Az NB1 optimalizált mezőnye: Nézőszámok és közönségbarát klubok

Előző bejegyzésünkben már viszonylag hosszú kirándulást tettünk a magyar futball nézőszámainak kalandos világában, aminek eredményeként sikerült egy viszonylag határozott becslést tenni arra, hogy mi az NB1-es csapatok reális nézőszáma. Az egész kutatásunk alapvető kérdése azonban az volt, hogy a jelenlegi mezőnyt lehetne-e úgy módosítani, hogy a liga átlagos nézőszámát - ceteris paribus - növeljük. Az optimalizálásunk első körben csak az NB1 és NB2 mezőnyére korlátozódott, viszont vannak olyan sejtéseink, hogy az alacsonyabb ligákat is felhasználva még inkább közönségbarát klubokat is elhelyezhetnénk az NB1-ben.

A nézőszámok elemzésének módszertana és becslései

Az NB2-es csapatok esetében értelemszerűen nem tudunk friss NB1-es nézőszámokkal dolgozni, de szerencsére még az előző bejegyzésben kiszámoltuk, hogy az utóbbi 5 szezon átlaga alapján az élvonalba jutás 66%-kal növeli a nézőszámot, így ezt a számot tudjuk alkalmazni az NB2-es csapatoknál. Vesszük tehát az NB2 tavalyi nézőszámait, és felszorozzuk őket a kalkulált arányszámmal. A két NB1-es kieső (MTK és Gyirmót) értelemszerűen megkapja a tavalyi NB1-es számait, az NB3-asoknál viszont nem alkalmazunk külön korrekciót, mivel az ilyen mélyről jövő csapatoknál idő kell a konszolidálásához.

Az NB2-es nézőszám alapján tehát a Győr, a Nyíregyháza és a Kisvárda is megérdemelné az NB1-es részvételt. Az első két csapat esetében ez nem is különösen meglepő, hiszen nagyvárosok jelentős tradíciójú klubjairól beszélünk, de a Várda SE azért elég nagy meglepetés, pláne úgy, hogy egészen a 10. helyig csúszott fel a listánkon. A helyzet azonban elég egyszerű, úgy tűnik, hogy Kisvárdán kifejezetten szeretik a focit, hiszen a 16000-es kisvárosban átlagban 1300 néző látogatta a másodosztályú bajnokikat, így az első két osztályt vizsgálva egyértelműen a nyírségiek tűnnek a leginkább fociőrült kisvárosnak az országban.

Az első problémát az jelenti, hogy a csapatok nézőszámát viszonylag nehezen tudjuk megbecsülni, hiszen az NB3-as vagy megyei meccseken poroszkáló nézőkből felelőtlenség lenne NB1-es adatokra következtetni. A listánkban ugyan szerepel jó pár olyan csapat, akik korábban meghatározó szereplői voltak az NB1-nek, így náluk még találhatunk is viszonylag friss nézettségi adatokat, de a többieknél ez a nyom is elillan, ennek megfelelően egy másik módszert is fel kell vezetnünk.

Feltételezésünk arra alapoz, hogy egy focicsapat várható nézőközönsége erősen függ az adott település népességétől, így ha ismerjük a népességet, akkor viszonylag biztosan tudunk tippelni a várható nézőszámra. Ehhez a tipphez ugye egy olyan arányszámra lesz majd szükségünk, ami megmutatja, hogy a város lakosságának kb. hány %-a látogat el a meccsre. A 12+20 csapatunkat klaszterekbe rendeztük a település jellege alapján, hiszen azt feltételezzük, hogy egy jóval több programmal kecsegtető nagyvárost arányaiban kevésbé érdekel egy focimeccs, mint egy kistelepülést, ahol aznap a meccs a főprogram.

Az egyes csoportokra vonatkozóan először átlagot vettünk, majd a pontosabb eredmény érdekében kivettük a szélsőséges értékeket. A tisztított átlag már jóval pontosabb képet ad, és azt is bizonyítja, hogy a klaszterezés egész jól működött, az egyes csoportokon belül (persze a tisztítást követően) nem is olyan számottevő a szórás. A budapesti klubok kerülethez rendelése amúgy is közepesen hiteles (például az MTK esetében), ráadásul a nagy klubok országos lefedettsége miatt is bajos kerületi népességekre hivatkozni.

