A „Megbukott” Irányítók Útja az NFL-ben: Sam Darnold Esetétől a Történelmi Példákig

Az amerikai futball, és különösen az NFL, könyörtelen sportág, ahol a tehetség, a szerencse és a megfelelő körülmények együttállása nélkül egy ígéretes karrier is könnyen derékba törhet. Az irányítókra nehezedő nyomás óriási, és sokan, még a legmagasabban draftolt játékosok is, nehezen boldogulnak. Azonban vannak olyan történetek, amelyek a „bukás” utáni feltámadásról szólnak, megmutatva, hogy a kitartás és a megfelelő környezet hogyan menthet meg egy karriert. Sam Darnold esete kiválóan példázza ezt a jelenséget, akinek pályafutása a kezdeti kudarcok ellenére is új lendületet vett.

Sam Darnold története: A tehetségtől a megpróbáltatásokig

Sam Darnold a 2018-as draft első körének harmadik választása volt, a New York Jetsben mutatkozhatott be az NFL-ben. A fiatal irányító egy igencsak gyenge csapathoz került, ahol az edzői stáb sem segítette ki. Három idényt töltött az együttesnél, de a nehézségek már korán megmutatkoztak. Chris Darnold, Sam édesanyja szerint: „Kaliforniában sok szülő élet-halál kérdésként fogja fel a gyerek sportolói karrierjét. Szerintem ez nagy hiba, rossz hozzáállás. A gyerekeknek élvezniük kell, amit csinálnak.” Talán ez a nyomás hiánya segítette Darnoldot abban, hogy a középiskolában kosárlabdázás mellett amerikai futballozzon is, ahol eleinte elkapót és linebackert játszott, és csak tizenegyedikesként állt a center mögé. Végzős évében összesen 52 touchdownt jegyzett.

Az első lépések: USC és a draft

Darnold első egyetemi megkeresése a USC védőkoordinátorától jött, aki linebackerként szerette volna alkalmazni, ám ezt visszautasította. Végül egy róla készült kosárlabdás videó miatt így is lehetőséghez jutott, az edzőtáborban pedig lenyűgözte Clay Helton és Steve Sarkisian edzőt, s megkapta az ösztöndíjat. A USC-n először linebackerként akarták használni.

A fiatal Sammy három évet töltött a USC-n. Az első évében nem lépett pályára, 2016-ban viszont három meccs után becserélték Max Browne gyenge teljesítménye miatt. A váltás után csupán egy vereséget könyvelhettek el a trójaiak, mellette kilencszer győztek. Darnolddal 37 pontot és 518 yardot átlagolt meccsenként a USC, a 26 passzolt touchdownja pedig rekordnak számított a freshmenek között. Parádés teljesítményével elnyerte a Pac-12 Freshman Offensive Player of the Year díjat, a következő idényben pedig a Heisman Trophy fő esélyesének számított. Bár utóbbit nem sikerült megszereznie, így is 11-3-as mérleggel zárta a szezont, az NFL-drafton pedig az első kör harmadik helyén kelt el.

Két „bukás” New Yorkban és Carolinában

A 2017-es idényt 5-11-es mérleggel befejező Jets rögtön mély vízbe dobta az első körös tehetségét, aki 21 évesen és 97 naposan a liga legfiatalabb irányítójaként mutatkozhatott be. A nyitó mérkőzése igencsak jól sikerült Danorldnak - igaz, az első passzából az ellenfél touchdownt szerzett -, 48-17-es győzelemre vezette a New York-iakat a Detroit Lions ellen. A látványos bemutatkozás után jött az újonc irányítóktól megszokott visszaesés, ráadásul egy sérülés miatt három meccset ki is kellett hagynia. A Jets 4-12-vel zárt 2018-ban, s ez a mérleg Todd Bowles vezetőedző állásába került. Nem sok örömteli pillanata volt a Jetsben.

A következő idényt a Miami Dolphinstól távozó vezetőedzővel, Adam Gase-szel kezdte meg a Jets. A hetedik játékhéten a Tom Brady vezette New England Patriots egy pillanatra sem vette le a lábát a gázpedálról a csoportriválisa ellen. A New York-iak az áprilisi drafton az 1/2-es draftcédulával kiválasztották Zach Wilsont, a sérülésekkel is bajlódó Darnoldot pedig a Carolina Panthershöz cserélték el.

