A magyar labdarúgás megszűnt csapatai: Történelem és Emlékek
A magyar labdarúgás gazdag története során számos klub jött létre, virágzott fel, majd tűnt el a süllyesztőben. Ez a cikk a magyar első osztályban szerepelt, de mára már megszűnt csapatok történetét idézi fel, bemutatva azok felemelkedését és hanyatlását.
A kezdetek: A Magyar Labdarúgó Szövetség megalakulása
A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) 1901. január 19-én Budapesten, az István Főherceg Szálló különtermében alakult meg tizenhárom klub és a Versenypálya-szövetség részvételével. Az alapító egyesületek a következők voltak: BAK, BEAC, BSC, BTC, Budai Ganzgyár, Ganz Vagongyár, "33" FC, MAC, MFC, MUE, Műegyetemi FC, Postás és az FTC. Dr. Varga Péter, az MLSZ akkori elnöke méltatta az eseményt, kiemelve, hogy a szövetség a kontinens és a világ egyik legkorábbi futballszövetségeinek egyike, megalakulása így sporttörténelmi jelentőségű.
A szövetség megalakulása után azonnal kiírta az élvonalbeli bajnokságot, amelyet azóta is minden évben megrendeznek, néhány világháborús év kivételével, amikor hadibajnokságokat tartottak. Az 1901 óta eltelt 120 évben a magyar labdarúgás számos sikert ért el, minden évtizedből kiemelhető egy-egy nagy eredmény vagy korszakos pillanat.
Az első évtizedek és a nagy sikerek
Az első bajnoki mérkőzés emlékezetes volt, ahogy az 1910-es években a magyar válogatott megnyerte az 1912-es stockholmi olimpia Vigaszdíj-tornáját. Az ezt követő évtizedben a Ferencváros első KK-győzelmet aratott, és legyőzte az uruguayi válogatottat. Az 1930-as években az Újpest nyerte a Bajnokok Tornáját, majd az első magyar KK-döntőben diadalmaskodott. A legkiemelkedőbb eredmény azonban az 1938-as világbajnoki ezüstérem volt.
Az 1940-es éveket a háború törte ketté, de a második felében Gallowich Tibor lerakta az Aranycsapat alapjait, és a válogatott szinte legyőzhetetlenné vált a regionális kupasorozatokban. Az 1960-as években a magyar csapat két olimpiai bajnoki címet szerzett, az A-válogatott negyedik lett az 1964-es Európa-bajnokságon, és kétszer is bejutott a világbajnokság legjobb nyolc csapata közé. A Ferencváros 1965-ben megnyerte a Vásárvárosok Kupáját (VVK).
A hetvenes években a magyar válogatott ismét részt vett a világbajnokságon. Az 1980-as években a Videoton jutott be nemzetközi kupadöntőbe, ami mindmáig az utolsó ilyen alkalom a magyar csapatok történetében. Mezey György válogatottját pedig az 1985-ös eredményei alapján Európa legjobbjai között tartották számon a mexikói Mundial előtt.
A megszűnt csapatok emlékezete
Az 1901 és 2011 között a magyar labdarúgó bajnokság első osztályában szerepelt összes csapatot tartalmazza az alábbi táblázat, a bajnokságban való első szereplés sorrendjében. Eddig 99 csapat játszott a legjobbak között, a fúziók és a különböző átalakulások révén több, mint száz néven.
| Csapat neve | Első élvonalbeli szezon |
|---|---|
| BTC | 1901 |
| FTC | 1901 |
| MTK | 1901 |
| 33 FC | 1901 |
| Toldi FC | 1901 |
| Műegyetemi FC | 1901 |
| Fővárosi TC | 1901 |
| MAC | 1901 |
| BAK | 1901 |
| Budai Ganzgyár | 1901 |
| Ganz Vagongyár | 1901 |
| MUE | 1901 |
| Postás | 1901 |
| Vasas | 1911-12 |
| Újpest | 1912-13 |
| III. Kerületi TVE | 1912-13 |
| Szombathelyi Haladás | 1926-27 |
| Győri ETO | 1935-36 |
| Csepel | 1945-46 |
| Nagyváradi AC | 1945-46 |
| Debreceni VSC | 1945-46 |
| Békéscsaba | 1945-46 |
| BVSC | 1945-46 |
| Videoton / FC Fehérvár | 1967 |
| Zalaegerszegi TE | 1972-73 |
| Vác-Újbuda LTC | 1990-91 |
| Stadler FC | 1994-95 |
| Gázszer FC | 1993-94 |
| Tiszakécske FC | 1988-89 |
**Megjegyzés: Ez a táblázat nem teljes, csupán néhány példát mutat be a megszűnt csapatok közül.
A Honvéd csapatok felemelkedése és bukása
Az MDP Titkársága 1949 novemberében hozta létre a katonai sportegyesületek központi irányítását végző Honvéd Sportközpontot. Röviddel később, 1949 decemberében a Kispesti AC "kirakat"-honvédcsapattá válva felvette a Budapesti Honvéd nevet. Az 1950-es években tömegesen alakultak meg a Magyar Néphadsereg egyes helyőrségeihez kapcsolódóan a Honvéd sportegyesületek. Győr Béla monográfiája szerint 1956-ig mintegy 20, majd 1957-től 1960-ig további mintegy 30 honvédcsapat jött létre.
A honvédcsapatok közül többen is megfordultak az ötvenes évek első- és másodosztályában. Kevésbé ismert talán, de a Budapesti Honvéd mellett 1951 és 1953 között élvonalbeli honvédklub volt a Szegedi Honvéd, 1955-ben pedig a Szolnoki Légierő.
