogadása között választ, vagy eldönti, melyik térfélen játszik, de átadhatja a választás jogát az ellenfélnek is.
Az adogatás a labdamenet első ütése, és mindig az alapvonal mögül kell végrehajtani. Az adogató alapvonalon elfoglalt helye egyéni stílus kérdése. Ha az első szerva nem sikerül (hosszú, széles lett, vagy beleakadt a hálóba), még egy lehetőség áll a játékos rendelkezésére. Ha a labda csak a háló felső szélét érinti ("necc"), de átmegy rajta és beleesik a fogadóudvarba, akkor az adogató megismételheti a szervát (first servis). Ugyanez működik akkor is, ha a második szervánál fordul elő, azzal a különbséggel, hogy akkor a játékvezető "second servis"-t jelent.
Ezért nem jár pontveszteség, csak akkor, ha már másodszorra sem sikerült beletalálni a fogadóudvarba, vagy hálóba ütközik a labda, vagy lábhibát követ el a játékos. Ha az ellenfél nem tudja fogni a szervát, azt "ász"-nak nevezzük.
Ha megtörtént az első pont, az adogató a következő pontért már az alapvonal középjelétől balra szervál, a fogadó is átsétál a bal oldalra, és ott, a bal fogadóudvarban várja a szervát. Az nincs meghatározva, hogy pontosan hol kell fogadni az adogatást, általában az alapvonal közelében vagy attól távolabb - mind attól függ, milyen erősségű az ellenfél szervája. A második pont után újra a jobb oldalról a jobb fogadóudvarba kell szerválni, és így váltogatni a játék (game) végéig. A következő játékban az ellenfél szervál a fenti szabályoknak megfelelően.
A mérkőzések a nőknél két nyert játszmáig (a háromból) tartanak, ugyanez érvényes egyes férfi tornákon is. Azonban a nagyobb versenyeken a férfiak esetében a meccs három nyert játszmáig tart. Ha a játszma állása 6-6, két lehetőség van: addig játszanak, amíg nem lesz kétpontos különbség, vagy alkalmazzák az ún. tie-break-et. A tie-breakben a 13. játékban (ha 6-6 volt az állás) a játékosok kettesével adogatnak, és a hatodik pontnál térfelet cserélnek. Az nyeri a tie-break-et, aki előbb eléri a 7 nyert pontot, kétpontos különbséggel.
A pontok számozása is különleges: 0 (love), 15, 30, 40. Ha az állás 40-40, akkor "előny" (advantage) következik, és az előnyt élvező játékosnak kell megnyernie a következő pontot a játék megnyeréséhez. Ha az ellenfél elnyeri az adogatásunkat, azt "break"-nek hívjuk. A "love game" pedig azt jelenti, hogy az adogató pontveszteség nélkül hozta az adogatását.
Amikor a képernyőn megjelenik a "matchball", az azt jelenti, hogy a játékosnak esélye van megnyerni a meccset. Ha sikerül neki, a bíró kimondja: "game-set-match".
Alapütések és Technikák
Az ütőfogás tekintetében három kifejezéssel találkozik a tanuló: keleti fogás, nyugati fogás és a kontinentális fogás. Az első ütés neve az adogatás avagy szerva, melyet az alapvonal mögül kell végrehajtani. A szervát fogadni is kell, amit retourn-nek hívunk (visszaütés). A fonákot (backhand) bal oldalról ütjük, a testünk előtt keresztben.
Képek és Videók a Teniszről
A tenisz világa tele van lenyűgöző pillanatokkal, amelyek vizuálisan is megörökíthetők. A profi mérkőzéseken készült fotók, a játékosokról készült portrék, vagy akár a teniszpályákról készült tájképek mind hozzájárulhatnak a sportág iránti érdeklődés felkeltéséhez.
Kezdő teniszlecke | Tenisz, Fonák és Szervázás
Ez a cikk csak egy bevezetés a tenisz komplex világába. A játék fortélyainak elsajátítása türelmet, gyakorlást és elkötelezettséget igényel, de a jutalma egy életre szóló élmény.
tags: #meccs #elozzi #kezfogas