A sokak által ekkor már lesajnált irányító álomszerűen mutatkozott be a Carolinában, az első három alapszakaszmeccsét egyaránt megnyerte új csapatával - az első héten a New York Jets elleni „bosszúmeccsen” is győzni tudott -, ezt követően viszont hamar elillantak a nagy remények. Sorra jöttek a vereségek, Darnold ismét sérülést szenvedett, ráadásul az sem segített a helyzetén, hogy a kiöregedő közönségkedvenccel és franchise-legendával, Cam Newtonnal kellett osztoznia a játékidőn. Végső soron egyikük sem tudott maradandót alkotni, a három győzelem után csupán egyszer nyert a Panthers Darnolddal a kezdőben, ennek eredményeként a 2022-es kiírást a kispadon kezdte az ekkor még mindig csak 24 éves quarterback. Utólag teljesen szürreálisan hangzik, de bizony draftriválisa, Baker Mayfield mögött foglalt helyet a keretben.

Bencsics Márk szerint: „Vannak irányítók, akik a húszas éveik elején készen állnak az NFL-re, és vannak, akik nem. Sam Darnold most is elmondta a sajtótájékoztatókon, hogy neki kellettek a kudarcok ahhoz, hogy most eljusson a Super Bowlba. Az NFL-ben több idő kell az irányítóknak, huszonkét évesen sokan nem elég érettek ehhez a szinthez. Ha visszaemlékszünk, Peyton Manning is megszenvedett az első évében, Aaron Rodgersnél pedig megtehette a Green Bay Packers, hogy évekig üljön és tanuljon. Láthattunk ehhez hasonló példákat korábban, de amikor potenciális franchise irányítót draftolhat egy csapat, az általában az előző idényben mutatott gyenge teljesítménynek is köszönhető, és minél hamarabb szeretnének sikereket elérni.”

A megújulás útja: San Francisco és Minnesota

A Mayfieldet a kilátástalan játéka miatt december elején kitette a Panthers, így a 12. héttől ismét Darnold passzolhatott. Az alapszakasz utolsó hat mérkőzéséből négyet megnyert, azonban így sem voltak elégedettek Karolinában, teljes megújulásra volt szüksége a franchise-nak. Az idény végén elköszöntek Sam Darnoldtól, akinek szabadon igazolhatóként egyetlen opciója maradt az NFL-ben: olcsón aláírni csereirányítónak.

San Franciscóban 2023 nyarán minden szem a 2021-es játékosbörze harmadik választására, Trey Lance-re és a 2022-es „Mr. Irrelevantra” - a draft utolsó választásának beceneve -, Brock Purdyre szegeződött. Purdy az edzőtáborban megszerezte a kezdőpozíciót, Lance viszont annyira gyengének bizonyult, hogy augusztus végén inkább szerződtették a két helyen is kudarcot valló Darnoldot. Talán nem is kerülhetett volna 2023-ban jobb helyre, mint a 49ers. Természetesen itt már szó sem volt arról, hogy a kezdőpozícióért esetlegesen megversenyeztetik, ellenben esélye nyílt arra, hogy a liga egyik legjobb csapatánál és vele együtt az egyik legmagasabban rangsorolt edzői stábjánál pallérozódjon. Fontos volt a kaliforniai „kiruccanás” is.

„Sokat segített, hogy láthattam a mindennapi munkát a 49ersnél. Nem csupán a játékhívásokra és a taktikára gondolok. Most megtapasztaltam, hogyan működnek a dolgok egy topcsapatnál, és hálás vagyok, hogy egy évig a részese lehettem ennek” - nyilatkozta Darnold, miután elköszönt a gárdától.

Kaliforniai távozása után egyéves, tízmillió dolláros szerződést kötött a Minnesota Vikingsszel. A Vikingeknél nem voltak magasan az elvárások, Kirk Cousins távozása után a Michigan irányítóját, J. J. McCarthyt választották a drafton. Az újonc azonban még az idény előtt súlyos sérülés szenvedett, így nem volt választása Kevin O'Connell vezetőedzőnek: Darnolddal kellett nekivágnia az alapszakasznak. Az NFL világát sokkolta a Vikings: az első öt mérkőzését kivétel nélkül megnyerte, Darnoldot pedig szeptember hónap legjobbjának választották meg az NFC-ben. Darnoldnak fantasztikus szezonja volt a Vikingsben. Miután a Jetsben és a Panthersben is „megbukott”, a 49ershez szerződött csereirányítónak. Egy szezon után Minnesotába igazolt, és J. J. McCarthy sérülése miatt hosszú idő után újra a kezdőcsapatban találta magát. Kevin O'Connell keze alatt remekül teljesített, senki sem gondolta volna, hogy a Vikings 14-3-as alapszakaszt produkálhat Darnolddal, az utolsó két meccse viszont gyengére sikerült, a Vikes pedig a fiatal McCarthynak szavazott bizalmat.

