A megyei foci valósága: számok, tendenciák és a pályák belső élete
A magyar futballpiramis alsóbb szintjei, a megyei bajnokságok valóságos mikroközösségeket alkotnak, ahol a helyi büszkeség, a sportszeretet és olykor a kőkemény küzdelem elevenedik meg. Ebben a cikkben mélyebben elmerülünk a megyei foci belső életében, számokban elemezve a magyar futballpiramis 4-7. szintjeit, vagyis a megyei I-IV. osztályokat. Döbbenetes területi különbségek, páratlan teljesítmények, régi ismerős játékosok, egykoron szebb időket megélő és visszakapaszkodó csapatok - tartsanak velünk egy átfogó körképre!
A megyei bajnokságok nagyságrendje
Ahhoz, hogy megértsük a megyei foci jelentőségét, érdemes először a számokat megvizsgálni. A 2017/2018-as szezon megyei bajnokságaiban (19 megye + Budapest) összesen 1783 csapat állt rajthoz. Ebből 122 együttes a megyei IV. osztályokban, 814 a megyei III. osztályokban, 545 a megyei II. osztályokban, és végül 302 gárda alkotta a megyei foci krémjét és elitjét, a megyei I. osztályt.
Ha csapatonként átlagosan 14 emberrel kalkulálunk, az megközelítőleg 25 000 igazolt férfi felnőtt labdarúgót jelent. Összehasonlításképpen: ez nagyjából Siófok és Szentendre lakosságával egyenlő, illetve olyan városokban sem laknak ennyien, mint Hajdúszoboszló, Tata vagy Hatvan. Fontos megjegyezni, hogy ebben a számban nincsenek benne a hölgyek, vagy a fiatalok. Az "átlagosan 14 fő" megállapítása persze önkényes lehet; a húsvéti hétvégén például a Bács-Kiskun megyei III. osztályban szereplő Jászszentlászló hat játékost is becserélt, de ezen a szinten megeshet, hogy éppen csak sikerül összeszedni 11 férfiút - már ha egyáltalán, mert előfordul, hogy a kezdő sípszó csak 10, vagy még kevesebb játékost talál a gyepen.
Tendenciák és kihívások az amatőr futballban
A megyei II. és első osztály létszáma viszonylag stabilnak mondható, hiszen mindig feltölthető az alacsonyabb osztályokból. Azonban az alacsonyabb szinteken változatos tendenciák figyelhetők meg. Míg 2013/14-ben még "csak" 811, a 2016/2017-es szezonban már 864 csapat állt rajthoz a legalacsonyabb szinteken (Megyei III. és IV. osztály). A 2017/2018-as szezonban ez a szám tovább emelkedett 936-ra, ami első látásra pozitív jel. Az is jó hír, hogy a visszalépések/kizárások/megszűnések száma is kedvezőbben alakult (37), annak ellenére, hogy több csapat indult. Persze még nincs vége a szezonnak, de már túl vagyunk a téli szünet utáni visszalépési hullámon.
A pozitív országos trendek mellett azonban akadnak aggasztó regionális példák. Az egészen kiváló FutballKutató - The Football Explorer oldal által közölt statisztika a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei amatőr futballkörkép kapcsán drámai visszaesésről tanúskodik:
| Időszak | Csapatok száma (Megye I-IV) | Osztályok száma | Bajnokságok száma |
|---|---|---|---|
| 1999/2000 | 198 | 4 | 15 |
| 2016/2017 | 109 | 3 | 9 |
| 2017/2018 (féltávnál) | 105 | 3 | 8 |
Ez döbbenetes visszaesés: 18 év alatt a csapatok 47 százaléka eltűnt. A szomorú tendencia folytatódik, sőt egyre nagyobb mértékű. Ami a legrosszabb, nem csak a futballcsapatok szűnnek meg, hanem az iskolák, önkormányzatok és számos faluban a kocsmák is bezárnak. Felmerül a kérdés: ahol a kocsma bezár, megszűnik az élet?
Hogy mi vezetett el idáig, abba nem kívánunk belemenni részletesen, hiszen tudjuk, hogy rengeteg társadalmi és gazdasági problémára vezethető vissza. De az agóniát sikerült a döntéshozóknak felgyorsítaniuk. Egy hozzászólás szépen összefoglalja azt, amit már korábban is számtalanszor leírtunk az erőltetett fiatalítással kapcsolatban: hogyan lehetséges, hogy országosan egyre több amatőr csapat adja be a nevezését valamelyik bajnokságba, addig egyes megyékben, régiókban ezzel szögesen ellentétes tendenciával szembesülünk? Legutóbbi bejegyzésünk óta Beregben sem lett jobb a helyzet szemernyivel sem.