A szép hipotézisünket (miszerint a lakosságszám növekedésével egyre csökken a meccsre járási százalék) csúnyán megtörik a 25-50.000 közötti középvárosok, akik ahelyett, hogy a kisvárosok magas értékéhez közelítenének, az egész lista legrosszabb eredményét hozzák. Ilyen könnyen azonban nehezen tudom elengedni az elméletünket, így hivatkozva arra, hogy a mezőny ezen része csak NB2-es (részben frissen feljutott) csapatokból áll, így arra tippelnék, hogy itt most alulmérjük a tendenciákat, így felkerekítjük 3,5%-ra a várt értéket.

Elképzelhető ugyanis, hogy egy kisebb város sokkal erősebb futballtradícióval rendelkezik, míg mondjuk Egerben az utóbbi években sokkal erősebben van jelen a vízilabda. Ennek megfelelően a vizsgált 10 várost teljesen szubjektív módon 3 kategóriába soroltam, és a három beágyazottsági szinthez a 0,8-0,6-0,4 szorzót rendeltem. Ez kicsit gonosz, hiszen így minden város legalább 20%-kal elmarad a saját lakosság alapú várható értékétől, de én azt gondolom, hogy ez az eljárás pontosabban tükrözi a profi futball nélkül töltött évek nézőritkító hatásait.

Az így kalkulált standard nézőszámokat már be is illeszthetnénk a korábban már felbecsült NB1-NB2 állományunkba, de én a biztonság kedvéért szeretném egy kicsit közelebb hozni a különböző becslési eljárásokat, így amennyiben az lehetséges, az NB2 és az NB3 mezőnyénél elvégezzük a nézőszám ÉS a lakosságszám alapú becslést, majd a két módszer átlagát fogadjuk el standardnak. Az NB1-et kihagytuk ebből a kavarásból, mivel ennél a 12 csapatnál a korábbi nézőszámok alapján szinte tökéletes minőségű becslések állnak rendelkezésünkre.

Az NB2 esetében egyszerű dolgunk volt, a korábban kiszámolt településtípus módosító arányszámok alapján végeztünk egy szorzást, majd itt is végeztünk egy apró korrekciót a futballtradíciók alapján. Itt egyszerűbb dolgunk van, mindenki 1-esről kezdett, a háromból két feljutónak adtunk egyelőre 0,8-at, míg a két, saját városához egyre kevésbé kötődő klub (az Óbudán játszó Vác és a Gyulán játszó Szeged 2011) pedig csak 0,6-ot. A budapesti csapatoknál a korrekciós arányszám értelmezhetetlensége okán nem végeztünk további lépéseket.

A jelenleg foci nélküli városok esetében különvettük azt a 4 települést, ahol a 2010-es években létezett NB1-es foci, és az egyes NB1-es bajnoki szezonok átlaga alapján adtunk egy becslést a standard nézőszámokra. Valamilyen szinten ironikus, hogy a 2017/18-as becslés és a standard nézőszámok átlaga között mindössze 4 főnyi különbség van - úgy tűnik, hogy az évközi stadionnyitók kirobbanó hatásai pont egyensúlyozzák az albérleti élet viszontagságait.

A listából kiemelkedik Pécs és Kecskemét, amelyek egy nagyságrenddel nagyobb települések, mind az őket követő nyolc, bár azért a követők is legrosszabb esetben is megyei jogú városok. Megpróbáltam megtalálni az egyes városokat jelenleg a legmagasabb szinten képviselő egyesületeket, aminek az eredménye azt mutatja, hogy a népességszám azért közelít a foci színvonalához: 6 város esetében jelenleg is üzemel NB3-as klub, a Kecskemét és a Nagykanizsa pedig egyaránt élharcosok a megyei bajnokságukban. A fő kivételeket a két csődbe ment labdarúgású város, Eger és Tatabánya adja, ahol egyelőre lassan halad az újjáépítés.

Az optimális NB1-es mezőny és földrajzi eloszlása

Na, és akkor lássuk a medvét! Az elemzés eredménye igazán óriási meglepetést nem hozott, az NB1-es mezőnyünk érdemi része megmaradt, viszont a négy jelenlegi kisvárosi csapat helyét nagyobb játékosok vették át: érkezett az NB2-es Győr és Nyíregyháza, az NB3-as Pécs, valamint a megyei 1-es Kecskemét. Örömteli, hogy az NB1-be kerülés kritériuma bőven 2000 néző fölé csúszott, sőt az NB1-ből pont kimaradó Mezőkövesd is 2100 körüli értékkel zárt.