„Fontos kiemelni, hogy Klint Kubiak és Sam Darnold már dolgozott együtt korábban San Franciscóban, hiszen a Seahawks jelenlegi támadókoordinátora 2023-ban a passzjátékokért felelős koordinátor volt a 49ersnél. Darnold akkor Brock Purdy cseréje volt, szóval ismerték egymást. Kubiak a New Orleans Saintsben is megfordult, mielőtt a Seahawks kinevezte volna. A kettejük közti kapcsolat biztosan fontos tényezője volt annak, hogy Darnold a Minnesota Vikingsnál eltöltött idény után Seattle felé vegye az irányt” - mondta a 4th and Long szakértője, Bencsics Márk.

Darnold végül szabadon igazolható játékosként került Seattle-be - ebben az idényben még jobban játszott. Sam Darnold az újabb példája annak, hogy egy irányítónak időre van szüksége, nem lehet minden első körös tehetséget azonnal a mély vízbe dobni. Sokáig a hozzá hasonlóan szintén New Yorkban induló Geno Smithről is lemondott a liga, manapság pedig a top 10-15 környékén van számontartva a Seattle karmestere. Napokig lehetne sorolni a példákat, minden bizonnyal az sem véletlen, hogy Darnold után Zach Wilson is megbukott a Jetsnél.

A nagy remények és a csalódások: Történelmi példák a „megbukott” irányítókra

Az NFL draftja minden évben tele van ígéretes tehetségekkel, de a kiemelt helyen választott irányítók közül sokan nem tudják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket. A nagy várakozás ellenére a karrierjük nem úgy alakul, ahogyan azt a csapatok és a szurkolók elképzelték.

Kockázatos befektetések: Öt irányító, akikért hatalmas árat fizettek

Az alábbi táblázatban az elmúlt évtized azon irányítócsere-ügyletei láthatók, amelyekben a csapatok hatalmas árat fizettek egy-egy QB-ért, változó eredménnyel:

Robert Griffin III újoncként szenzációsan játszott, mobilis, futásokra is hagyatkozó játékával ekkoriban teljesen új támadófegyvert adva a csapata kezébe. Sajnos azonban pont ez lett az irányító veszte: Griffin az idény végén súlyos sérülést szenvedett, amiből visszatérve már soha nem lett a régi játéka. Jarred Goff és Carson Wentz esete is hasonlóan alakult: kezdeti sikerek után mindketten hatalmas szerződéseket kaptak, melyek aztán nagy tehernek bizonyultak, és végül mindkét irányító elhagyta az őt draftoló csapatot.

A második esély: Szabadügynök igazolások, amelyek sikert hoztak

Nem mindenki számára ér véget a karrier az első "bukás" után. Az NFL szabadügynökpiaca gyakran lehetőséget teremt az irányítóknak, hogy új környezetben próbálják ki magukat, és esetleg megtalálják a nekik megfelelő rendszert és támogatást. Néhányan közülük valóságos legendává váltak, miután máshol újrakezdték.

1. Kurt Warner (St. Louis Rams, New York Giants, Arizona Cardinals): A polcfeltöltőből lett NFL MVP története már önmagában is egy fantasztikus utazás. Egy Super Bowl-győzelem, majd egy elvesztett finálé után Warnert 2002-ben padra ültette a Rams, majd nem sokkal később a Giantshez került. Pályája úgy nézett ki a végéhez ért, pláne amikor szabadügynökként ahhoz a Cardinalshoz igazolt, amely előtte 23 év alatt mindössze egyszer jutott a rájátszásba. Arizonában eleinte úgy nézett ki semmi sem változik, Warner gyorsan elvesztette kezdő pozícióját Matt Leinarttal szemben, aztán egy évvel később, 38 évesen visszaszerezte a karmesteri pálcát, minden idők legtöbb passzolt yardját gyűjtötte a rájátszásban és döntőbe vitte csapatát.
2. Rich Gannon (Minnesota Vikings, Washington Redskins, Kansas City Chiefs, Oakland Raiders): Gannon karrierje tragikusan kezdődött, aztán valahogy úgy is ért véget, de a kettő között pár évre az égre emelte az Oakland csapatát. Draftolása után a Patriots futót akart csinálni belőle, ezért Gannon inkább tovább állt. További csapataiban csak sérülés esetén kaphatta meg a kezdőposztot, aztán 11 évnyi cserepad után jött a Raiders, amely 1999-ben elvitte az akkor éppen csapat nélkül lévő irányítót. Jon Gruden west coast offensében Gannon újjászületett, brutális számokat hozott össze évről-évre, 2002-ben behúzta az MVP-címet is.
3. Drew Brees (San Diego Chargers, New Orleans Saints): Miután draftolták Philip Riverst, a Chargers vezetői úgy döntöttek nincs szükségük a jó, de nem igazán kiemelkedő irányítójukra, Drew Breesre. A fiatal irányító életében először (és utoljára) a szabadügynökök piacán találta magát. A Miaminak nem kellett, a New Orleans viszont szerződtette, az irányító pedig 13 év alatt három meccset hagyott ki a csapatnál. De Brees nemcsak az eredmények miatt számít a legjobb szabadügynök igazolásnak, hanem mert megváltoztatta a csapat kultúráját is.