Az elszegényedő és aprófalvakkal teli megyékben szűnt meg a legtöbb csapat, például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a húsz évvel ezelőtti (1997/98-as) 175 csapattal szemben jelenleg 126-ot találunk, és még mindig nem vagyunk benne biztosak, hogy minden régi tabella megvan. Summa-summárum, ahogy megyünk visszafelé az időben, egyre nagyobb a különbség a jelenlegi állapotokhoz képest.
Területi különbségek és tartalékcsapatok
Jelentős területi különbségek figyelhetők meg a tartalékcsapatok versenyeztetésében is. Több bajnokságban tobzódnak a második, vagy akár harmadik számú együttesek. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ellenben olyannyira nem, hogy mindössze egyetlen ilyen csapatot találtunk, a Cigánd II-t, akik egyébként vezetik is a Megyei II. osztály egyik csoportját. Sőt, Vas, Veszprém, Jász-Nagykun-Szolnok megyében egyetlen ilyen csapatra sem bukkantunk. Ezzel szemben Csongrádban 19, Pest megyében pedig 23 együttes kapcsolódott be a bajnokságba úgy, hogy az anyaegyesület magasabb osztályokban szerepel. A rekorder Budapest 24 csapattal, de egyébként jellemzően 4-6 között van az ilyen együttesek száma megyénként. Mindent összevetve a teljes mezőny 7%-a tartalékcsapat.
Fontos megemlíteni az átszervezéseket is, amelyek jelentősen befolyásolták a megyei szinteket. Már nem 32 csapatos a másod- és nem 96 csapatos a harmadosztály. Sőt, volt rá példa egészen 2005-ig, hogy a 96 csapatos NB III a negyedosztályt jelentette, és összességében az NB III - NB II - NB I/B és NB I összesen 160 "profi" csapatot foglalkoztatott.
Gólgazdag mérkőzések és kiemelkedő teljesítmények
Mennyire gólgazdagok a megyei találkozók? Elsőre azt a választ adhatjuk, hogy "attól függ". Itt is jelentős területi különbségekkel találkozhatunk. Igaz, hogy ahogy egyre alacsonyabb osztályokban nézünk szét, úgy nő a gólátlag. Szabolcs megye három Megyei II. osztályú pontvadászatában már 2,42-re ugrik az átlag, a legalsó szinten pedig már-már a hármat karistolja alulról (2,91). Ez nyilván általános jelenség.
Azonban Nógrád megye máris rácáfol erre: míg az első osztályban 2,42 gól esik mérkőzésenként, addig a Nógrád Megyei II. osztályban már csak 2,18. A szabolcsi gólínség egészen biztosan nem az Ibránynak köszönhető, akik 18 meccsen 138 gólt termeltek - ez 7,66-os átlag. Már 5 játékosuk szerzett legalább 17 gólt, tehát legalább egy gólt mérkőzésenként.
Bár jócskán akadnak veretlen csapatok, 100%-os mérleggel csupán egy maroknyian rendelkeznek. Ráadásul a csapatok sem ismeretlenek még a nagyközönség számára sem. Az egyik ilyen együttes például a magát a kizárások után újjászervező Kecskeméti LC, amely tavaly alulmaradt a Tiszakécskével szemben a bajnokságért vívott harcban. Most 16 meccsből 16-szor győztek, és Eugene Salami révén ők adhatják a megyei gólkirályt is. Hajdú-Biharban a Hajdúböszörmény fölénye egészen imponáló, hiszen 21 meccsüket nyerték 21 bajnokin, 107-12-es gólkülönbséggel. Nógrádban a patinás Salgótarjáni BTC mind a 14 meccsét behúzta.
A számtalan alsóbb osztályban is csak elvétve találunk példát a 100%-os teljesítményre, mint például a Baranya-megyei IV. osztályban szereplő Beremend (13/13), a BAZ-megyei III. osztályokban szereplő Sátoraljaújhely és Alsóvadász (10/10 ill. 9/9). Mindenképpen kiemelnénk még a szerencsétlen sorsú, Megyei III. osztályban újraalakuló, jelenleg Megyei II. osztályú Tatabányai FCE csapatát, akik 20 meccsükből húszat nyertek, 157-8-as gólkülönbséggel.
A női labdarúgás helyzete
Mindenképpen ejtsünk pár szót a női bajnokságokról is. Amellett, hogy az utóbbi években sokat tettek a női labdarúgás népszerűsítéséért és fejlesztéséért, elég foghíjasak a női mezőnyök. Több megyében csak a csökkentett pályaméretű bajnokságot rendezték meg (ún. "keresztpályás" bajnokság, mint például Bács-Kiskunban, 7 csapat részvételével), vagy futsalt. Pár éve előfordult, hogy egy megye indított bajnokságot, ahová a szomszéd megyékből is érkeztek vendégszereplők, mert Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben csak futsal bajnokságot szerveztek a hölgyeknek. Jelenleg már a Szolnok megyeieknek is van saját bajnokságuk 7 csapattal, de Csongrád rátett egy lapáttal, mert már nem csak első, de két másodosztályú pontvadászat is elindult (11 első és összességében 16 másodosztályú csapattal). Ez egyébként kivételes, hiszen ezen kívül alig akadnak nagypályás bajnokságok.