A Szegedi Honvéd 1949-50-ben az NB III Szeged-Kiskunhalasi, 1950 őszén az NB II Déli csoportjának megnyerésével villámtempóban jutott fel az első osztályba. A következő években a játékosállományát a bevonultatások révén is erősítő Szegedi Honvéd az NB I középcsapatává vált. Az 1953-as év végén központi utasításra átszervezések történtek a Honvéd sportkörökben. A Szegedi Honvéd megszűnt, szakosztályainak többségét a későbbi SZEAC, majd SZEOL jogelődje, az egyetem által támogatott Szegedi Haladás vette át. A Bajai Honvéd, a Szombathelyi Honvéd és a Pécsi Honvéd is megszűnt ekkor.
A Szolnoki Légierő 1951-ben Honvéd Iljusin SK néven Mátyásföldön kezdte meg működését. Az 1954-es év a csapat Szolnokra költözésével kezdődött, a szezonnak már szolnoki klubként vágott neki a Légierő. Az első osztályban azonban nem termett sok babér a csapatnak, végül kiesett. A kiesést követően a szakosztály működését felfüggesztették, a Légierő így nem indult el az 1956-os másodosztályú bajnokságban. Később a labdarúgó szakosztály egyesült a mátyásföldi Vasas Ikarus szakosztályával.
A Budapesti Torna Club (BTC) története
Maga a Budapesti Torna Club (BTC) 1885-ben jött létre, de 1887. január 7-én megalakult a labdarúgócsapatuk. A klub elnöke Ottó József lett, aki emellett alapító tagként vett részt az Olimpiai Játékokat Előkészítő Bizottság munkájában, ami a Magyar Olimpiai Bizottság elődje volt. Első edzésükre másnap, február 8-án került sor a Millenáris pályán.
A labdarúgást Magyarországon Ray Ferenc és Stobbe Ferenc ismertette meg a BTC tagjaival. Stobbe kapusként, illetve amolyan mindenesként hirdette az akkor még új játéknak számító labdarúgás népszerűsítését. Stobbe (aki később a válogatott szövetségi kapitánya is lett) tartotta az első edzést, és a labdarúgás szabályait is ő fordította le angolról a játékosoknak. Az 1901-ben elindított első, majd a következő évi második élvonalbeli bajnokságot is megnyerték. A bajnokság gólkirályát, Manno Miltiadest is ők adták, de a sport minden formájáért rajongó, és később az első olimpiai aranyunkat szerző úszó, Hajós Alfréd is játszott a csapatban.
A BTC két bajnoki aranyérme csúcsot jelentett, mert a következő években az MTK és a Fradi kezdte begyűjteni a bajnoki címeket. Két szezonban (1905 és 1906/07) nem is indítottak csapatot, de az ezerkilencszázas években egy ezüst- és három bronzérmet még össze tudtak gyűjteni. A kiesés az 1924/25-ös szezonban következett be, az akkor már 12 csapatos bajnokságban az utolsó helyen búcsúztak az első osztálytól. A megszűnés végül 1945-ben következett be, de 55 évvel később megpróbálták feléleszteni a gárdát. Az NB III-ból kiesett Rákosmenti TK jogán a 2000/2001-es kiírásban BTC-Rákosmente néven indult a BLSZ I.
Elfeledett délvidéki csapatok: Nagybecskerek
A délvidéki labdarúgás elfeledett, elhallgatott időszakai közé tartozik a nagybecskereki futballtörténet. A közép-bánsági térség központjának számító településen Nagybecskereki Sportclub néven 1908-ban alakult meg az első labdarúgó-egyesület. Az impériumváltást követően több új klub is alakult a többnemzetiségű városban.
A magyar nemzetiségű vasmunkások 1919-ben alapították meg a Vasas nevű egyletet, amely két éven át ezen a néven versenyzett a Bánáti, illetve a Nagybecskereki Ligában. 1922-ben rendőrségi nyomásra a klub kénytelen volt nevet változtatni, így Damm Jánosék négy éven át Slavija néven szerepeltek, 1926-ban Radničkira változott a piros-fekete klub neve, és az egyesület ma is ezt a nevet viseli.
1929 nyarán a Nagybecskereki SC és a városi zsidóság csapata, a Kadima összeolvadt, az új klub pedig a Vojvodina nevet kapta, és ezen a néven versenyzett egészen 1941-ig. A Vojvodina a nagybecskereki magyarságot tömörítette. Miután a német Wehrmacht egységei 1941 áprilisában bevonultak Nagybecskerekre, a városban működő futballklubok nagy részét megszüntették. A helyi magyarság a Vojvodina helyett létrehozta a Hajrá Sportegyletet, amelyben a környék legjobb magyar nemzetiségű labdarúgói szerepeltek. Az új egyesület két szezont játszott a Bánsági Magyar Közművelődési Szövetség által megszervezett bajnokságban, és mindkét idényben veretlenül nyerte meg a magyar csapatok pontvadászatát, játékosai száznál több gólt szereztek idényenként.
A Hajrá SE legnevesebb labdarúgói Csikós János, Hirmann Ferenc, Pálinkás Illés, Pletl Simon és Einberger József voltak. A klub rövid fennállása során egyetlen tétmeccset sem veszített el, 35 bajnokijukból 32-t megnyertek, az összesített gólarányuk pedig 213:36 volt. 1944 őszén azonban a Vörös Hadsereg és a kommunista partizánalakulatok bevonulásával Nagybecskereken megszűnt a magyar élet, így a Hajrá SE sem működhetett tovább.
A magyar foci hőskora – Erdélyi Magyar Televízió
tags: #megszunt #futball #csapatok