Az irányítók karrierjét befolyásoló tényezők

Az irányítók sikere vagy kudarca nem csupán az egyéni tehetségen múlik. Számos külső tényező is alapvetően meghatározza egy játékos pályafutását, beleértve az edzői stáb, a támadórendszer és a csapattársak minőségét.

Edzői stáb, támadórendszer és támogató játékosok szerepe

A Patriots-szurkolóknak Belichick és Brady után nem kellett sokat várni egy újabb fantasztikus vezetőedző-irányító duóra. Sam Darnold esetében is látható volt, hogy egy igencsak gyenge csapathoz került a New York Jetsben, ahol az edzői stáb sem segítette ki. Ezzel szemben Minnesota után Seattle-ben Klint Kubiak, a Seahawks jelenlegi támadókoordinátora, és Darnold már dolgozott együtt korábban San Franciscóban, ami biztosan fontos tényezője volt annak, hogy Darnold a Minnesota Vikingsnál eltöltött idény után Seattle felé vegye az irányt. Egy jó irányítóhoz kellenek jó célpontok is. Jaxon Smith-Njigba az alapszakasz során 119 elkapással és 1793 yarddal zárt - nem is lehetett meglepetés, hogy az NFL hivatalos díjkiosztóján megkapta az Év támadója díjat. „Nem lehet elmenni Jaxon Smith-Njigba mellett sem. Ez a támadórendszer a sikeres futójáték mellett arról szól, hogy a sztárelkapót tömjék labdákkal” - mondta Bencsics Márk.

Mike Vrabel, aki a Tennessee Titansszel 2020-ban nagyon közel állt a Super Bowlhoz, egyéves kihagyás után írt alá a Patriotshoz. „Sokoldalúság és kiegyensúlyozottság. Ezt hozta Mike Vrabel, szépen összeszedte ezt a New England-i védelmet. A Bill Belichick-érában még a leggyengébb védőjátékos is korrekt kezdő szintű volt. Ez Vrabelnél is hasonló jelenleg.”

Drake Maye rendkívül közel állt ahhoz, hogy MVP-ként lépjen pályára, de a támadósornak a tehetséges QB ellenére is nehéz dolga lesz a liga egyik legjobb védelmével szemben. „A realitás talaján maradva ki lehet mondani, hogy a Pats támadósora törékeny. Igaz, ezt Josh McDaniels zsenialitása abszolút kompenzálja. Drake Maye kulcshelyzetekben nagy dolgokra képes, és szerintem hidegvérű játékos. Viszont még mindig nagyon fiatal, ez a labdavesztéseken is meglátszik. Éreznie kell majd, hogy meddig szabad húzni egy-egy játékot.”

A nyomás és az elvárások terhe

Jarrett Stidham neve ritkán került a címlapokra az elmúlt két évben, most azonban egy csapásra a rájátszás egyik központi figurájává lép elő. A történet pikantériáját az adja, hogy Stidham az NFL-be a New England Patriots rendszerébe érkezett, Josh McDaniels szárnyai alatt, aki most épp a Patriots támadókoordinátoraként készül róla minden lehetséges információt megosztani a védőstábbal. A Broncos offense Nix kiesésével óhatatlanul átalakul. Stidham nem az a típus, aki sorra szedi a first downt lábon: futásai inkább végszükség megoldások, és leginkább rövid yardos szituációkban számíthat rá Sean Payton. A gyenge pont egyértelmű: a nyomás kezelése. Ha az ellenfél védelem eléri, Stidham hajlamos kizökkenni a komfortzónájából, és ilyenkor megnő a hibák esélye.