Híres klubok a megyei bajnokságokban: bukások és újjáéledések
Úgy néz ki, hogy nevek és a tradíciók alapján igen erős lesz a megyei bajnokok listája. Salgótarján, Eger, Hajdúböszörmény, Sárvár, Kecskemét mellett Zalában befutónak tűnik Nagykanizsa, Budapesten az Újpest II, vagy a REAC, Szabolcsban az egykoron NB II-ig jutó, most 19-1-0-ás mutatóval rendelkező, a kupában a legjobb 16 közé jutó Sényő, Komárom-Esztergomban a régi ismerős Komárom.
Nem úgy, mint anno... Nehezen felejthető az Ebes csapata. A hajdúsági nagyközség híres volt arról, hogy két teljes sort foglalkoztatott, repülővel akartak a Körmend elleni osztályozóra utazni és még az NB III-nál is magasabbra vágytak. Pénzügyi mágus tulajdonosuk gyors bukása után semmi sem tudta megállítani a lejtmenetet. Jelenleg a Megyei III. osztály utolsó előtti helyét foglalják el, ahonnan már nem lehet hová kiesni.
A több név- és szponzorváltáson átesett Felsőtárkány ellenben stabilan tartja magát a Heves Megyei I. osztályban. Az NB III-as bajnoki címet ünneplő, az NB II-t tervezgető, csak oda éppen nevezni elfelejtő, majd újsághirdetésben játékosokat toborzó Létavértes is csak vergődik a Megyei II. osztályban. Az általunk Amatőrország Királyainak is nevezett, a megyei bajnokságot zsinórban hétszer elhódító, de NB III-as tagságra soha nem vágyó Győrszemere KSK is csupán a Megyei III. osztályban szerepel.
Az NB II-ben 2006-ban még dobogós, sokáig stabil NB III-as Jászapáti (bár volt, amikor beleszaladtak egy laza 10 gólos vereségbe) egy darabig ingázott az NB III és a Megyei I. osztály között - volt, amikor ugyan bennmaradt a harmadosztályban, de inkább visszalépett, hogy dobogós lehessen a megyében, majd megszűnjön. Jelenleg a Megyei III. osztályban található. Az NB II-ből a stadionfejlesztések miatt önmagát egészen a Megyei I. osztályig visszasoroló Szigetszentmiklósi TK-t ezen bejegyzés szerzője a dobogó tetejére várta 2018-ra. Erre fel inkább megszűntek tavaszra, és ezzel országos hírnévre tettek szert - mivel a stadion tovább épül.
43 olyan együttest is találunk, melyek korábban az NB II-ben szerepeltek. A Hatvan például 1993-ban osztályozót vívhatott az Újpesttel az NB I-be jutásért, a Tuzsér, az Orosháza, a Karcag, a Tököl, a Baktalórántháza, a Jászapáti, vagy a Bőcs a Fradival játszhatott NB II-es bajnokit. Bár történelme során csak az NB II-ig jutott, még szomorúbb helyzetben van a 35 000 lakosú Baja, mert nincs még a Megyei III-ban sem csapatuk. Ez a legnagyobb felnőtt csapat nélküli városunk. Bács-Kiskunban van még egy korábbi NB II-es falu, ahol nincs csapat, ez pedig Miske.
Az NB III-ba jutás és az osztályozók szerepe
Mi lesz a megyei bajnokok sorsa? Az NB III-ba jutás izgalmas osztályozókkal dől el - nincs területi elv, távoli megyék bajnokai is összekerülhetnek. De a megyei bajnokok közül mindig vannak, akik nem vállalják a magasabb osztályt, így tavaly is voltak sorsolással kiválasztott szerencsések, akiknek nem kellett ki-ki meccset vívniuk a 3. osztályba jutásért. Tavaly sok nézőt vonzottak az osztályozók, a Nagykanizsa-Makó drámai meccsen például nagyjából 3000-en drukkoltak, ultrákkal, pirotechnikával fűszerezve. Az emberek imádják az osztályozókat, talán fentebb is bevezethetnék ezt a nagyszerű intézményt.
Közönség és a megyei foci árnyoldala
Végezetül: mennyien járnak megyei bajnokikra? Néha-néha még egy NB I-es csapat is megirigyelhetné a nézőszámokat egy-egy megyei rangadón. Máskülönben néhány tucat, néhány száz néző támasztja a korlátot a pálya körül és köpködi a szotyit, ahogy száz éve teszik ugyanezt a lokálpatrióták Kőszeg és Csenger között. A közeg minden romantika ellenére sem romlatlan, rengeteg a simliskedés, csalás, gyakorlatilag okirat-hamisítás, trükközés.