Ha ránézünk a térképünkre, akkor máris optimálisabb földrajzi elrendezkedést láthatunk, a 4 csapatos Budapest mellett minden más megyét csak egy klub képvisel, és kifejezetten kellemes a kelet-nyugat leosztás is, szemben az észak-déllel, ahol Pécs szinte egyedül árválkodik (bár a lelkesebb térképforgatók akár Kecskemétet is déli városnak tekinthetik). A végén pedig válaszoljuk a nagy kérdésre: sikerült-e értelmezhetően megnövelnünk az NB1 nézőszámunkat? Különösen pikáns az elemzés annak tekintetében, hogy a számok azt a négy várost követelik vissza az élvonalba, akiket a 2014-2015-ös bajnokságot követően az MLSZ ilyen-olyan okokból eltávolított a ligából - de hát a foci, és annak szeretete már csak ilyen makacs dolog.

Az elemzésben felvázolt folyamatok megvalósulása egyébként nem áll olyan távol a valóságtól, a Nyíregyháza gyakorlatilag minden évben veszélyes az NB2-ben, a Győr pedig újoncként is küzdhet a feljutásért. A Pécs az NB3-ban szintén újoncként egyből a feljutásért mehet, viszont a Kecskemét küzdelme nem áll különösen fényesen, a megyei 2-be száműzött és újjáalapult csapat még mindig a megyei 1-ből tekintget az élvonal felé. Amíg tehát a Kecskemét nem zárkózik fel, addig egy „kiscsapatnak” biztosan lesz helye az első osztályban - más kérdés, hogy a többi feltörekvő klub feljutása (és a nagy nézettségű jelenlegi klubok bennmaradása) sem vehető biztosnak, hiszen a pályán tényleg bármi megtörténhet.

Az elemzés összeállításában óriási segítséget nyújtott a magyarfutball.hu tökéletes adatbázisa, amely az NB-s bajnokságok nézőszámával kapcsolatosan mindig - lehetőség szerint - pontos számokat tudott szállítani. Persze, hogy a kapott számok önmagukban mennyire lehetnek pontosak, azt nekünk nem állt szándékunkban vizsgálni - sajnos megtették már mások helyettünk, közepesen lehangoló eredményekkel.

Az NB1 klubok stabilitása az elmúlt évtizedben

Az NB I-ben a 2015/2016-os idény óta, azaz az utóbbi 10 szezonban összesen 25 különböző csapat szerepelt. Az OTP Bank Liga elmúlt évtizede sok változást hozott: klubok jöttek-mentek, némelyek néhány szezon után kiestek, mások visszajutottak, volt, aki hosszabb-rövidebb időre eltűnt, vagy épp azóta sem tért vissza az élvonalba. A 2015/2016-os és 2024/2025-ös idény között összesen 25 különböző csapat szerepelt Magyarország legmagasabb osztályában.

Ez a három csapat a Ferencvárosi TC, a Paksi FC és az Újpest FC. A három "túlélő" közül a Ferencváros a bajnoki címek és nemzetközi szereplések révén egyértelműen a korszak legsikeresebb magyar csapata. A Paks előbb stabil középcsapatként, anyagi és szakmai kiszámíthatósággal vívta ki helyét az élmezőny mögött, majd annak a tagjává vált, kupagyőzelmek és dobogós helyezések jelzik ezt. A többi 22 csapat esetében legalább egyszer előfordult kiesés, visszajutás, vagy az, hogy a klub nem indult NB I-es bajnokságban valamely idényben. Bár voltak, akik gyorsan visszatértek (például a Debrecen vagy az MTK), a folytonosságot csak ez a három klub tudta biztosítani.

A játékospiac és a Transfermarkt értékelései

Az átigazolásokkal és a profi labdarúgók piaci értékének becslésével foglalkozó Transfermarkt frissítette az NB I-ben szereplő játékosok becsült értékeit. Mindez azt eredményezte, hogy a magyar élvonal legértékesebb játékosa immáron a ferencvárosi Tóth Alex, akit ötmillió euróra taksál a portál. Mindez már csak azért is figyelemre méltó, mert a 19 éves középpályás értéke a legutóbbi frissítéshez képest (akkor még 2.5 millió euróra becsülték Tóthot) megduplázódott.

A ranglista második helyén az eddigi éllovas Mohammed Abu Fanit találjuk, az izraeli középpályás piaci értéke 4.5 millió euróról 3.5 millióra csökkent, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára Kristoffer Zachariassen állhatna fel hárommillió eurós értékével - igaz, ez is csökkent az eddigi 3.5 millióhoz képest. A legértékesebb NB I-ben szereplő játékosok listáját nem meglepő módon továbbra is a Ferencváros uralja, a zöld-fehér dominanciát a kilencedik helyen álló újpesti szélső, Iuri Medeiros töri meg - a 31 éves portugált 2.2 millió euróra taksálja a Transfermarkt, ami visszaesés az eddigi 2.7 millióhoz képest. A jelenlegi idényben is remek formát mutató Varga Barnabás 2.2 millióról 2.5 millió euróra növelte a piaci értékét, ellenben például Naby Keitát továbbra is „csak” egymillió euróra taksálja a portál.