Rendszerszintű kihívások és előítéletek

Míg az NFL-ben, vagyis az amerikaifutballisták között túlsúlyban vannak a fekete játékosok, még mindig van három olyan pozíció, amit fehérek uralnak. Smith előléptetésével már nincs olyan NFL-csapat, ahol ne kezdett volna (vagy a Giants esetében kezdeni fog) fekete irányító, de ha csak a Giantset nézzük, 2007-ig egyáltalán nem volt passzkísérletet megpróbáló fekete QB-juk. Az 1984-2000 között négy csapatnál is kezdő, összesen 9 Pro Bowl-keretbe bekerülő Warren Moon könyvet is írt a megpróbáltatásairól, illetve arról, milyen előítéleteket kellett leküzdenie pályafutása alatt.

„Ugyan az 50-60-70-es évékben nagyon sok afroamerikai játszott az NFL-ben, nagyon is élt a sztereotípia, miszerint bizonyos posztokra alkalmatlanok lennének. Ha ilyen pozíciót játszott valaki az egyetemen, és bekerült a profik közé, akkor jó eséllyel más posztra tették. Állítólag nem voltunk elég okosak, és nem tudtunk volna vezéregyéniséggé válni.” Moonnal egyidőben Doug Williams volt a másik nagy úttörő: 1988-ban a Washington Redskinsszel ő lett az első fekete irányító, aki Super Bowlt nyert, ráadásul ő lett a döntő legértékesebb játékosa is. Az igazi áttörés azonban még úgy is várat magára, hogy például az egyetemi bajnokságban a három legutóbbi bajnok fekete irányítóval jutott a csúcsra.

Természetesen Colin Kaepernick nevét nem lehet elválasztani az általa indított tüntetéstől - a korábban Super Bowlig jutó irányító a feketéket érő társadalmi elnyomás és rendőri erőszak ellen emelte fel a hangját, tucatnyi követője lett a ligában. Ezt bizonyítania szinte lehetetlen lesz, de érdekes adat, hogy Kaepernick esetében azt hozzák fel ellenérvként, hogy a 2016-os szezon vége óta nem játszott, ezért formán kívül lehet, miközben egyes csapatok szemrebbenés nélkül igazolnak le olyan játékosokat, akiknek 2011 óta nem volt sikeres átadásuk az NFL-ben.

Az NFL irányító legendái

A "megbukott" vagy nehézségekkel küzdő irányítók történetei mellett érdemes megemlékezni azokról a legendákról is, akik a sportág ikonjaivá váltak, és akiknek teljesítménye sokak számára inspirációul szolgál.

• Tom Brady (New England Patriots, Tampa Bay Buccaneers): A sportág és a New England Patriots élő legendája huszonhárom NFL-szezont játszott végig, amelyből tízszer eljutott a Super Bowlig. A Patriots színeiben hat, míg a Buccaneers csapatában egy bajnoki címet nyert.
• Joe Montana (San Francisco 49ers, Kansas City Chiefs): Sok szakértő tartotta a valaha élt legnagyobb NFL-irányítónak, aki nem fizikai erejével, hanem a minden helyzetben tökéletesen megválasztott passzaival tűnt ki. A 49ers-szel négyszer nyerte meg a Super Bowlt és háromszor választották a legértékesebb játékosnak.
• Peyton Manning (Indianapolis Colts, Denver Broncos): Manning kétszer nyert Super Bowlt és ötször választották az NFL legértékesebb játékosának. Megszámlálhatatlan rekordot tart a mai napig, például még senki nem dobott rajta kívül ötvenöt touchdown-passzt egy szezon alatt.
• Dan Marino (Miami Dolphins): Szinte hihetetlen, de soha nem nyert Super Bowlt, mégis kétségtelen, hogy a valaha élt legnagyobb irányítók között a helye. Számos rekordot állított fel pályafutása során, amelyek közül néhány a mai napig aktív, például a legalacsonyabb arányban (3,1%) szerelték le karrierje során.
• Aaron Rodgers (Green Bay Packers): Egészen kiemelkedő passzolási mutatója az NFL történetének legerősebbje. A csúcsra 2010-ben ért fel, amikor a Packersszel megnyerte a Super Bowlt. Pályafutása során négyszer választották a liga legértékesebb játékosának.
• Drew Brees (San Diego Chargers, New Orleans Saints): A 2011-es szezonja az NFL-történetének egyik legsikeresebbje volt. Az említett kiírásban félelmetes, 5476 yardot passzolt, a sikeres átadások aránya 70 százalék fölött volt és 46 touchdown-passzt dobott.

tags: #megbukott #iranyitok #az #nfl #ben

Népszerű bejegyzések:

• Hokiklub Budapest a Tüskecsarnokban
• MLS All-Stars vs. Real Madrid összefoglaló
• Ötletek farsangi mulatságokhoz
• átfogó kitekintés a francia fociról
• A két gigász legendás összecsapásai