A magyar élvonal többi csapatából viszonylag kevesen ugorják meg az egymillió eurós küszöböt, a Puskás Akadémia legértékesebb játékosa például a másfél millió euróra becsült Nagy Zsolt, míg az ETO FC-nél az 1.2 millióra taksált Schön Szabolcs áll a ranglista élén - ugyanennyire becsülik az újpesti Aljosa Matko piaci értékét is. Kereken egymillió euróra taksálják az MTK-s Kata Mihályt, a Puskás Akadémiában futballozó Patrizio Stronati, Georgi Harutjunjan kettőst, az újpesti André Duarte, Tiago Goncalves, Fran Brodic, Horváth Krisztofer, Gleofilo Vlijter ötöst, valamint a Győrben szereplő Vitális Milánt is.

Aktuális NB1 tabella

A modern futball belső védőinek szerepe és statisztikái

A modern futball egyik legszembetűnőbb újdonsága a belső védők szerepkörét érinti. Amíg régen egy bekknek elég volt masszívnak, áthatolhatatlannak lennie, addig mára jóval komplexebbek az elvárások. Ahogyan a csapatvédekezés a csatárral kezdődik, úgy a támadásépítés első sarokpontjai a labdakihozatalt megindító belső védők. Az új elvárások azonban nem felváltották a régieket, hanem hozzájuk adódtak. Vagyis, a poszt követelményeinek változása nem jelenti azt, hogy a hagyományos erényekre kevesebb szükség volna.

Az NB I 24. fordulójában a bajnokság legjobb légiveszély-elhárítóit rendeztük sorba. A hatékonysági „versenyt” a Fehérvár belső védője, az észak-macedón Nikola Szerafimov nyeri. 72%-os mutatójához 25 légi párbajából 18-at kellett megnyernie a Vidi tizenhatosán belül. Ha a vizsgálati területet az egész pályára kibővítjük, hatékonysága ennyire már nem impozáns, de még mindig jó. 61,96%-os sikerrátája a tizennegyedik a ligában. Bár kevésbé matematikai alapú érv, érdekesség, amit fiatal játékostársa nyilatkozott Szerafimovról.

A debreceni nevelésű védőt 2021-ben szerződtette a Diósgyőr, ahol azóta - osztálytól függetlenül - folyamatosan alapemberként számítanak rá. Ennek egyik oka, hogy a magyar liga szintjén kielégítő minőségben hordozza magában a belső védő poszt által megkövetelt erényeket. Sikeressége ráadásul alig csökken, ha nem épp saját portáját őrzi. A pálya minden pontját figyelembe véve 61,11%-os hatásfokkal dolgozik a légi párharcokban.

A szezon első felét a kiesőzóna közelében töltő Zalaegerszegnek sokszor volt - vagy lett volna - szüksége a klasszikus védőerényekre. A jelenleg vizsgált mutatóban ukrán védőjük, Olekszandr Szafronov került be a legjobbak közé. Listánkon ő az egyetlen, akinek a tizenhatosról kilépve javul a hatékonysága. A mezőnyben 67,8%-os a mutatója.

Ismerjük a mondást: az hibázik, aki dolgozik. Aki többet dolgozik, annak több lehetősége van hibázni, vagyis neki nehezebb dolga van, ha hatékonyságban is kiemelkedőt szeretne alkotni. A fenti lista úgy kerek, ha hozzátesszük, Szerafimov a hetedik, Szatmári és Szafronov pedig csak a huszonharmadik és harmincadik legtöbb fejpárbajt vívta saját kapuja előtt. A rekorder a felcsúti Patrizio Stronati (Puskás Akadémia) 33 kapu előtti légi párharccal, amelyeknek viszont csak 48,48%-át (26. legjobb) nyerte meg. Őt követi a kisvárdai Jovicsics 32-vel és 62,5%-os hatékonysággal. A harmadik legtöbb kísérlet Hej Viktoré (MTK), aki 30 kapu előtti légi párharcának kereken a felét nyerte meg (24. legjobb).

tags: #mejik #nb1 #csapat #a #legszimpatikus

Népszerű bejegyzések:

• A Fradi játékosainak elemzése
• Egész éves fejlődés a műfüves pályán
• olvassa el, hogyan tért vissza a sérüléséből Sofia Goggia
• Életmentő Hősestett és Sportbéli Eredmények a Jégpályán
• Stephen Curry NBA-rekordjai